Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

1989. április 21. Kelet-Magyarország 3 I tökétHlajiims látogatása Vásáresnaméiivbin „Fejlesztést tervezek” Beszélgetés Erőst Kaiodl üzletemberrel Másfél év telt el azóta, hogy aláír­ták hazánk legna­gyobb termelő tő­kés vegyesválla­latának szerző­dését. Az Inter- span Faibari Kft. Vásárosnamény- ban jött létre a Nyugat-Európát behálózó svájci Kronospan-cég 55 százalékos tőke- részesedésével. va­lamint az Érdért és a Skála-Coop tagságával. Több száz millió forint értékű beruhá­zással egy új for­gácslapgyártó gép­sort helyeztek üzembe, vala­mint felszerel­tek egy felület­megmunkáló gép­sort. A napokban látogatta meg a termelő üze­met Ernst Kaindl, a Kro- nospan tulajdonosa, akit be­nyomásairól kérdeztünk. — Tálán meglepődnek so­kan, rnifyen gyorsan megva­lósult itt á termelés. Azon­ban a gépek szerelése to­vább tartott a tervezettnél, de ez természetes akkor, ha közben a régi berendezése­ket le kellett bontani. Szep­temberben akartak indulni a termeléssel, de csak novem­ber elejére lettek kész. A téli hónapok a legveszélye­sebbek egy ilyen üzem indí­tásánál, s Kelemen Miklós ügyvezető igazgató és csapa­ta dicsérete, hogy ezt prob­léma . nélkül megvalósították. Jelenleg már 90 százalékos kapacitás-kihasználással, ha­ladnak, ami nem csak a gé­peknek, hanem a célratörő embereknek is köszönhető. — Eszerint önnek megérte a beruházás. Hogyan akarja fel­használni az itt szerzett jöve­delmet? — Előbb még néhány szót a termelésről. A minőség megfelel azoknak a szabváj nyoknak, amelyek a Kronos- pan svájci, ausztriai, francia, NSZK-beli vagy angliai gyá­raira is jellemzők, s szerin­tem a legjobb bútorlapminő­ség. amit ma Magyarorszá­gon vásárolni lehet. Csak­hogy a minőség megőrzésére, a termelékenység javítására a jövőben is gondolni kell. Nem csak a magyar piac ki­elégítésére, hanem exportr a is termelhetnek. Ehhez fo­lyamatosan meg kell újítani a technológiát. Vagyis a nye­reségből valamennyit el­vihetek. de szükséges a tech­nikai szint fenntartása, a Nyugaton lévő gyors változá­sokhoz való alkalmazkodás. S az itteni jó szintű indulás után nyugodtan mondhatom, hogy újabb fejlesztést terve­zek az elért jövedelemből. — Milyen kapcsolatot alakí­tott ki a magyar partnerekkel? — Hasonló célja van a kft,, két magyar cégének is. Az exportban pedig az Inter- span önálló fellépése mellett a Kronospan kereskedelmi hálózata segíthet, például az olasz vagy görög piacon. — Magyarországon sokan fél­nek attól, ha egy tőkés válla­lat hoz létre üzemet. Itt is az első visszhang amiatt volt, hogy a korábbi létszámot fe­lénél kisebbre csökkentették, 240-en elegendőek a termelés­hez. A nagyobb igénybevétel mellett mit nyújt egy kapita­lista részesedésű gyár? — Ha végignéz az ember az üzemben, azt látja, hogy az emberek jó kedvvel dol­goznak, nincs csellengés. Nagyszerű rend van, s az elégedettséghez nyilván hoz­zájárul, hogy az itt maradot­tak másfél-kétszeresét kere­sik, mint korábban. Azonban áz eddigi szociális ellátáson tovább szeretnénk javítani például új, jobb munkaru­A vásárosnaményi üzem­fejlesztés elismeréseként Ernst Kaindlnak, és nővéré­nek, a felügyelő bizottság tagjának, emlékbe egy kris­tályvázát adományozott Cza- kó János városi tanácselnök. hákkal. Ahogy tudom, a környéken a legmagasabb összegű lakástámogatást adjuk az építkezőknek. Fon­tosnak tartjuk, hogy akik minden erejüket beleadják ebbe a munkába, a siker hasznában is osztozzanak. Az a cél, hogy az emberek az itt szerzett keresetből éljenek meg, a gyárhoz kötődjenek. — Aminek az alapja a nye­reséges termelés. Ha az idei feladatokat teljesítik, akkor Vásárosnaményhan az átlagke­reset akár havi húszezer forint is lehet. — Abból indulunk ki, hogy a piacgazdaság nyere­ségre törekvő, s a jó munkát becsüli meg. Nyugaton nagy különbségek vannak, szegény és gazdag emberek, de éhen halni nem kell senkinek, aki dolgozik. Sokrétű életformát lehet megvalósítani, s azt hiszem, itt is a változatos élethez kínál lehetőséget az Interspannál végzett munka. Lányi Botond Csak félsilcért hozott a szakképzés Három dudás egy csárdában 1981-ben ballagott az utolsó gimnáziumi osztály Űjfe- hértón. 1978-tól szakközépiskolaként (is) működött az in­tézmény, amely 1984-ben a szakmunkásképzést is befogad­ta. Most mégis, ismét gimnáziumot szeretne a község. De nem lehet kétséges, hogy három dudás csak ideig-óráig férhet meg egyazon csárdában... A textilipari szakképzés meghonosítását a megyébe — köztük Űjfehértóra — telepí­tett gyárak igényei indokol­ták. Nyomós érv volt az is, hogy az újfehértói gimná­ziumhoz kollégium tartozott, tehát az egész megyéből fo­gadni tudták azokat a fiata­lokat, akik — mint remélték — innen sereglenek majd az örökösen szakemberhiánnyal küszködő textiliparba. összevont osztályok — A könnyűipar azonban nem váltotta be a - hozzáfű­zött, vérmes reményeket, és egy-két év után hanyatlani kezdett az érdeklődés a tex­tilipari szakközépiskola iránt — mondja Moldván Ferenc igazgató. — Másrészt azt is be kell látni, hogy ilyen vég­zettségre igazából csak a kö­zépvezetőknek van szüksé­gük. Annyi középvezető szá­mára viszont nincs hely, mint ahányan nálunk érettségiz­nek ... Amit pedig a gép mellett kell tudni, valójában hónapok alatt meg lehet ta- hulni. Hét évfolyam adatait bön­gésszük: a szakközépiskolába beiratkozott 465 tanulóból 299-en jutottak el az érettsé­giig; tehát a gyerekek két­harmada. Az érettségizettek közül 144-en vállaltak mun­kát a textiliparban, de csak körülbelül százan maradtak a szakmában. Vagyis a szák­középiskolát végzettek egy- harmada. Valójában érde­mes fontolóra venni: meg­éri?­A szakmunkástanulóknál jobb a helyzet: háromnegye­dük a szakmában keresi ke­nyerét. Ám az is hozzátarto­zik a képhez, hogy az 1986- ban indított, tehát most vég­ző osztályban mindössze 16- an vannak, noha annak ide­jén még két tanulócsoport­ban, 60-an kezdtek. Tulipánok A családom már jóin- /1 dulatúan nevet raj­tam. Az utóbbi na­pokban új szokást vettem fel. Reggel, ébredés után el­ső utam a kertbe vezet. Vé­gignézem a virágaimat. Először a tulipánt veszem sorra. A legegyszerűbb, a piros virágú a leghamarabb nyitott ki. Harsogó színé­vel szinte egyszerre meg­változtatta az udvar hangu­latát. ö volt az első, s ehhez méltó elismerésben is ré­szesült. Senki nem ment el mellette szó nélkül, kijutott a dicséretből. Ezután a töb­biek jöttek, szinte naponta egymás után. A lila színű új tag a társaságban, s eh­hez illően kicsit kihívóan viselkedik. Olyan virága van. mint egy királynői ko­rona. ■ Karcsú, kecses, a szirmok szélén hófehér csí­kokkal. A narancssárga cir- kás meg formájával, hatal­mas virágával hívja fel ma­gára a figyelmet. Erőteljes, nagy tölcséreket formál, egy egész fejjel kimagaslik társai közül. Mellette a fe­hér színűek, amolyan sze­gény rokonként nyújtogat­ják nyakukat, mintha csak mondanák: szépek vagyunk mi is, csak éppen rosszul helyezkedtünk. Ha más szomszédot választott volna számunkra a háziasszo­nyunk, magunk is jobban érvényesülnénk. A másik ágyásban harso­gó, korallpiros tulipánok vi­rítanak. Alacsonyabbak tár­saiknál, de látszik, nekik ez nem okoz problémát. Tudják, a magasság még nem minden, ahogy a régi­ek mondták, nem röfre mé­rik a legényt! Virágaik szí­ne és formája miatt úgyis mindenki észreveszi, meg­csodálja őket. Aki közel megy hozzájuk, meggyőződ­het arról is: nemcsak virá­guk, levelük is különleges. A tulipánok után a bokrok következnek. Az or­gona illatával, a japánbirs színével próbálja magára vonni a figyelmet. Nincs nehéz dolguk. Szeretem mindnyájukat. Főképp így tavasztájt, amikor a leg­szebb arcukat mutatják. Családom gyakran ugrat: mama, még nem nézted meg a virágaidat! Nevet­nek 's én is nevetek. Fő­képp, hogy tudom, ők is naponta végigjárják a vi­rágágyásokat. Szeretik a ta­vaszt ... Kovács Éva A tendencia azóta is tart, amin egyébként nem is igen lehet megütközni: mind a szakközépiskolai, mind pedig a szakmunkásképző osztá­lyokra jellemző, hogy a ta­nulók túlnyomórészt elégsé­gesek, legfeljebb közepesek, és csak „jobb híján” kerültek ide (kivételek persze van­nak). Az érettségi után szak­irányú főiskolán továbbtanu­lókat Moldván Ferenc a két kezén is össze tudja számolni. Szükség van a gimnáziumra Szegeden, Győrben, Pesten is hasonló gondokkal küzd az ottani textilipari szakkö­zépiskola. — A szülők kérésének is' engedtünk, amikor 1987 szep­temberében újra indítottunk egy gimnáziumi osztályt, mi­munkásképzéshez, igaz, ők is jobbnak látnák, ha ez — mint korábban — ismét Nyíregy­házán történne. Hasonló volt a véleménye Demecsernek is; az ottani gyár képviselője emellett a technikusképzést tudná jó szívvel támogatni. (Az újfehértói szakközépis­kolában érettségizetteknek egyébként erre módjuk lesz, mert számukra az idén szep­temberben egyéves techni­kusképzés indul Űjfehértón, levelezőn.) Nagyhalásznak sem a szakközépiskolai, sem a szakmunkásképzésre nincs szüksége, nincsenek ilyen gondjaik, illetve ha mégis, megoldják házon belül. Üj- fehértó: az újpesti gyapjúszö­vő helyi gyárának képvise­lője megkérdőjelezte a szak- középiskola jövőjét; nekik szakmunkásokra lenne szük­ségük, de még a hároméves képzést is sokallják ... Háromból kettőt Jelenleg tehát itt tartunk: a községnek nagyon kellene a gimnázium, amihez viszont Fiatal munkásnő az újfehértói textilgyárban. vei másképp nem lehetett a nagykállói gimnázium kihe­lyezett tagozataként — foly­tatja az igazgató. — Az idén ismét ezt tervezzük. Az ér­deklődésre jellemző, hogy máris 24 olyian jelentkezőnk van, innen helyből, aki első helyen jelölte meg ezt a gim­náziumi osztályt, és még to­vábbi 10—15, második he­lyen hozzánk pályázó nyolca­dikosról tudunk. Ezzel szemben az elméle­tileg két szakközépiskolai osztály 70 helyére eddig csu­pán 18-an, a szintén két szakmunkásképző osztályba is mindössze 28-an jelent­keztek. Persze ők is lényege­sen többen lesznek majd — de a végeredmény az, ami­ről már szó volt... Gyár kontra iskola? — Februárban összehívtuk a gyárak, a megyei tanács képviselőit — egészíti ki az eddig hallottakat Nagy Sán­dor, a nagyközségi tanács el­nöke. — Mert mi is látjuk, tudjuk, az nem fog menni, hogy ebben az egyetlen is­kolában gimnázium, szakkö­zépiskola és szakmunkáskép­ző is működjön, őszintén megmondom, a gyáraktól mi azt szerettük volna hallani, hogy itt, Űjfehértón szűnjön meg a szakmunkásképzés, így egy középiskolánk lenne ... De a jegyzőkönyvből meg- ítélhetően ezen a beszélgeté­sen a gyárak csak részben támogatták az újfehértóiak törekvéseit. Nagykálló pél­dául ragaszkodik a szak­a jelenlegi gyakorlat szerint legfeljebb szakközépiskolai osztályokat lehet társítani. Ez viszont nem egyezik a gyárak érdekeivel. A nyír­egyházi 107-es pedig — ob­jektív okokra hivatkozva — nem szándékozik visszafo­gadni a textilipari szakmun­kások képzését. A megyei tanács egyelőre — tekintettel a demográfiai hullámra — kompromisszu­mot ajánlott. Eszerint 1989 szeptemberében gimnáziu­mi, szakközépiskolai osztály és szakmunkásképzés egy­aránt indul. De a jövőben ez az állapot már csak a hely­szűke miatt sem tartható. S mivel arra semmi esély sincs, hogy a község külön gimnáziumot tudjon építeni, hamarosan dönteni kell: a három képzési forma közül melyik kettőre van legin­kább szükség? És melyik ket­tő fér meg egymással egy fe­dél alatt? Ügyelőre még e két kérdésre adandó válasz is eltér egymástól. Gönczi Mária Slusszkulcs I smerős a kép: nagy ünnepségek, ren­dezvények idején a hivatali gépkocsik sora várakozik gépkocsiveze­tőstül a parkolóban, hogy a program végeztével a cég főnökét majd hazavi­gyék. (Mint köztudott, bi­zonyos beosztásokhoz ele­ve hozzátartozik a szolgá­lati gépjármű és vezető­je.) így volt ez most is, az egyik új városunkban: az események több órán át tartottak, a gépek és piló­táik több órán keresztül várakoztak. Ott volt az egyik nagyvállalat vezér- igazgatója is, akinek hi­vatalból ugyancsak jár a kocsi és a szállítás — de a vendéglátók nagy meg­lepetésére távozáskor elő­kapta a slusszkulcsát, és a saját autóját sk. vezette. Magyarázatképpen megjé- gyezte: nagyon sokat dol­gozott a héten a gépkocsi- vezető, külföldön is vol­tak, ráfér a hét végi két­napos pihenés. Meg aztán, tette hozzá, amíg nem vol­tam vezérigazgató, eszem­be se jutott, hogy lehetne szolgálati járművem. Ez a mentalitás viszont kevéssé ismerős. Nálunk a hatalom sokszor megré­szegíti azt, aki hozzá, vagy a közelébe jut, és néha de­formálja a személyiséget is. Jó tudni, hogy vannak nagyhatalmú vezetők, akik nem felejtették el, hogy a vezérigazgató is — ember. (be.) Olvasok egy hírt, hogy a Művelődési Minisztérium az Egri Tanár­képző Főiskolán rendezi meg a pedagógusképző intézmé­nyek országos helyesírási versenyét. A tudományegye­temek és tanítóképző főisko­lák legjobb helyesírói előző­leg háziversenyeken döntöt­ték el, hogy kik képviselhe­tik őket ott. Hopp, mondom én magam­nak. Végre egy üdítő hír a lehangoló között. Versenyez­nek a gyerekeink, feltehető­en inkább az utolsó évesek, feltehetően a legjobbak, akik méltóak arra, hogy iskolájuk színeiben indulhassanak. Be­vallom nem ismerem a házi­döntők eredményeit, de azért elképzelem, hogy ezeken a döntőkön már az előfutamok­ban is többen kiestek. Ma­gyar szakos tanárjelöltek pél­dául helyesírásból. Biztos'va- gyok benne, hogy Eg,erben színvonalas lesz a verseny, de maradt bennem egy pa­rányi f. tüske. Azok, akik >ott­hon maradtak, azok, akik el se indultak a házidöntökben, selejtezőkön, holnap vágy holnapután így is úgy is ka­tedrára állnak, és tanítani fogják, többek között a nyel­vünket, ezen belül a helyes­írás szabályait. Hogyan fog­ják tanítani, ha maguk se tudják eléggé? Úgy ahogyan eddig. Érettségizett diákok dolgozatait látván le merem írni, hogy kritikán aluli mó­don, azaz sehogy. Nem az zsákuca, hogy megrendezik ezt a versenyt, mert ennek a hírnek örülök, hanem az ok­tatás és a pedagógusképzés zsákutcája, ha meg kell ren­dezni azokat. (bartha) Mit kell tudni a nyugdíjasoknak? Társadalmi kérdések egész sora érinti közelről a nyug­díjasokat. Annyiféle rendel­kezés, törvény, jogszabály lát napvilágot, hogy igen nehéz a naprakész tájékozódás a nyugdíjasoknak. Éppen ezért a vasutas szakszervezet nyír­egyházi nyugdíjas bizottsága vállalta, hogy átfogó ismerte­tést ad az idős korosztályt leginkább foglalkoztató tár­sadalompolitikai kérdésekről. Az idei első féléves tag­gyűlést Nyíregyházán a MÁV Művelődési Házában (Toldi utca 23.) alatt tartják meg április 26-án, szerdán 10 órai kezdettel. A tájékoztatóban szó lesz a gyógyszertérítés formáiról, a rendkívüli segé­lyek odaítéléséről, az üdülte­tésről, valamint a nyugdíja­sok számára elérhető juttatá­sokról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents