Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-10 / 59. szám
1989. március 10. Kdet-Magyarország 3 Ülésezett a megyei pártbizottság Nincs életűnknek olyan kérdése, amelyben az MSZMP ne lenne illetékes — mondatta Lakács János, a Központi Bizottság titkára A vitában felszólaló Lukács János a bevezetőben arról szólt, hogy a megyei végrehajtó bizottság tagjaival folytatott szerda esti beszélgetésen is elhangzott: a Központi Bizottság elég sokat tud Szabolcs-Szatmár megyéről, de a személyes tapasztalást semmi nem pótolja. A mozgalomban is jobban együtt kell lennünk, ismernünk szükséges mi foglalkoztat minket, hogyan gondolkodunk, önmagunkkal csak annyiban szabad foglalkozni, amennyiben szervezetünket alkalmasabbá tesszük a ma és a holnap feladataira. — Azt tapasztaltam, hogy e párttestületnek mély és pontos ismeretei vannak Szabolcs-Szatmár megye helyzetéről. E nélkül nem lehet az embereket harcba vinni. De tovább kell lépni, fel kell vállalni és kifejezni, ha kell ütköztetni és megvalósítani a megyei érdekeket — e nélkül e mozgalom nem maradhat meghatározó erő. Nincs életünknek olyan kérdése, amiben az MSZMP ne lenne illetékes. Ha nekünk nincs véleményünk, másoknak lesz. A párttagság, a közvélemény ismerje meg szándékainkat, terveinket, akkor leszünk kiszámíthatóak, és számíthatunk rá, hogy követnek bennünket, jelöltjeinket támogatják. A korábbi vád — hogy a megyei vezetés területi érdekeket képvisel és véd — ma dicséret. A helyi érdekek képviselete nélkül nem dolgozhat jól egy vezetés. Különösen nem a mai viszonyok között, amikor már ebben a megyében is versenyhelyzet van. A mi pártunk össznemzeti érdekeket vállal fel. Rendkívül fontos szolgálat ez, hitelünket is az adhatja, ha ismerjük az igényeket és azok megvalósításáért dolgozunk. Természetesen vannak buktatók a módszerekben, de a tartalom a lényeg. S egy idő után menet közben alakul ki az új stílus, a pártmunka legjobb módszere. A vitatott témáról szólva rámutatott, osztozik a megye párttagságának dilemmájában : adott időben mivel is kell foglalkoznia a pártnak. Ma itt is elhangzott, hogy nem szabad apró részkérdésekben elmerülni, amikor itt vannak a nagy ügyek. Ebben sok az igazság, de meg kell értenünk, hogy egy program mellett az sem nélkülözhető hogyan szerveződjünk, mit, milyen módon tegyünk. Tanulni kell ezt is csakúgy, mint a politikai kultúrát, a türelmet, mégpedig a napi munka közepette. Tanulni kell a kisebbségi vélemények kezelését, becsülését, azt, hogy ne indulatokból vitázzunk, hogy másokat ne legyőzni, kirekeszteni akarjunk. Ha nem lesznek szenvedélyes, ugyanakkor mások véleménye iránt türelmes vitáink, jó döntéseink sem lehetnek. Régi igazság: ahhoz, hogy változtatni tudjunk, magunknak is változni kell. Képeseknek kall lennünk erre, hinnünk kell abban, hogy levonjuk a tanulságokat, s hogy pártunk megfelel a kihívásoknak. — Két dolgot látok nagyon lényegesnek — folytatta Lukács János. — Az egyik az akcióképességünk és az egységünk helyreállítása. Nem könnyű, de meg kell tanulnunk. Fontos a párton belüli összefogás erősítése. Nem találtunk még igazán, egymásra. Demokratikus, nyílt pártéletben, eleven mozgalmi erőként legyünk hatással a folyamatokban az emberekre. Szükség van önbecsülésünk, önbizalmunk visszanyerésére, aminek mércéje csak az lehet: hogyan mennek az ügyek ott, ahol dolgozunk. Minden szerveződési, működési kérdést úgy vizsgáljunk, győzelemre vissz-e minket, vagy sem. Megváltozott helyzetünkben nem elég, hogy befolyást akarunk gyakorolni a gazdaságra, a társadalomra, ha ott nincs hatásunk. Nagyon fontos, hogy kik lesznek az elkövetkező választásokat követően a képviselők, a tanácstagok. Akkor politizálunk jól, ha e csatákat is megnyerjük. Jelen körülményei között ez a párt egész munkájának központi kérdése, amit nem bízhatunk pusztán jogi formulákra. Ez ad választ arra is — fejtette ki a továbbiakban —, hogy a munkahely, vagy a terület a fontos? Mindkettő! Nem szabad az erőket gyengíteni a munkahelyen, s erősíteni kell pozíciónkat a lakóterületen és mindenütt, ahol a nagy kérdések eldőlnek. A gazdaságról szólt ezután, amely munkánk alapja. Mert ha itt eredmény lesz, a politikai helyzetünk sem lenne veszélyben. Mai teljesítményünk nem lebecsülendő, mégsem elégsé- . ges. Nem a kiadási oldal a sok, a bevételünk kevés. Még több bér, szociálpolitikai juttatás kellene. Nem lehetünk sikeresek olyan politikával, amelyik beláthatatlan ideig csak elvon a lakosságtól. A vitában elhangzottakra válaszolva rámutatott: előbb-utóbb nem lesz jogi alapja annak, hogy mozgalmi munkát munkaidőben, s az állam, vagy egy- egy gazdaság pénzén végeznek. Felül kell vizsgálni a függetlenítést, hiszem, a pártmunka társadalmasítár sa fokozható. Űj helyzet van sok tekintetben. A tagdíjaknál, a hatásköriségnél. Ajánlani ezután is fogunk különböző helyekre kádereket, de másként mint eddig. Hiszen milyen párt az, amelyiknek nincs véleménye arról, hogy ki legyen a Parlament elnöke, vagy egy megyei tanácselnök. Melyik nem harcol a saját emberéért? Nyílt versenybe széliünk, ahol természetesen a választók döntenek, de nekünk nem csak jogunk, kötelességünk is beleszólni az ügyekbe, harcolni a jelöltünkért. Ezt is jelenti, hogy ügyintéző helyett politizáló párt legyünk. Cselekvő párt, amely azonban nem mások helyett dolgozik. Az új helyzetben a pártban az olyan általános, nagy feladatok kerülnek első helyre, mint a pártpolitika megvitatása, képviselete, a szövetségeseinkkel és ellenfeleinkkel folytatandó párbeszéd, jelöltjeink megvédése. Ezeknek kell alárendelni a sajátosat és egyedit. Nagy kritikája munkánknak, hogy a párttagság korábban nem vett részt a politika alakításában! A pártélettel kapcsolatban rámutatott, hogy a tagfelvétel sem maradhat meg sajátos feladatnak. Kevesen jelentkeznek és sokan távoznak manapság a pártból. Nem vagyunk jó passzban, éppen ezért kell többet törődnünk a pártépítéssel, figyelni minden távozóra, s vizsgálni, kik jönnek a pártba. Mindezeknek elébe kell mennünk, s nem a véletlenre bízni. Különösen fontos e tekintetben az ifjúság. Ha a KISZ-tagoknak nem mindegy, milyen a pártjuk — ne is legyen az —, akkor természetesnek kell lenni, hogy a legjobb fiatalok kerüljenek az MSZMP-be. Semmit se lehet az automatizmusra bízni, rugalmasan szükséges kezelni a dolgokat. A vitákat — miszerint ki hány ciklusban maradhat vezető — úgy kell felfogni, hogy e tekintetben is a munka minősége domináljon. A Politikai Bizottság tagja felszólalása végén hangsúlyozta: nagy érdekünk, hogy a pártban rendben menjenek a dolgok. Mindinkább ki kell mozdulnunk, s a pártonkívüliek között dolgozni. A felnőtt lakosság 89 százaléka nem tagja még semmilyen pártnak. Ezért is lényeges, hogy a közöttük végzett munka megfelelő figyelmet kapjon, s ha ez rendben lesz, önmagunkat is jobban fogjuk majd becsülni. (Folytatás az 1. oldalról) ük. Sokféle módszerrel szükséges élni. Az a döntő kérdés mindinkább, hogy ki mögött áll több ember. „Nem kerülhetjük el például, hogy az úgynevezett üzemi négyszögből kivonjuk a párt képviselőjét. Ezzel a párt megkapná a szabad döntési jogot, hogy egyet nem értés esetén a párttagokat állítsa csatasorba.” Az . utóbbi megállapítás nagy vitát kavart. Imri László, Sipos István, Kovács Géza, Kostyánszki János szerint nem az üzemi négyszög az a terep, ahol változtatni kellene. Baja Ferenc szerint a lényeg: nem tartható, hogy az MSZMP-titkár véleményét kikérik olyan konkrét kérdésekben, mint béremelés, kitüntetés. ami miatt sok helyen érzékelhetik úgy. hogy a párttitkár az állami vezetés részese. A pártbizottság állást foglalt abban, hogy a vitában elhangzott minden észrevétel, javaslat bekerüljön a Központi Bizottságnak küldött anyagba. Fontos — hangsúlyozták —, hogy elindult egy gondolkodás arról, mit kell tennünk a megyében. Folyamatos és formalitásoktól mentes párbeszédben kell elhitetni Szabolcs- Szatmár párttagságával, hogy itt az idő, amikor kezükbe vehetik saját sorsuk irányítását. A testület ezt követően tárgyalta meg a politikai pluralizmus, a többpártrendszer kiépítésével kapcsolatos központi bizottsági vitaanyagot, s hozta meg állásfoglalását. Gazda László vitaindítójában kiemelte: az elkövetkező időben a pártnak más szervezetekkel, pártokkal együtt kell élni, politizálni, versenyezni. A versenyhelyzet kapcsán felvetődik a kérdés: felkészültek-e erre a helyzetre a párt tagjai, szervezetei. Erre ma egyértelmű nem a válasz. A párttagok tekintélyes része személyes tragédiaként éli át más vélemények, csoportosulások, pártok megjelenését. Sokan — érthető módon — kötődnek a megszokott megoldásokhoz, formákhoz, a korábban kialakult, s mára túlhaladott intézményekhez. Ennek oka az is, hogy nem körvonalazódik igazán az új politikai modell, s az. hogy milyen lesz ebben az MSZMP szerepe. A zavarokat fokozták vezető testületeink. vezetőink gyakran változó megnyilatkozásai. Joggal várunk most már bátrabb kiállást a pártsajtótól is. Mi a feladatunk a pártvitában? — tette fel a kérdést. — Eldönteni, hogy vállaljuk-e a többpártrendszert, vagy csupán abban kell ál- Jást foglalni, hogyan dolgozzunk az új helyzetben? Sokan felvetik, hogy mi értelme van a vitának, amikor a Központi Bizottság már döntött a többpártrendszer mellett. Nem kevesen fogalmaznak úgy, hogy az MSZMP rákényszerült erre a lépésre. A kérdés eldöntésénél alapvető fontosságú, hogy ha az egy pártrendszer elvileg, lényegénél fogva nem tette lehetővé a szükséges döntési alternatívák kialakítását, ezek megmérettetését, a széles körű társadalmi nyilvánosságot és ellenőrzést, akkor szükség- szerű az egypártrendszert múzeumba tenni. Ezekre a kérdésekre vállalkozott a végrehajtó bizottság által megfogalmazott állásfoglalás-tervezet, amelyet tekintsen a pártbizottság olyan tisztességes szándékú vitaindítónak, amelyet a vita gazdagít. s amelynek hangsúlyozottabban szükséges megjelenítenie megyénk sajátosságait is. A napirend vitájában Mészáros János fejtette ki elsőként véleményét. Szerinte elégedettek lehetünk, hogy ma épp e témát tárgyalják, hiszen a szocializmus betegségéről van szó, amit gyógyítani kell, s e feladatot az MSZMP vállalta elsőként magára. Ez nem könnyű, mert járatlan az út, s tévedni is sokat lehet. Lenni kell erőnek, hitnek a történelmi lépések megtételéhez. „Hiszek az idő — a múlt, a jelen, a jövő — szentháromságában. Ami jó volt az elmúlt 40 évben, amellé feltétlenül álljunk ki, ami nem, •azt vessük el. Lépjünk fel keményen az ellen, amiért pártunkat támadhatják, — s ebben sajnos nem kis helye van a korrupciónak — másrészt ne kövessünk el olyan hibákat, hogy jó vezetőket úgy engedünk szélnek, hogy meg sem köszönjük a munkáját. Az a párt lesz versenyképes, amelynek világos, elfogadható, jól képviselhető programja lesz.” Forgács Sándor szerint túl gyorsan változik a párt álláspontja. Az a látszat, hogy az MSZMP sodródik az eseményekkel, s ez zavart okoz. Fontos kérdésekre nem kapnak választ a párttagok, akik visszahúzódnak, amikor pedig a legnagyobb feladat várna rájuk. „Nem lenne jó, ha a párt a jövőben sorra tenné az engedményeket, ha a többpártrendszer körülményei között nem vértezné M tagságát a hithez, önbizalomhoz nélkülözhetetlen eszközökkel.” Balogh Zoltánná környezete véleményét tolmácsolva mondta: ez a vitaanyag is elkésett. Sok az aggódó hang, mely szerint nem lehet mindent, ami volt, rossznak minősíteni, hiszen nem kevés eredményt hozott a múlt. A hasznos megoldásokkal együtt kell működnünk, a jó program elvezethet az öntisztuláshoz, megfelelő erkölcsi tartást adhat, mert lehetetlen állapot, hogy egy párt 800 ezer tagja leszegett fejjel járjon. Gerda György szerint zömmel a fizikai dolgozó párttagoknál tapasztalni közömbösséget, fásultságot. Okét a napi megélhetési gondok is gátolják abban, hogy a mostanában tömegesen érkező információkat akárcsak megismerjék. Sokuk csalódott a politikában, úgymond az elszegényedés politikájával nem tudnak azonosulni, a vitákat nem kivezető útnak, hanem magyarázkodásnak érzik. Nem érzik, hogy a véleményüket figyelembe veszik. Ügy vélik, hogy azért is szükséges a többpártrendszer — de baloldali pártokkal —, hogy a tespedést, az önelégültséget felszámolják, hogy perspektívát nyújtsanak. A kilépések okát részben abban látja, hogy egy korábbi karrierizmus lehetőségeinek többen a végét látják. Ilyen emberekre nincs is szüksége az MSZMP-nek. Balogh Árpád a viták két fontos pontját abban látja, hogy féltik a pártot a vezető szerep elvesztésétől, másrészt tártéinak az esetleges anarchiától. Javasolta, hogy már most foglalkozzanak a párt tudományos és gyakorlati műhelyei a jövővel, az egyes pártok szerkezetével. „Tisztázni szükséges, hogy milyen szocializmust is akarunk, hogy milyen körülmények között kell holnap dolgoznunk.” Veres János szerint -kár, hogy az 1956-ról szóló vita szinte teljesen elvonta a figyelmet a pluralizmus, a többpártrendszer kérdéseiről. E kérdésben igazán várta volna a tagság, hogy a Központi Bizottság előzetesen kérje ki a véleményét. Szólt az alternatív szerveződésekkel megyénkben kialakult példaértékű együttműködésről. „Nagy kérdés, hogyan kell versenyhelyzetben politizálnia a pártnak. A tagság zömének nincs ilyen tapasztalata, ezért is fontos lenne ilyen továbbképzés, a tapasztalatok átvétele nyugati testvérpártjainktól.” Erdei Bálint javasolta rögzíteni : a többpártrendszer bevezetése egy kialakult helyzet elismerése. A politikai intézményrendszer átalakításánál is állást kell foglalni, hogyan fogja az szolgálni a gazdaság fejlődését. Az MSZMP-nek új programra van szüksége hosszú távon is. Felhívta a figyelmet egy nagy ellentmondásra, mely szerint a tagság egyrészt fél az újtól, másrészt változásokat igényel. Hajdú Sándor szerint a kilépések nem mutatnak drámai képet Az első két hónapban megyénkben nem több a kilépő, mint 1988 havi átlaga és javul a tagfelvételi helyzet is. „Egy forrás állapotában lévő szervezetben mindkét tendencia természetes.” Engedi Sándorné szólt arról a kritikus hangvételről, amellyel Nagykállóban találkozott. Világosan és konkrétan fogalmazzunk az eredmények, a hibák, a felelősség tekintetében. Sok és jogos az aggodalom, mely szerint a nagy politikai verseny- futásban a gazdasági reformfolyamat felgyorsításáról alig esik szó. „E nélkül vajon meddig tudunk elérni?” E napirend vitájában is szót kért Lukács János, s válaszolt a feltett kérdésekre. Elmondta, hogy a Központi Bizottság március 29-én újra visszatér e témára. Az MSZMP vezetése nagyon hosszú, összetartást mutató vitában, belső helyzetünk alapos elemzése következményeképp jutott arra a felismerésre, hogy politikai pluralizmusra. többpártrendszerre van szükség. Jól kell értenünk. hogy ezt a változást ne győzelemként, ne is politikai kudarcként éljük meg. A többpártrendszer iránt társadalmi az igény. A vita lényege, hogyan tudjuk befolyásolni a jövőt, tudunk felkészülni az új helyzetre. Tudnunk kell. hogy a párttagság erről hogyan gondolkodik. hogy ennek megfelelően dolgozzunk a jövőben. Akik ezt az anyagot behatóan tanulmányozzák, értik a mondanivalóját amely holnap is érvényes lesz. Hogy miként alakul a társadalom, milyen lesz pártunk társadalmi bázisa, az tőlünk, az MSZMP tagjaitól nagyban függ. Az új helyzet vitát együttműködést és politikai harcot is jelent. A párttagságnak nem kell kollektív bűntudatban élnie, múltját sem szabad megtagadni, hiszen arra ma is lehet építkezni, miközben el kell határolni magunkat egy alkalmazott modelltől, amely szubjektív hibákhoz vezetett. Felhívta a figyelmet, hogy az átmenet időszakában is világossá szükséges tenni álláspontunkat olyan alapkérdésekben, mint a néphatalom megőrzése, szövetségi rendszerünkhöz való hűségünk. Világos politikai-gazdasági reformokat ^akarunk. Tíz hónap alatt megújult a párt gondolkodásában, gyakorlatában. Elébe kell mennünk a folyamatoknak és sorainkban is tisztázni kell: ki tart velünk. A pártbizottság úgy döntött, hogy állásfoglalás-tervezetét a fenti észrevételek, javaslatok figyelembevételével egy szerkesztőbizottság véglegesítse és juttassa el a Központi Bizottsághoz. A testület ezt követően határozta meg augusztusig szóló üléstervét, amelyben a megye olyan fontos kérdései szeretjeinek, mint a közélet helyi fórumainak működése, a szociálpolitikai elgondolások, a közrend, közbiztonság. Megtárgyalják a Központi Bizottság alkotmánnyal kapcsolatos koncepcióját, az agrárpolitikai téziseket is, amelyek Szabolcs-Szatmárban különös fontosságúak. Ezt követően március 15. méltó megünnepléséről határoztak. A PB tagjai örömmel vették tudomásul, hogy Nyíregyházán és a megye településeinek döntő többségében közös, békés, aktuálpolitikai jelszavaktól mentes ünnepre készülnek. A legutóbbi ülés óta végzett munkáról szóló tájékoztatót a testület tudomásul vette, elfogadta a fegyelmi bizottság munka- és üléstervét Végezetül munkabizottságot küldött ki saját választási stratégiája, s a pártszervek ezzel kapcsolatos feladatai kidolgozására. Lukács János délután a Taurus nyíregyházi gyárát kereste fel, ahol először Jaczkó László gyárvezető és Vereb Géza, az üzemi pártbizottság titkára fogadta s tájékoztatta a 27 éves, ma már több, mint évi 3,2 milliárdos termelési értéket produkáló gyár kollektívájának munkájáról, különös tekintettel a sikeres exporttevékenységre, aminek jelentős része van a tavaly 410 milliós nyereségben. A tájékoztatót követően a Politikai Bizottság tagja meglátogatta a gyár termelőüzemeit, majd vitadélutánon cserélt véleményt a gyár párttagjainak képviselőivel s válaszolt kérdéseikre. Lukács János az esti órákban elutazott megyénkből.