Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. április 2. „Szégyellem, hogy ilyen ember volt a főnökünk...” Egyenes fit a cserbenbagyáses halálos gázolásig Rendőrségi bír: 1989. március 17-én, este 20 órakor Nyíregyházán, a Korányi frigyes u. 136. sz. ház előtt a ZR 42—11 rendszámú 1500-as Lada elütötte a 14 éves Demeter Henriettet, aki a helyszínen meghalt. A kocsi vezetője — Mazug Ernő 38 éves nyíregyházi lakos, a Közúti Gépellátó Vállalat nyíregyházi telepvezetője — megállás nélkül elhajtott. A rendőrség lakásán őrizetbe vette. A közúti gépellátó portáján közlöm, hogy Mazug Ernőről szeretnék beszélgetni közvetlen munkatársaival, de nem sok sikerrel járok. Utódja Pesten van, a műszaki vezető a városiban, szak- szervezeti titkár nincs. Vo- losinovszki László párttitkárral sikerült szót váltani. „A magánélete nem ránk tartozik...” — Én csak a pártmunkájáról tudok beszélni, a magánélete nem ránk tartozik. Kivette részét a pártmunká- ból, ezenkívül nem tudok mit mondani. Talán aki közelebbi kapcsolatban volt vele, vagy közeli munkatársa volt. Míg ez a pár mondat elhangzik, bejön Hudák Béla 64 éves fűtő. Tőle is Mazugról érdeklődöm. — Nem találkoztam én vele, csak ha ritkán feljött ide. Elítélem akárki is agyonissza magát és képes beülni vezetni. Ügy tudom, többször is megtette. Sajnos — szerencsétlenségére — nem kapták el. Akkor talán megállt volna a lejtőn. Együttérzők a gyerek szüleivel, rokonaival, nem is tudok jót mondani arról, aki ilyet csinál. Mit hozzon fel az ember egy ilyen mentségére? Én nem ittam meg életemben összesen két liter pálinkát, de ha józanon ütnék el valakit, akkor sem élném túl. Gyurcsán István műszaki vezető: — Talán holnap jöjjön vissza, itthon lesz István János megbízott telepvezető, őt tessék kérdezni... István János a közúti gépellátó megbízott telepvezetője, korábban Mazug helyettese volt, most utóda lett. — Nem, inkább nem nyilatkozom. A kapun kívül beszélgetünk néhány Közgép-dolgozóval. A nevük leírásához nem járultak hozzá, Nyíregyházán nem könnyű munkát találni. „Öt naphál hatszor nil részeg...” Névtelen I: „Mazug Ernő öt napból hatszor volt részeg. Közvetlen munkatársai látták, de nemigen mertek neki szólni. Aznap is, amikor a baleset történt, telefonált a portás a helyettesének, hogy jöjjön, vigye haza, mert nagyon részeg. Közben kiszökött. Elmentek munkatársai a lakására, de még három mondatot sem tudtak vele beszélni, már ott volt a rendőrség...” Névtelen II: „Egyszer a postások akartak átvenni 120 telefonfülkét, de meghiúsult Mazug részegsége miatt. Alkoholista volt, egy üveg sörrel meg lehetett venni. Velünk vitette be magának az innivalót. A baleset előtti napon taxi vitte be az italt, 19 üveg sör fogyott el. Hozzá lehetett igazítani az órát, reggel 9-kor — amikor elkezdődött a szeszárusítás — mint akit puskából kilőttek ment a legközelebbi boltba ... ” Azt is megtudom: a köz’ pontban, Budapesten is tudtak ivászatairól, mert korábban a pártcsoportvezető és a tagság is felhívták a figyelmüket rá. Amikor lejött az igazgató és meghallgatták a dolgozókat, Mazug maradt, a pártcsoportvezető és a szakszervezeti főbizalmi viszont kénytelen volt elbúcsúzni. „Mindent kitalált...” Tóth Béla most a VAGÉP dolgozója, korábban a szak- szervezeti főbizalmi. — Nemcsak ketten jöttünk el és nem is könnyű szívvel. Húsz évet dolgoztam a közúti gépellátónál és szerettem ott lenne. De amikor Ernő inni kezdett, mindenki rosz- szul érezte magát. Bementünk hozzá egyszer a pártcsoportvezetővel és megkérdeztük: miért iszik? Azt mondta: családi gondjai vannak, gyógyíthatatlan beteg, olyan levelet kapott, hogy kinyírják a családját... szóval mindent kitalált, amiből szerintünk nem volt igaz semmi. Javasoltuk: ha részeg, legalább ne menjen be a dolgozók közé. Megígérte, aztán újból ivott. Jeleztük a központnak is, hogy nem lesz ez így jó, aztán mint esztergályos csoportvezetőnek — mellesleg technikus vagyok — felajánlották, hogy legyek a lakatosok csoportvezetője. Nem vállaltam, mert az embert még a saját szakmájában is meg lehet fogni, hát még egy más szakmában. Segédmun. kát végeztettek velem. Ügy láttam értelmetlen az igazunkat keresni, mert az igazgató azt mondta: amíg ő az igazgató, addig Mazug telepvezető lesz... „...erkölcsileg feddhetetlen...” A központ véleménye Mazug Ernőről: Körültekintő, meggondolt, céltudatos, a vállalat érdekeit szem előtt tartó telepvezető volt... Emberi magatartása, munkatársaival való kapcsolata megfelelő volt... Szigorú vezető kategóriába tartozott... ... erkölcsileg feddhetetlen ...” Aláírás: dr. Bényi József, a Közúti Gépellátó Vállalat igazgatója. Munkásruhában, megbilincselve vezetik elő a fogdából Mazug Ernőt. — Hogy lehetett volna megelőzni? — kérdez visz- sza —: ha elhárítom a Jó- zsef-napot. Munkaidő után három kollégámmal ünnepeltünk. Aztán megkeresett egy régi volt kollégám, vele is ittam. Utána elindultam hazafelé. Menet közben bementem a Gondűzőbe. AJkonyodott mór, a tom- pítottat fel kellett kapcsolni. A Korányi Frigyes utcán előttem ment egy teherkocsi, s ezen az — úgy mondom — ominózus helyen a teherautó hátsó kerekéből kirepült egy kő. Hallottam, a pukkanást, belenéztem a visszapillantó tükörbe, de nem láttam mögöttem semmit. Annak véltem, hogy a kő okozta azzal, hogy betörte a szélvédőt. — Sóstóhegyen, az Úttörő utcánál sorompót kaptam. Megnéztem az ütődés helyét, aztán visszafordultam arra a helyre, ahol a koppanást hallottam. Több embert láttam ott, így visszafordultam és hazamentem. Még akkor sem gondoltam, hogy balesetet akoztam. Olyannyira nem, hogy a kocsit kívülről meg sem néztem. Bementem a lakásba, átöltöztem és beszélgettem a feleségemmel, közben megérkezett a rendőrség. Annyit mondtak, hogy öltözzek, de nem mondták, hogy miért. A feleségemet kihívták, s amikor jöttem el, ama lettem figyelmes, hogy nagyon sír. Behoztak a rendőrségre, az orvos megvizsgált, s itt tudtam meg hogy elütöttem egy kislányt, aki meghalt... Mikor ittam? Előfordult, hogy ha olyan vendégeim voltak,^például nyugatnémetek, angolok. Dolgoztunk neki, s ha kimentem velük a városba, akkor fogyasztottam szeszesitalt, de a kocsit mással vitettem haza. Volt rá eset, hogy a Vikingnek szóltam, ők vittek haza engem is, a kocsit is, de ilyenkor nem ültem az autóba. Előfordult, hogy munkatársaim vezették haza az autót, de olyan nem volt, hogy ha ittam, vezettem volna. „mindenki szeme láttára...” Fokozottal ellenőizik a Daciákat Kulcsár László igazságügyi szakértő: „Féknyom híján csak az ütközés nagyságából következtethetünk a sebességre. Ez 70—75 kilométer volt. Teljesen az út szélén vezette a kocsit. Az ütközés nagyságából ítélve _ kizárt dolog, hogy ezt egy felcsapódó kővel össze lehet téveszteni. Az, hogy a kislány fekete ruhában volt, a baleset előidézésében nem játszik szerepet. Száraz, tiszta idő volt és országúti világítással közlekedett. Névtelen III: „Kimentem a temetésire. Rengetegen voltak, s nekem nemcsak a sírás szorongatta a torkomat, hanem a szégyen is, amiért ilyen ember volt a főnökünk. És ilyen lehetett mindenki szeme láttára ...” Balogh József A vásárlók kifogásai miatt a múlt év második felében több típusú kocsit vizsgáltak meg a KERMI szakértői, 16 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A reklamációk megalapozottak voltak, s legtöbben a Daciára panaszkodtak. A Daciákra évről évre mind több volt a minőségi kifogás. A vevők hozzávetőleg az éves behozatal egy százalékát reklamálták. A beérkező Daciák döntő többségének műszaki állapota, minősége nem megfelelő, sőt évről évre romlott. A sorozatos minőséghibák miatt a KERMI széleskörű vizsgálatot indított elsősorban a fékrendszerre vonatkozóan. A gépkocsik további behozatalára kompromisszumos .megoldást kellett találni. Az ezer gépkocsi szállítását a múlt év végén éppen azért engedélyezték, hogy ellenőrizzék: kijavították-e a korábban feltárt hibákat. Javulás már mutatkozik, kormány- és fókhibás Dacia az utóbbi időben nem érkezett. A Magyarországon tartózkodó román gyári képviselők a KERMI szakembereivel állandóan ellenőrzik az érkező kocsikat, azok 0- reví2ióját és az első kötelező szerviz munkálatait. A Dacia autógyárban komoly beruházásokat végeztek az eddigi gondok kiküszöbölésére. A megállapodások szerint 8100 Dacia személygépkocsi érkezik az első negyedévben, ezeket is a szakemberek a gyári képviselőkkel alaposan átvizsgálják. Zán László, a MERKUR munkatársa és Bara Octavian (jobbról) a Dacia gyár képviselője ellenőrzik a MERKUR- telepen a 0-revíziót. (MTI-fotó) Vasárnap még lehet vásárolni Elegendő tej és kenyér az ünnepre — ígéri az ipar Meleg C sörög a szerkesztőség telefonja. Egy nőt hang: „Tessenek mondani, ebben a nagyon nehéz helyzetben, a dráguló energia mellett — önök szerint van abban egy szemernyi észszerűség, hogy egész márciusban úgy fűtik a laká^ sokat, hogy azokban nem lehet megmaradni? A Távhő rendel, az erőmű fűt, mi pedig az utcának fizetjük a meleget ...” Az újságíró közbeszól, ha lekapcsolják, s jön egy hideg, nehéz újra meleget adni. „Tudom, de ez egy hónap tapasztalata, s a meteorológia összes előrejelzése ellenére fűtöttek ...” Mit lehet erre válaszolni? Ismét többnapos ünnep ikövetkezik, s a lakosság joggal aggódik, hogy az alapvető élelmiszerekből megfelelő lesz-e az ellátás. A megyei tanács kereskedelmi osztálya a március 15-i tapasztalatokból tanulva csütörtökön tanácskozást tartott a jelentősebb szállító vállalatok és az ipari üzemek részére, hogy összehangolják a felkészülést. A bevásárláskor jó tudni, hogy április 2-án, vagyis vasárnap az élelmiszerboltok 14 óráig, az ennél később záró üzletek szombati nyit- vatartás szerint vannak nyitva. Ugyanakkor a kereskedelmi osztály felhívta a vendéglátó egységek figyelmét, hogy jobban készüljenek fel április 3-án és 4-én a tej és kenyér árusítására. A tejipari vállalat megígérte, tejből és tejtermékből minden kereskedelmi igényt kielégít, szombaton és vasárnap is szállítanak, ha van megrendelés. A mátészalkai és a nyíregyházi sütőipari vállalat 3700 mázsa kenyeret és kenyérfélét készít. A szakemberek szerint ez a mennyiség elegendő lesz. Húsból, tőkehúsból, húskészítményekből is kielégítő a kínálat, esetleg a nagy kereslet miatt egyes olcsóbb termékekből lehet hiány. Az ipari üzemek tehát igyekeznek mindent megtenni az ellátás érdekében, de ez korántsem mondható el a kereskedelemről. A vasárnapi nyitvatartási nem vették komolyan a kereskedelmi egységek, s csak kevés helyen rendeltek tejet, kenyeret arra a napra. Ezért a kereskedelmi osztály valamennyi Áfész-elnököt felszólította, hogy körültekintő árumegrendelésekkel ügyeljenek a vasárnapi nyit- vatartásra, s az esetleges leltározásokat ütemezzék át másik időpontra. Mennyit kell fizetni? díjak A nevelési, oktatási intézményekben február 1-jétől megváltoztak az élelmezési térítési díjak. Ez sok szülőnél félreértésre adott okot. Megkérdeztük Németh Ferencet, a nyíregyházi városi tanács művelődési osztály gazdasági csoportvezetőjét, mi most a valós helyzet? A gyerekek étkezéséért az intézménytípusban alkalmazott nyersanyagnormát kell megtéríteni. (Ez például óvodában 22, általános iskolai napköziben 28 forint.) A fizetendő térítési díjat az adott intézmény állapítja meg a normatív és az egyedi kedvezmények figyelembevétele mellett. Normatív kedvezményben részesülnek a három vagy többgyermekes szülők, ők gyermekenként az élelmezési nyersanyagnorma felét fizetik. Az általános iskola diákotthonban elhelyezett tanulók után, szintén a felét, míg a szakmunkás- és diákotthonban elhelyezett középiskolai, valamint fogyatékos tanulók után pedig az élelmezési norma -70 százalékát kell téríteni. Egyedi kedvezményként, — rászorultsági alapon (a szülő kérelmére, vagy intézményi kezdeményezésre) — a térítési díj csökkenthető, illetve elengedhető. Vitát váltott ki az is, a szülők az intézményvezetés és a szakosztály között, hogy a kedvezmények pénzügyi kerete, felsőbb tanácsi hozzájárulásból csak késve, a napokban érkezett meg, melynek a tovább- bontásáról intézkednek. (d. m.) M ost már pontosan tudjuk, hogy a rosszemlékű „ötvenes évek” valójában 1948-cal kezdődtek, és csak a 60-as évek elején zárultak le. Ezen ‘‘belül a legsötétebb szakaszt kétségtelenül az 1950—53 közötti esztendők jelentették. Akkor működött a recski internálótábor is, amely körül csak mostanában pattant, pattanhatott fel a hallgatás burka. Böszörményi Géza rendező, aki annak idején maga is a táborban raboskodott, előbb egy játékfilmben („Laura”) nyúlt a mindmáig sokak számára kényes-kínos témához. Majd a Történelmi portrék című sorozat első darabjaként elkészült a Faludy György-film (a költő-műfordító szintén megjárta a tábort). S most itt van a Gyarmathy Líviával közösen készített „Recsk 1950— 53” című dokumentumfilm, amelyet a művészeti hetek alkalmából láthattunk Nyíregyházán. Higgadt és indulat fűtötte, tárgyilagos és az igazságot leplezni igyekvő vallomások. A kényszerRECSK munkatábor egykori foglyai és őrei egyaránt megszólalnak a három és félórás, felkavaró dokumentumban. Döbbenetes belepillantani abba a mechanizmusba, amely eszeveszett gyanakvásában, mindenütt kémet, ellenséget, szabotőrt sejtő és kutató éberségi mániájában kényszermunkára, évekig tartó szenvedésre és megaláztatásra ítélt orvos- professzort és szociáldemokrata munkást, vegyész- mérnököt és kutaknak kikiáltott parasztembert, a nácik koncentrációs táboraiba hurcolt üldözötteket és a német megszállás után Bajcsy-Zsilinszky nyomdokaiba lépő (diák) ellenállókat. Bizonyos értelemben a rendszer foglyai voltak maguk a rabtartók is: a mondvacsinált vádakkal Recskre internált foglyokat őrző ÁVH-sok. Egy részük mélységes nyomorúságból, a felemelkedés, a „fényes jövő” reményében, önként vagy „pártvonalon” került az oly hírhedtté vált, rettegett Államvédelmi Hatóság kötelékébe. Fájdalmas, ugyanakkor felháborító volt látni, miként lettek belőlük „önszorgalmú kutyák”, akik legalanta- sabb ösztöneiknek engedve, a szűk körre korlátozódó, ám ott teljes hatalom mámorában kegyetlenkedtek a kiszolgáltatott foglyokká^. Az igazán tragikus mégis az, hogy ezek az emberek — pontosabban akik közülük hajlandóak voltak megszólalni a filmben — szinte semmit sem tanultak a történelmi leckéből. Egyetlen kivételtől eltekintve az egykori őrök nem mutattak megbánást, nem mutatták jelét, hogy legalább utólag feltámadt volna a lelkiismeretük. Olyan ÁVH-s is nyilatkozott a filmben, aki ma is erősen meg van győződve róla, hogy ami Recsken történt, az „helyes és fontos” volt... A tudás súlyos terhét rója a nézőre ez a film. Nem lehet többé nem viselnünk ezt a terhet. Gönczi Mária
