Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
1989. április 2. Kelet-Magyaroruág 3 Ott a foivasztó áll a piramis tetején... H Világbank nehezet kérdez Féltucat szakember járt a közelmúltban megyénkben a Világbanktól, hogy tanulmányozza: miként lehetne tőkéhez juttatni térségünk mezőgazdasági üzemeit. Látkép a hamarosan megyei várossá váló Nyíregyházáról. Ha tagjaira épít, meg fog erisödni Kik és miért lépnek be az MSZMP-be? Hálásabb témát is találhattam volna — óvott egyik ismerősöm — mint az MSZMP-be belépő új párttagokról írni. Ezért nem fogják egymás kezéből kitépni az újságot az emberek — tette hozzá kedélyesen. Mégsem hatott az intelem, sarkallt a kíváncsiság: mi késztethet embereket arra, hogy épp most kérjék a felvételüket az MSZMP-be, amikor a belső és külső kritika pergőtüzébe került párt, régi és új tagjaira nagy erőpróba vár, más pártokkal — szervezetekkel — való versenyhelyzetben kell helytállnia. Megszerezni a bizalmat, amit ugyancsak megtépáztak az utóbbi évek... Szegényeket a felzárkózáshoz, módosabbakat a még nagyobb jövedelem elérése céljából. Sok helyen jártak, sok emberrel beszéltek, nem elégedtek meg a szó erejével, a helyszínen szereztek benyomásokat térségünkről. Alapos emberek. Hogy miért ilyenek, az kiderült azon a tájékoztatón és tapasztalatcserén, amelyen mi is részt vettünk. A félreértések elkerülése végett a vendégek siettek megismertetni a vendéglátókat a nagyhírű intézmény gazdálkodásával kapcsolatban a legfontosabbal. A Világbank kölcsönöket vesz fel más bankoktól és kormányoktól egy bizonyos kamatra és annál valamivel magasabb kamatra adja ki a kölcsönvevő államoknak. A kihelyezést alapos helyzetfeltárás előzi meg és csak akkor ütik nyélbe az üzletet, ha a visszatérülés nem kockázatos. Elsősorban fejlesztési programokat firianszíroz- nak. Magyarországon már számos ilyenre került sor és most az elmaradott, hátrányos helyzetű térségek pályázhatnak. A pályázatokat nagyon szigorúan bírálják el. Ma is kitöltetlen jó néhány célkeret, mert iparvállalataink vonakodnak olyan intézkedéseket hozni, amelyeket pedig a Világbank szükségesnek lótna. Mire költenék a pénzt? — kérdezte az egyik bankszakember ismertetője végén. A .teremben akadtak módos és kevésbé módos gazdaságokból jött vezetők. Az előbbiek képviselői többször kértek szót. Egyikük nagyon velősen ezzel kezdte mondanivalóját: információt vennénk a pénzből, mert abból állunk a legrosszabbul. A vendégek felkapták a fejüket, talán nem erre számoltak. A tsz- elnök kifejtette: az az információ ér a legtöbbet, amely a holnap piacának holnapi igényét hordozza. Ha ennek birtokában lennénk, ahhoz lehetne fejleszteni sikerrel. Amilyen információ azonban ieEijiészeténél fogva nagyon djfáSao Amelyik olcsóbb az vagy mai, vagy tegnapi. Nem haszon nélküli, de legfeljebb tájékozódáshoz elegendő. . Kissé elvontnak tűnik ezen vitázni, a résztvevők egyike sem vonta azonban kétségbe az állítás igazát. Szerbe- számba vették honnan is lehetne hozzájutni sok pénzt érő piaci előrejelzésekhez, kiderült, hogy ma még alig van Magyarországon erre lehetőség, a megyében pedig egyszerűen nincs is. Alakítsunk kereskedöházat — javasolta az egyik résztvevő. Az előtte szóló büszkén jelentette, hogy nekik a napokban már bejelentésre kerül ez a forma. Termelő, feldolgozó és értékesítő apparátussal rendelkező mezőgazdasági nagyüzemeink közül sok volt ott a tanácskozáson, és nagyon jó referenciákat kínáltak a befektetési lehetőségekhez. Százmilliós tevékenységekről, kiterjedt üzleti körről számoltak be, amelyek méltón keltettek elismerést. A Világbank emberei egy idő múlva mégis olyasmire helyezték át a hangsúlyt, ami nem ezeknek a cégeknek a problémája. Náluk néhány cégnél a kistermelés integrálása igen jól megy, nélküle talán talaját is vesztené az a piramis, amelynek alján a termelő, tetején a fogyasztó áll. A valóban szegény és valóban zilált alapú és környezetű, többségben levő gazdaságok gondjait érzékelte ugyan a jó gazdaságok köre, de sajátjaként nem' képes kezelni. Ezen a tanácskozáson nem kaptak elég teret, ami annak is betudható, hogy kevesen voltak ott közülük. A terepszemlén viszont nekünk nem volt alkalmunk elkísérni a vendégeket, ott bizonyára több szó esett róluk. Ki szervezze meg a kisgazdaságok integrációját — e körül forgott a szó. Az ugyanis nem volt kétséges, hogy a Világbank egyes személyeknek nem tud pénzt adni, csak valakinek, jogi személynek, aki a nevükben jár el. Ma még csak a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok lehetnek ezek. Nem azért, mintha a társasági törvény nem tenné lehetővé más formák kialakítását. Egyszerűen arról van szó, hogy nagyon rövid az az idő, amely eltelt bevezetése óta. Márpedig átfogó szanálásra, egy nagyléptékű „projekt” megalkotására csak így kerülhet sor. A vendégek nagyon szívós kitartással kérdezték végig a számba jöhető lehetőségeket, és ismét tanulmányozták a helyszínen a megvalósítás esélyéit. Hogy milyen benyomásokkal távoztak,' nem volt alkalmunk megtudni, mert meglehetősen diplomatikus választ kaptunk' ezfeel' kapcsolatban. Talán üzleti titok? Ez a benyomásunk. Mégpedig az itthoniakkal és a vendégekkel kapcsolatban egyaránt. Mindenesetre kíváncsian várjuk a konkrét üzleteket, mert anélkül nem megyünk előre. „Most kell felszállni a hajára..." Véletlen, hogy hármójukra esett a választásom, amikor a nyíregyházi városi pártbizottságön s az; utóbbi hónapokban ' belépett ‘párttagok iránt érdeklődtem. Igazában másokat is — akárcsak beszélgetőpartnereimet — arról faggattam volna, mi késztette őket a belépésre, vol- tak-e fenntartásaik, kételyeik, komolyan bíznak-e a párt megújíthatóságában, hogyan látják saját szerepüket... — Engem a párton belül egyre erősödő új hullám vezetett arra, hogy kérjem a felvételem, bár nem számítok már túl fiatalnak, 45 éves vagyok — mondta Varga Sándor, a megyei földhivatal földmérési előadója. Azzal folytatta, hogy épp most érkezett el az az idő, amikor a passzív politizálást végre az aktív politizálás válthatja fel, s amikor nem a párt vezető szerveiben dolgozók előjoga a politizálás, hanem minden tagé. Nem érti azokat, akik a kilépést választják, mert a logikus az lett volna, ha akkor lépnek ki — hangoztatják a kifogásaikat, jogos észrevételeiket — amikor az MSZMP elnehezült, ügyintéző párttá vált. De most, amikor ezzel a stílussal, gyakorlattal akar egyszer s mindenkorra szakítani, most kilépni, szinte érthetetlen. — Ezt sok embernél a hiányos elméleti felkészültséggel, politikai kulturáltsággal te magyarázom — gondolkodik el Varga Sándor. — Ügy érzem, most kell felszállni a hajóra, most lehet segíteni. Ha valamikor szükség volt arra, hogy az utcán is politizáljon a párt, most ez elkerülhetetlen. Azzal folytatja, hogy sok párttag, sajnos csak használja a reform-retorikát, de a régi fejjel gondolkodik és cselekszik. Az ilyenek inkább jobb, ha kilépnek az MSZMP-ből. A felborult erkölcsi értékrendválságot is említi, ami sok embert megzavar. Sok a téveszme is, folytatja, egyesek úgy gondolják, a pártban és a társadalomban elkezdődött reform egycsapásra, hamar megvalósítható, holott nagyon is hosszú küzdelemre kell felkészülni... — Jómagam, természetesen először a munkahelyi alapszervezet vezetőinél jelentkeztem. Ennek igazában már egy éve. Mintha olyan választ kaptam volna akkor: nincs semmi kifogás ellenem, de most inkább a műszaki értelmiségre van szükség a pártban. Nem mondtam le azonban az elhatározásomról, mint ahogyan azt sem volt egészen könnyű végigvinni, amikor néhány éve jelentkeztem a párt esti egyetemére, mint pártonkivüli. Most utolsó éves vagyok és sokat köszönhetek az ott tanultaknak. Nemrég a megyei párt- bizottság egyik vezetőjének is megemlítettem a belépési szándékom, aki örült neki. Ezután a lakóterületi alapszervezetnél jelentkeztem, ahol néhány hete fel is vettek a párt tagjainak soraiba ... Kiutat is mutasson Dr. Szabóné dr. Nagy Éva, az Agroker jogi előadója is elsőként az egyetemen elsajátította államjogi, politológiai ismereteket említette belső motívumként. De családi, baráti, munkahelyi környezetében is talált követendő emberi mintákat. Sok olyan embert ismert meg a párttagok közül, akik tisztességes, becsületes emberek és igyekeztek tenni a közért. — Meglehet, hogy csupán annyit sikerült elérniük, hogy egy-egy településen egészséges ivóvizet ihatnak az emberek. Ezt tette az édesapám is, aki párttitkár volt az egyik somogyi községben, ahonnan származom. A szubjektív mozzanat után az MSZMP legközvetlenebb tennivalóival folytatja. Konkrét közérthető programot kell az emberek elé tárni, amelyet mindenki ért és nem ért félre... A párttag egyénileg elsősorban életmódjával, saját példájával, emberségével erősítheti a párt tekintélyét. Ha zömében ilyen emberekből áll majd az MSZMP, akkor több követőre talál. S ha a tagjaira épít a jövőben, meg is tud erősödni. — Erős még ez a párt így is. Egyedül az MSZMP-nek van kidolgozott programja, más pártoknak, mozgalmaknak nincs letisztult elképzelése a jövőről, s ez megosztja a pártonkivüli erőket. Ma már nem elég csak azt mondani: nem jó ez így, hanem azt is elvárják az emberek a pártoktól, hogy valamilyen kiutat is mutassanak. Ezt az MSZMP-n kívül más párttól vagy szervezettől én nem tapasztaltam. „Még több őszinteséget várok..." Lipcsei Sándor 24 éves, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat vízvezetékszerelője az Arany János és Jósa András utca sarkán épülő lakóház egyik helyiségében fogad. Kicsit meg is lepődik, mert még annyira fiatal — mint párttag is — decemberben vették fel —, attól tart, nem tud lényegeset mondani. Érettségizett, nős, két gyermekük van. Oroson a családtól örökölt és OTP kölcsönnek > ceiídbeho- zott saját otthonban élftek. Innen jár be naponta dolgozni. — Engem a KISZ, pontosabban Abán István, az alapszervezet titkára keresett meg, hogy mit szólnék a belépéshez. Még akkor az egy- pártrendszerről volt szó. De azóta se gondoltam másképpen, nem bántam meg, hogy nem egy másik pártba léptem be — mondja. — Mióta leérettségiztem, valahogy még jobban érdekelnek ezek a dolgok. Nekem nincs nagy kívánságom, csak még több őszinteséget várok mindenről. Ne húsz, vagy harminc év múlva kelljen megtudni, mi is volt például 1956. Vagy közelebbről, kik és mikor vetették vissza a gazdaságot annyira, hogy alig tudunk kilábalni belőle. Bízom benne, hogy az MSZMP össze tudja szedni magát és nem kell majd idővel azt mondani magamnak: nem ilyen pártot akartam. Én is bízom benne, hogy az új párttagok nem fognak majd csalódni, ők is formálói, megújitói lesznek a helyi és országos politikának. Garanciája ennek, hogy ők maguk is akarják, igénylik ezt... Páll Géza Az élet élni akar Esik Sándor M i nekem az ünnep? Mi neked? Mi neki? Különös természetrajz, de i- gaz, hogy ünnepeket csinálni éppen úgy nem lehet, mint ahogy elfelejteni sem. Bő két héttel a jó szívvel köszöntött március 15-e után menthetetlenül eszembe jut, hogy ott belül sok emberben kedvte- lenebbül lobognak most a zászlók. Mindenkinek az az ünnep, ami valóban az. Majd másfél száz év reformeszméi után a történelem kalodájába került ez a nemzet. A háború nem feltétlenül különösképp a második világháború — idézésre kívánkozó emlék. Olyasféle történelem, amit jó elfelejteni. Sok mindent el kell felejteni abból is, ami a háború után és azóta történt. Az élet dolga, hogy élni akar. A természet gyönyörű titka, hogy sohasem születik több gyerek, mint egy-egy világégés után. Nemcsak a büntetést, hanem a jóvátétel lehetőségét is magában hordja az ember. A földműves magot vet, mert ez a természetes dolga. Betakarítok lennénk? Itt vagyok négyszemközt ezzel az áprilisi ünnepemmel. Tudom hogy történészek vitatkoznak azon, hogy ez negyedikére esett, avagy sem. De biztos, hogy ez a nap volt valahol, valamikor, valamiképpen . . . Ahol nem lőtték szét a tornyokat, ott megszólaltak a harangok, és bár nem adták tele pohárból, az ember egy kortyot ihatott abból, amit úgy hívunk, hogy BÉKE. Egyszerűen elhallgattak a fegyverek e hazán belül, és ez majdnem olyan ünnep volt, — mert az volt, — mint amikor a kedves kertjében fát ültet az ember. EtijJéljji szólással még azt ts: mőrtfi- ja neki, hogy nőjj kicsi fa, mint a kisember. Olyan ez mint az imádság, mert a megkönnyebbedés, a háború poklából való szabadulás a rosszakból káromkodást, a többiekből imádságot fakaszt. Teljesen mindegy hogy mit imádunk, vagy éppen mit szidunk. Azt a bizonyos fát elültettük egyszer. Köszönthetjük lobogókkal, indulókkal, de ha tisztességesek vagyunk magunkhoz, akkor vihetünk egy locsolónyi vizet a fa gyökeréhez. Azt gondolom ez a becsületesebb. Mi az ünnep? Az hogy egy országban elhallgatnak a fegyverek aligha köthető egyetlen naphoz. A történészek vitatkozhatnak, mellesleg az a dolguk, de aki akár gyerekként is háborút élt, az pontosan tudja hogyan nevezhetjük azt a napot, pillanatot, vagy percet, naptól, perctől, vagy pillanattól függetlenül a megkönnyebbedés ünnepének. Elültetett fáról írtam. Nos láttam egyszer egy szomorú öregembert, aki táviratot kapott a messzi Kanadából arról, hogy odakint unokája született. Nekiállt és gödröt ásott, a gödörbe egy diófacsemete került, mondván, hogy nőjön a fa, mint olyan nagyon messzire az a kicsi ember. A fa megélt. Az öregember nincs azóta. Dehát egy világ dolga az, hogy a fának suda- iriit-' törzse, lombja legyen. j mhjv. ; mr tért lennénk más- n/l r képpen ezzel a ■ I nappal? Azt a fát IW ■ elültette nekünk az utolsó háborús nap, langyos esővel meglocsolta a béke első öröme, de mert ez a történelem természetrajza, utána ránkhagyta örökségül a parányi fát. Hiszem és hitetni is szeretném, hogy ennek a fának a gazdái akkor is mi vagyunk, ha ennek az én. te, ő, mi, ti, ők gazdagságérzetének sok minden ellentmondani látszik. Lehet, hogy nem feltétlenül diófát kellett volna ültetni, az egyik ember szerint akácot, a másik szerint jegenyét, a harmadik szerint tölgyet.. ■ Van olyan, aki azt mondja másként kellett volna metszeni, nyesni ezeket az ágakat, de a fa törzsének ehhez semmi köze. A fa törzse ugyanis az a perc, pillanat, vagy nap, amikor ebben a csonka országban nem szóltak tovább a fegyverek. Mondjátok emberek mi lesz a fával? Ki lesz az, aki ce törzsére vigyáz? Ki lesz az, aki locsolónyi vizet visz a fa életbe kapaszkodó gyökerének? Bevallom: nem tudom. De ezen az ünnepen szeretném hinni, hogy én, te, ő, mi, ti, ők. Bartha 'Gábor
