Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-27 / 98. szám

4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1989, április 27. Túl a sorompón Eldőlt a vita! Viták kereszttüzében áll hónapok óta a nyíregyházi iparcikk- és használtcikk piac sorsa. Amióta keresik a helyét, azóta a pi­acra járók, az ott árusítók hallatják szavu­kat, mondják ellenvéleményüket, azelőtt pe­dig a Hatzel tér környékén lakók túlnyomó többsége követelte: találjanak végre valami megoldást, mert áldatlan állapot, hogy aki ott lakik az szombaton ki sem mozdulhat kocsijával, mert még egy biciklit sem lehet végigtolni a földre rakott használt cikkek­től, s a köztük válogató vásárlóktól. Közel két hónapja, hogy a Kelet-Magyarországban egy előzetes tájékoztatást adtunk a helyke­resés akkori állásáról, s mi is kaptunk ha­ragos hangú, de kaptunk javaslatokat tartal­mazó levelet is. Természetesen nem mi döntöttünk, hanem április 24-én, hétfőn a városi tanács és ez a testület sem kis vita után tett pontot a piac sorsának ügyére, noha az ülés előtt város­lakók, szakemberek, hatóságok, tanácsi tár­sadalmi bizottságok véleményét kérték ki, sőt pályázatot írtak ki: hátha érkezik olyan javaslat is, amelyikre — nem látják á fától az erdőt alapon — nem gondoltak, s amelyik elfogadható, jó megoldást hoz. Milyen okok miatt is kell áthelyezni a Hatzel térről a piacot? Rendszeres panasz forrása, hogy a Hatzel tér környékén élők szabad mozgását, pihenését zavarja, hogy a piaci árusok száma olyan mértékben meg- növekedett; hogy kulturált elhelyezésük nem biztosított; hogy feloldották az építési tilalmat; mind több új ház épül, ám az épí­tési anyagok szállításáról szerdai, és szom­bati napokon szó sem lehet, vagy ha mégis megkísérli valaki, csak nagy veszekedések árán sikerül. Hasonlóképp a piac elvitele mellett érv, hogy a területet közművekbe szeretnék bekapcsolni, ami csak hosszabb idei útlezárásokkal lehetséges, ez pedig za­varja a piac megrendezését. Az autósok a megmondhatói, mekkora gondot okoz meg­állni, vagy várakozni a környéken, így aztán a piac területéhez nem tartozó utcákban is forgalmi dugók keletkeznek. Hasonlóan nagy gond, hogy szerdán és szombaton a belváros egyébként is zsúfolt, túlterhelt útjain már- már lehetetlen közlekedni. Vannak természetesen érvek amellett is, hogy maradjon meg a piac az eredeti he­lyén. Néhány ott élő család nyugdíját egé­szíti ki, Hogy udvarában, garázsában meg­őrzi a piaci árusok holmiját, többen bérbe adják raktározásra alkalmas épületeiket, WC-Használati díjat szednek, kávét főznek, lángost, fánkot sütnek, de jelentős érv a ki­alakult szokás is és, hogy a piac területe a város központjában van. Ezek az érvek nem voltak olyan nyomó­sak, mint a piac kihelyezése mellettiek, így kellett amellett dönteni, hogy a Tokaji úti sorompó mellett vásártér legyen az iparcikk- és használtcikk piac helye. Ez a terület min­den tekintetben alkalmas a piac megrende­zésére. Legfontosabb tény, hogy az igények­nek megfelelően bármikor folyamatosan bő­víthető. A város általános rendezési terve is ezt a területet jelöli ki hosszú távon piac­térként, mert a lakosság nyugalmát, pihené­sét nem zavarja, hiszen nincsenek lakóházak a környéken. Nyomós érv ilyen gazdasági helyzetben, hogy a piac áthelyezése viszony­lag kis beruházással megoldható, továbbá, hogy jól elkülöníthető területeken egy idő­ben többfajta piac is megrendezhető. Pél­dául az iparcikk- és használtcikk piaccal egy időben lesz a marhavásár es a sertésva­sár is, csak a lóvásár időpontját kell áttenni szerdai napokra, de később a bővítéssel a lóvásár ^visszakerül majd szombatra. Várospolitikai szempontból is indokol' döntés volt a piac áthelyezése, mert ezzel jelentősen csökken a belváros zsúfoltsága, növekedhet az árusok száma, ezzel együtt természetesen az áru mennyisége, választé­ka, sőt a minősége is, de az áttekinthetőbb terület miatt a közbiztonság is javul majd. A kereskedők régi igénye is teljesül azzal, hogy kulturált, stabil formában hosszabb tá­von is megoldódik állandó elhelyezésük. Természetesen nem volt és nem lesz egy­szerű minden feltételt megteremteni a piac lebonyolításához a' nyíregyházi vásártéren. A legalapvetőbb feltétel a fénysorompó ki­építése volt, mert a régi sorompó fél órákra megbénította a környék forgalmát, s gya­korlatilag megközelíthetetlenné tette a pia­cot. A Volán vállalta, hogy rendszeres autó- buszjáratot indít piacnapokon, a tanács pe­dig arra vállalkozott, högy a piachoz szük­séges infrastruktúrát megteremti, tehát gon­doskodik burkolt felületről, parkolási lehe­tőségről, buszfordulóról, sőt az elmúlt na­pokban már abban is megegyeztek a terme­lésellátás-felügyeleti bizottsággal, hogy az Acél, a Szikla és a Kerék utcát megjavítják, hogy a Tiszavasvári út felől érkezőknek, vagy az arra hazatérőknek ne kelljen be­jönni a városba és visszafordulni a Tokaji útra, hanem ezeken a vasúton túli utcákon közelíthessék meg a piacot. Védettségre szorulna Bujtosi vizek Ma még a Hatzel téren és környékén él és virul a bolhapiac. Holnap már új helyén lesz. Valószínűleg ezt is megszokjuk... A piac kihelyezése ellen szót emelők leg­inkább azt kifogásolták, miért nem a város- központban lesz a piac, miért helyezik ki a város .szélére? Az imént leírt érveken túl egyszerűen azért, mert egyetlen más terület sem lenne alkalmas, illetve amelyik azzá tehető olyan nagy beruházásokat igényelne csak az alapfeltételek biztosítása, amire nincs pénze még hosszú ideig a városnak. WC-t, vízvételi lehetőséget, villanyhálózatot kerítést, parkolót, parkolt terepfelületet kel­lene létesíteni. A későbbi bővítés lehetősé­gei minimálisak lennének, és olyan helyre kerülne a piac, ahol családok nyugalmát za­varná. Tehát gyakorlatilag nem oldódna meg semmi. Melyek voltak azok a területek, amelyek szóba kerültek, egy későbbi piac helyeként? Például a Május 1. tér. Fekvését tekintve alkalmasnak is mutatkozna, ám a használt­cikk- és iparcikkpiac együttes megtartására kicsu (Zárójelben azt is érdemes megjegyez­ni, hogy amikor ideiglenesen itt volt az ipar­cikkpiac, több panasz érkezett a tanácshoz a lakosságtól, hogy zavarja a nyugalmukat és a piac nélkül is hovatovább elviselhetetlen forgalom teljesen megbénul a Marx téri ke­reszteződésben, illetve lehetetlen bejutni a Jósavárosból a városközpontba).' A Móricz Zsigmond út, tehát az almatáro­ló előtti terület is a javasolt helyek között volt. Ennek a nagysága elegendőnek is mu­tatkozna, ám ha kiépül a Móricz Zsigmond utcán a Nagykörút, és figyelembe veszik, hogy a MÁV a kihúzóvágány két oldalán négy-négy méteres sávban életvédelmi kerí­tés építését írta elő, továbbá, hogy itt a ren­dezési terv szerint garázsok épülnek, már kiszámítható, hogy ez a terület sem alkal­mas piac tartására. A bujtosi SZÉSE sportpálya neve is el­hangzott és tulajdonképpen ebből lehetett volna legolcsóbban piacot kialakítani. A gon­dot az okozta volna, hogy parkolást csak a környék szűk utcáiban lehetett volna megol­dani, ami zavarná az ott lakók nyugalmát, közben azonban két újabb akadály is fel­merült. Az egyik, hogy a sportpálya kezelője ilyen célokra nem adja a területet a város­nak, a másik, hogy az általános rendezési terv e terület egy részét jelöli ki a mezőgaz­dasági szakközépiskola helyévé. Javasolták a Kossuth, Dózsa György út és Nyár utca egy részét, de ez olyan sokba ke­rülne, hogy nem is vizsgálták a lehetőségét. Elhangzott a Május 1 tér a Robinson domb­bal és a Volán-teleppel együtt is, ami már elegendő nagyságú hely volna, ám a Volán telepe a vállalaté és nem a városé, a domb elhordása pedig ugyancsak nagy összegbe kerülne. Ide egyébként valamikor majd li­getet terveznek, de a Május 1. tér alkalmat­lanságát igazoló érvek egyébként is kizár­ják. Felvetődött a Hunyadi út keleti oldalán lévő városközpont közeli hely is( ami szin­tén nem lenne jó megoldás. Nemcsak azért, mert egy zöld terület kialakítását szeretnék itt megoldani, hanem mert ennek a mély fekvésű, vízfelületekkel tarkított, avuló épü­letállománnyal rendelkező területnek a be­építése gazdaságtalan. Itt sincsenek közmű­vek, nincs úthálózat, sok a lakás a környé­ken, ráadásul később a Hunyadi út nyugati oldalán üzletek, többszintes lakások lesznek, és a városligetben megvalósuló sportlétesít­mények miatt is zavaró lenne a piac itteni elhelyezése. Szóba került még az örökösföl­di lakótelep északi oldala, ám ez is sokba kerülne, mivel ez a terület nem a tanács tulajdona, és ha később bővíteni szándékoz­nák a lakótelepet, pár év múlva kezdhetnék elölről a piac helyének keresését. Nyilvánvaló, hogy időbe telik majd meg­szokni, hogy új helyen lesz a piac, nyilván­való, hogy szokatlan lesz kiszállítani a hasz­náltcikkeket az eladóknak. Ám ha megtalál­ták ennek a módját a Hatzel tér környékén, megtalálhatják majd az új vásártéren is, ki­jutni pedig csak a városközpontból nagyobb távolság a Tokaji út mint a Hatzel tér. Balogh József 1988. november 24-én a Hazafias Népfront rendezésében a Bujtos környezeti rekonst­rukcióját tárgyaló gyűlésen vettem részt. Ekkor jutottak eszembe a 4. sz. főközleke­dési út, mint a városi Nagykörút 1982-ben megnyitott bujtosi szakaszán első alkalom­mal megtett utam benyomásait rögzítő ak­kori soraim. Mivel ez az említett gyűlésen érdeklődésre talált, megpróbálom közölni. Az Északi temető melletti benzintöltő ál­lomást kellett felkeresnem, de ezt már ok­tóber utolsó napjaitól az új 4. számú főúton a Bocskai úti kereszteződéstől is meg lehe­tett közelíteni. így módomban volt az új út legújabb szakaszán végigkocsikázni. A ket­tős autópálya szélein országúti szegélyező le­mezekkel még kivilágítatlan, teljesen váro­son kívülinek tetsző. Bal kézről elhagyjuk az István úti régi „Elektromos” (NYETVE, NYEKISE) futballpályát, még nyíregyházi ember is alig ismeri fel a megváltozott kö­rülmények között a Liliom, Mák, Nefelejcs és Belsőkörút elnevezésű Bujtosi városrész régi utcáit. Jobbról csak a nádasokra és kö­zöttük csillogó víztükörre figyel fel az em­ber. Közben a kettős hídrendszeren hala­dunk át, majd enyhe kanyar után a temető eleje előtt tér rá az új. út a régi 4. számú főút temető melletti Pazonyi úti szakaszára és ez vezet el a töltőállomáshoz. E leírással a régi Bujtos erős megváltozá­sára szeretném felhívni a figyelmet. Éppen ezért érdekes egy kissé a bujtosi vizek kelet­kezésével, helyzetével, különleges állat- és növényvilágával foglalkozni. Igaz, én nem vagyok szakembere ennek, de mint a város fejlődését szívén viselő ember, mielőtt a múlté lenne, eltűnne e kedves tája a város­nak, szeretném némileg rögzíteni a fenti érde­kességeket és remélve, hogy ezen felbuzdul­va megfelelő szakember is teljes részletes­séggel fog ezzel foglalkozni. Előre megjegy­zem, hogy adataimat főleg két egyéntől sze­reztem be. Az egyik Kovács Istvánná, Csa­lád utcai születésű, a másik Izsák Imre — ma is a bujtosi vizek között. lévő házában lakó szűcsmester. A terület gazdája ma a városi tanács ke­vés kivétellel, mint a fent említett Izsák­hoz és környezete. Régebben a terület nagy részét a Krómy család birtokolta és az em­lítendő téglagyárak tulajdonosai. A városia­sodé Nyíregyházának ezen a területen két téglagyára is volt a századforduló idejében, mivel az itt található agyag minősége úgy tégla, mint tetőfedőcserép-égetésre igen al­kalmas volt. Az egyiket Barzó Mihály 1888- ban alapította, a másikat néhány évvel ké­sőbb Király Sándor és fia. Mindhárman ne­vezetes építőmesterek voltak. Ez utóbbi tég­lagyár később városi téglagyár néven mű­ködött. A szükséges nyersanyag agyagmeny- nyiségét a mai bujtosi vizek területéből ter­melték ki. A keletkezett mélyedéseket rész­ben az esővíz, részben az ezen a területen magasan lévő talajvíz töltötte fel. Tehát e tórendszer inkább mesterségesnek tekinthe­tő. A körülbelül 13 hektárnyi terület a város északkeleti részén terül el. Határai: délről a Belső körút, kelet felől a Liszt Ferenc utca folytatása és ennek keleti oldalán a Városi 1. sz. csatorna, északról a Jég utca és nyu­gati oldalát részben a Hunyadi utca s a 4. számú főút új bekötő része, egészen a Pazonyi útig. A vízfelületet az agyagszállítást meg­könnyítő földgátak több kisebb-nagyóbb, de egymással összeköttetésben álló tórendszer­re bontották. Ez a múltban a környezet, sőt a város sportoló ifjúságának strandolási, té­len korcsolyapályaként téli sportolási lehető­séget biztosított. Megjegyzésként megemlít­hető, hogy több országos úszótehetség neve­lődött itt: Mitró György, Balczó András, az öttusa olimpiai bajnoka, Hering testvérek stb. Idővel a víz eliszaposodott, a nádasok elterjedtek, a fürdőzést beszüntették, legfel­jebb szomorú esetenként halljuk, hogy nya­ranként mindig előfordul, a tiltott fürdőzés ellenére valaki belefúl. Ma a bujtosi vizek a környék ifjúságának horgászó paradicsoma. A felhasználás szerint a vízfelület külön­böző részei megfelelő elnevezéssel mentek át a környezet köztudatába. Legvalószínűbb a vázlatos térkép szerinti, mert most 40 év távlatából már a visszaemlékezések sem egységesek. Előbb a délnyugati rész a Ki­rály, Városi a hasonló nevű téglagyárakról, mellette kelet felé a 10 filléres, vagy Cser­kész strand, utal az olcsó esetleg ingyenes fürdési lehetőségre, télen korcsolyapálya, en­nek északi része a MADISZ, körülbelül ott, ahol most az új autóút hídrendszere van, közben szigetek és füves rész, az István ut­ca folytatásaként egy földgát. Tovább kelet­re a Belső körút mentén az Anyás, Veres, majd a délkeleti sarokban a múltban öltöző­vel is ellátott Városi strand, ennek észak- nyugati része volt a legmélyebb a 4 méteres, fából készült ugrótorony trambulin is volt hozzá építve. Ezeket északról a Lajos utca folytatásaként egy földrész zárta le. Innen észak felé a Csűrös, a Máté sziget környékén a Csendőr, a sziget bokrai, fái között rejtőz­tek el a tilosban fürdőzők a csendőrök elől. A legészakkeletibb csücsökben nagy területen a Lófürösztő egészen a Jég utcáig. Innen a Jég utca mentén nyugatra fordulva volt a jégkivételi hely jégtárolóval, hogy nyáron ennek élelmes gazdája a városban kocsiról árusítsa a jeget. Majd a nyugati részen a Barzó féle téglagyár környezetében volt a városi gondozott jégpálya megfelelő zenés, hangszórós melegítővel, erre utal az utca el­nevezése is. E jellegzetes vízi tájnak igen érdekes volt a növény- és állatvilága is. Legyen itt ízelí­tőül aa állatvilágból a következő felsorolás- kezdjük talán a halakkal: széles kárász, ezüst kárász (ezek a legújabb telepítés), potyka, ponty, amúr (az utóbbi évtizedek­ben telepítve), dévér, keszeg, csík, törpe harcsa, csuka. Kétéltűek: békák közül a nyá­ri esték hangulatos szószólói a varangy, kecske, gyepi és mocsári békák. Megtalálha­tók a tarajos gőték és szalamandra. A vízi rovarok közül: csíkbogár, csíbor, vízipók, kék nüniike. Puhatestűek közül az éti és a. meztelen csiga. Hüllők: gyík és nadály (ló és orvosi pióca). Nem beszélve a szárnyas ro­varok nagy tömegéről, szúnyogokról, szita­kötőkről stb­Madárvilága is igen népes, költöző mada­rak is kedves otthonra találtak: fácán, dan­kasirály, nádi rigó, szárcsa, búbos- és búvár­vöcsök, vadkacsa, vízityúk, törpegém, szür­kegém (innen kerültek az állatkertbe), szö­vőmadár, stiglinc, széncinege, balkáni gerle, kakukk, sármány, bábaszarka, fekete rigó stb. Az emlősök közül megtalálhatók: vakond, földi kutya, pézsma, vízi pocsók, vízi pat­kány, hermelin, görény, nyest, mezei egér stb. Növényvilág: a fűzek több fajtája, me­lyek közül voltak kosárfonásra alkalmasak. Káka, nád, sás, mocsári gólyahír stb. való­színűleg nem egy olyan növény is, mely vé­dettségre is szorulna a bátorligetiekhez ha­sonlóan. A régi Bujtosból a téglagyárak már a múlté. A nyersanyagforrás kimerült, a meg­felelő agyag elfogyott, a gyártás nem lett gazdaságos, a minőség erősen romlott. A környék városiasodott. Ezt mutatja a meg­nyitott új autóút. Ez szemeteléssel, környe­zetrongálással, szennyezéssel jár. A növény- és állatvilág pusztulásnak van kitéve. Meg­szűnt ezzel a város Krúdy Gyula által is megcsodált térség romantikája. Szegényeb­bek lettünk egy vonzó természeti tájjal. M. Takács Ferenc Halak és madarak találtak itt kedves otthonra. A Bujtos azonban rohamosan változik: épülnek a házak, száradnak a tavak.

Next

/
Thumbnails
Contents