Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-19 / 91. szám

1989. április 19. Kelet-Magyarország 3 Kérdőjelek sorozata Kincsek parlagon LÉTEZIK EBBEN AZ OR­SZÁGBAN olyan mezőgazda­sági termelőszövetkezet, amelynek éves bevétele hús­galambból 12 millió dollár. Ez az összeg pontosan meg­egyezik híres szerszámgép- gyárumik exportjövedelmével. A tény arra jó, hogy el­gondolkodjunk: tíz- vagy százmilliók híján megoldás lehet az is, hogy adottsága­inkat kihasználjuk, s o piac igényei alapján próbálunk eredményt elérni. Különösen ma, miikor mind az országos, mind a megyei adatok bizo­nyítják: nehéz helyzetbe ke­rültek az állattartó gazdasá­gok. A szövetkezetek nyere­ségük nagyobb részét évek óta nem az alap-, hanem a kiegészítő tevékenységből szerzik. És az állattenyésztés az eredmény alig 15 százalé­kát adja! A gazdaságilag fejlett or­szágokban a mezőgazdaság is fejlett, s ott az állatte­nyésztés túlsúlya a jellemző. Ezek után talán nem is meg­lepő, ha párhuzamot talá­lunk gazdasági válságunk mostani elmélyülése és az állattenyésztés jelentős visz- szaesése között. Magyaror­szágon a szarvasmarha- ás a baromfiállomány 1982, a juhállomány 1983, a sertés- állomány 1984 óta folyama­tosan csökken. (Egyes gazda­ságok pénzhiánya annyira aggasztó, hogy olykor — a pénzhez jutás érdekében — továbbtenyésztésre alkalmas állataik eladására kénysze­rülnek.) A CSÖKKENÉS MÉRTÉ­KE, sajnos, ott a legnagyobb, ahol, Äz, állattenyésztésnek legjobbak a hagyományai, s ahol a térség gazdaságilag elmaradott. Szabolcs-Szatmár megyében a szarvasmarha­állomány 1984 óta 26 ezerrel —: mintegy 17 százalékkal — csökkent, a sertésállomány 1983 óta 104 ezerrel, körülbe­lül ZZ~Százalékkal kevesebb elsősorban a legkevésbé fej­lett Észak-Szabolcs-Tiszahát, Erdőhát-Szatmár és a Dél­kelet-Nyírség térségekben. A csökkenő juhállomány szin­te minden nagyüzemben rá­fizetéses. Pedig a Szatmár- Beregi síkságon nem is olyan rég a megélhetés fő forrása volt az állattenyésztés, em­berek tízezreinek adván munkát. Ma ez az ágazat is munkaerőkibocsátó, a kis­üzemek is mind kevesebb ál­latot tartanaik. A hosszú tá­vú szemlélet hiánya különö­sen a kisüzemekben okozhat nagy kárt, hiszen aki az ál­lattartást (különösen a szar­vasmarhatartást) egyszer ab­bahagyja, azzal nehéz még- egyszer újrakezdeni. Ezért is lenne nagy szükség új állat- tenyésztési koncepció ki­munkálására. Az ország je­lenlegi helyzetében elenged­hetetlen a mezőgazdasági (ezen belül az állati) termé­vánatos a nemzetközi ada­ték, folyamatok tanulmányo­zása, a várható trendek fel­ismerése. Erre tesz kísérletet a közelmúltban megjelent 23 európai országot átfogó „Ál­lattenyésztésünk nemzetközi összehasonlításban” című KSH-kiadvány. A gazdag anyagból mindössze néhány alig ismert összefüggésre hívjuk fel a figyelmet. Annak ellenére, hogy az állattenyésztés színvonala Magyarországon közepes, ál­lati termékékkel ellátottsága kedvező. Ennél számottevően jobb ellátottságot csak három ország ér el Európában: Ír­ország, Dánia és Hollandia. Az egy lakosra jutó barom­fihús, tojás és sertéshúster­melés alapján Magyarország az első, második, illetve har­madik helyen áll. (Hazánk az egyetlen európai ország, ahol a sertés jelenti a legnagyobb részaránjd kitevő ágazatot.) Az 1960-as évek elején a szarvasmarha-állomány 95 százaléka magyartarka volt, 1986-ra ez az arány 17 száza­lékra csökkent. Ez a marha­hús exportját kedvezőtlenül érintette, de a fajtaváltás a tejtermelést alapvetően fel­lendítette. A tejhozam 1970 és 1987 között több mint két­szeresére nőtt, ami egész Európában a legdinamiku­sabb színvonalemelkedés! A 4740 kilogrammos átlagos tejhozam mintegy ezer kilo­grammal több mint Ausztriá­ban, vagy Olaszországban. Elmaradásunk az élenjáró országoktól mintegy 20 szá­zalék körüli és ez jóval ki­sebb, mint a sikeresnek mi­nősített búza- és kukorica­termelésnél. Elgondolkodtató, hogy a kistermelők szarvas­marha-állományánál a szapo­rulati arány magasabb, az el­hullást arány alacsonyabb, mint a mezőgazdasági nagy­üzemekben. (Háztáji és kise­gítő gazdaságaink szaporula­ti aránya megfelel a Hollan­diában elértnek.) A kister­melők e téren a sertéste­nyésztésben is jobb ered­ményt érnek el a nagyüze­meinknél. SERTÉSTENYÉSZTÉ­SÜNK SZINTJE a nyugat­európai országokéhoz képest viszonylag alacsony, mégis az élősertés és a sertéshús negyedét exportáljuk, ez az arány csak Hollandiában és Dániában magasabb. Ennek az az oka, hogy — fogyasz­tási szokásainknak megfele­lően — az egy lakosra jutó sertéshús-termelésünk a fen­ti két ország után harmadik Európában. E számok ismeretében még élesebben rajzolódnak ki a kérdőjelek: miért nem élünk a felkínált lehetőségekkel ? Hajnal Béla Hljintha az udvar iS ECET GYÁRTÁSA, palackozott italok forgalmazása tartozik a szeszipari vállalat nyíregy­házi ecetüzemének feladatai körébe. Képünkön Seregi János a hagyományos ecetképző tar­tályt ellenőrzi. (S. A.) Pavilon K arba tett kézzel ültek a munkások Nyíregy­házán a Kelet Aruház előtt épül (get) ő újsá- Kospavllonnál. A körülkerí­tett építési területre, szeren­csére. csak a hézagos desz­kák közt pillanthatnak be a kiváncsiak. Am a nagy for­galmú áruház emeleteiről ra­gyogó rálátás nyílik a léte­sítményre. A pavilon vázai már a he­lyükön. a kivitelezők, az Elekterfém Szövetkezet em­berei pedig a fal mellett do­hányoznak, beszélgetnek. Várják az üvegeseket — ta­lálták ki a sokak által feltett kérdést. Am a munkahelyi vezetőjük, Sinka József la­katosüzemvezető a szövetke­zet kilométerekre lévő telep­helyén mit sem tud az üve­gesek tervezett érkezéséről. Mikor ő felkeresi a munka­csapatot, hiánytalanul teszik a dolgukat. Az újságospavilon építése 900 ezer forintba kerül, feb­ruár 22-én kezdtek hozzá és április 24-én adják át. Any- nyl megjegyzés azonban Ide­kívánkozik ; nem öregbíti a hazai kivitelezők — sok eset­ben, joggal megtépázott te­kintélyét — az Ilyen szerve­zetlenség. Ráadásul a megye­székhely központjában, ezrek szeme láttára .. . (t. k.) Diáknapi gála Nyíregyházán A kétévente megrendezésre kerülő országos diáknapok ismét lázba hozták megyénk középiskolásait. Számtalan műfajban neveztek a fiatalok, s remélték valamennyien, hogy elutazhatnak Sárospa­takra. A megyei diáknapo­kon legeredményesebben sze­repelt tanulók műsorából a megyének egy másfél órás szerkesztett gálaprodukció­val kell fellépni a Bodrog- parti városban április 29-én, szombaton reggel kilenctől. Előtte azonban a csapat itt­hon, Nyíregyházán, a Váci Mihály megyei és városi mű­velődési házban nyilvános főpróbán mutatkozik be áp­rilis 20-án, csütörtökön este fél hattól. A produkcióban a nagylétszámú Webber együt­tessel együtt csaknem kétszá­zan lépnek a színpadra. Hőszigetelt ablakok Reneszánszát éli a képke­retezés. A hagyományos, ara­nyozott mellett különösen a barna hódít. A bútoripari szövetkezet nyíregyházi üve­gesrészlege vállalja a lakos­sági szolgáltatást. Az idei év első negyedében 1,6 millió forint értékben kereteztek képet és üvegeztek. Ez utób­bi is átalakult: a családiház­építők a kétrétegű, hőszige- /telt ablaküveget rendelik. szerettem volna fogadni őket. Azt mondják, ez a porta sosem látott még annyi embert. Az unokává ■— ve­le, s a családjával él együtt már jó harmincöt éve — hozott egy fél zsák halat, s főzött egy becsületes üst ha­lászlevet. Különb ünnep volt, mint annak idején a lakodalma. — Nem volt nekem nagy lakodalmam, csak meges­küdtünk, s anyósom főzött egy kis ebédet. Ennyi volt. Pedig kétszer is férjhez ment. Előbb 1913-ban, de Kondor Gáborral csak más­fél esztendőt élhetett együtt. Mert az embere odama­radt az első nagy háború­ban. Hét évig élt özvegyen, akkor jött haza Rozsályi János Amerikából. S elvet­te az özvegyasszonyt. Milyen legyen az új szervezet? „Felemelt fővel vállalhassuk” Vélemények és elképzelések Nagy várakozás előzi meg a KISZ XII. kongresszusát. Nemcsak azért, mert ezen a néven valószínűleg az utolsó országos tanácskozást rendezik meg, hanem azért is, mert a kongresszus feladata az ifjúsági szervezet átalakítása, a megújulás irányvonalának kijelölése. A KISZ négy tagjától kér­deztük meg, milyennek kép­zelik el az új szövetséget, illetve mit várnak a pénte­ken kezdődő kongresszustól. Gerda Anikó, a nyíregyhá­zi Kossuth Gimnázium má­sodik osztályos diákja: Az elvesztett bizalom — A KISZ mindenekelőtt az iránta való bizalmat vesz­tette el, s a fiatalok ezért fordultak el tőle. Ezen végül nem is lehet csodálkozni, mert hiába mondjuk el a kü­lönböző rendezvényeken a véleményünket, a javaslata­inkat, a felnőttek csak meg­hallgatnak bennünket, aztán nem történik semmi sem. A diákságnak elege van már az ígérgetésekből. Olyan új di­ákszövetséget képzelek el, amely a mi érdekeinket kép­viseli, s a vezetői is a mi sorainkból kerüljenek ki, vagyis középiskolások legye­nek, s ne felnőttek. S ha bármilyen kérdésben kiala­kul egy egységes vélemény. amelyet a KISZ-tagok több­sége elfogad, az valósuljon is meg, ne akadályozza meg senki sem felsőbb szervektől. Választ a „hogyan?”-ra Z akor János, a KEMÉV konyhájának cukrásza: — Egyetértek a politikai platformban leírtakkal, csak sajnos arra nem ad választ, hogy mindazt a célkitűzést „hogyan?” lehet megvalósíta­ni. A KISZ-nek politikai erő­nek kell lennie, azonban ez elképzelhetetlen gazdasági háttér nélkül, pénzre van szükség. A költségvetésből azonban mind kevesebbet kap a szervezet, s ezért meg kell keresni azokat a lehetősége­ket. bevételi forrásokat, ame­lyek biztosítják a háttért. Olyan önálló szervezet le­gyen a KISZ, mely elfogadja a párt platformját, de tőle nem függ. Azt várom a kong­resszustól, hogy változtassa meg a szervezet nevét, mert a fiatalok, ha csak meghall­ják azt, hogy KISZ. már le­gyintenek. — Áldott jó ember volt az én uram, Rozsályi János. Csak hát ö is meghalt, már több mint húsz esztendeje. Pedig milyen rendes kis gazdaember volt! Nem volt sok földünk, de megéltünk szépen. Szerette a jószágo­kat, a földet, s mindennél jobban a könyveket. A tiszteletes úrhoz járt fel ol­vasnivalóért, tudott ö min­denről. Csak a halállal nem tudott mit kezdeni. Aprókat bólogat, miköz­ben mondja: szép élete volt, jó élete. Pedig árván nőtt fel Bálint öccsével együtt, anyjuk még huszonöt éves sem volt, mikor itthagyta őket. — A Füzesen volt egy kis káposztaföldünk, s kijött o Tisza. Mentették a káposz­tát a vízből, s édesanyám nagyon megfázott. El is vit­te szegényt a betegsége. Ez még valamikor a múlt században történt. A nagy­anyjuk nevelte fel, s háza­sította ki őket. Havonta há­romezerötszáz forint az öz­vegyi nyugdíja, s csak azt sajnálja, hogy már régen nem tud felmenni a temp­lomba. No, majd ha meg- .gyógyul a lába. Mert ezt a semmittevést ki nem áll­hatja. Csak fekszik az em­ber a szobában. Holott még két éve is úgy szaladt ő az udvaron, mint a fúrj. Még az a szerencse, hogy az unokavő nem dolgozik már, így aztán van kivel elbe­szélgetni. Arról például, hogy mennyire jól esik még neki az étek. Pláne, ha habarva készíti azt el az unoka. rr érdjük tőle, ha meg- fl gyógyul, mit főz majd a vendégeknek. Az unokáknak, a déduno­káknak, az ükunokáknak. S persze nekünk, mert mi is meghívást kaptunk. — Jó zsíros tyúkhúsle­vest. Meg töltött káposztát. Sok hússal. Csak aztán el­jöjjenek. Ne várjanak újabb száz esztendeig ...! Balogh Géza Fazekas Eszter, a fehér- gyarmati Hódiköt dolgozója: — Olyan ifjúsági szervezet alakuljon ki a kongresszus után, amely megvédi azok­nak a fiataloknak az érde­két. akiket képvisel. S ez vonatkozzon nemcsak a munkára, de a mindennapi életünkre is. Nálunk minden a gazdaságra. a termelésre vezethető vissza. Természete­sen, ahol jó a termelőmunka, ott könnyebb az érdekeket is képviselni. A megélhetési gondok egyre több munkára késztetik a fiatalokat, s így alig jut idő közösségi mun­kára, s a politizálásunk is legtöbbször közvetlenül a termeléssel van kapcsolatban. Bízom benne, hogy a kong­resszus megtalálja a haté­konyság felé vezető utat, si­kerül majd megnyerni a fiatalokat, s az érdekeinket képviselve sikerül alakítani azokon a társadalmi-gazdasá­gi problémákon, amelyek bennünket itt az ország ke­leti felében halmozottan hát­rányos helyzetbe kényszeríte­nek. Tudjon hitelt adni Szakács István, a máté­szalkai városi KISZ-bizottság titkára: — Mint KISZ-tag, azt vá­rom a kongresszustól, hogy hitelt tudjon adni az ifjúsá­gi szervezet iránt azoknak, akik egy új szervezetben kí­vánnak majd a jövőben dol­gozni. Olyan program kiala­kítását jelölje meg, amelyet az érte tenni akarók fel­emelt fővel, mindenhol és minden körülmény között vállalni tudnak és képvisel­ni mernek. Mint titkár, azt várom a kongresszustól, hogy valóban biztosítsa az önálló­ságot. az önmegvalósítási le­hetőséget a tagszervezetek­nek. amelyek természetesen a helyi érdekek figyelembevé­telével tevékenykednek. Olyan szervezetet szeretné­nek. amelyben a tagok nem az apparátusi érdek érvénye­sülését éreznék, hanem aktív részvételükkel valódi viták­ban születnének a döntések. Mint párttag pedig azt vá­rom a kongresszustól, hogy tisztázza a párthoz való vi­szonyt. M. Magyar László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents