Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. április 21. Ülést tartott a Minisztertanács A megyei pártbizottság megtárgyalta (Folytatás az 1. oldalról) Még tartott a Miniszterta­nács ülése, amikor a Parla­mentben megkezdődött Ma­rosán György szóvivő nem­zetközi sajtókonferenciája. A kormány tanácskozásán el­hangzottakat ismertetve a szóvivő elmondta, hogy dön­tés született a régóta húzó­dó Hévíz kontra bauxit-ügy- ben. A Minisztertanács úgy határozott, hogy legkésőbb 1990. június 30-ig be kell zárni a nyírádi bauxitbányát. Bár gazdasági és környezet- védelmi szempontokat egy­aránt mérlegeltek, a döntés kialakításakor a nemzetközi hírű tó megmentése volt az elsődleges cél. A körültekin­tő előkészítést igénylő bá­nyabezárás menetrendiét gyorsított ütemben dolgozzák ki, s az ezzel összefüggő megoldásokat két hónap múlva terjesztik az illetékes tárcák vezetői a kormány elé. Határozat született arról is, hogy az érintett parla­menti bizottságok részvételé­vel — társadalmi bizottságot kell létrehozni a bezárás el­lenőrzésére. A kormány felülvizsgálta az autópályadíj bevezetésére vonatkozó korábbi határoza­tát is. -A döntést még ér­(Folytatás az 1. oldalról) rendetlen porták, eldobott műanyag zsákok látványa igencsak szúrja a szemet.. Régen természetes volt, hogy az emberek rendben tartották lakóházukat, annak környékét. Sokan vannak, akik még emlékeznek: a va­sárnapi kora reggelek utca­sepréssel, gereblyézéssel kez­dődtek, mire templomba in­dultak a népek, egyetlen por­ta sem maradhatott takarí- tatlan. Nem kellett ehhez sem rendelet, sem előírás, mindenki tudta és tette a dolgát. A régi hagyományok felélesztése e téren is üdvös lenne. Az országban elsőként meghirdetett társadalmi egészségmegőrző program Szabolcs megyei, Szívügyem az egészségem címmel meg­hirdetett mozgalmának szer­vezői most erre tesznek kí­sérletet. Ebben az a tanács- rendelet is segíti őket, amely azt írja elő, mire kötelesek környezetük megóvása érde­kében a lakók? A szép tervek, elméletek azonban önmagukban vajmi keveset érnek. Olyan szerve­zőkre, lelkes emberekre van szükség, akik nem csak ön­magukért, másokért is tenni vénybe lépése előtt vissza­vonják. Egyúttal megbízták a kormápy illetékes tagjait, hogy az érdekképviseleti szervekkel konzultálva dőli gozzanak ki olyan javaslatot, amely — aZi ésszerűtlennek bizonyult megoldást felvált­va — a társadalom számára is elfogadható módon teremt forrást az úthálózat fenntar­tására és fejlesztésére. További két, a lakosságot közvetlenül érintő témát is megtárgyalt a kormány. Az egyik a háztartási energia- hordozók tervezett áremelé­se. Mint ismeretes, az idei terv május elejére időzítette az áremelést, 100 forintos kompenzálással összekötve bizonyos társadalmi csopor­toknál. A kormány most úgy döntött, hogy a SZOT-tal esedékes tárgyalásokig el­halasztja a már korábban be­jelentett árintézkedéseket. Természetszerűleg így a 100 forintos kompenzáció sem lép életbe. A mai ülésen ismét napi­rendre került a víz- és csa­tornadíjak emelésének prob­lémája. A Minisztertanács be­ható vita után úgy döntött, hogy ezt a kérdést is a SZOT-tal való tárgyalásokon terjeszti elő, egy csomagterv részeként. A testület ezzel tudnak. A megyei természet- barát szövetség tagjai ilyen emberek, ök például április 22-én reggel 8 órakor azért gyülekeznek a sóstói torna­pályán, hogy együttesen ki­takarítsák az erdőt, összesze­dik az eldobált papírokat, konzervdobozokat, elhordják a szemetet, hogy a jó idő hatására egyre szaporodó ki­rándulók a természet szép­ségeiben gyönyörködhesse­nek. (k. é.) kapcsolatban kialakította vé­leményét a SZOT elnökségé­nek legutóbbi állásfoglalásá­ról. Ennek kapcsán a szóvivő leszögezte: a külső és a bel­ső pénzügyi helyzet első ne­gyedévben tapasztalható rom­lása rendkívüli intézkedés-e­ket tett szükségessé. Elis­merte, hogy ezek közül né­melyek konstrukciója, a ki­vitelezés módja, illetve üte­mezése vitatható, illetve helytelen volt. Ugyanakkor hangoztatta, hogy a kormány felelősséget vállal az ország fizetőképességének fenntar­tásáért. és ennek okán nép­szerűtlen intézkedésekre is rákényszerül. A kormány szükségesnek tartja, hogy az egyéb érdek­egyeztető fórumok mellett soron kívüli tárgyalásokra kerüljön sor a Szakszerveze­tek Országos Tanácsával. Az indokolt ár- és kompenzáci­ós intézkedéseket együtt kí­vánják életbe léptetni. Mi­után a SZOT keresi a meg­egyezés lehetőségét a kom­penzációt illetően, a kor­mány kész arra, hogy a ter­vezett és elhatározott árlé­péseket a SZOT-tal folytatott tárgyalások után tegye meg. Ugyanakkor a Miniszterta­nács úgy véli, hogy a szak- szervezetekkel fennálló konst­ruktív, az érdemi együttmű­ködés nélkülözhetetlen ré­szét alkotó bizalmon alapuló tárgyalásokhoz nem szabha­tók további feltételek. A Minisztertanács felkérte a belügyminisztert: a Nagy Imre és társai ellen lefoly­tatott büntető eljárás iratait adják át a legfőbb ügyész­nek, aki megvizsgálja az el­járás és az ítélet törvényessé­gét. A kormány amellett fel­kérte az igazságügy-minisz­tert, hogy gyorsítsa meg azo­kat a munkálatokat, ame­lyeknek célja az államellenes bűncselekmények felülvizs­gálata a Büntető Törvény- könyvben. (Folytatás az 1. oldalról) Sággal és felelősséggel tevé­kenykedő pártszervekkel és alapszervezetekkel olyan kapcsolatot szüksékes kiépí­teni, amelyben az atyásko- dást a partnerkapcsolat vált­ja fel. A megyei pártbizott­ság elsősorban segítő, kon­zultatív, a központi és a me­gyei szándékokat közvetítő, szervező és koordináló tevé­kenységet fejtsen ki. Tennie kell ezt azzal együtt, hogy a megyei és a városi pártbi­zottságoknál a közeli jövő­ben mintegy 40 százalékos létszámcsökkentést tervez­nek. A területi pártszervek köz­vetlen megyei irányításra három módozatot kínált az előterjesztés. A vitában részt vevők nagy többsége azt a változatot támogatta, amely mindössze 53 városi, nagy­községi illetve olyan községi pártbizottságok közvetlen irányítását jelenti, ahol a párttagság létszáma megha­ladja a 120 főt és háromnál több pártszervezet működik. A testületi döntés figyelem­be veszi a természetes von­záskörzetet, maximális lehe­tőséget nyújt a szabad vá­lasztásra, egyúttal jobban épít a térségi érdekekre. A helyi közélet színterei, a fórumok működésének ta­pasztalatai, az alternatív szervezetek részvétele — címmel vitatták meg azt az előterjesztést, amelynek elő­adója Kiss Gábor megyei titkár és Végh Béla politikai munkatárs volt. A témát tu­dományosan közelítő írásos anyag, — amelyet rendkívül értékes és tanulságos kérdő­íves felmérés is gazdagított — (A helyi társadalom mű­ködésének tapasztalatai Kis­várdán, Nagykállóban és Mi- lotán), a többi között rámu­tatott: Szabolcs-Szatmár tár­sadalmi, politikai tevékeny­sége jó ideig egyoldalúan munkahely- és rendezvény­központú volt, a lakóhelyi fó­rumok, szervezetek háttérbe szorultak. Szembe kell néz­nünk azzal a ténnyel, hogy a helyi politizálás színtere — a munkahelyeket szorító gazda­sági kényszer, az alternatív szerveződések kihívásai, a szociális kérdések lakóhelyi megjelenése, az adófizető ál­lampolgár közélethez való vi­szonyának megváltozása és nem utolsósorban a választá­sok közeledése miatt — mind­inkább áttevődik a lakó­helyre. Annál is inkább in­dokolt a helyi közélet funk­cióváltásával szembenézni, mert számos új törvény je­lenik meg, felerősödnek a spontán kezdeményezések, mindez elmozdulást igényel a pártmunkában. Igazodni szükséges az új feltételekhez, a lakosság elvárásaihoz. Isztambuli rablóbanda Turistákat fosztott ki Elsősorban külföl­dieket szemel ki ál­dozatának egy isz­tambuli rablóbanda, amely az idén már több mint húsz tu­ristát fosztott ki. A Reuter hírügy­nökség konzuli for­rásokra hivatkozó jelentése szerint az isztambuli rabló­banda áldozatai kö­zött egy magyar ta­nárnő is volt, akit — több sorstársához hasonlóan — a bű­nözők megerősza­koltak. A banda számlájára írják egy 24 éves lengyel tu­rista meggyilkolá­sát. Az áldozatok többsége japán, de vannak köztük ame­rikaiak, britek és új-zélandiak is. Az isztambuli re­pülőtérre érkező ja­pánoknak országuk konzulátusa röpla­pokat osztogat, ame­lyen figyelmeztetik őket a veszélyre. A lengyel képviselet ugyancsak óvatos­ságra intette honfi­társait. A konzulátu­sok megbeszélése­ket folytatnak az ügyről — közölte az isztambuli brit fő­konzul. A banda legtöbb­ször magányos tu­ristát szemel ki, majd autóba invi­tálja. altatót tartal­mazó gyümölcslével kínálja. A kifosztott áldozatot egy erdő­ben, vagy szemétte­lepen magára hagy­ja. Nagytakarítás szombaton A SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI GABONAFORGALMI ÉS MALOMIPARI VÁLLALAT pályázatot hirdet a mátészalkai malomüzem — mint önelszámoló egység ÜZEMVEZETŐI munkakör betöltésére. Az üzemvezető főbb feladatai: — az üzem őrlési tevékenységének irányítása, szervezése, — az előállított termékek értékesítésének szervezése, — a termeléshez szükséges munkaerő folyamatos foglalkoztatása, a munkáltatói jog gyakorlása. A munkakör betöltésének feltételei: — szakirányú felsőfokú végzettség és 4 éves szakmai gyakorlat, vagy — szakirányú technikusi végzettség és 5 éves vezetői gyakorlat, — erkölcsi feddhetetlenség. Bérezés: megegyezés szerint. Alkalmazás: megegyezéstől függően 3—5 évre szól. A pályázathoz mellékelni kell: — részletes, kézzel írt — az eddigi munkahelyeket és munkaköröket is tartalmazó — önéletrajzot, — 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt, , — iskolai végzettséget, szakmai képzettséget igazoló okiratok hiteles másolatát. A pályázatot 1989. április 25-ig kell benyújtani a vál­lalat személyzeti és oktatási osztályára. Cím: 4401. Nyíregyháza, Mártírok tere 9. Pf. 152. A pályázatok a benyújtási határidőtől számított 15 na­pon belül kerülnek elbírálásra. (987) amely joggal kérdőjelezi meg a korábban kiosztott szerep­köröket, a vezetők és a la­kosság kapcsolatának minő­ségét, a vezető szakmai fel- készültségét, értelmiséghez való viszonyát, a települések önkormányzatának hiányát, a fejlesztés léptékét. Az embe­rek döntő többségét ma még nem sikerült beavatni a rá­juk tartozó kérdések előké­szítésébe. A vizsgálat kimu­tatta, hogy az állampolgárok csupán 5—20 százaléka vesz részt a lakóhelyi fórumokon. Ennek az is oka, hogy szá­mos probléma megoldása évek óta elmarad, a helyi döntések hivatalos intéz­ményrendszere nem igazán fejezi ki a lakosság érdekeit. Haladásgátló tényező a poli­tikai kultúra fejletlensége: az elmúlt évtizedek beidegző­dése miatt az emberek több­sége csak akkor vállal részt a közös feladatokból, ha er­re megkérik. Az önálló kez­deményezésnek még napja­inkban sincs igazi tétje. Gon­dot okoz a helyi nyilvános­ság, az információáramlás hi­ánya, esetenként a tájékozta­tás visszatartása. A pártszer­vek és -szervezetek sem töltik be azt a szerepet, amelyre hi­vatottak az alsóbb rendű párt­rendezvények döntő többsége ma még nem nyilvános. A párt vitafórumai a sok for­mális elem miatt nem töltik be szerepüket. Szükség van közvetlen, kisebb körű be­szélgetésekre. Az utóbbi hó­napokban megpezsdült köz­élet nyomán létrejött a pép­főiskola, a fiatalok reform­klubhálózata, különböző po­litikai jellegű fórumok, egye­sületek, független alternatív szerveződések és pártok ala­kultak, amelyek képviselői­vel kiegyensúlyozott kapcso­latot építettek ki a helyi párt-, állami és társadalmi szervezetek. Az együttműkö­dés jó terepei, egyúttal hasz­nos közéleti fórumai is a gazdasági érdekek alapján szerveződő társulások, a kül­dött- és közgyűlések. A vita alapján is levont következtetések: az MSZMP-t is felelősség terheli a telepü­lésszerkezet alakításában el­követett hibákért, az erőlte­tett központosítási törekvé­sek mechanikus érvényesíté­séért. A megyei pártbizottság szükségesnek tartja, hogy ezeket a lehetőségek szerint korrigálják. A testület ter­mészetesnek tekinti, hogy a helyi döntések meghozatalá­ban szerepet kell kapniuk az öntevékeny alternatív szer­veződéseknek. A pártbizott­ság ajánlja, hogy a megye valamennyi pártszerve dol­gozza ki és nyilvánosan kép­viselje a legszükségesebbnek tartott helyi tennivalókkal kapcsolatos álláspontját, azt vitassa meg az összes, ott működő szervezettel, s ezek alapján találják meg a köl­csönösen elfogadható legjobb megoldásokat. A testület ki­fejezte, hogy az egyirányú alárendeltségen alapuló irá­nyítási gyakorlatot fel kell váltani a közös politikafor­málással. A testület javasolja, hogy meghatározott célok el­érése érdekében az egyes ré­giók, térségek, települések érdekközösségeket hozzanak létre. Támogatja, hogy a te­lepülések politikai tényezői nyilvánosan politizáljanak, a helyi szervezetek közösen vizsgálják meg további váro­si és községi lapok indításai­nak lehetőségét. A pártbizottság legutóbbi ülése óta végzett munkáról Gyuricsku Kálmán számolt be. Elmondta: megkezdődött a választásokra való felké­szülés, amelynek keretében a megyei pártbizottság válasz­tási irodát létesít. A testület megismerkedett a pártbizott­ság közvéleménykutató és in­formációs csoportja kérdő­íves felmérése alapján ké­szült összefoglalóval, amely az 1956. októberével kapcso­latos, a Társadalmi Szemle különszámaként megjelent tanulmányt fogadta. Ezt kö­vetően hozzájárult, hogy a megyei pártbizottság szóvivő­je dr. Tóth László, a pártbi­zottság politikai munkatársa legyen. Végezetül a párton belüli platform-szabadságról megyénkben folytatott viták tapasztalatairól tájékozódott a testület. (Állásfoglalását holnapi számunkban közöl­jük.) A főszerkesztő postájából Pártegység vagy pártszakadás? Sok hamis alternatívával küszködünk, köztük csak egy a mostanság gyakran megfogalmazódó pártegység vagy pártszakadás. Értelmetlen az ilyenfajta kérdés több szempontból is. Nem kétséges ugyanis, hogy egy politi­káját széles körben elfogadtatni kívánó szervezet melyik jelszó felvállalásában érdekelt. (Az MSZMP-n belüli pártszakadás nem az MSZMP választási esélyeit növel­né.) Az is nehezen elképzelhető, hogyan lehet egy párt­szakadást vezérelni, márpedig ha járható útnak tételez­zük, ezt is végig kellene gondolni. A dolog persze be­következhet a szándék hiányában is, de tartok tőle, hogy nem lehetőségként, hanem válságként élné meg a moz­galom. A pártszakadás mint pozitív cél meglehetősen abszurd gondolat, inkább lehetséges következményként kellene számba vennünk, s főként azért, hogy kivéd­hessük. A gyakorlati politikával szembesítve sem állja meg helyét az alternatíva. Az MSZMP-n belül nem artikulá­lódnak egyértelműen a különböző irányok, nincsenek a politikai porondon tisztán elkülönülő programok, cse­lekvési módok, nem egészen világos, hogy kik a jobbról és balról leválaszthatók. A párttagság — az országos és megyei pártértekezlet tanúsága szerint is — a megújulás mellett kötelezte el magát. A mozgalom megújulása lényeges eleme a társa­dalmat átfogó válságból való kilábalásnak. Azok véle­ményét osztom, akik az egész mozgalom megújítását szorgalmaznák, s hangsúlyt helyeznek a célokban, kive­zető utakban megnyilvánuló lényegi egységre. Az egység ebben az értelmezésben nem egyszer s mindenkorra ki­vívott állapot, hanem konkrét politikai döntésekben megnyilvánuló, vitákban kiküzdött, s mindig újra te­remtendő törekvés: cselekvőképességünk eszköze. S ezekben a vitákban remélhetőleg nem 2—3 álláspont üt­közik csak (reformpárti, fundamentalista stb.) a valóság minden bizonnyal többpólusú, s a vitatkozók sem fel­tétlenül sémákat szegeznek egymásnak. De ehhez az út­hoz a pártot meg kell tisztítani a még ható bürokratikus formáktól, mozgalmivá kell végre változtatni, mert sok­kal nagyobb ballaszt a jelenlegi hierarchikus forma, mint a régieknek minősített értékek védelme. Hudák Erzsébet Fehérgyarmat

Next

/
Thumbnails
Contents