Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-10 / 59. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. március 10. Folytatja munkáiéi az Országgyűlés Szűcs Gyula felszólalása A három JTról a T. Házban Bevezetőjében Szűcs Gyula, Szabolcs-Szatmár megye 16-os választókerületének képviselője csütörtökön elhangzott felszólalásában a jogállamiság felé vezető út mérföldkövének nevezte az alkotmány vitáját, s hangsúlyozta: egyetért azokkal az érvekkel, hogy az új alaptörvény megalkotása szükséges. Olyan intézményes biztosítékrendszerek kellenek, amelyek megakadályozzák, hogy bármilyen hatalmi monopólium kialakuljon. Számomra sem közömbös — folytatta —, hogy milyen lesz a címerünk, a zászlónk, vagy a többi jelképünk, mégis a legfontosabb az, milyen hatalmi rendszer alakul ki, tehát milyen lesz államszervezetünk, társadalmi berendezkedésünk, a helyi (önkormányzati) szervek valóságos önállósága, működésük gazdasági feltér telei. Kiemelkedő, követendő cél legyen, hogy a parlament szerepe erősödjön, kiszolgáltatottsága megszűnjön, az Országgyűlés primátusa manipulálhatat- lan legyen. Ezért nem tudok azonosulni olyan elgondolásokkal, érvekkel, amelyek a parlament szerepét, feladatát és hatáskörét csökkentenék. Soha ne fordulhasson elő, hogy a parlament „kijátszásával”, „megetetésével”, kikényszerített asszisztálá- sával utólag vitatott döntések, határozatok szülessenek. Fontos kérdés, hogy mennyire legyen erős a majdani köztársasági elnök hatalma. Ha választani kell, akkor a parlament elsőbbsége mellett a közepes köztársasági elnöki hatalom mellett voksolok. Szólt ezután arról, hogy az alkotmánybíróság létszáma hét, esetleg kilenc lehetne, s hogy ne életfogytiglan, hanem meghatározott időtartamra válasszák meg, majd azzal folytatta: az igazságszolgáltatás tekintetében is maradt néhány nyitott kérdés. Az elvekben megfogalmazottak, alapján nehéz azonosulni a 2—3 megye területére kiterjedően működő megyei bíróság bevezetésével. Ez ellenkezik azzal, hogy az ügyeket minél közelebb az állampolgárhoz (az állampolgár lakóhelyéhez) rendezzék. Választókerületem több ezer lakosa nevében is támogatom az alkotmányszabályozás azon elvét, hogy a helyi városi bíróságot, ahol a működési feltételek — miként Vásárosnaményban akár azonnal — megteremte hetők, legkésőbb az új alkotmány elfogadásával visz- szaállítsák. Megjegyzem: a közelmúltban lezajlott választói fórumon egyenesen követelték, hogy interpelláljak is e tárgyban. Ezután arról beszélt a képviselő, hogy vannak e szép hazának első-, másod- és harmadosztályú állampolgárai, majd azzal folytatta: — Minket, beregieket úgy is neveznek, „halmozottan hátrányos helyzetű térség”. Tudjuk, senkinek nem lehet megtiltani, hogy az ország fejlettebb területei felé induljon, de mindent meg kell tenni azért, hogy szülőföldjén élhessen — fogalmazta meg egy vidéki idős pedagógus. Ezért én, mint a térség egyik képviselője, egyetértek a tulajdonformák tekintetében a szektorsemlegességgel, a jogegyenlőség és az esélyegyenlőség elvének egymáshoz kapcsolásával. Az előnyös megkülönböztetés tilalma alól természetesen mindössze addig mentesüljünk, amíg az esélyegyenlőség bekövetkezik, amíg felzárkózunk, utolérünk másokat, ahogyan egy megyei fórumon elhangzott: a sokadikból legalább 19. megye leszünk. Hogy mivel lehet felzárkózni? Csak azoknak a lehetőségeknek a kihasználásával, fejlesztésével, amelyekkel országos érdeket is szolgálunk, s nekünk fejlesztésre érdemes adottságunk. Ilyen az idegenforgalom, a szovjet kishatár- menti közelség adta gazdasági lehetőség. Csak ilyen elképzelésekkel nyithatjuk ki az üresen maradt házak ablakait. (Folytatás az 1. oldalról) ellenére az én válaszom határozott igen! Mert tapasztalhattuk: jogi garanciák nélkül nincs demokrácia, demokrácia nélkül nincs alkotmányosság, s alkotmányos jogrend nélkül nincs biztos alapja a gazdasági fejlődésnek. S ha a gazdaság nem fejlődik, nincs alapja, forrása a társadalom anyagi, szellemi, kulturális és erkölcsi felemelkedésének. Ezt tudva indokoltnak fogadhatjuk el, hogy most átmenetileg a politikai intézményrendszer reformja — évtizedes lemaradás után — elébe vágott a gazdasági reformoknak. De ez csak átmeneti lehet. Tendenciájában a kettőnek együtt kell haladnia, a tartós leszakadás ugyanis töréshez vezet! Szívós és türelmes munkával kell szinkronra törekedni, hogy az összhang hiánya ne váltson ki önveszélyes radikalizmust. Se a rohanni akarók részéről, se a régi keretek felbomlására rendcsinálással, a vaskéz politikájával reagálni hajlamosak oldaláról. Hazánkat Európához akarjuk felemelni. Tudjuk: nagy a szintkülönbség, és ez csak fokozatosan történhet. A sikeres átmenethez minden lépésnél szilárd támaszt kell találnunk, nehogy visszazuhanjunk. A haladás ütemét úgy kell meghatároznunk, hogy követni tudjanak bennünket azok, akikért előrehaladni egyáltalán érdemes. Mert támaszunk csak követőinkben van, szélsőségeket csak kevesen követnek! Erő csak a centrumban van, s a centrumot a reform köré kell megszervezni! A kormány ezt akarja, s ez az, amit én reformcentrumnak nevezek'. Tisztelt Ház! A magyar szocializmus új modelljének sorsa, az ahhoz vezető konszolidált átmenet esélye — mint ezeréves történelmünk minden jelentős lépése — a nemzetközi feltételek alakulásától is függ. A „peremfeltételek” kedvezőek. A szocialista országokban a reformpozíciók erősödnek. érlelődik a modellváltás szükségességének felismerése és a váltás előkészítése. A mi új alkotmányunk ebbe a folyamatba illeszkedik. Nem véletlen, hogy Nyugat-Európa is üdvözli ezt a lépést, amit fontos építőkőnek tekint a közös európai ház megalapozásában. Nem is alaptalanul, hiszen az új alkotmány nemcsak a szocialista alkotmányfejlődés szakaszhatára; nemcsak az ezeréves államiság kifejeződése; nemcsak a magyar progresszió alkotmányjogi elgondolásainak vállalása, hanem olyan vállalkozás, amely újból az európai fejlődés élvonalába lendíthet bennünket! De csak akkor, ha nem riadunk meg a szükségképpen felmerülő éles konfliktusoktól, és türelmes, együttműködésre kész magatartással keressük azok megoldását! Ez a reformokat megvalósítható átmenet záloga. Ügy kell haladnunk a reformok útján, hogy a hatalom és társadalom viszonyában ne bénító szembenállás, hanem az együttműködés legyen meghatározó. Ne feledkezzünk el róla: az ezeréves magyar történelemben mindig csak akkor volt eredményes a gazdaság- és társadalomépítés, amikor a reformok útját jártuk, amikor a reformokat erős, a társadalom támogatását élvező kormányzat vezérelte. Egyetértésre kellene jutnunk az emberarcú, közösség- és környezetbarát, ugyanakkor a társadalmi jólétet hatékony gazdasággal megalapozó szocialista társadalom szükségességében; egy ilyen társadalmat építő, a modellváltást dinamizáló demokrácia kiépítésében; nemzeti érdekeink érvényesítésében, az emberiség egyetemes érdekeinek védelmében, az egyenrangú és szuverén államok világot átfogó kapcsolatrendszerében; történelmi múltunk, ezeréves államiságunk és az egyetemes magyarság iránt érzett felelősségünk vállalásában; egy olyan politikai rendszer kialakításában, amely megszüntet minden egyeduralmat, a hatalomgyakorlás minden kizárólagos formáját. A társadalmi konszenzus megteremtéséhez az új alkotmánynak feltétlenül tartalmaznia kell: — Az emberi és állampolgári jogok, valamint az állampolgári kötelességek részletes szabályozását és az alapvető emberi, állampolgári jogokról szóló nemzetközi egyezmények beépítését a hazai jogrendszerbe; — az önkormányzat és az önigazgatás széles körű kiépítését és megerősítését, nemcsak területi elv szerint, hanem a szakmai, hivatásbeli önkormányzatoknál is; — az önszerveződések, közösségek, társulások, vállalkozások széles hálózatának kiépítését, amelyek a településfejlesztésben, az építészeti és környezeti értékek ápolásában, a szociális gondok megoldásában, a kulturális értékek gazdagításában működnek közre; — az állam ne legyen a társadalom gyámja, de éjjeli őrként szemlélődő mellékszereplője sem! Legyen központi szervező erő — vagy ha úgy tetszik menedzser —. amelynek feladatai: — egyrészt: olyan gazdálkodási feltételek kialakítása, amelyben a tőke hasznot eredményez és abból a bővített újratermelés, a humán szféra és az államapparátus költségei fedezhetők. Az állami költségvetés a nyereséget csak olyan mértékben ossza újra, hogy a társadalmi esélyegyenlőtlenséget mérsékelje és az államszervezetet fenntartsa: — másrészt: annak megszervezése, hogy a társadalom döntően saját maga elégítse ki igényeit és szükségleteit. Az állam nyisson tág teret a különböző tulajdonformák (társaságok, önkormányzatok, egyesületek, alapítványok) működése számára; — harmadrészt: a legfontosabb állami döntéseket az Országgyűlésben alkotott törvények tartalmazzák. S a törvények nemcsak az állampolgárokra. hanem az államra. annak szerveire is kötelezőek legyenek! Tisztelt képviselők! A pártok és a különböző politikai szerveződések közötti párbeszéd, vita, a politikai harcok közegében a kormány kötelessége a kormányzati alapfunkciók rendezett működtetése központi szinten és a közigazgatás különböző szintjein is. Ide tartozik, hogy a kormány a hadsereget és a belügyi szervek működését függetleníteni kívánja a napi politikai hullámzásoktól. Arra törekszik, hogy ezek tartós, stabil intézmények, a nemzetbiztonság és az állami integráció erői legyenek az alkotmányosság és a törvény talaján. Az alkotmányozási folyamat csak az alkotmányosság, a törvényesség érvényesülésének közegében lehet eredményes. Az emberek most két dolgot igényelnek: demokratikus társadalmat, valamint külső és belső békét. A kormány feladatának tekinti az alkotmányozási folyamat nyugodt, kiegyensúlyozott feltételeinek biztosítását. Ha a politikai pártok jelszóversenye uralja a politikai közéletet, akkor az alkotmányozási folyamat könv- nyen vakvágányra kerülhet. Ez könnyen bekövetkezhet, ha a többpártrendszer művi úton jön létre és a hatalmi pozíciókat a nép háta mögött osztják el, nem pedig fokozatosan, hitelesen, a tényleges érdekérvényesítési törekvések bázisán épül az ki! A reformcentrum körüli erős társadalmi és politikai szerveződés kialakítása nagyon fontos! Csak így kerülhető el, hogy rossz közéleti hagyományunk, az érzelmiindulati túlfűtöttség szétzilálja politikai közállapotainkat. Nem vitatható, hogy a nyugati demokráciák hatalmas tömegű tapasztalatokat halmoztak fel a demokratikus alapelvek gyakorlati alkalmazásának történelmi küzdelmeiben. Ez mindenkinek kincsesbánya, aki tanulni akar, de szeretné elkerülni az egyéni tanulásban a már elkövetett hibák, tévutak csapdáit. Ilyen értelemben mi is okkal fordulunk a nyugati demokráciák felé. De nem azért, hogy másoljunk bármilyen modellt! Van saját értékrendünk, de nem lehet minden értékünk csak belső. Be kell fogadnunk és társadalmunk szervezetébe kell építenünk a külvilágban felmutatott értékeket is. Ne féljünk ettől! Az egészséges szervezet befogadja és asszimilálja, ami hasznára lehet, és kiveti magából, ami testidegen. Mi akkor is magyarok maradunk, ha vérünkben és szervezetünkben már Európa összes népeinek éltető nedvei lüktetnek! Nekünk saját történelmünk van, saját nemzettudatunk, sajátos jelenünk, és saját magyar modellt akarunk felépíteni. A ház tehát állni fog, ha közös akarattal és összefogással rakjuk egymásra az építőköveket. Az új alkotmány lehet az ünnepélyes alapkőletétel. És amit benne megfogalmazunk, az nem csak mai önmagunkról szóló dokumentum kell legyen, hanem hosszú időre érvényes, előrelátó és előremutató valódi alaptörvénye e nép országépítő tevékenységének, sorsának, emberi életének. Az alkotmányozó munkával, a jogalkotással és általában a politikai intézmény- rendszer reformjával szemben igényes követelményeket kell támasztanunk, de nem szabad illúziókat táplálnunk! A világban elfoglalt helyünket befolyásolja ugyan, de nem meghatározóan, milyen társadalmunk működési rendje, hogyan működik a demokrácia, a nyilvánosság, milyen a döntési mechanizmus. erős-e a társadalmi kontroll. Helyünket a nemzetek gazdasági erősorrendjében alapvetően tehát nem mi — vagy nemcsak mi — határozzuk meg! A kicsi és erőtlen országok, ha magukban akarnak küzdeni, a süly- lyesztőbe kerülnek. Létük és felemelkedésük egyetlen esélye. ha összekötik sorsukat a haladás irányát és ütemét meghatározó erőkkel. A Központi Bizottság és a Minisztertanács nevében ezeknek a gondolatoknak a jegyében támogatom a Magyarország alkotmányának szabályozási elveire vonatkozó javaslatot — mondotta végezetül a kormány elnöke. Ezt követően 32 képviselő mondta el véleményét, sokoldalú, gazdag vita alakult ki. Az elhangzottakra Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter válaszolt, majd a soros elnök ismertette a határozati javaslatot: „Az Országgyűlés Magyarország alkotmányának szabályozási elveit az előterjesztésnek megfelelően hagyja jóvá. Hatalmazza fel a Minisztertanácsot, hogy a szabályozási elvek, valamint az Ország- gyűlés vitájában elhangzott javaslatok alapján — különös figyelemmel az állampolgárok — a különböző társadalmi szervezetek és csoportok véleményére, készítse el az alkotmány szövegtervezetét. A szövegtervezetet az Országgyűlés alkotmány-előkészítő bizottságának egyetértését követően bocsássa társadalmi vitára." Az Országgyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezzel befejeződött a csütörtöki ülés; a testület pénteken folytatja munkáját. Munkatársunk jelentése a Parlamentből u egyen bármilyen fonM tos az alkotmány, bármilyen nagy érdeklődés alaptörvényünk formálódása iránt, azért a két nap szüneteiben az is kérdés volt a folyosókon: ki lesz az Országgyűlés új elnöke? A jelölőbizottságot az első nap első órájában megválasztották, de tagjai a szünetekben láthatatlanná váltak. Ülés ülést követett, hogy valamennyien elmondhassák tudakozódó, közvéleménykutató munkájuk eredményét. A szabolcsiakat Bánfalvi András kérdezte meg, mivel őt választották be a jelölő- bizottságba, így tőle kaphattam pontos információt. — Minden megyéből egy- egy képviselőt választottak, Szabolcsból engem ért ez a megtiszteltetés. Feladatunk az volt, hogy mindenki saját megyéjét szondázza meg, kérjen véleményt, és ezt a jelölőbizottság plenáris ülésén mondja el. A cél az lehetett, hogy nagy tudású, itthon, s külföldön nagy tekintélyű embert jelöljünk erre a fontos állami méltóságra, s ezt a célt követték jelöltjeik megnevezésénél a képviselők. Ez meg is történt: a képviselők kilencven százaléka Szűrös Mátyást jelölte. Szóba került, hogy kettős jelölésre kellene javaslatot tenni, de olyan elsöprő többség volt a Szűrös Mátyást támogatók tábora, hogy nem tartottuk volna korrektnek, ha valakit azért állítunk párnak, hogy a választás demokratikusnak tűnjék, hiszen a legkisebb esély reménye nélkül állíthattunk volna csak mellé valakit. A jelölőbizottság ezért 14:8 arányban az egyes jelölés mellett döntött, a jelölt pedig Szűrös Mátyás volt. Kapott még szavazatot dr. Horváth Jenő budapesti ügyvéd, ám őt korábban megkérdezték, és nem vállalta a jelölést. Szóba került, hogy „Háznagyi” tisztségre válasszák meg öt, tehát jogi tanácsadója lenne az elnöknek. Horváth Jenő ezt sem vállalta. Egyébként kapott még szavazatot Király Zoltán, Horn Péter és felvetődött Pozsgay Imre neve is, de minden bizonynyal azért jelölték kevesen, mert korábban ö is bejelentette, hogy nem vállalja. Hogyan szavaztak a szabolcsiak? Tizenketten Szűrös Mátyásra, hatan Horváth Jenőre; egy képviselő pedig Nyers Rezsőre adta szavazatát. Volt olyan megye is, mint például Csong- rád, ahol korántsem volt ilyen egység a képviselők között, ők 18 névre tettek javaslatot. Érdekessége volt szavazásuknak, hogy két szabolcsi képviselő is jelölt lett náluk: szavazatot kapott tőlünk Pregun István és Szántó Sándor. A bizottság tehát egy jelöltet állít, így ma minden bizonnyal Szűrös Mátyást választják meg a Parlament elnökévé. , Balogh József A képviselők az ülésteremben. A jelölés háttere
