Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-14 / 87. szám

1989. április 14. Keiet-Magyarorsxág Folytatni kell a tisztázó véleménycseréket! Szabolcsi KB-tagok a szerdai ülésről Aligha akad manapság fontosabb beszédtéma mint a Központi Bizottság szerdai ülése, amelyen a párt veze­tő testületéinek munkastílusáról, munkamódszeréről tárgyaltak. Az országos pártértekezlet után tíz hónap­pal jelentős változások következtek be az MSZMP Po­litikai Bizottságában, s tíz új taggal bővült a Központi Bizottság létszáma is. Az ülés zárt volt, ezért külön is érdemes odafigyelni, hogyan látja a történteket a KB két Szabolcs-Szatmár megyei tagja. — Meghallgattuk Grósz elvtárs jelentését a több mint ötszáz emberrel lefolytatott beszélgetések tapasz­talatairól — kezdte mondanivalóját Tóthné Kiss Mária. (A mi megyénkben a bizottság nevében Horn Gyula kért véleményt.) Ez az összegzés egyfajta irányt is adott: most már nem elég csak a munka módszerében és stílusában változtatni, a megújulás személyi feltéte­leit is meg kell teremteni hozzá. Az időközben jelölő- bizottsággá alakult ideiglenes »testület — amelynek Váncsa Jenő volt az elnöke — megtette a személyi vál­tozásokra vonatkozó javaslatát, amit választás köve­tett. A Központi Bizottság tagjai nagyon komolyan fogták fel felelősségüket abban, hogy ütőképesebbé kell tenni a KB-t és a Politikai Bizottságot. Nagy örömünk, hogy megyénk párttagságát most már hár­man képviseljük, hiszen Gyuricsku Kálmán első titkár is az újonnan megválasztott tagok között van. Szerin­tem ez a helyi politikai tevékenység egyfajta elisme­rése is. Nem visszafelé húzzuk azt a pártbizottsági sze­keret, amelynek az élén ő áll. Már kora reggel is so­kan megkérdezték, a következő napokban várhatóan még többen teszik fel a kérdést: én hogyan értékelem a személyi változásokat? Nehéz lesz választ adnom. Átmeneti időszakot élünk át, s a tisztulásnak személy- cserékkel is járni kell. Hogy miért nem jelölték újra a Politika Bizottság négy tagját, azt nem indokolták, mivel ez az elbeszélgetések következménye volt. Ter­mészetes, ha külön szólók Berecz Jánosról, már csak azért is, mert ő közelebb áll hozzánk. Saj­nálom, hogy kimaradt, számára is, számunkra is nehéz volt a döntés. Minden bizonnyal belejátszott, hogy rendkívül nehéz terepen dolgozik, sok kényes ügyben kellett eljárnia, s ez a helyzetét nem könnyítette. Ügy gondolom, hogy az átmeneti helyzetben átmeneti meg­oldást jelentenek e személycserék. Az MSZMP-nek túl kell élnie a krízist, a személyek kiválasztásánál is a lehetőség szerinti legjobb megoldást szükséges válasz­tania. Hogy ez az volt-e, később igazolja vissza az élet. Mindenesetre tíz körömmel fogok ragaszkodni ahhoz, hogy a jövőben a megyék közvetlenül delegálják a központi bizottsági tagokat. Most azonban a társadalmi megnyugvás érdekében kellett eljárni, azzal együtt, hogy még hosszú ideig bennem lesz a kétely: jobbak maradtak bent, illetve kerültek most a Politikai Bi­zottságba, mint az onnan kikerültek? Mindenképpen megnyugtatott viszont, hogy döntés született: a vita nem zárult le, csak abbamaradt — folytatás május elején, a következő KB-ülésen. Volt ennek a napnak egy számomra megrázó mo­mentuma: Kádár János megjelenése és felszólalása. Élő tanulság arra, nem szabad bizonyos időn és koron túl aktív politikai pályán maradni, nem szabad egy embert ilyen katarzisnak kitenni. Ez is oka, hogy ne­héz erkölcsi teherrel jöttem vissza, s csak remélni tu­dom, hogy ezen könnyítenek a holnapok. — A cselekvőképességre fordította testületünk a fő­hangsúlyt — kezdte véleményének összefoglalását Kői Tibor. — Magam is részese voltam a beszélgetésnek, amelyet aZ illetékes bizottság folytatott. Igazán őszin­te eszmecserék zajlottak, amelyekben minden résztve­vő kifejthette á véléméhyét. Így értékelte ezt mind a 24 megyei (illetve megyei jogú) végrehajtó bizottság, amelynek legfontosabb teendője az volt, hogy a párt­munka fő folyamataira koncentráljon. Ennek a folya­matnak közel sincs vége. Nagyon, időszerű a pártmun­ka teljes átvilágítása. Hogy ez mit jelent? Annyit biz­tosan: el kell döntenünk — és konkrétan meg kell fo­galmaznunk — milyen működő szocializmust akarunk a távlatokban és rövid távon. Rögzíteni kell, hogy a szocializmushoz vezető út sokkal hosszabb annál, mint azt valaha bárki is gondolta. Feltétlen fontos, hogy ki­derüljön, ki akar ezen az úton a párt fő irányzatával együtt menetelni, Saját jól felfogott érdekünk, hogy felfrissüljenek, megújuljanak a testületek, hogy meg­szűnjék a látszategység. Mennyire sikerül, mi erre a garancia — biztosat erről mondani ma nem lehet. A szavazásnál is kizárólag az összesített véleményekre, meg saját lelkiismeretemre alapozhattam. Azért hozzá tenném: igaz, ami sokszor elhangzik. Monolitikus egy­ségre nincs szükség, de alapkérdésekben egység kell! Hogy ez kialakuljon az egész párttagság véleményét kérni kell, nyíltabb és alaposabb vitára van szükség. Érezhető, hogy a párttagság csendesebb része mindin­kább aktivizálódik. Követeli a kiszámíthatóságót, a megbízhatóságot, a reformfolyamat folytatásának ga­ranciáit. Végezetül: úgy érzem, hogy szerdán talán közelebb jutottunk ezeknek az igényeknek a teljesítéséhez, a döntésekben a politizáló párttagság véleménye is meg- fogalmazódött. Lehetséges, hogy áhhoz is közelebb ju­tunk: végre a legfontosabb terep, a gazdaság is elmoz­duljon a holtpontról. K. J. Fényszedés a nyomdában Mint arról korábban már hírt adtunk: egy új technológia, a fényszedés bevezetését kezdték meg a Nyírségi Nyomdában. A szép, tiszta, világos munkateremben látvá­nyos gépeket, monitoro­kat, klaviatúrákat he­lyeztek el és már meg is kezdték kipróbálásukat. Képünkön: Kecske­méti Enikő fényszedő operátor az új NSZK- beli Linotype tipusú fényszedő-rendszer teszt- próbáját indítja, (suri) Kényszerpálya vagy tudatosság Kell-e az érettségi? A kisgimnázf umok sorsa A gimnáziumi oktatás jelene és jövője régóta vita­tott kérdés. Az érettségizett fiatal, nem lévén szak­mája, ma már az eddigieknél is nehezebben tud elhe­lyezkedni. Különösen szorító a gond a kisebb telepü­léseken. -duM igée/ío / h> Két ilyen, kisebb intéz­ményt látogattunk meg, hogy érdeklődjünk: mi vár a csen- geri, illetve az ibrányi taná- rokra-diákokra. Nehéz az elhelyezkedés Oláh József, a csengeri Ady Endre Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója elmondja, hogy kicsi a be­iskolázási körzetük, s így a gyerekek képességei igen különbözőek. Sok esetben a tanulók kényszerpályán van­nak: mivel másutt nem volt hely, ide jöttek. A négyéves eredmények alapján kevesen jelentkeznek továbbtanulás­ra: a végzősök fele legfel­jebb. A „kereslet” az alacso­nyabb pontszámot igénylő helyek iránt nagyobb: első­sorban óvónő- vagy tanító- -képző iránt érdeklődnek. Ezért hasznos a fakultációs tárgyak közül a nevelési alapismeretek. Most egy osztály végez: a 22 diákból reálisan hatnak van esélye a felvételre. A jelentkezőknek átlagosan a fele bekerül a választott felsőfokú intéz­ménybe. Akadnak azért olyan fiatalok is, akik elju­tottak • az orvosi, a miskol­ci jogi, a debreceni agrártu­dományi egyetemre, illetve az Ybl-re is. Akik viszont nem akar­nak, vagy nem tudnak to­vábbtanulni, azok számára a lehetőségek minimálisak: az elmúlt években a lányok le­hettek ÁFÉSZ-eladók, eset­leg elhelyezkedhettek a ta­nácson, vagy képesítés nél­küli nevelőként. Ezért is ve­zették be a nevelési fakul­tációt. — Mivel az elhelyezkedés nehéz — mondja az igazga­tó —, az érettségi után a szakmatanulás következne. Ez viszont itt helyben hi­ányzik. A gimnáziumban -jelenleg 169 leány és 21 fiú tanul: Cseng er ben a nyírbátori cipőgyár kihelyezett tagoza­tán szakmunkásképzés folyik egy-egy osztályban. A tehe­tősebb szülők, akik képesek nagyobb anyagi áldozatot hozni, gyermekeiket elkül­dik Nyíregyházára, Debre­cenbe kollégiumba. A csaknem 6800 lelket számláló Csengerben most épül egy gyümölcsfeldolgo­zó üzem, amely szűk kere­tek között enyhíthet valame­lyest a fiatalok elhelyezke­dési gondjain. Terveztek szociális gondo­zói tanfolyamot, de a gye­rekek nem igényelték. Ehhez van szakember — máshoz nines. — A továbblépés útja az, hogy három párhuzamos osztályt indítsunk — ter­vezget Oláh József, 1991- től egy német nyelvtagoza­tos osztályunk is lehet. Lehetetlen közlekedés A nyolcezer lakosú Ib- rányban sem sokkal rózsá- sabb a helyzet. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban Balogh Károly igazgató tá­jékoztatása szerint az 1988 89-es tanévben 176 fiatal tanul: köztük 70 elsős. Az iskola egyik nagy gondja, hogy a tanulók Beszterecről, Vasmegyeiről, Tiszatelek- ről, Nagyhalászból, Kótaj- ból, Paszabról, Szabolcsról verbuválódnak, tehát az össz- létszám 74—76 százaléka be­járó. Kótaj, Paszab térségé­ből például kisvonattál és busszal jönnek, átszállnak. Gávavencsellőről csak ex- ternátus biztosításával isko­lázhatnak be gyereket. Tí­márból, Szakolyból, BaLsá- ról nyolc éve senki nem iratkozik be Ibrányba, any- nyira rossz a közlekedés: inkább Tokajba, Sárospatak­ra adják a szülők a gyere­keket. — A hozzánk jelentkezők mintegy 10 százaléka jó ké­pességű — állítja Balogh Károly, az intézmény igaz­gatója. — Az első helyen 12—35 gyerek a mi intéz­ményünket jelöli meg. A többiek csak a második-har­madik helyre írnak be min­ket. Most úgy vélem, 1993 94-ig nem lesznek beiratko­zási gondjaink. 1983 óta ve­zetem a gimnáziumot, s el­mondhatom, hogy az itt végzettek nagy része megta­lálja helyét a világban, tu­dunk nekik annyi indíttatást adni, ami későbbre is elég. A gimnázium továbbtanu­lási mérlege szerint a jelent­kezőknek több mint a felét elsőre fölveszik. E tanév vé­gén tizenegyen akarnak:;-(to­vábbmenni, közülük öt—hat az esélyes — mondja az igaz'-' gató. A negyedikesek zöme a ta­nárképző főiskola felé ori­entálódik. Akik viszont az érettségi után munkába áll­nak, azoknak az idén már komoly problémákkal kell szembenézniük. — Eddig még — emlékezik Balogh Károly — nagyjából segített a gyakorlati fakultá­ció: a műszaki rajz, illetve az alapfokú könyvtárkezelői fakt. Most indítottuk a szá­mítógépkezelői stúdiumot: az operátori végzettséggel ren­delkezőket sok helyen szíve­sen látják. Zöld út Amikor a jövőről, a lehető­ségekről érdeklődöm, az igaz­gató kifejti: hisz abban, hogy a gimnáziumi képzés hama­rosan visszanyeri régi rang­ját. — A mai gyerekek többsé­ge nem képes önállóan pá­lyát választani: a választás­ban a szülői, társadalmi gon­dolkodás torzulásai, a prakti­kum érvényesül. A gimnázi­um szerintem az élet minden területére zöld utat biztosít. Én rendületlenül hiszek a gimnáziumok :- ‘ jövőjében, ugyahis ha a rhaf-zűrzavarból ki akarunk mozdulni, akkor az országnak szüksége van egy általános műveltséggel rendelkező munkásosztály­ra. Ehhez pedig előbb le kell érettségizni, s utána lehessen dönteni: hogyan tovább. Karádi Zsolt A takaró 4 mikor la rádióriporté?, ia déli haratngszó idején meg­kérdezte a rriagás beosztásút, hogy mennyi a fize­tése és ki tud-e belőle jönni, óikkor a nagyon ma­gas beosztású a következőket mondta: — Beosztással élek. Mondhatnám úgy is, hogy a beosz­tásomból élek. Takarékosan. De elvem az, hogy az ember csak addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér... Ez volt az a pillanat, amikor Stohanek letette a kana­lat. Vasárnap lévén, húslepest evett csigatésztával, to­vábbá marhapölkölt illata lengte körül és ott pironko­dott előtte a túrósbéles is. Stohaneknek elment az étvá­gya. \Nem evett tovább, fogta a colstokját és lemérte a takaróját. \Aztán bekopogott hozzám, lemérte az én taka­rómat is, majd kijelentette: — Stimmel. A maga pokróca pont - akkora, mint az enyém. És most jlássam,1mit eszik? Bement a konyhába, belenézett a fazékba, ellenőrizte mi van még a hűtőszekrényben, ia spájzban, benyúlt a zsírosbödönömbe, megszagolta a szegen lógó füstölt kol­bászt. Ezek után töltött magának egy pcShár bort és rám­szólt, hogy nyújtózkodjam. — Ne marháskodjon, szomszéd •— mondtam .— már el-. múlt a reggeli torna ideje, különben is mi az ördögöt akar? — Semmit se akarok. De' éppen az imént mondta a magas beosztású, az a mi bajunk, hogy nem addig nyúj­tózkodunk, ameddig a takarónk ér. — Az csak példabeszéd volt. — Ne mondja! És mire \példa, kinek példa? Szomszédom iránti nagyfokú türelmet tanúsítva meg­erőltettem az eszem és elmagyarázom. Egy legfőbb poli­tikus a jelenségeket, az ilyen meg olyan megnyilvánulá­sokat, magatartásokat összegezve általánosít. Ehhez kel- - léktárából előszedi azokat a népi bölcsességeket, amelyek, . találóak. Gazdasági helyzetünkre most találó kifejezés a takaró. \Nem lg maga, vagy az lén takaróm, hanem úgy általában a takaró. Az össznépi takaró. — Ezek szerint van egy nemzeti takaró? — Igen, van egy nemzeti takaró. — A nemzet meg nyújtózkodik és kilóg alóla. — Így is mondhatjuk — Na és hogy lóg ki alóla? |Mije lóg ki a nemzetnek a nemzeti takarója alól? — Például az adóssága. A 20 milliárd dollár, meg az az 5 milliárd dollár, amit a magyarok la világútlevéllel nagy- hirtelen elvásároltak Becsben. Hát mi ez, ha nem pazar­lás? Ölyan össznépi nyújtózkodás, amitől még inkább üres lesz a zsebünk. — össznépi zsebünk. — Igen, az össznépi, nemzeti... 4 kkor én megyek, mondja megnyugodva Stohanek. Az ajtóban még azt.is .megjegyzi, hogy bár ő, kisem­ber, kis fizetéssel;,a politikát nemigen érti,'de az a . gyapája; hogy felesleged Vekűnk bármivel is tdkár.özAi. Mert akár mekkora is p takarói, Valami mindig kilóg dió.1,',. In. <Vi • * * * Sáréi Ernő ' *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents