Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
1989. március 11. igj Nem alakult itt még semmi. Se kisgazdapárt, se néppárt, se demokrata fórum, se másfajta szakszer- vezet. Itt a március 15-i ünnepséget is együtt tartják. Azt mondják, azok az emberek alakítgatnak új szervezeteket, akiket akiket nem engedtek kibontakozni, visszanyomtak, ha akartak valamit, vagy ott, ahol korruptak a vezetők, az emberek rossz példának tekintik őket. Itt senki sem lóg ki a sorból, itt nem szerzett többet a vezető, mint a beosztottja. Valamikor Rakamaz élen járt a szervezkedésben. Talán az országban sem volt egy olyan falu, ahol saját elhatározásukból alakítottak szövetkezetét cipészek, kovácsok, kerékgyártók, kereskedők és földművesek, majd azok is, akiknek több pénzük volt, mint amennyi a mindennapi megélhetéshez kellett. Akár szövetkezeti falunak is nevezhették volna az 50- es években, de nevezhetnék akár ma is, csak ez már nem divat. Mert Rakamazon a szövetkezet az egyetlen forma, ami a nagyközségben élő családok többségének munkát, kenyeret ad, s a szövetkezet teszi el a pénzüket is, mert szövetkezeti boltban vásárolnak, a takarékszövetkezet fizet kamatot betéteikre, vagy segíti kölcsönnel, aki pénzzavarba kerül. Milyenek ezek a szövetkezetek? Közös jellemzőjük, hogy többségük a megye, az ország legjobbjai közé tartozik. Meghatározó a szerepük abban, hogy Rakamaz nem vált fogyó faluvá, s ha vannak is eljáró ingázók, sok környékbeli településen élő Rakamazon talál munkát magának. Például a cipőipari szövetkezetben. A Trizner-féle kocsmában gyűlt össze tizenhét susztersegéd 1947-ben és megalakították a cipész szövetkezetei. Vásárra dolgoztak, kerékpárra aggatva vitték a lábbeliket, áráért újabb anyagot vettek, s remélték: ha együtt csinálják, az nagyobb biztonságot ad. Az első exporttal 1959-ben próbálkoztak, Lengyelországba szállítottak gyerekcipőket — meséli Stomp László, a szövetkezet mai elnöke, akinek édesapja nemcsak elődje, hanem a szövetkezet egyik alapító tagja volt. Ehhez az időszakhoz fűződik a modelléria létrehozása, ekkor indult be tehát a modellkészítés. És egy lassú, de egyenletes fejlődés. A virágkor 1980 és 85 közé tehető: 50-ről 240 millióra nőtt a tőkés országokból származó árbevétel. És erre az időszakra jellemző az is, hogy a világgazdaságban bekövetkezett változások hatására munkaigényesebb termékekkel jelenhettek meg a piacon. Az üzem kicsinek bizonyult, Tiszaeszláron, Nyírteleken, Ramocsaházán és a helyi termelőszövetkezetben dolgoztak nekik, készítették a felsőrészeket, hogy ki tudják elégíteni a piac igényeit. Aztán változtak az idők, kiderült, hogy a Szovjetunióval elszámolási problémái Vállalkozó vannak az országnak, így csökkenteni kellett a termelést, s ezzel együtt a létszámot is. És jött a bérmunka. Naponta olykor 40 modell, kis tételek, a határidő pedig olyan rövid, hogy ha jön a megrendelés, éjjel-nappal dolgozni kell. A személyi jövedelemadó bevezetése óta azonban szinte büntetés a túlóra. Áprilisban kezdődik a szezon és még a megrendelő sem tudja mit és menynyit fog gyárttatni velük. Düsseldorfban' lesz márciusban egy nagy cipővásár, ott derül ki, mi tetszik, ezután kapják a megrendelést rá. Ma már kideríthetetlen pontosan, mi járhatott a fejében annak a tizenkét szabónak, kovácsnak, fodrásznak, kerékgyártónak, lakatosnak, akik 1951-ben megalakították a fa- és fémipari kisipari szövetkezetei. Lehet, hogy a cipészek sikere csábította őket, de az is igaz, hogy 1951-ben már csak a legbátrabbak mertek önállóak maradni, lehet tehát, hogy a rendszer kényszere volt a szervező erő. Mindenki saját műhelyében dolgozott a lakosság megrendelésére, aztán amikor az asztalosok a zsidó templomba költöztek, a lakatosok hátul az udvarban kaptak helyet, megszűnt a saját portán dolgozás. 1960-ra a libalegelőn felépült az asztalosműhely, a többi szakma pedig a Bagolyvárba költözött, s amikor 1962-ben elkészült a lakatosműhely, a javító szolgáltatás helyett árutermelésre álltak át a rakamazi iparos emberek. Az asztalosok óbudai könyvszekrényeket gyártottak, mostanában pedig festőbakokat, bútorgyáraknak kárpitrámákat, tőkés országoknak iskolaberendezéseket, de a termelésben a vas a meghatározó. Nyolc éve még csak 1 millió 600 ezer értékű termék készült tőkés exportra, tavaly már 51 millió — mondja az Kereset Az otthonmaradás titka a munkahely, a munkahely vonzóereje a hivatástudaton, a szakmaszereteten kívül a keresetnagyság. Rakamazon sokféle kereset létezik. A tsz-ben 80 485 forintot keresett tavaly egy tag, ezt a háztájiban keresett 45 ezer forint egészítette ki. A RAFAfEm 94 ezer forintot és 10 ezer forint nyereséget adott, a takarékszövetkezetben 95 ezer, az áfésznél 81 ezer, a RA- CITA-ban 73 ezer forint volt az átlagbér. Ezt persze tessék 12 felé elosztani, vagy 365 napra beosztani. elnök, Rudi László. — Konténerházakban szállítják a panelekből összeszerelhető iskolákat, de gyártottak faesztergapadot, ők készítették a kambodzsai ezerfős gyermekváros minden berendezését, gyártanak az NSZK-oak környezetvédelmi célokat szolgáló vasszerkezeteket és most a külkereskedelmi jogot szeretnék megszerezni, mert elviselhetetlenül hosszú az idő, amíg egy külkereskedelmi vállalat megköt egy üzletet. Négyszázkilencvenkilenc tag kézjegyét, aláírását örökítette meg a Győzelem Tsz alakuló közgyűlésének jegynológia. Létrehoztak egy paplankészítő kft-t a Magyar Selyemipar Vállalattal, a Konzumex Külkereskedelmi Vállalattal és egy magánszeméllyel. Folyamatban van az 1600 tonnás hűtőház átalakítása szabályozott légterűvé, s ezzel megteremtik a feltételeket, hogy a Monimpex- szel és a Bács-Kiskun megyei Zöldérttel létrehozott gazdasági társulás tavasszal is szüreti frissességű almát Aperitif A „Hilton” — így ismerik legtöbben a rakamazi vendégfogadót — szépen terített asztalánál ebédelünk hármasban Pirint Frigyes tanácselnökkel és Németh Pállal, az áfész elnökével. Már túl voltunk a beszélgetés hivatalos részén, így hát a házigazda megkérdezte: mivel koccintunk ebéd előtt? Miután a kóla mellett döntöttünk a pálinka helyett, aperitifnek a beszélgetés középpontjába a pálinkafőzés került. Van ugyanis egy nagy kapacitású, emiatt olykor kihasználatlan főzdéje a szövetkezetnek és van egy kicsi, szinte folyamatosan üzemelő főzdéje a tanácsnak. A szövetkezetnek az volna a jó, ha minden cefrét ők főznének ki, akkor gazdaságosan üzemelne a főzde, a tanácsnak pedig az volna a gazdaságos, ha nem kellene a pálinkafőzés bevételét rendszeresen rákölteni a főzde javítására, az üstök cseréjére. Megállapodás ugyan nem született, de jó alap volt a megegyezéshez. Munkaebéd volt. zőkönyve, noha a belépők száma ennek közel duplája volt: 860-an írták alá a belépési nyilatkozatot és csaknem 4 ezer hektárnyi földet vittek be a közösbe. Mindez 1961-ben történt. Mivel a legjelentősebb állomások leírására sincs itt hely, ezért csak a legfrissebb eseményekről, a máról szólunk, hiszen a most elkezdett beruházások egy évtizedre is elegendőek volnának egy közös gazdaságnak, így ezek is elárulják: nem mindennapi vállalkozó szellemről van szó. Még ha ez sok gonddal, feszültséggel és feszes gazdálkodással jár. Tavaly július elsejétől működik tejüzem mellett a sajtüzem, ami 39 millióba került a gazdasági társulásnak. A rakamazi, a vencsellői, a ti- mári tsz-hez, a rakamazi áfész-hez csatlakozott a tejipari vállalat, a tiszalöki tsz és a vencsellői takarékszövetkezet, s évi 600 tonna félkemény sajt gyártására vállalkoztak. Elkezdődött egy léüzem építése, ez az almaszüret kezdetére lesz kész. A GT-nek 11 tagja van — tíz tsz és egy állami gazdaság — s ha elkészül, 1500 vagon alma feldolgozására lesz képes. Számítógép irányításúvá tették a szarvasmarhatelepet, ez ma a világon is csúcstechexportálhat a tőkés országokba. Nem hagytak fel az alap- tevékenységgel sem: 63 mázsa búza, 92 mázsa kukorica, 510 mázsa cukorrépa termett hektáronként, 5100 liternél több tejet adott egy tehén és a cipőfelsőrész-készítésen kívül minden tevékenységük egy. vertikális integráció része. Amit megtermelnek, maguk dolgozzák fel, s eljuttatják a vevőhöz is. Így csökken a termék útja, kevesebb cég rakja rá a hasznát és jobban jár a vásárló. A változás számokban mérhető: nyolc éve a termelési érték 120—130 millió volt, az idén eléri a félmilliárdot. ötven bolt és 25 szórakozóhely gazdája a rakamazi áfész. Igaz, nem mind Rakamazon van, nyolc község 20 ezer lakója ellátásának gazdája és ennek a feladatnak egyre nehezebb megfelelni. Németh Pál elnök felemlíti, hogy 1987-ben még 27 milliós nyereségük volt, aztán jött 88 január elseje, az áremelés, az ÁFA és egycsa- pásra 54 millióval csökkent a szövetkezet árrést tartalmazó árbevétele. Ez lényegesen több volt, mint a megyei átlag. Okát elemezve azt állapították meg, hogy itt nem az élelmiszer, hanem az iparcikk és a ruházati forgalom volt nagyobb, s amikor a lakosság kénytelen spórolni, először az ilyen termékek vásárlásánál lehet. Május első hetétől új helyen, új épületben fogadja ügyfeleit megyénk legnagyobb takarékszövetkezete, a rakamazi. ,-------------------------------------------r ■ -------------------------------------------------------------------És ha csak a spórolás lett volna az oka! De nem volt építőanyag, hiába mentek a boltokba színes televízióért, vagy hűtőszekrényért, mélyhűtőért az emberek, márpedig ezeket kínálhatták volna egy kis nyereséggel és nem a mindennap szükséges élelmiszereket. Nem jó ma kereskedőnek lenni, igaz, nemcsak Rakamazon. Ma már egyetlen boltos sem ismeri fejből az árakat és ez bizalmatlanságot is szül. Valamikor a költségnövekedést beépítették az árba, de ma mindjárt ott a kérdés, hogy melyik árba? Melyik áru bírja még az áremelést, hogy versenyképes is maradjon? Mégha sorba- állnának a szállítók, akkor alkudhatnának velük. De vajon mit alkudhat a csirkéből, mikor csak Kisvárdászellemben Naponta 800 pár női szandált gyártanak a Rakamazi Cipőipari Szövetkezetben az NSZK-beli Mattil-cég megrendelésére. Az aljaszalagon elkészülő lábbeliket Trakper- gel Zoltánná minősíti. (Elek Emil felvétele) ról kapja, a húsból, ha csak a nyíregyházi húsipar a szállító, vagy a sörből, aminek örülni kell, ha Bőcsről megérkezik. Már négy jól működő szövetkezet volt Rakamazon, amikor 1957-ben 130 taggal megalakult a takarékszövetkezet. Most 23 152 a taglétszám, összesen 17 egysége, és egy zálogháza van, s több mint 75 millió tagi részjegyet tartanak nyilván. Ügy nőttek az ország egyik legnagyobb takarékszövetkezetévé, hogy senkivel nem léptek házasságra, hanem terjeszkedéssel növelték azoknak a településeknek a számát, akiknek lakói, vagy azok egy réÁdóvevő Meséli Héry László, hogy a tehenek nyakába adókészülékeket tettek, s amikor beállnak a gépi vezérlésű fejőházba, számítógéppel beazonosítják a jószágot, aztán kezdődik a fejés. A vevőkészülék rögzíti a tej mennyiségét, minőségét, még a hőfokát is, aztán amikor a marha visszamegy a helyére, a számítógép annyi abrakot ad neki, amennyit a tejelés után megérdemel. A marháknál sikerült bevezetni, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. sze a takarékszövetkezet tagja lett. Hogyan növekszik egy takarékszövetkezetben a betétállomány ilyen szegény időkben? Petró Gyula elnök szerint nemcsak az agrárolló nyílt, hanem a szegénység vagy gazdagság ollója is. Egyre több az elszegényedett ember, ám a vállalkozók egy része gyorsan gazdagszik és ez a pénz gyarapodásának egyik oka. A vállalkozó szellem a másik. Nem arra várnak, hogy bevigyék az emberek a pénzüket, hanem váltókkal, lízingeléssel, felvásárlások kifizetésével, biztosítással, közüzemi díjak beszedésével, totó-lottó eladással is foglalkoznak és természetesen mindegyik nyereséget hoz. A hagyományos tevékenység szerényebben fizet, de igen gazdaságosnak mutatkozik a Nyíregyházán megnyitott zálogház, szép nyereséget hoz a váltóért adott pénz, amit természetesen visszaváltanak és a lízingelés, ami tulajdonképpen abból áll, hogy a szövetkezet megveszi a vállalatok állóeszközeit, s mire a tulajdonos visszavásárolja, akkorára ez szép nyereséget hoz. Rakamazt mindig a jómódú települések között tartották számon. Mert szorgalmasak lakói a munkahelyen, és a szabadidejük nagy részét is munkával töltik. Sajnos, itt is egyre kevesebb rajta a haszon. Panaszkodtak is a gazdasági vezetők: naponta akadnak kilépők, s a cipő, a vasmunka helyett szőlőművelésbe, libatenyésztésbe, pa- radicsommag-termelésbe fognak. Pedig ez is életrevalóságuk, gyors alkalmazkodóképességük jele. Balogh József Rakamazi látkép KM HÉTVÉGI melléklet TÜKÖR Rakamazi
