Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-18 / 90. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. április 18. Pillanatkép új városunk, Csenger főterén, (elek) Felújítás egy tanéven át A legtöbb diák már a nyári vakációról álmodozik, Nyíregyházán azonban a művészeti szakközépiskola tanu­lóinak az a fő vágya a tanév végéhez közeledve, hogy jó lenne már használni az intézet egész épületét. Ugyanis még most is a felújításán dolgoznak a szakemberek. Egymásnak ellentmondó híresztelések kaptak szárny­ra a Gépjármű Közlekedési Tanintézet házatájárói. Vesz­teséges tavalyi mérlegről, át­szervezésekről, elbocsátások­ról regélnek az emberek vá­rosszerte. Az ATI mátészal­kai és kisvárdai kirendeltsé­ge mellett ügyintézőségei ré­vén van jelen a megyében. Elsőként vidéken érdeklőd­tünk, hogyan élik meg ott a változásokat... Vaján a téesz üzemiskolá­jában járunk. Két osztályban közel hetvenen tanulják itt a közlekedési és műszaki isme­reteket, zömében mezőgaz­dasági dolgozók. — Évente csaknem százan végeznek az iskola falai kö­zött — mondja Mázsári Pé­ter oktató — Korábban eb­ben az épületben oldotta meg a téesz a mezőgazdá­szok oktatását, továbbképzé­sét, de a tárgyi és technikai feltételek kihasználtsága messze elmaradt a várako­zástól. Ilyen előzmények után vállalta fel az ATI — társulva a II. Rákóczi Fe­renc Termelőszövetkezettel — a mezőgazdasági vontatós képzést, melynek már öt éve. Vaján Pintér Pált, a másik ok­tatót arról. kérdezem, meg­éri-e a tanintézetnek és sze­mély . szerint nekik a vajai „kirándulás”. — Az biztos, hogy nem ráfizetéses a vállalkozás. Ok­tatói mércével nézve már nem ennyire rózsás a kép. Mindketten a megyeszék­helyről járunk ki a községbe és mivel az oktatás egész napos, hétvégén járunk csak haza. Harmincegy forintos napidíjunkból kell(ene) fe­dezni étkezésünket, ami a mai árak mellett lehetetlen. És arról még nem is szól­tam, hogy sokan rangon alu­linak tekintenék, ha a trak­torok „nyergében” kellene zötykölődniük a kényelmes Ladák helyett — így az ok­tató. Mátészalkán a MÁV-álio- más tőszomszédságában ka­pott helyet a tanintézet ki- rendeltsége. Felújított épü­let, mely magán viseli az öregség nyomait. A kiren­deltség vezetőjétől megtud­tam, hogy a múlt évet vesz­teséggel zárta az ATI, pedig a szalkaiak egész évben haj­tottak, egyik tanfolyamot vit­ték a másik után. Beadványt fogalmazott a kollektíva, melyben kérték az igazgatót és a megyei tanács közleke­dési osztályának vezetőjét, hogy támogassák gazdasági munkaközösséggé történő szerveződésüket. így a be­folyt pénz — gondolták a hangadók — náluk marad és nem kerül az ATI közös ka­lapjába. A szatmári székhelyről fél órányi autózás után érke­zünk Fehérgyarmatra. Frek­ventált helyen, a város kö­zéppontjában található az ATI közelmúltban nyílt ügy- intézősége. Délre jár az idő, így Bihari Zsigmondné ügy­intézőt lakásán találjuk. Főállásban — Nemrég nyitottuk meg irodánkat, korábban a 142- es ipari szakmunkásképzőben volt a székhelyünk. Múlt év­ben csak mellékfoglalkozású oktatók dolgoztak Gyarma­ton, most már főállású okta­tónk is van a városban — büszkélkedik a fiatalasszony. — Évente 6—7 tanfolyamot bonyolítunk le, ami nem ke­vés munkát jelent a szá­munkra. Kedvünket szegi, hogy már hozzánk is elju­tottak az ATI válságáról szó­ló híresztelések. A szalkaiak most kiválnak? És mi? Ve­lünk most mi lesz? — kérdez vissza elkomorult arccal. Sok még a tisztázatlan kö­rülmény. Egy biztos: rendez­ni kell a sorokat a taninté­zetben — házon belül és há­zon kívül egyaránt. Az ATI igazgatója Rinyú László sza­vai mögött a talpraállás, a hatékonyabb munkaszerve­zés és az önálló gazdálkodás intelmei húzódnak. Az utób­bi napok tépelődései kiültek arcára. *— Jó ideje már verseny­helyzetről beszélünk, de eh­hez hiányoznak a feltételek. Évek óta 17 százalékos ár- és díjbevételi hozzájárulás terheli az ATI számláját, ami 3—4 millió forint elvo­nást jelentett évente. Ez a teher januártól már nem nyomja vállunkat — sóhajt nagyot. — Egyben biztosak lehetünk: az árak drasztikus emelésével nem érhető el lát­ványos eredmény, csak ha plusz is társul hozzá. Idényárak — Szeretnénk bevezetni az URH-rádiós motoros képzést, mely újszerű vállalkozás len­ne a megyében. A képzési holtszezon áthidalására ter­vezzük az idényjellegű árak, tandíjak bevezetését. Tárgyi és technikai adottságainkat megpróbáljuk aprópénzre váltani. Mivel a C és D kate­góriájú képzésre kevés a je­lentkező, gépjárműveink egy részét átállítjuk fuvarozás­ra. Két tantermünket bérbe adtuk a 14-es iskolának, te­hát nem ülünk ölbe tett kéz­zel — fogalmaz kritikusan az igazgató. Elképzelések, tervek már vannak az ATI tarsolyában. A kérdés csak az, mi valósul majd meg ebből... Csonka Zsolt Honismeret a szülőföldön Megélénkült a közösségi­kulturális élet Varsánygyü- rében, amióta a település la­kossága birtokába vette az újonnan felépült általános művelődési központot. Tavaly tavasszal tartották meg az első kulturális ren­dezvénysorozatukat, ÁMK- napok címmel, amelynek so­rán az intézmény dolgozói egyfajta közvélemény-kuta­tást is végeztek, tájékozódtak arról, milyen programokat fogadna szívesen a falu. így az idei, második ÁMK-napok szervezésénél ezeket a kí­vánságokat is figyelembe vették, a fő szempont vi­szont az volt a március 15— 31. között megtartott prog­ramsorozat szervezésénél, hogy a közösség értékeit az idősebb generáció tovább örökítse a fiatalokra. A hagyományteremtés szán­dékával hirdették meg a rendezvényeket, „Haza, szü­lőföld, család” címmel. A községben jelentős múltja van a kender feldolgozásá­nak és a vászon készítésé­nek, ennek eszközeit gyűjtik össze a fiatalok, illetve az ezekkel kapcsolatos törté­neteket jegyzik le. Idős em­berek mesélnek a régi fonó­ról, kenderdörzsölőről, lek- várfőzőről, tengerihántolóról, -morzsolóról. Az értékes, ré­gi tárgyakból, valamint a község ügyes kezű asszo­nyainak kézimunkáiból ki­állítást nyitottak. A programsorozat rende­zőinek szándéka, hogy a leg­fiatalabb nemzedéket megta­nítsák arra: nem csak egy hazát örökölnek elődeiktől, egy nyelvet, hanem öröklik szellemi és tárgyi kultúráju­kat, amire a boldogabb jövő reményében érdemes vigyáz­ni. Westernfilmbe illik a tavaly szeptember 9-én a kemecsei Ka­nyar-vendéglőnél lezajlott jele­net. 21 óra 30 perckor az első­rendű vádlott. Lakatos Miklós ott italozott. Záróra után az ajtónál találkozott a másodrendű vád­lott. Horváth Tivadarral, akivel szóváltásba keveredett. Ennek során Lakatos arcul ütötte Hor- váthot. Horváth Tivadar kisza­ladt a vendéglő elé. felkapott egy sörösüveget, amit egy pádon széttört, és a csonkkal Lakatos Miklósra támadt. Hadonászott, azonban az elsőrendű vádlott el­hajolt az ütések elől. A verekedésbe mindkettőjük távoli rokona is beleavatkozott, és próbálták őket szétválasztani. Eközben Horváth Tivadar az üvegcsonkkal véletlenül megvág­ta Lakatos Sándor nyakát. La­katos Miklós viszont felkapott egy kerítéslécet, és azzal Hor­váth Tivadarnak úgy a kezére ütött, hogy a léc eltört. Ezután a helyszínről elszaladt. A verekedés következtében Horváth Tivadarnak a keze. La­katos Sándornak pedig a nya­ka sérült meg, de ez utóbbi magánindítványt nem terjesztett elő. A vendéglőben mintegy 15—20- an tartózkodtak, akik közül a vádlottak cselekményét kevesen észlelték, de a verekedők kirí­vó. közösségellenes magatartása riadalomkeltésre alkalmas volt. Két éve kezdte meg mű­ködését — új színfoltként megyénk oktatásában — a művészeti szakközépiskola. Kezdetben a Vasvári és a Kölcsey gimnáziumhoz tar­tozott, tavaly augusztusban pedig jogilag is önálló kö­zépiskola lett a zenei és a képzőművészeti tagozattal. A gyors- és gépíróiskolától örö­költe a Búza utca és a Beth­len Gábor utca sarkán az épületet, amelyet természe­tesen a tagozatok igényeinek megfelelően át kellett ala­kítani. Csúsiik a határidő A felújítási munkálatokat még a nyáron elkezdte a NOVIKI. A Búza utcai kollé­giumi részt át is adta szep­temberre, de a II. ütemként megjelölt Bethlen Gábor ut­cai szárny nagyon lassan ké­szül. — December 15-ét jelölték meg határidőnek, de nem fe­jezték be akkorra a munkát — mondja felháborodva Si­mon Györgyné igazgató. — Azt ígérte a NOVIKI, hogy a felvételire, illetve a művé­szeti hetek rendezvénysoro­zat kezdetére kész lesz a fel­újítás. A felvételit ezért feb­ruár végéről áttettük már­ciusra, hogy már szép kör­nyezetben fogadhassuk a je­lentkezőket. Az ígéret azon­ban még félig sem valósult meg. Vakítva ragyognak a fehér falak, friss festékszag ter­jeng a levegőben, a szemlé­lődő pedig hibák sorozatát veszi észre. Például a be­járati ajtót lekenték, de előt­te nem újították fel. Az ab­lakok szorulnak, a vízveze­ték ereszt. Hol a munkairányító ? A határidő csúszása miatt január végén a Nyírber is beavatkozott a munkálatok­ba. Hetente kétszer is tarta­nak helyszíni szemlét, pró­bálják összehangolni az egyes szakterületeket. — Ilyenkor 3—4 napra előre meghatározzuk a fel­adatokat — tájékoztat Szi­lágyi László, a Nyírber mű­szaki osztályának vezetője. — Sikerült is március elején a felvételire átadni az emeleti A Nyíregyházi Városi Bíróság garázdaság vétségéért a 25 éves Lakatos Miklóst nyolcezer, míg a 22 éves Horváth Tivadart (mind­ketten kemecsei lakosok) hét­ezer forint pénzbüntetésre ítél­te. mely valamennyiük esetében jogerős. o Tavaly augusztus 5-én a dél­utáni órákban V. József és M. András, nyíregyházi lakosok a megyeszékhelyen szeszes italt fogyasztottak, s ittas állapotba kerültek. Húsz óra körül kimen­tek Sóstógyógyfürdőre, hogy ott fürödjenek. 21 óra tájban át­másztak a parkfürdő kerítésén, majd levetkőztek és a meleg vi­zű medencébe mentek. B. László, a vízművállalat éj­jeliőre észrevette őket. és mond-; ta nekik, hogy távozzanak. A fürdőzők a lubickolást csak többszöri felszólításra hagyták ab­ba. A medence szélénél V. Jó­zsef és B. László szóváltás után dulakodni kezdtek. B. László éjjeliőr a zsebéből elővett 8,8 centiméter pengehosszúságú ké­sével V. Józsefet többször meg­szúrta. A sérülések külön-külön és együttesen is nyolc napon be­lül gyógyultak. A Nyíregyházi Városi Bíróság B. Lászlót 5400 forint pénzbírság­gal sújtotta. Az ítélet jogerős. (cs. gy.) szintet, a hónap közepén a földszinti kiállítótermet, de a tornatermi öltöző és a zu­hanyzó most sincs kész. A legnagyobb problémát abban látom, hogy 10—12 szakma képviselői dolgoznak egy­szerre az épületben, s nincs helyi munkairányító, aki összefogná az alvállalkozó­kat. Sok részegységet újra kellett csinálni, a már kész falat vissza kellett bontani, hogy a többi mesterember is elvégezhesse a maga munká­ját. Nekünk nincs teljes jog­körünk a munka irányításá­ra, hiszen a Nyírber a mi­nőséget ellenőrzi és azt teszi szóvá, az iparosok pedig úgyis csak a munkaadójuk szavára hallgatnak. Egyéb­ként a minőség a harmadosz­tályú szintet sem érte el. A Kisüzemi Innovációs Iro­da (NOVIKI) vezetője, Bohus Pál a lassú haladás okát másképpen látja: — A felújítás műszaki ter­vének elkészítésekor __ nem történt részletes felmérés a 20-as években felhúzott épü­let állagáról, így előre nem látható akadályok is hátrál­tatták a munkát. Semmiféle dokumentum nem állt ren­delkezésünkre, nem tudhat­tuk, mit találunk ott. Mi mondtuk, hogy ta régi vako­latot teljesen le kell verni, de a megrendelő nem tartot­ta célszerűnek, egyrészt mert akkor több lesz a költség, másrészt pedig később lesz a Csak többszöri szavazási fordulóval sikerült dönteni Kisvárdán a legutóbbi ta­nácsülésen a városkörzeti ta­nácstagi csoportok rendelke­zésére álló 500 ezer forint pályázati összeg odaítélésé­ről. Ez évben tovább folytatód­hat a vár és csónakázótó tér­ségének rendbetétele, hisz a saját pénzösszegen túl az I. számú városkörzeti csoport 200 ezer forintot nyert el ez évben. határidő. A költségvetésben nem szerepelt a nyílászárók cseréje sem. Egy összeszá­radt ajtót nem lehet felújí­tani. Ahová a terv szerint új ajtó kellett, meg lehet nézni, ott nincs is hiba. Gon­dot jelentett továbbá, hogy a képzőművészeti tagozat ve­zetője mindig módosított az eredeti terven. Mi ez elől nem zárkóztunk el, de ter­mészetesen így több ideig tart a munka. Például ötször több csempét raktak fel a munkások, mint amennyi a tervben szerepelt. Az sem volt feltüntetve, hogy milyen típusú berendezések kelle­nek, mindez csak menet köz­ben derült ki. Az is tévedés, hogy a helyszínen nem al­kalmaztunk építésvezetőt. Tízéves építőtechnikusi múlt­tal rendelkezik a kőműves vállalkozónk, ő fogta össze a szakmákat. A presztízs Mindez azonban már nem változtat a tényen: csökkent a szakközépiskola presztízse. Hiszen gondot jelentett év elején az oktatás megoldása, a felvételire érkező diákokat maiteres ládák fogadták, nem tudtak az elvárásnak megfe­lelően kiállítást megrendezni. A NOVIKI pedig csak módo­sítja a határidőket, magya­rázkodik a jobb szervezés helyett. Ha az „iskolában nyújtott" : teljesítményüket értékelni kellene, a bizo- nyítványha ez kerülne: fi­gyelmeztetéssel elégséges. A II. számú városkörzqti tanácstagi csoport ez évben a saját pénzösszegén felül még 300 ezer forintot nyert el, hogy a Mózer Ernő és a Szív utcában megkezdje az út kialakítását. A HNF mellett működő városszépítő egyesület 1,5 millió forintot juttat ez év­ben a vár és környékének idegenforgalomhoz méltó ki­alakítására. NEGYVENÉVES a Meteor Ruházati Kereskedelmi Vállalat. A Hajdú—Szolnok és Szabolcs megyében tevékenykedő nagy cég a jubileumot Nyíregyházán műsoros divatbemu­tató megrendezésével tette emlékezetessé. A Bujtosi Sza­badidő Csarnokban a Centrum Áruházzal és az iparcikk- kiskereskedelmi vállalattal közösen olyan szabadidő, sport- és felsőruházati termékeket mutattak be, amelyek jelen­leg is kaphatók az üzletekben. A műsorban fellépett a nép­szerű énekes: Komár László, (elek) Western a „Kanyarnál” M. Magyar László Segítenek a városszépítők Kisvárdán Heg újul a vár környéke „B pénz wem kerül közSs kalapba!” Zsákutcába! az ATI? Előtérben a nyereséges gazdálkodás

Next

/
Thumbnails
Contents