Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-25 / 96. szám

1989. április 25. Kelet-Magyarörszág 3 Megjegyzések néhány nagy összeghez... Én sem értek egyeL „A foglalkoztatás a legnagyobb gondunk... 99 Többet látni a gazdasági horizontból „A foglalkoztatás a legnagyobb mai és jövőbeni gondunk. Nálunk az erősödő munkanélküliség hatványozottabban fejti ki rossz hatását...........Az is aggaszt, hogy a megyében nő a szegénység, 150—200 ezer ember rendkívül sze­rény körülmények között él, mindennapi gondokkal küzd ...........A kitörés érdekében többet kell fordítanunk a szak­emberek képzésére és megtartására". Idézetünk egy szombaton megjelent interjúból való, és Hajnal Béla mondta, aki a KSH megyei igazgatója. Az adatokat ki tudja igazán, ha nem ő? A megoldásra több recept is lehet, az ered­mény azonban bizonytalan. Függ attól, hogy a munkaalkalom, vagy annak hiánya városban, vagy falun, a megye- székhelytől — ezáltal az ország belsejétől — távolabb, vagy közelebb van. És függ mindenekelőtt attól, hogy a ve­zetők mennyit képesek látni a gazdasági horizontból. Munkatársaink jelentéseiből kiderül, hogy még egy szűk táj­egységben is mennyire eltérnek egymástól az adottságok és lehetőségek. A kormány gazdasági előrejelzése nagyon komor, további elbocsátásokat jósol. Talán azért, mert van valami, ami — hosszú távon — fontosabb még a mun­kahelyteremtéstől is: a jövedelmező gazdálkodás. Irány a város Az életkörülmények egyre nehezebbek napjainkban, s a gondok többszörösen jelentkeznek a falvakban. Fájó szívvel, bár mégis sokan hagyják el otthonukat, hogy a városban jobb feltételeket találjanak. GONDOLOM, NEM VA­GYOK EGYEDÜL. Velem együtt bizonyára még so­kan felháborodtak azon, amit a hétvégi informáci- - ókból megtudtak. Amint a rádió 168 óra című műso­rában kiderült, a Danubius Szálloda és Vendéglátó­ipari Vállalat igazgatójának nyolcmillió forintot ítéltek meg évvégi nyereség címén. A megkérdezett szakember indoklása szerint azért, mert a korábban szanálás­ra ítélt vállalatból irányí­tása alatt az elmúlt évek­ben nemzetközileg elismert cég lett, amelynek nyeresé­ge háromszorosára nőtt. A televízió A Hét című mű­sorában hasonlókról érte­sülhettünk. Az IBUSZ ve­zérigazgatónője azonos okokkal magyarázva közel hárommilliót kapott. Ha­sonlóság nemcsak az ösz- szegben tapasztalható. Mindkét vállalatnál akad­tak olyanok, akik nem ér­tettek egyet a döntéssel, s nem vették fel a számukra megítélt két-háromezer fo­rintot. Én sem értek egyet. Üj- ságíró-olvasó emberként naponta hallom, bajban a gazdaság. Amint azt Grósz Károly a hétvégén a fiata­loknak is elmondta, nem is akármekkorában. A vál­lalatok, gazdaságok leg­többje gondokkal küszkö- dig, igaz, gyakran rajtuk kívülálló okok miatt. Így aztán jogos a meglepetés. Mint látható, van itt pénz, méghozzá nem is kevés! Hogy ezzel egyesek nem ér­tenek egyet? Istenem! Rá­juk különben is csak annyi tartozik, hogy végrehajtsák az utasításokat, fogadják és kiszolgálják a vendége­ket, megtegyenek minden tőlük telhetőt, hogy válla­latuk nyereséges legyen. Mondjuk azt, hogy az or­szág egyetlen család, amelyben a kasszát kezelő naprakészen tudja, meny­nyi van a bukszában, mennyit lehet költeni. Ha nehezebb napok járnak, mindenki összébb húzza magát, s kétszer is meg­gondolja, mire költ. Nem­csak a családfőkre, a gyer­mekekre is érvényes ez. Ha tehát az igazgató milliókat kap, a beosztottnak se két- háromezer járjon. Ha vi­szont ennyi jut, érje be a főnök is kevesebbel! FÉLREÉRTÉS NE ES­SÉK, én is elítélem az egyenlősdit. Természetes, hogy aki jobban dolgo­zik, s többet is keressen. Tisztában vagyok azzal is, a felsorolt magas jutalma­zásra a szabályozók terem­tettek lehetőséget. Vala­mi azért mégis hibádzik. Az ösztönzés céljára kidol­gozott szabályozók ezúttal tökéletesen mellétrafáltak. A két vállalat dolgozóit nem a jobb munkára, ha­nem épp az ellenkezőjére sarkallták. A családfők után a gyermekek is része­sedni szeretnének a jóból. Meg lehet őket érteni ... Bár Tornyospálca évről évre szépen gyarapodik egyes területeken, mégis csökken a létszám. A fiata­lok többsége Kisvárdára köl­tözik, ott vesznek lakást, mi­vel munkahelyet is a város­ban találnak. Aki pedig a köz­ségben marad, az is kényte­len máshová eljárni mert helyben kevés a munkalehe­tőség. Mint Badó János ta­nácselnök elmondta, Tornyos­pálcán a munkaképes lakos­ságnak csak a 25 százaléka dolgozik helyben, Jékén (társ­község) pedig a 10 százaléka. A lakosság szorgalmazza, hogy a termelőszövetkezet­nek legyen melléküzemága, s akkor a nők a községben is tudnának munkát vállalni. A helyi szövetkezet csak keveseket vonz, hiszen ala- • csony a kereset és kevés a szabadidő. A nyári csúcsidő­ben ugyanis 10—12 órás egy- egy munkanap, s nincs szombat, vasárnap, télen pe­dig a kevés tennivaló miatt alig van kereset. A Kisvár- dához való közeledésben sze­repet játszik az is, hogy nincs sok szórakozási lehető­ség a faluban. Az ellátás és a szolgálta­tás aránylag jónak mondha­tó. Két éve a TIGÁZ segít­ségével Tornyospálcán és Jé­kén is épült gázcseretelep. Mindkét helyen működik pa­tyolatfelvevő iroda, heten­ként egyszer jön a „hozom­Ezek egyike az Alkaloida Vegyészeti Gyár Tiszavasvá- riban. Kiss Sándort, a gyár munkaügyi és szociálpolitikai főosztályának vezetőjét kér­deztük a hirtelen megürese­dett munkahelyekről, a be­töltetlen állásokról. Az Alkaloida munkáslét­száma az elmúlt év végére közel másfél száz emberrel csökkent. Sokan nyug­díjba mentek és emellett 92 dolgozó egészségügyi okok miatt vált ki a termelésből, őket leszázalékolták. Ahhoz, hogy a gyár idei terveit va­lóra váltsa közel 150—180 munkás félvétele szükséges, hiszen ebben az évben 900 millió forint árbevételnöve­kedést terveznek, ami nem kevés többletmunkával jár együtt. Kiss Sándor kiemel­te, hogy 210 millió forint ér­tékben új gyógyszereket, viszem” szolgálat. Tornyos­pálcán van Tüzép-telep, gyógyszertár, takarékszövet­kezet, étterem, eszperesszó, húsbolt, vegyes iparcikkbolt. Mindkét helyen található felvásárlótelep. Népszerű a háztáji gazdálkodás, tavaly 600 vagon almát, 110 tonna meggyet, 103 tonna szilvát és 97 tonna uborkát adott le a telepen a lakosság. A legtöbb problémát a burgonya okoz­ta, mert sem a téesz, sem a kistermelők nem tudták ér­tékesíteni. Az ott élők sokat remélnek a nemrég megin­dult kishatármenti forgalom­tól. Egyrészt a gazdasági élet pezsdülésében bíznak, más­részt több családot rokoni szálak fűznek a kárpátaljai területekhez. Nincs ' cipész a községben, pedig újra nagy szükség len­ne e már kihalóban lévő szakma képviselőjére. Igény van még üzemanyagkútra valamint autószerelőre. A la­kosság 600 forint tehót fizet, de valószínűleg ha elkészül a szolgálati lakással ellátott új orvosi rendelő, akkor megszüntetik, ugyanis a he­lyiek még évi 2 ezer forint vízműhozzájárulást is fizet­nek. Amire nem jut pénz, azt társadalmi munkával va­lósítják meg. Jékén például 500 méter hosszúságban épí­tettek járdát, s lambériázták a művelődési házat. alapanyagokat és növényvé­dő szereket gyárt és forgal­maz 1989-ben az Alkaloida. A másik ok, amiről szólt a főosztályvezető, hogy a na­pokban végzik az iminodi- bensil üzem próbajáratását, és a közeljövőben itt is meg­indul a gyártás. Épül egy korszerű, jól felszerelt ku­tatóbázis is a gyár területén, ahová — elkészülte után — pályakezdő és gyakorlott szakemberek jelentkezését várják. Milyen munkakörben tud­ja a gyár foglalkoztatni a munkát kereső, eltérő iskolai végzettségű jelentkezőket? A munkaügyi vezető — a tel­jesség igénye nélkül — né­hányat kiragadott a felso­rolásból. Betanított munkára várják az általános iskolát végzett férfiakat. Az érett­ségizett vagy szakmával ren­Vasmegyeri varrónők Már megint egy varroda! — mondták többen is, ami­kor a vasmegyeri Micsurin Termelőszövetkezet .mellék­üzemágaként a helybeli asz- szonyok a varrógéphez ültek. Az alacsony jövedelmezőség miatt még a szakmai berkek­ben sem tapsolnak egyönte­tűen, ha valahol újabb var­rodát indítanak. Arról per­sze nem szól a fáma, hogy a falubeli lányoknak, asszo­nyoknak szinte ez az egyet­len alkalom, hogy csekélyke fizetéssel növeljék a családi kasszát és nyugdíj-jogosult­ságot szerezzenek. Bizonyára hallottak a résztvevők efféle megnyilvá­nulásokat a Micsurin Tsz- ben is. A Szegedi Ruhagyár­ral létesített kapcsolat alap­ján — amely mellesleg Mu­delkező jelentkezőket egy év alatt vegyianyaggyártó szakmunkásoknak képezik át. Felsőfokú végzettségű szakemberek számára is több tucat állást hirdetnek. Keresnek okleveles vegyé­szeket, gyógyszerészeket, bi­ológusokat, közgazdászokat és számítógépes környezet­ben jártas szakembereket. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy nem szívesen vál­lalnak munkát vidéken a diplomával rendelkezők, ezért próbálják letelepedé­si kölcsönnel, lakásépítési és vásárlási kölcsönnel, vállalati bérlakások odaítélésével von­zóvá tenni az elhelyezkedést. Ez idáig nem sokan éltek a felkínált lehetőséggel. A me­gyei munkaerőszolgálati és szervező iroda közel 400 le­velet küldött szét a munkára jelentkezőik között. Talán a veszélyes üzem teszi, talán a vidéktőll vailó ódzkodás, de nem tolonganak a jelentke­zők, pedig a gyár sok ked­vezménnyel és viszonylag magas fizetéssel csábítja a szabad munkaerőt... (cs. zs.) Muha Béláné tanítja be a szabást az itt dolgozók­nak. ha Béláné melléküzemág-ve­zető és a ruhagyár igazgató­jának egy. közös. vezetői to­vábbképzésén. vetődött ‘fel, — bérmunkában varrnak a vasmegyeri asszonyok külön­böző konfekció holmikat. Pár év alatt olyan sikeresnek bizonyult a vállalkozás, hogy tavaly — belső számítások alapján — a varroda nyere­séget hozott az egyébként gondokkal küszködő közös gazdaságnak. Ebből fakad, hogy ez év jianuár 1-jétől áttértek az önelszámolásra, hogy íehé- ren-feketén ismerjék: mi mennyibe kerül, milyen költségek merülnek fel a termelés során. A kooperáció és a bérmunka marad, sőt március 1-jétől újabb nagy vállalkozásba kezdtek: sza­bászatot nyitottak. Aki jára­tos a varrodák világában, jól tudja, hogy takarékos anyag­felhasználásra, nyereségre akkor érdemes számítani, ha nemcsak összevarrják a ki­szabott ruhadarabokat, ha­nem ők maguk dolgozzák fel a kelmét. Muha Béláné' — aki 15 évig dolgozott az igé­nyes nyugati piacra expor­táló Nyírség Ruházati Szö­vetkezetben — betanítja az asszonyokat a szabás forté­lyaira. Sőt. Most nyitottak a szegediek Milotán is egy részleget, oda is ő jár ki a szabás-varrás megismerteté­sére. Az utolsó simításokhoz kö­zeledik az új csarnokban a szabászat kialakítása. Bővít­hetik a létszámot, a jelenlegi 42-ről év végéig 55—60 asz- szony keresheti majd itt a a kenyerét. Nem túl vasta­got, de úgy 4 ezer forint kö­rüli fizetésüket a tervezett 20 százalék körüli béreme­léssel már a megyei viszo­nyok közt elfogadhatónak mondhatják. A varrodák vonzereje ab­ban is rejlik, hogy az itt dolgozók évente több alka­lommal vásárolhatnak ked­vezményesen az általuk elő­állított termékekből. Ez a vasmegyeriek esetében azt is jelenti, hogy a Szegedi Ru­hagyárban, illetve a nekik bérmunkában dolgozó mel­léküzemekben előállított ru­hafélékből is válogathatnak. (t. k.) (KÉ) Svájcisapka A zt csak a nőgyűlölö, a férfiak egyenjogúsításáért, az emancipációért küzdő komor férfiak mondhat­ják, hogy a nők színe, változása végtelen. Höl­gyeink védelmében írom le a következő történetet. Bi­zonyságul annak, hogy a nők még mindig kiszolgálta­tottak. Nekik szeretnék segíteni, tanácsot adni. Ismerősöm eredetileg gesztenyebarna volt, de szép csendesen őszülni kezdett. A gesztenyebarnából kivirí­tottak a fehér szálak, így hát egyik napról a másikra vörös haja lett. Fekete szeretett volna lenni, de fekete hajfesték akkor véletlen se volt. Kínálták a vöröset, a mahagónit, a szőkét, a különféle /árnyalatokat, ő megmaradt a vörös mellett. Nem vagyok biztos benne, hogy jól írom a házilag is alkalmazható festék nevét, de az a bizonyos Bellady akkor csak vörösben volt a ,polcokon. Jó festék lehet mert néhány héten belül a barátnők többsége vöröses hajkorona alatt pompázott mindaddig, amíg el nem fogyott a vörös. Akkortól a hölgyek először kibronzul- tak, szőkék, majd platinaszőkék leitek. Minden rendjén valónak látszott, mert a tisztes koz­metikai ipar arra való, hogy kiszolgálja az igényeket. Már akkor erre gondoltak, amikor fekete színből volt a hiány, de mit tesz az Isten és kereskedelem, elfo­gyott a mahagóni, a szőke és minden egyéb, viszont megérkezett még az igazi válság kitörése előtt a feke­te. Nem kevés. Sok. Annyira sok, hogy már a januári áremelések előtt fekete hajkoronákban pompáztak a hölgyek. Szívemből mondom, hogy szépek voltak így is, de ez benne a furfang. Ügy annyira divat lett a fekete, hogy manapság a legtöbb üzletben kinevetik az embert, ha fekete haj­festéket kér. Ajánlanak helyette viszont bronzot, vö­röset, szőkét és minden más egyebet. Nem tudom, hogy van ez, de feketéből vissza festeni egy hajat, nemcsak azért nehéz, mert nehéz, hanem azért is, mert új blúzt, új ruhát, új kalapot kell kitalálni hozzá. Fekete vi­szont nincs. Én még sem látom sötétnek ia helyzetet. Ismerősöm­nek azt tanácsoltam, hagy vágassa le kopaszra a haját, és hordjon a fején tetszőleges színű svájcisapkát. Rit­kán találkozunk, következésképp csak ebben az írás­ban tudok üzenni neki, hogy jaj meg ne tegye! B iztos vagyok ugyanis abban, hogy e divat elterje­dése után kicsiny hazánkról kiderülne, hogy svájcisapkaszegény ország vagyunk. — És ugyan már akkor miféle protekcióval lehetne fejfedőt sze­rezni? Bartha Gábor Műanyag csónakok Kajak, motor­csónak és hor­gászladik készül üvegszálvázas poliészterből egy most alakult haj- dúszoboszlói GT kisüzemében. (mml) Állást kínál az Alkaloida A munkanélküliség irdatlan terhe azok vállára ne­hezedik, akik az utóbbi hetekben, hónapokban kapták kezükbe az elbocsátó határozatokat és azóta eredmény­telenül kilincselnek munka után. Miközben a számuk egyre nő megyénkben, találni még sok olyan vállala­tot, üzemet, ahol foglalkoztatni tudnának jó pár em­bert, ha lennének jelentkezők ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents