Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
1989. április 29. Kelet-Magyarország 3 Nem n\ ugdíjasállás! Ki fizeti az üzemi párttitkárt? A termelőszövetkezeti központ együk irodájának ajtaján ott díszeleg a nagybetűs felirat: párttitkár. Előszoba, adminisztrátor állítja meg a betérőt. S a kérdés Nagykál- lóban, a Nyírség Termelőszövetkezetben Mészáros Sándorhoz: — Ki fizeti manapság az üzemi párttitkárt? — Ez izgalmas kérdés — ■w kap a szón — de engem január elsejétől mint alaptevékenységi főmérnököt fizet a tsz. Mellette pedig továbbra is pártbizottsági titkár vagyok. Mondhatnánk úgy is, hogy négyéves kitérő után újra visszatért a termelésbe Mészáros Sándor, aki kertészeti és agrokémiai főmérnökből lett helyben függetlenített pártmunkás. — Csakhogy eredetileg is egy évre vállaltam a pártvezetőségi titkári beosztást, mert vissza akartaim kerülni szakmai vonalra — említi. A megye egyik legnagyobb termelőszövetkezetében — amely három község határát öleli fel — hat alapszervezetben 123 párttag van. Ilyen összetétel mellett mindenki természetesnek vette, hogy tavaly üzemi pártbizottságot válasszanak, megbízzanak a politikai munkát eddig is jó színvonalon ellátó Mészáros Sándorban. Ennek ellenére mégsem volt meglepetés, amikor ő kérte az év végén, hogy tekintsenek el a függetlenített beosztástól, de vállalja, hogy gazdasági munkája mellett továbbra is irányítja a testületet. — Ez csak az utóbbi időben vált lehetségessé — vélekedik. — Mert feloldódott a korábbi, merev munka- módszer, az alapszervezetek nagyobb önállóságot élveznék. A sok külső lekötöttség is megszűnt. Legfeljebb any- nyi még a változás, hogy a testületben jobban megosztjuk a munkát. — És mennyire fogadta el ezt a döntést a környezet? — Az irányítók egyetértettek, jónak tartották ezt a megoldást. A tagság véleménye szerint pedig ez nem a párt tekintélycsökkenése. A magam véleménye pedig az, hogy az üzem mellett egyre inkább a lakóterületi szinten kell a pártmunkát végezni. A nyíregyházi gumigyárban az emeleti folyosón párnázott ajtók követik egymást. Gyárvezető, helyettesei, szak- szervezeti titkár szobája található egyik és másik oldalon. S természetesen ott van a pártiroda is. A kérdés viszont lehet az, hogy meddig „természetes” az, hogy az üzemi párttitkár a vezetésben vegyen részt, hogy 360 ember tényleges képviselete mellett háromezer ember sorsát befolyásolja. — Az nem mindegy, hogy a hatalom helyein a saját embereink vannak, vagy sem — fogalmazza meg Vereb Géza, az üzemi párbizottság titkára. — S nálunk is erősödik a párttagokban az a felismerés, hogy kint, a lakóterületen kell pármunkát végezni, az üzemben csak munkaidő után lelhet politizálná. Annak a végiggondolása, hogy a politizálás színtere egyre inkább a lakóhely lesz, ugyanakkor az üzemből sem akar kivonulni az MSZMP, mindenképpen gondolkodásra készteti az egyes embereket is — szélsőséges vélemények megfogalmazásáig. * A gumigyárban többek között azon gondolkodnak, hogy nem ragaszkodnak a hagyományos, üzemek szerinti szervezeti felépítéshez, hanem sokkal inkább a politikai érdeklődés szerint alakítanák a belső szerveződést a pártcsoportoknál. — S azon is meditálunk a Taurusnál, mennyire maradjon meg a függetlenített párttitkári státus — folytatja Vereb Géza. — Az egész vállalatnál, már csak ketten vagyunk, de megmonCtak pénz nélkül! Maradjon, * ne maradjon? Erősen * meditál... e Nincs más út dóm őszintén, tavaly januárban. amikor elvállaltam a megbízatást, magam is gyötrődtem, érdemes-e kiszalkad- ni a gazdasági munkából, parlagon hagyni a megszerzett szakismeretemet, amit a főiskola elvégzése jelentett. Az: hiszem, a fokozatosság elvének betartása mellett jobb lenne, ha előbb kisebb gazdasági megbízatással, de végül is a gyári munka mellett lehetne elvégezni a párt- munkát. A megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás másfajta munkastílust követel, ennek alapján terveznek a gumigyárban. Mint ahogy másfajta munkastílusra számítanak a nyíregyházi pedagógusoknál. Ignácz József, az ágazati pártbizottság titkára meditál erősen azon, hogy a fizetett pártmunkás helyett újra visszamegy a katedrára, miközben eleget tesz a megtisztelő megbízatásnak is. — A párt felsőbb berkeiben most esik erről szó, de mi már korábban kezdeményeztük ezt a megoldást — mondja. — Pedig tudni kell, hogy a pártbizottsághoz az iskolákban 34 alapszervezet hatszáz tagja tartozik. Arra van szükség, hogy erősebb munkamegosztással, az alap- szervezetek nagyabb önállóságával dolgozzunk, s akkor nincs szükség a függetlenített státusra. Lehetne még arról is beszélgetni, hogy közeledünk a valóságos politikai ütközetekhez, több párt létének körülményei között. S az érintett párttitkárok egyáltalán nem gondolják azt, hogy „kivonuljanak” a termelésből. Csak éppen világosan el akarják különíteni a politizálást a termelés racionalitásaitól. — A politikai munkát kell úgy formálni, hogy megértsék az emberék: nincs más út, az idő minket igazol — vélekedik Mészáros Sándor. — Nem lehet a gazdaságot kihagyni, mert az is a politika része — fogalmazta meg Vereb Géza. — A munkastílusunk viszont változhat a mai követelmények szerint. Lányi Botond Üzletről a Barátság-kertben Különleges gazdasági övezetet Beregben DL diós női táskákat készítenek a nagykállói Nyírség Termelőszövetkezet bőrdíszmű üzemében. A képen: Szuromi Jánosné meós egy új modell varrását beszéli meg Tisza Mihálynéval. (Elek Emil felvétele) Beregsurányban, a Barátság-kertben találkoztak a közelmúltban az itteni és az ottani Bereg vezetői. Ott volt az eseményen Fazekas Tibor, a vásárosnaményi és Veres Gábor, a beregszászi párt- bizottság első titkára is. A két terület együttműködésének lehetőségeiről annak előtte néhány nappal Barabásban volt egy nagyon lé- nyegretörő tanácskozás, és már akkor elhatároztuk, hogy a legközelebbi alkalommal megkísérlünk ösz- szegzést adni az eddig elért ered rhényekről. Gazdasági jelleg nélkül V. G.: Mielőtt rátérnék a gazdasági együttműködés szélesedésének ismertetésére, úgy érzem, feltétlenül vissza kell tekinteni az időben, pusztán azért, hogy tudjuk, honnan indultunk. A Barátság-kert fáit 1960-ban ültettük. A kapcsolatok nagyon hosszú ideig nélkülözték a gazdasági jelleget. Nem szabad azonban alábecsülni ezt, hiszen fontos eszköze volt a barátság ápolásának. Intézmények, iskolák cseréltek delegációkat, a szakszervezetek pedig kölcsönös üdüléseket szerveztek területeinken. Minden évben sorra kerül Beregszászban a Barátság fesztivál, ahol ott vannak távoli köztársaságok küldöttségei is. Innen se hiányoztak sohase a testvérterület küldöttei. F. T.: Napjainkra korszerűsödik és új tartalmat nyer a dolog. Éppen most utazott vissza 10 történelemtanár, akik a mi középiskoláinkban voltak hospitálmi, mert a szovjet oldalon bevezették a miagyar történelem oktatását. Számos egyéb változás is napirenden van, ezekben nagyon sok segítséget tudunk nyújtani. É. S.: A barabási tanácskozáson valaki Grósz Károlyt idézte: „A baráti és rokoni kapcsolatok ápolása továbbra is fontos feladat, de a gazdaságiak is felértékelődnek”. A pártfőtitkár beregszászi látogatásán mondta ezt, de minden bizonnyal másokban is megfogalmazódik valami hasonló. Annál is inkább, mivel mindkét oldalon elvárható lenne a nagyobb léptékű fejlődés, a jobb ellátás, és a jövedelmezőbb gazdálkodás. O Valamikor vászontarisznyával, klottga- tyaban járt iskolába, ha egyetlen cipőjét a suszterhez vitték, otthon maradt, mert nem volt helyette más. Nem volt különösen jó tanuló, de akkortájt lasszóval fogták a gyerekeket a középiskolára, meg az egyetemre. Diplomás lett, városon vállalt állást, állami lakást kapott, a hivatali ranglistán osztályvezetőhelyettesi posztig vitte. Közben lecserélte az állami lakást tanácsi szövetkezetire, azt négyszeres áron később eladta, beszállt egy társasba, többszintesbe, s közben cserélgette a kocsiját. Legutóbb a fiának vásárolt. egy másfél milliós házat, sűrű panaszkodás ki :epette: „Rémes ez a lit yzet, nem megy az em- f • ötről a hatra, megsar- '.ak bennünket, most hetem majd a részle- Szűkebb körben azzal i egetőzik: elégedetlen a lkával, kilép a partEsetek O Egy Volkswagen Golffal feszít a városban, ö is most vette nemrég, a divatba jött nyugati kalandozások idején, miután az egész családnak kiváltotta a valutát, igénybe vette az évek óta elhanyagolt nagymama útlevelét, állítólag a feketepiacon is sikerült márkát vennie olyanoktól, akik csak kiváltották, de nem utaztak. Szépen csillog a kiglancolt autó, ami fölött bár már elszállt az idő, de mégiscsak nyugati, mégiscsak más, azt megnézik a főtéri parkírozóban... Naponta ott van a csodálok gyűrűjében, s naponta verik el a port a gazdaság irányítóin, az analfabéta pénzügyi szakembereken, akik megint tovább növelték a dolláradóságot; csak azt tudná, hogy hová tették azt a temérdek pénzt! Szerinte épp itt az ideje, hogy megbukjon ez a kormány, akinek a kezéből így kifolyik a valuta ... O ő az az ember, akivel egy pillanatig sem cserélnék. Tele van részlettel, nyakán a bankkölcsön, szedi a seduxent, olyan már, mint az ujjam, hajt örökké, egy kézfogásig sincs ideje megállni, rohan, hogy majd felbukik. Miközben látjuk, őszintén sajnáljuk, hogy idáig jutott, mert korábban délceg, kiegyensúlyozott ember volt. De házépítésbe fogott: százezrekért vett egy telket, speciális igényeket támasztott a tervezésnél, a drágaság idején is a legdrágább anyagokat építette be; egy szobába a szekrénysor és az ülőgarnitúra csaknem kétszázezerbe került. („Azért már nézzen ki valahogy!”) Most parabola antennát szeretne, mert az ő házáig nem ér el a kábel. Ha kérdik tőle, hogy vagy, csak legyint, s visszakérdez: „Ugyan, hogy lehet ebben a nehéz világban egy magamfajta ember?” A. S. Veres Gábor Fazekas Tibor V. G.: Való .igaz. A közös almaszedés idején, ami a határok megnyitása előtt az egyik nagy alkalom volt a nagyobb létszámú idelátoga- tásra, magam is láttam mekkora igény lenne a magyar oldalon a mi áruinkra. Most, hogy mindenki szabadon jöhet és mehet, úgyszintén ezt tapasztaljuk. F. T.: Negyedmillió körül jár az eddig idelátogató szovjet állampolgárok száma, a magyarok utazási kedve ugyan kisebb, de azt sem szabad alábecsülni. Már most is látható, hogy a rokoni és baráti célú utazások rendszerint kisebb-nagyobb bevásárlással kötődnek össze. Ennek szabályozottabb mederbe történő terelése hasznos lenne, a tiltásokat azonban feltétlenül el kell kerülni. Én például azt is el tudom képzelni, hogy a határ mindkét oldalára kiterjedő nagyvárosokat tartsunk. Saját külkereskedelmi jogát! É. S.: Látszólag távol esik beszélgetésünk témájától a következő hasonlat, de azt hiszem, érthető lesz, miért citálom. Csőd szélén állt egyik nagy vasipari vállalatunk, amikor új igazgatót állítottak élére, aki korábban ugyanott középvezető volt. Első ténykedése az volt, hogy áttértek olyan termékek nagybani gyártásara, amiket a dolgozók addig firi siban csináltak. Azóta javult a hurkatöltő-ellátás, a cég pedig virágzik. V. G.: Azt akarja ezzel mondani, hogy az árucserének arra kellene irányulnia, amit a bevásárlások során adnak, vesznek. É. S.: Pontosan. Egy élelmes kereskedő kiállna a határra egy napra és pontos képet kapna az igényről, valamint a kínálatról. V. G.: Ehhez mindenekelőtt több saját külkereskedelmi joggal rendelkező szervezet kell. Nálunk történtek intézkedések ebben, így kapta meg a közelmúltban a jogot a nagybaktai kutatóintézet, a zápszonyi Űj Élet, valamint a vári Vörös Zászló Kolhoz. Az ipari üzemek esetében már korábban is volt előrehaladás. A beregszászi és a mátészalkai bútorgyár már konkrét együttműködéssel bizonyította ennek a formának a létjogosultságát. Igaz, ez az utóbbi árproblémák miatt , mintha megfeneklett volna. F. T.: Tavaly már harmincmillió forintra futott fel az éves forgalom, ami nem kis szám, de mégis csak töredéke a lehetőségeknek. És akkor még nem beszéltünk a közös idegenforgalmi adottságainkról. A nehézkes kibontakozás miatt sokan a helybélieket hibáztatják — legalábbis részben — de *szerintem az akadályozó tényerők sokkal messzebbről bénítanak bennünket. Lehet hogy szokatlan amit mondok, de egy időre meg kellene válnunk az esély- és jogegyenlőségtől, ami napjaink egyilk jelszava. Az ország más részeivel egyenlő esélyt csak akkor kapnánk, ha bizonyos dolgokban több joghoz jutnánk. Ugyanolyan normatívák alapján jutunk eszközökhöz, mint gazdagabb vidékek, ami nekünk többszörös terhet jelent, lévén az elvonások is ugyanakkorák. Hamarabb látna pénzt innen az ország, ha hagyna bennünket lélegzethez jutni, és ha szabadabbá tenné a kezünket a saját sorsunkat érintő döntések meghozatalában. Ideális hely É. S.: Maradjunk az együttműködési lehetőségeknél, amelyet azért úgy érzem, mindkét oldalon inkább szorgalmaznak, mint gátolnak. Szabolcs-Szatmár és benne Bereg az ország legrosszabb közgazdasági fekvésű tájegysége között van számon tartva. Hosszú lenne felsorolni mi minden hiányzik, helyette inkább egy másik nézőpontot vizsgáljunk meg. Ha egy pénzes japán vagy dél-koreai ránéz a térképre, éppenhogy megdobban a szíve. Európa közepe ... a Szovjetunió szomszédsága... A Tisza, mint természetes határ ... Ideális hely egy olyan különleges státusú gazdasági övezet kialakítására, mint amilyen már sikeresen működik a kínai Senssenben. Hagyjuk, hogy Vas megye ebben is megelőzzön bennünket? Mint a digitális telefon- központtal? V. G.: A kényszerítő erő mindkét oldalon óriási, a lehetőség úgyszintén. A Szovjetunióban más területeken is vizsgálják hasonló létrehozásának lehetőségét. Én magam a Leningrád térségében lévőről konkrétan tudok, de Távol-Keletről is jönnek hírek ezzel kapcsolatban. F. T.: Addig is, amíg ez az elképzelés szintjén van, kár lenne tétlenkedni. Mindenképpen Bereg kell hogy legyen az az összekötő terület, amely gyorsítja más országrészek kapcsolatépítését, sőt a megye más tájaiét is. Ahhoz, hogy létrejöjjön egy különleges gazdasági övezet, sokkal rugalmasabb jogrendszer lenne szükséges, mert a maiak inkább akadályozzák, mint segítik. V. G.: Ugyanez mondható el a Szovjetunóban meglévő helyzetről is. Bár éppen pénzügyőri körökből hallottam, mennyire előnyös lenne ilyen irányban előrehaladni. Biztos vagyok benne, hogy a két terület lakosain nem fog múlni. Ésik Sándor
