Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-27 / 98. szám

1989. április 27. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Szegeden tanultuk Tanácstagok klubja Milyen lesz? Ünnep­kereső Mi maradjon meg és mi változzék nem­zeti. állami t— vagy mozgalmi — közün­nepléseink etikájában és etikettjében? A kérdés időszerűségét az indokolja, hogy bon­takozó nemzeti tudatunk, demokratizmu­sunk időszakában alighanem az is fontossá válik, hogy újragondoljuk, értelmezzük ed­digi ünneplési szokásainkat. Nem nagyon kell bizonygatni, hogy jó ideje ünneplése­ink sem lehettek mentesek a sablonoktól. Nem igazában a nép döntött arról, mit tart össznépi ünnepnek, hanem a politikai és ál­lami vezetésben kialakult — örökölt — érték­rend és szokás, csaknem azonos' forgató- könyv szerint zajlottak az ünnepségek or­szág-, megye- és városszerte. Akikkel beszélgettem útkereső ünneplési szokásainkról, követendő, vagy elvetendő motívumokról, a legfontosabb követelmé­nyekről egyformán vélekedtek. Lejárt a hangzatos, propagandisztikus — harsogó, fel­vezető, üdvözlő szövegek ideje, — melyek úgyis hatástalanok és unalmasak. Végleg szakítani kell azzal is, hoyg az ünneplők „két ágra” szakadnak, a tribünön a veze­tőség, lent pedig a tömeg foglal helyet a kiadott szereposztás szerint. Ez méltatlan az ünnephez és megalázó, még annak is, aki „fent” ült, vagy állt. Legyenek az ünnepeink bensőségesek, egy­szerűek. emberarcúak, élményt adóak, hogy az emberek megszeressék ünnepeinket, ahol érzik, hogy nem statiszták, hanem egyen­rangú, önkéntes és felszabadult részese az eseményeknek. Mindezt persze az eddigi sab­lonokkal való szakítás és a még ki nem formálódott újszerű ünneplési szokásaink idején, könnyebb igényelni, kívánni, meg­fogalmazni, mint elérni. De — mint minden körülöttünk — ez is csak közös erővel for­málódhat, érlelődhet és ebben is számítani kell a kudarcra, a sikertelenségre is. Pintér Miklós, a városi népfrontbizottság titkára az idei március 15-i nyíregyházi ün­nepséget említi elsőként, amelynek tapasz­talataiból érdemes és szükséges meríteni. Az ünnepség legnagyobb értékének azt tartja, hogy létrejött az együttünneplés és nem egy, vagy néhány politikai, vagy állami szerv álláspontja. „ízlése” szerint zajlott le, ha­nem az alternatív szervezetek képviselőivel történt megállapodás szerint. A megyei Történelmi Emlékbizottság fon­tosnak tartotta, hogy március 15-én ne egy látványos — vagy szokásos protokollszerű — megemlékezés legyen, hanem az egyes em­berhez szóló, — Ifjú Gárdától, Munkásőrség­től mentes — közös ünneplés. Mint a nép­front városi titkára fogalmazott, egy kicsit próbának — kísérletnek is — tekinthető az idei március 15-i ünnepség megrendezése, amely egyben a megyeszékhely lakóinak érettségéről, a különböző szervezetek, moz­galmak, partok közötti együttműködésről is tanúskodik. Legnagyobb nemzeti ünnepünk, március 15-e valóban sajátos helyet foglal el ünne­peink sorában, s mindenkor erősen hatással volt annak jellegére, tónusára, érzelmi telí­tettségére a kor — és annak gondja, prob­lémája — a nemzet pillanatnyi állapota, hangulata. Ma sincs ez másképp, mint a ré­gebbi időkben. Dr. Csermely Tibor, a népfront megyei titkárhelyettese — az idei nyíregyházi már­cius 15-i ünnepségek egyik szónoka — is jó érzéssel gondol a közös ünneplésre, a lét­rehozott előkészítő bizottság szerepére, de azt sem hallgatja el, hogy az ünnep köze­ledtével. mintha egyfajta görcsös akarás is érezhetővé vált volna, ezért nem volt iga­zán felszabadult, igazán mély élményeket hozó a megmlékezés. Arra a kérdésre, úgy és azt mondaná el ma is, amit a Kossuth téren elmondott, igennel válaszolt. Ö tar­tatta magát a megállapodáshoz, hogy az ün­nepről szólva a mának szóló üzenetet poli­tikai aktualitások nélkül mondja el. Akikkel sikerült szót váltani ünnepeink­ről, valamennyien megerősítették, elsősor­ban a közös, nemzeti-állami ünnepeinknél várható el, hogy az egész nemzet együtt fe­jezze ki érzéseit, s ezek formájáról, jellegé­ről csak közös megállapodás alapján lehet dönteni. Bányász Jánosné, aki az MSZMP nyíregyházi bizottságának titkára egy elég szokatlan javaslatot ismertetett, amikor leg­utóbb az ünnepség-előkészítő bizottság a tapasztalatokat összegezte. Véleményének lé­nyege az, hogy az állami-nemzeti ünnepein­ket a jövőben a tanács szervezze meg, mint a népképviselet és az államhatalom helyi szerve. Ez első hallásra ugyancsak szokatlan és jócskán meg is kérdőjelezhető, hisz egy hatóság, államigazgatási szerv — amelynek egyébként is vannak máí teendői — ké­pes-e, alkalmas-e az ünnepségek szervezés sére. De egy újszerű — a választások utáni — megváltozott összetételű és jogilag is megújuló szerepkörű — helyi tanács esetleg gazdája lehetne az ünnepségeknek. Legalább­is, ez a javaslat sem elvetendő ... ­A továbbiakban az MSZMP városi titkára arra is utalt, hogy a nemzeti ünnepeinken valp részvételt valamennyi törvényes szer­vezet, mozgalom és párt érezze kötelességé- • nek, Újdonsága a javaslatnak, hogy a moz­galmi és egyéb ünnepeinket a jövőben az a Egy ünnep, amely mentes a sablonoktól. Vi­dám majális a kabalási domboldal párizsján. testület, szervezet, mozgalom, vagy párt gon­dozza, amely azt sajátjának tekinti. Mások számára a részvétel a politikai partneri vi­szony függvényében teljesen fakultatív. Így március 15-e az egész nép nagy ünne­pe, április 4-e, vagy a későbbi döntés alap­ján esetleg december 21-e, a felszabadulás utáni Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulá­sának napja, mint a háború befejező idő­pontja kerülhetne megünneplésre. Május el­seje a szakszervezetek, a dolgozók kötetlen, majálisszerű összejöveteleinek napja lehet­ne, míg augusztus 20-a is változó tartalom­mal, jelleggel kerülne az ünnepeink közös, nagy sorába. Nem elsősorban mint az alkot­mány, hanem ezeréves államiságunk, vala­mint az új kenyér ünnepeként. Így ez is egész népünk közös ünnepe lehetne, méltó emlékezés az államalapító István királyra és nemzetünk ezeréves történetére. Március 21-ét, a Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának évfordulóját a kommunis­ta mozgalom ünnepének, november 7-ét, a nagy októberi szocialista forradalom napját szintén a mozgalom emlékező ünnepének tekinthetnénk, csakúgy, mint Lenin szüle­tésnapját. Bárki részt vehet az utóbbi ün­nepeken, de az MSZMP, nem támaszt és nem is támaszthat olyan igényt, hogy azon az ország népe maradéktalanul ott legyen és ünnepeljen. A javaslat szerint minden év január 15-ig a népfront, vagy a városi tanács hívja ösz- sze a különböző pártok, mozgalmak, szer­vezetek, testületek, egyházak képviselőiből álló ünnepségeket előkészítő bizottságot. Ek­kor döntenének arról, hogy ki melyik ün­nepség méltó lebonyolításában kíván gazda lenni, közreműködni. Készülhetne egy éve* ünnepnaptár is, hogy senkit ne érjenek vá­ratlanul a piros betűs ünnepek — és a nem piros betűsek sem — s az agyonszervezést mellőzve végig lehessen gondolni az éppen következő ünnepre való készülődést. Bizonyos, hogy mindenki egyénileg — és másként — éli meg az ünnepeket. Van, akit talán a látvány, a külsőség vonz, a pontos forgatókönyvet, a rendezettséget tekinti kö­vetendőnek. Másokat éppen ezek jelenléte zavar, irtóznak a dramatizált, minden má­sodpercet, minden mozdulatot „beszabályzó” ünnepléstől, a tömegben és a tömeggel, de egyedül kívánnak emlékezni, ünnepelni. Az útkeresés még tart, az ünneplőkre gyakorolt hatását azonban ezúttal is az egyes ember minősíti majd, mond véleményt arról, ítészt vesz-e legközelebb vagy sem, milyen Ünnep­ségre megy el a jövőben. Gazdag tartalmú, szép ünnepeket kívánok magunknak — mondta dr. Csermely Tibor, az ünnepségek egyik illetékese — olyat, amelyek mind tartalomban, mind az érzelmi azonosulásban a nagy évfordulóhoz méltó katarzisélményt, lelki-szellemi pluszt nyújta­nak. Azzal folytatta még: a megújuló tarta­lom mellett fontosak az új formák is, de kár lenne minden eddigi, esetleg bevált ha­gyományt elvetni, csak azért, hogy ezentúl az ünnepléseink se hasonlítsanak semmiben sem az előző évekéhez, őszinte meggyőződé­se, hogy a vonzó külsőségek — az ünnepsé­get kísérő irodalmi, zenei műsorok —, az ünnep tartalmát is gazdagíthatják, az egyé­nekre gyakorolt hatását erősítik fel. Egyfaj­ta megméretés is az ünneplés, nem csak a mindinkább háttérben lévő rendezők, ha­nem az ünneplő közönség részére is. Befejezhetnénk az eszmefuttatást azzal a komoly — bár ettől még sok igazságot tar­talmazó — kifejezéssel: egy nép, egy nem­zet érettségéről, kulturáltságáról, mentalitá­sáról sokat mond el az is, hogyan viszonyul saját ünnepeihez, milyen fokú az ünneplési kultúrája. Most úgy tűnik, abban az időszakban va­gyunk, amikor még nem egészen tudtuk el­határozni, vajon mi alkalmazkodjunk — illő alázattal és komolysággal — ünnepeinkhez, vagy az ünnepeinket formáljuk a saját, je­lenlegi — és mindenkori — politikai, hangu­lati elemek alapján a saját képmásukhoz. Kár lenne a torzításért, történjen az bár­melyik irányból. Ügy hiszem, az ünnepek mégis csak értünk és azért vannak, hogy örüljünk, ünnepeljünk és egy kicsit újjá is szülessünk általuk. Saját emberi épülésün­ket is szolgálják. Páll Géza Senki nem várhatja el a tanácstagoktól, hogy az államigazgatás hétköznapi ügyeit naprakészen ismerjék. Azt viszont joggal várják el a választott honatyáktól a lako­sok, hogy alaposan ismerjék a tanács el­képzeléseit, tudják; mikor, hol, mit építe­nek, hol szanálnak hamarosan, mire meny­nyit költött el a testület, hogy csak a leg­fontosabbakat említsük. Honnan vegyék az információkat a tanácstagok? Erre a célra hozták létre a legutóbbi választás után a tanácstagi klubot. A programok összeállí­tásáért a titkárságvezető, a legutóbbi belső átszervezés után, mint informatikai és jogi osztályvezető felel. Nem a nyíregyháziak találták fel a ta­nácstagi klubot. Tapasztalatért elutaztak S»egedre és a helyszínen ismerték meg a klub szervezésének módszereit. Olvastak a Magyar Hírlapban is erről a szervezeti for­máról és úgy gondolták, belevágnak. Azóta eltelt két és fél év és egyértelműen bebi­zonyosodott, hogy érdemes volt a tanácstagi klubot létrehozni. Egészen prózai dolgokkal foglalkoztak először. Kapjon-e önálló helyiséget a klub, vagy valamelyik meglévőt alakítsák át erre a célra? Ügy gondolták, jobb a csupasz négy fal helyett egy szépen berendezett, jól fel­szerelt könyvtárszobában kialakítani a klu­bot. A lelkes szervezők még tovább mentek: gyors- és gépírót adtak „kölcsön” a tanács­tagi klubnak az egyik osztályról, ha esetleg valamelyik tanácstag itt akarna elkészíteni egy iratot, vagy esetleg szüksége lenne egy rendelet másolatára. A klubban ugyanis a legfontosabb jogszabályokat, hatályos ren­deleteket a tanácstagok rendelkezésére bo­csátották. Csak egy valamivel nem számoltak a szervezők: a tanácstagok érdektelenségével. Ebbe a könyvtárklubba ugyanis hiába vár­ták a városatyákat búvárkodni. Évek óta ki­alakult ugyanis a tanácstagok kapcsolata az osztályokkal, soron kívül mehettek be az osztályvezetőkhöz, de még a tisztségviselők­nél sem kellett az ügyfélfogadásra várni. Éppen ezért első kézből tájékozódhattak a lakosságot érintő változásokról. Sok esetben még írásban sem kellett a tanácstagoknak beadniuk a választóktól -hallott panaszokat, hanem élőszóban elintézhették az ügyes-ba­jos problémákat. Természetesen ez a körülmény — mármint a klubhelyiség iránt mutatkozó érdektelen­ség — nem szegte kedvét a szervezőknek. Arra gondoltak, hogy tematikus rendez­vénysorozattal segíthetnének a tanácstagok­nak eligazodni a közélet,' az államigazgatás, a pénzügyi tudnivalók, a beruházási infor­mációk dzsungelében. Már a klubszervezés első esztendejében. 1987-ben érdekes kínálattal álltak a tanács­tagok elé. A terv szerint öt, a valóságban négy klubfoglalkozást tartottak meg. Mind­járt az elején az éppen akkor végrehajtott orvosi körzethatárok módosításáról mondta el a terveket és az első tapasztalatokat az egészségügyi Osztály vezető főorvosa. Kétol­dalú eszmecsere volt ez, mert az egészség- ügyi osztály is véleményt kért a tanácsta­goktól, mit mond a lakosság az egyes kör zetek átcsoportosításáról, nincs-e elviselhe­tetlen zsúfoltság valamelyik körzetben, vagy éppen nem kell-e messzire gyalogolni az idősebbeknek a másik körzeti orvoshoz? Szintén ézen a foglalkozáson vitatták meg az állattartásról szóló tanácsrendelet-terve­zetet. A termelésellátás-felügyeleti osztályve­zető értékes tapasztalatokkal gazdagodva tá­vozhatott az első klubfoglalkozásról, hiszen a tanácstagok jól ismerik a körzetükben élők véleményét a kisállattenyésztésről és a háziállatok tartásáról. Márpedig fontos köz­egészségügyi követelmény ezt precízen és az érintettek megelégedésére szabályozni. • Hogy dolgozik a tanácstag? Miként tartja a kapcsolatot választóival? Többek köztér­ről is szó volt azon a foglalkozáson, amelyen Bárány János elnökhelyettes a tanácstag munkamódszereiről mondta el tapasztala­tait. S “egyúttal a jelenlevők megismerked- hették egymás munkastílusát, jól bevált szervezési módszereit és minden bizonnyal hallottak követendő, netán megszívlelendő tanácsokat. Érdekes kérdés a gazdálkodás, hát még ha milliók elköltéséről, okos felhasználásá­ról van szó. Épp ezért számított érdeklő­désre Koncz Imre, amikor a pénzügyi terv első fél éves végrehajtásáról, a lakossági adó­behajtásról, a társadalmi munkaterv idő­arányos teljesítéséről összegezte a klubtag­ság előtt a tapasztalatokat. S végül a záró­foglalkozáson szó esett a tanács 1987-ben végzett munkájáról, a beruházások teljesí­téséről. S egyúttal felkészülhettek a tanács­tagok, milyen átfogó értékelést adjanak a közelgő beszámolókon a választóiknak. Az induló esztendő tapasztalatait össze­gezve a titkárságon kiszámították, hogy a tanácstagok közül 78-an jelentek meg az évi négy foglalkozáson, volt, aki mindegyikre elment, volt, aki egyszer sem jelent meg. Az így kiszámított megjelenési arány tehát 28,2 százalék. Meghívták a póttanácstago­kat is ezekre a rendezvényekre, de ők csak 16,6 százalékban képviseltették magukat, az ő esetükben ez 32 megjelenést mutat. A megyeszékhely életében egyre több in­formáció tartott számot a legszélesebb köz­vélemény érdeklődésére, ezért a következő esztendőben még több területről akartak át­fogó ismeretanyagot nyújtani a nyíregyházi tanácstagoknak. Sokáig szívesen mondtuk magunkról, hogy iskolaváros vagy diákvá­ros Nyíregyháza, de megvannak-e ehhez a megfelelő feltételek? Éppen ezért a műve­lődési. osztály vezetője az általános iskolai tantermek építéséről, az osztályok elhelyezé­séről. és a végzős nyolcadikosok továbbta­nulási lehetőségeiről adott összegzést. A má­sik fontos téma a lakásügyi tanácsrendelet­tervezet megvitatása volt. Az igazgatási osz­tályvezető is tájékozódhatott, a lakosság mi­ként reagál az elsődleges változtatásokra, hiszen a lakásügyek mindig is az érdeklő­dés homlokterében álltak és állnak. Véleményt kértek a tanácstagoktól a köz- tisztasági rendelet végrehajtásáról, a meg­lévő ellentmondásokról. A köztisztaság szin­tén neuralgikus pontnak számít Nyíregyhá­za életében. Hiába a leggondosabb szerve­zés, ha kevés a pénz korszerű járművekre, vagy nincs, aki azt üzemeltesse. Viszont a lakosságnak is megvannak a maga tenni­valói, mert nem állíthatnak mindenki mellé közterület-ellenőrt, hogy árgus szemekkel lesse: szemetelünk-e a nyílt utcán, vagy a lépcsőházban. A pénzügyi terv végrehajtását az 1988-as évben is megbeszélték a klubban. Újdonság­nak számtíott viszont, hogy a bölcsődék már nem kapacitásgondokkal és a zsúfolt­sággal küzdöttek, hanem egyszerűen nem adták be a kisgyermekeiket az édesanyák a gyermekgondozási díj előnyös igénybevétele miatt. Így aztán nagy érdeklődéssel hallgat­ták az egészségügyi osztályvezetőt, miként hasznosítja az ágazat az üres bölcsődei he­lyeket. Például idősek klubját alakítottak ki a megüresedett részekben. Az idén immár harmadik esztendejét kezd­te meg a tanácstagi klub. A szervezők is­mét azzal a céllal állították össze az éves programot, hogy a lakosságot érintő legfon­tosabb kérdésekről tájékoztassák a tanácsta­gokat, illetve tájékozódjanak az emberek véleményéről.' Az utak kezelésével kapcsola­tos rendeletet megváltoztatták, így érthető, hogy az első kézből történő tájékoztatás a tanácstagoknak is jól jött. Naprakészen ismerniük kell a tanácstagok­nak, milyen beruházásokat kezdett el a ta­nács, melyiknek közeleg az átadási határide­je. S természetesen a pontos tájékozódáshoz nemcsak a saját körzetükben történő dolgo­kat illik ismerniük a tanácstagoknak, hi­szen az egységes, pénzalap kezelése, a város pénztárcájának ismerete teheti lehetővé, hogy megalapozott, precíz információt mond­jon a városatya a kérdező állampolgárnak. Éppen ezért tervezik, hogy a tanácstagi klub közösen nézi meg a nyíregyházi beruházá­sokat. Tóth Kornélia Két és fél év bizonyította: érdemes volt a klubot létrehozni. A cél: formaságtól mentes igény szerinti foglalkozás legyen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents