Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-09 / 58. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. március 9. Tanácskozik az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) A tárgysorozat megállapításával kapcsolatban Király Zoltán (Csongrádi indítványozta, hogy vegyék le a napirendről a Munka Törvény- könyve módosításáról és a sztrájktörvényről 'szóló törvényjavaslatokat. Szentágothai János akadémikus, az MTA tudományos tanácsadója javasolta, hogy a zsúfolt program ellenére tűzzék napirendre a bős— nagymarosi vízierőmű kérdését. Kifogásolta, hogy a képviselők még mindig nem láttak tételes, a kiadásokat visszamenőleg összegző, s a kihatásokat is bemutató költségvetést. Takács Imréné (Csongrádi, a Szegedi Textilművek MSZMP-bizottságának titkára kérte, hogy szavazzanak arról: megvitassák-e a sztrájktörvényt. Tapasztalatai szerint ugyanis a jogszabálytervezetet éppen azokkal — például a nagyüzemi munkássággal — nem tárgyalták meg, akiknek érdekében be szeretnék vezetni. Ezután szót kért Németh Miklós. A Miniszterelnök a sztrájkjoggal és a Munka Törvénykönyvével kapcsolatban csatlakozott Horváth Lajos alelnök javaslatához: hallgassák meg a képviselők Halmos Csaba államtitkárt, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökét, aki a kormány nevében beterjeszti a javaslatot. A szóbeli kiegészítésből kiderül majd, hogy a kormány módosította álláspontját, ami az írásos dokumentumokban természetesen még nem szerepelhet. A bős—nagymarosi beruházással kapcsolatban elmondta : a kormány úgy döntött, hogy folyamatosan vizsgálja a beruházás költségvetését, menetét, és erről rendszeresen tájékoztatni fogja az Országgyűlést. Németh Miklós bejelentette továbbá: a Minisztertanács kész megvizsgálni a bős—nagymarosi beruházásról tartandó népszavazás lehetőségét. A kor mány tanulmányozza a népszavazás előkészítésének feltételeit, lehetséges módját, nemzetközi és egyéb összefüggését. A vizsgálat eredményét a parlament májusi vagy júniusi ülésszaka elé terjesztik úgy, hogy addigra a népszavazásról szóló általános törvénytervezet is — a társadalmi vita tapasztalatai után — elkészül, s a képviselők elé kerül. Horváth Lajos ezután javasolta, hogy az 1848—49-es forradalomról és szabadság- harcról március 14-én ünnepi ülésen emlékezzék meg az Országgyűlés, s helyezzenek el koszorút Kossuth Lajos szobránál. Az indítványt egy ellenszavazattal, négy tartózkodás mellett elfogadták a képviselők. Az ülés elnöke ajánlotta: amennyiben az ülésszak három nap alatt sem fejeződne be, március 22-én folytassák a munkát. Az Országgyűlés nyolc ellenszavazattal, egy tartózkodás mellett elfogadta ezt az ügyrendi javaslatot is. A törvényhozó testület ezután a képviselői önálló indítványok napirendre tűzéséről határozott, köztük Kőrös Gáspár Bács-Kiskun megyei képviselő azon indítványáról, hogy az Országgyűlés 1989-ben komplex módon tárgyalja meg a lakosság életszínvonalának és életkörülményeinek helyzetét, annak alakulását. Az indítványt — amellyel a Minisztertanács elnöke is egyetértett — a Parlament egyhangúlag elfogadta. Kulcsár Kálmán Alaptörvényünk a jogállam eszméjére épüljön Az ügyrendi kérdések után — az elfogadott napirendnek megfelelően — dr. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter terjesztette elő az alkotmány szabályozási elveit. Bevezetőben vázolta a hazai alkotmányozás sok évszázados történeti hátterét, társadalmi, politikai körülményeit, az alaptörvény megalkotásának erkölcsi, szokásjogbeli indíttatásait. Majd rámutatott: az országban a társadalom történetileg kialakult politikai kultúrájának ösz- szetevői, sajátos vonásai különösen jelentősek, s írott, kifejezetten jogi dokumentumként megfógalmazott alkotmány készítésénél annál is inkább figyelni kell rájuk, mert később az alkotmány megvalósulását befolyásoló társadalmi környezet részeként az alkotmány működésére amúgy is hatással vannak. — Nagy körültekintéssel kell tehát elemezni a lehetséges célokat és megoldásokat — folytatta. — Van már történeti példánk arra, mik a következményei az ország múltjától, viszonyaitól idegen struktúrák és megoldások átvételének. Ez nem ismételhető meg még egyszer. Meg kell találni azokat, az eszközöket, amelyek lehetetlenné teszik a magyar társadalomfejlődés múltjától és jövőbe mutató tendenciáitól idegen, mesterséges, éppen ezért működése során sok diszfunkcionális következménnyel járó jogi konstrukció kialakítását, úgy azonban, hogy ez a munka és terméke ne ragadjon le az adott helyzet konkrét problémáihoz, s napi megoldásokhoz. Az alkotmányok többnyire egy-egy szituációt megoldó eszközként is szerepeltek, nem ritkán éppen konszenzust teremtő eszközként. Elsőrendű nemzeti érdekünk, hogy az alkotmányozás mint konszenzust teremtő — vagy legalábbis kialakulását segítő — folyamat olyan alkotmányt hozzon létre, amely a • jövőben a konszenzus fenntartására is képes eszköznek, vagy legalábbis a folyamatos megegyezést biztosító eszköznek bizonyulna. A „történelmi kiegyezést” nemcsak megelőzheti az alaptörvény megalkotása, hanem hozzájárulhat megszületéséhez. Feltéve, ha mindenki kész ebben a rendkívül felelősséggel járó munkában a felelősség- teljes közreműködésre. Az alkotmány jogszabály. Politikai tartalmával és hatásával természetesen politikai dokumentum, de ez a politikai jelleg a jogi szabályozáson át jut kifejezésre, s ez azt is jelenti: a jog belső logikáján, racionalitásán keresztül is: hiszen bármenynyire is ki van téve maga az alkotmányozás folyamata is a különböző hatásoknak, végül is — hosszabb távra is sikeresen — nem jelenítheti meg a napi politikai erőviszonyokat, rövid lejáratú törekvéseket, és ezek indokául szolgáló eszméket. A/ alkotmány jogszabály volta és az ebből adódó következmények segítenek eligazodni egy másik, sokat vitatott kérdésben is: a társadalmi, gazdasági és politikai rendszer jellege, illetőleg e jelleg megfogalmazása problémájának megoldásában, a politikai erők, szervezetek, pártok és az állam viszonyának alkotmányos megjelenítésében is. Ezek a viták ma még nem fejeződtek be, sőt nagyon valószínű, hogy a szabályozási elvekről, a tervezett jogszabályszövegről kialakuló társadalmi méretű vita még sok új szempontot is hoz majd már meglévők megerősítése vagy elvetése mellett. Szándékaink szerint — és ez talán a legfontosabb — az alkotmány egyrészt visszaállítja a kontinuitást a magyar állam- és alkotmányfejlődéssel, a benne kikristályosodott elvekkel, s integrálódni törekszik az európai alkot-- mányfejlődés fő vonalába, a politikai eszméknek és intézményeknek abba az évezredes fejlődésébe, amely az európaiságot, . általánosabban: ma már a civilizáció alapjait jelenti. Mindezekből következően az alkotmány a jogállam eszméjére épül, s az olyan alkotmányos állam, amely elismeri és garantálja az emberi és állampolgári jogokat, megvalósítja a hatalommegosztást, kialakítja azt az alkotmányos jogokat, tételeket védő rendszert, amely az alkotmány társadalmi érvényesülését biztosítja. „A szabályozási elvek” tehát a korábbi, az 1949-es alkotmányhoz képest minősé^ gileg más módon közelítik meg az államot; elválasztják az államot a politikai párttól, úgy rendezik az állam és az állampolgár viszonyát — szakítva a túlsúlyos állam- felfogással —, hogy az új alkotmány egyértelműen állampolgár-centrikus legyen. Az állam nem „adományozó”, gondoskodó, paternalista állam, hanem „szolgáltató” állam; az egyén pedig, polgári létéből eredően az alapvető személyiségi és politikai szabadságjogok „birtokosa”. Ezzel a felfogással is illeszkedünk azokhoz a nemzetközi okmányokhoz, dokumenf- tumokhoz, amelyeket 19>6- ban a jogrendszerünk részévé tettünk. Az alkotmányszerkesztés formanyelvén ezt úgy fejezzük ki, hogy az alapjogok katalógusa az alkotmányban előrekerül, első vagy második fejezetnek, de mindenképpen az államszervezetet szabályozó fejezet elé. A párt és az állam elhatáSzavaznak a képviselők Tolásának több évtizedes dilemmája, sikertelensége — oz alkotmányos hatalom- megosztás rendszerében, mely ma már a pártok és nem az egy párti politikai rendszer alkotmányos intézménye — úgy vélem sikeresen megoldható. Kialakulhat a társadalmi-politikai és az állami szféra kölcsönös el- lenőrzöttsége, más szóval az ellenőrzött, demokratikus hatalomgyakorlás. A hatalom megosztásának régi doktrínáját — amelyet klasszikus formájában csupán a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom elválasztásában és egyensúlyában értelmezünk — négy síkon kell vizsgálnunk és érvényesítenünk. Az első dimenzió a hatalom, általános politikai értelemben. Mennyiben van helye ilyen értelmezésnek az alkotmányban? Ha elfogadjuk, hogy az alkotmány az ország alaptörvénye, hogy csak akkor teremthet konszenzust vagy egyáltalában egyetértést és együttműködést a sokféleképpen differenciált érdekek és az ezekből absztrahálódó politikai felfogásokat, meggyőződéseket „hordozó” társadalmi rétegek, csoportok és szervezetek között, az emberek között, akik az „élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez” való jogaik érvényesítésére ' törekszenek, akkor egyrészt minden politikai erő számára biztosítani kell a működés lehetőségét, másrészt csak azzal a feltétellel működhetnek, há nem sértik mások jogait és szabadságát. Erre tekintettel azonban a politikai érdekérvényesítési és hatalomra való törekvést mindenki számára korlátozni kell. A korlát tehát nem csupán abban a formában állítandó fel, hogy egyetlen, egyébként bármilyen tiszteletreméltó célok megvalósítására tételezett politikai párt vagy szervezet sem kaphat privilegizált helyet az alkotmányban, hanem többről van sfcó. „A szabályozási elvék” között található ama megfogalmazás, amely szerint „az állam egyetlen szervezetének, illetve a társadalomi égyétlen szervezetének vagy tágjának a tevékenysége sem irányulhat a hatalom kizárólagos, illetve erőszakos úton történő megszerzésére vagy birtoklására” ; nem különben (Folytatás a 3. oldalon) Bíró Miklós: Az alkotmányozás legyen a közmegegyezés katalizátora Bíró Miklós szabolcs- .szatmári képviselő azzal kezdte felszólalását szerdán a Parlamentben, hogy még egy hozzászólással sem készült el ilyen nehezen. Majd így folytatta: * — Tudtam, hogy lelkiismeretes felkészülésem alapja az, ha minél több közvetlen és közvetett ismeretet szerzek, minél több ember véleményét ismerem meg. Az MDF helyi szervezetének fiatal jogászai, a városi bíróság és a városi tanács szakemberei véleményezték a szabályozási elveket, falugyűléseken vázlatosan ismertettem a koncepciót. A városi pártbizottság és a népfront helyi szervezete — miután a Magyar Hírlapban megjelentek a szabályozási elvek — vitafórumon biztosította a lehetőséget az eszmecserére. Indulásnak a Társadalmigazdasági modernizáció című anyagból idézett: „Az egypártrendszerű politikai struktúra lebontása és egy plurális demokratikus struktúra kiépítése több éves. folyamat. Alapvető követelmény az átmeneti időszak lerövidítése, a feladatok határozott és szigorú ütemezése és a tárgyalások alapján kialakított megegyezések szigorú betartása.” Tehát én az alkotmányozást a közmegegyezés katalizátorának szeretném látni valamennyiünk érdekében. Alapkérdés nálam az, hogy az új alkotmány Magyarországot szabad, demokratikus és szocialista államként definiálja, mely ki kell, hogy alakítson egy olyan új magyar társadalmi modellt, ami ha nem is teljesen tökéletes, nem is túl idealizált, de lényegesen javuló feltételek között optimális körülményeket teremt az ország lakosságának. Én az ilyen értelmű szocializmust várnáin, hogy megjelenjen az alkotmányban és főleg a mindennapi életünkben. A szabályozási elv foglalkozik az esélyegyenlőtlenség mérséklésének kérdésével, megemlítve többek között az elmaradott térségek fejlesztését. Indokoltságát sajnos bizonyítja az, hogy e térségek alapellátási, foglalkoztatási és infrastrukturális helyzete tovább romlik. E térségek adókedvezményéből érthetetlen, megmagyarázhatatlan okok miatt kimaradtak a fejlesztés szempontjából szóba jöhető térségi központok. A hatalmi ágak szétválasztása és egyensúlyban tartása az alkotmány vezérlő elve kell, hogy legyen, s ezt minden szinten meg kell valósítani. Meghatározó az, hogy a szabályozás szakítani akar azzal az elvvel, hogy a népszuverenitás egyedüli letéteményese az Országgyűlés. Esetenként maga a nép döntsön alapvető kérdésekben. Az Országgyűlés szervezetére vonatkozóan az egykamarás szervezeti felállásban lehet a jobb területi képviseletet a lakosság igényeinek megfelelően megteremteni. Élénk vita bontakozott ki az országos választási lista szükségességével kapcsolatban, főleg, ha a korábbi elképzeléseknek megfelelően ez a meglévő választó- körzetek rovására, azok nagyságát is érintve történik. Ezzel a változtatással egyáltalán nem értenék egyet. Elsősorban a választás demokratikus jellegének továbbfejlesztésére kell a hangsúlyt helyezni. A jogállamiság megteremtésével álláspontom szerint teljésen összhangban van az Alkotmánybíróság felállítására irányuló elgondolás. Alkotmányba ütköző törvény esetén az Alkotmánybíróság döntse el véglegesen az alkotmányellenességet. Végül szeretném azt, ha ez az alkotmány főleg nekünk, Magyarországon élőknek készülne. Nem a nemzetközi visszhang a problémám, hanem annak elsődlegességét nem fogadom el. Legyünk sokkal szerényebbek, és saját boldogulásunk legyen az elsődleges és az, hogy mi mit szólunk hozzá.
