Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-09 / 58. szám
1989. március 9. Kelet-Magyarország 3 Tanácskozik az Országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) az, hogy „ilyen törekvésekkel szemben mindenki jogosult és egyben köteles fellépni”, ezt a törekvést fejezi ki. A hatalom megosztásának második dimenziója az állam- hatalmi ágaknak funkcionális meghatározottságuk mentén való elválasztása és egyensúlya. A hatalmi ágak elválasztásának és egyensúlyának elve — amely sajnos országunkban és régiónkban lényegében soha nem érvényesült teljesen, így nem gyökerezhet politikai kultúránkban sem. Alkotmányosan működő jogállam számára az állam- hatalmi ágak, a törvényhozás, a végrehajtás és a bíráskodás elválasztása, és egyensúlyuk biztosítása nélkülözhetetlen, s „A szabályoközelítik meg, helyeselve és ellenezve egyaránt. Ezután a köztársasági elnöki pozícióról szólt. Kiemelte: o köztársasági elnök nem lehet „protokolláris” pozíció, de a kormány úgy véli, hogy nem is ilyen típusú elnöki intézményre van szükség. Egyéb lehetséges jogosítványai mellett — amelyekről „A szabályozási elvek” adnak képet — a köztársasági elnök jelölné ki a miniszter- elnököt, aki azonban a parlamentnek lenne felelős, így a parlament is választaná meg (és a miniszterelnök prezentálná kormánya tagjait, akiknek kinevezését a parlament csupán jóváhagyná a kormány programjának elfogadásával), a köztársasági elnök nevezné ki a bírákat (az Alkotmánybíróság tagjai és a Legfelsőbb Bíróság elnöke esetleg elnökhelyettesei kivételével, akiket Berecz János, az MSZMP KB titkára — megyénk ország- gyűlési képviselője — és Grósz Károly, a párt főtitkára az ülés szünetében. zási elvek” ezt következetesen érvényesítik is. A hatalom megosztásának harmadik dimenziójáról kevés szó esik. A három hatalmi ágazat elválasztása és egyensúlya ugyan elengedhetetlen, de mind a hatalom koncentrálódás veszélyének elhárítása, mind a politikai pluralizmus (amely nem jelszó, hanem mindig is valóságos állapot, még ha létét nem is ismernénk el), következményeinek érvényesítése, mind pedig az egyén jogai szempontjából is fontos a „fékek és egyensúlyok” rendszerének kialakítása az egyes hatalmi ágakon belül, illetőleg ennek biztosítása e hatalmi ágak szervezeti felépítésében. „A szabályozási elvek” —• talán nem olyan következetesen, ahogyan szeretnénk, hiszen itt még alternatívák jelennek meg — tartalmazzák az ebből a dimenzióból fakadó követelményeket is. A törvényhozás a népszuverenitás letéteményese ugyan, s ebből fakadó jogosítványai államszervezetünket erősen közelítik is a parlamentarizmushoz, hatalmában három vonatkozásban mégis korlátozott. Egyrészt a népszavazás intézményesítésével, másrészt olyan köztársasági elnöki pozícióval, akit a lakosság választ, végül azzal, hogy az alkotmánybíróság — az alkotmányosság szempontjából — a törvényeket is felülvizsgálhatja. Belső működésében is felmerül azonban további szempontként annak biztosítása, hogy ne rendelkezhessék eltúlzott hatalommal, főleg hogy biztosíthatók legyenek a parlamenti kisebbség, illetőleg az általuk képviselt lakossági rétegek, csoportok jogai, politikai nézeteinek kifejeződése, hogy a többségi elv ne vezethessen a gyakorlatban visszaélésekre. Ezért merült fel — ismétlem, „A szabályozási elvekben” talán nem elég hangsúlyosan — a két kamarás Országgyűlés gondolata. Sokan, akik az alkotmányozást és a kialakítandó alkotmányt talán túlságosan is a mai politikai viszonyokhoz kötik, és e viszonyokban felmerülő problémák számára keresik a megoldásokat, a két kamarás Országgyűlést is ebből a szempontból az Országgyűlés választana), ő nevezné ki a fegyveres erők tábornokait, és ő lenne a hadsereg főparancsnoka is. A végrehajtó hatalom így bizonyos fokig megosztana a kormány és a köztársasági elnök között, úgy azonban, hogy a kormányzást felelősen a kormány végezné, közigazgatási tevékenység irányítása tehát nem hárulna a köztársasági elnökre. A hatalom megosztásának e harmadik dimenziójában felmerül a bírói hatalom belső megosztása is. Bizonyos megosztás min- • denképpen kialakul, mert az Alkotmánybíróság nem tartozik a rendes bíróságok szervezetrendszerébe, egyes esetekben pedig — ha a rendes bíróság előtti lehetőségeket kimerítette — az állampolgár is fordulhatna az Alkotmánybírósághoz az alkotmányban foglalt alapvető jogai sérelmének orvoslásáért. Ezt a lehetőséget azonban csak pontosan körülhatárolva szabadna biztosítani, mindenképpen megőrzendő Ugyanis a bírói ítélkezés biztonsága, a jogerő tekintélye. Végül: a hatalom megosztásának negyedik dimenziója Soltészné Pádár Ilona: Kiemelt figyelmet a család intézményére Soltészné Pádár Ilona szabolcs-szatmári képviselő azzal kezdte felszólalását az ülésszak szerdai munkanapján, hogy politikai intézményrendszerünk reformjának legfontosabb állomásához érkeztünk. — Az új alkotmány szabályozási elveivel általánosságban egyetértek, mivel azok az általam képviselt szűkebb haza és a benne élők érdekeivel, igazságérzetével egybecsengenek, mint például az elmaradott térségek fejlesztése, a szociális biztonság erősítése stb. A legfőbb kívánalom számomra is, hogy a múlt értékeire épüljön, biztonságot adjon jelen törekvéseink megvalósításához, a jövőbe mutasson és időtálló, sarkalatos pontjai legyenek alkotmányos életünknek. Ügy vélem, ezt a célt szolgálná a parlament megújulása. A nagyobb hatáskör, az új összetétel, a képviseleti rendszer reformja azonban véleményem szerint még kevés. Szükség lesz arra is, hogy működése egyszerű, közvetlen és gyors legyen, továbbá, hogy épüljenek olyan biztosítékok is a reformfolyamat végére a törvény- hozásba, amelyek önellenőrzésre és bizonyos független ellenőrzésre is lehetőséget teremtenek. Ilyennek tekintem az egykamarás parlamentet — mert én erre szavazok — és a mellette működő Alkotmány- bíróságot. Álláspontom szerint a parlamentnek nemcsak az a feladata, hogy törvényeket — mégpedig a lehető legjobb törvényeket — alkosson, hanem az is elengedhetetlen, hogy meggyőződjön arról: a kormányzat, a jogalkalmazó szervek, az állampolgárok hogyan tartják be a törvényeket. A társadalom alapvető igénye a törvényesség érvényesülése. Ennek egyik biztosítéka lehet a valóban független igazságszolgáltatás megteremtése. A bíróság azonban csak az elébe vitt esetekben szolgáltat igazságot. Ezért úgy vélem, hogy az állami ellenőrzés rendszerében változatlanul, sőt az eddigieknél is indokoltabban szükség lesz egy olyan szervezetre, amely a parlamentnek alárendelve, ténylegesen függetlenül eljárva képes az egységes törvényesség érdekében fellépni. Jelenleg is van ilyen szervezet, mégpedig az ügyészség. Ezért a magam részéről a szabályozási elvekből az ügyészségekre vonatkozó „A” változatot támogatom. Ezután arról beszélt, hogy fontosnak tartja a legfőbb állami számvevőszék felállítását, az Elnöki Tanács helyett egy közepesen erős köztársaság elnöki intézmény bevezetését, majd a képviselői munka szakszerűségét segítő intézményes formák létrehozását. Hangoztatta : valamennyi, az Országgyűlés elé kerülő kérdésben, a nemzet érdekét szolgáló döntés kialakításához teljes körű és nyílt tájékoztatásra van szükség, hogy törvényerejű szabályozások ne tehessék kétségessé az alkotmány alapelveinek érvényesítését. — Még most is nyomaszt — folytatta —, hogy a nem teljes körű tájékoztatás következtében részese voltam egy családellenes törvény megalkotásának, hogy szavazatomat adtam az azóta már indokoltan bírált adótörvényhez. Meggondolandónak tartom, hogy a pontatlan, a helyes döntéshozatalhoz nélkülözhetetlen információkat elhallgató tájékoztatás törvényesen szankcionálható legyen. Nemzeti jelképeinkről szólva javasolta az országzászló intézmények visszaállítását hazánk minden településén, mert az nemzeti egységünk jelképeként erősítené népünk összetartozásának érzését. — Még egy észrevételt tennék. Nem tartom indokoltnak, hogy az alkotmányban kitérjünk a halál- büntetés kérdésére. Ez büntetőjogi kategória, a szabályozásra ott kell kitérni. Nem látom összeegyeztethetetlennek az élethez való joggal a halálbüntetést. Ilyen logikával a személyi szabadsághoz való jog, az előzetes letartóztatás, a választójog és a közügyektől való eltiltás viszonya is felmerülhet. Én nem alapvetően a halálbüntetés híve vagyok, azt viszont fontosnak tartom, hogy politikai okok miatt halálbüntetést ne lehessen kiszabni. Soha többet ebben az országban. Végezetül két javaslatot tett a képviselő: az egyik, hogy az alkotmány tartalmazza a pártállás alapján történő megkülönböztetés tiltását, továbbá mondja ki: az állam a hátrányos helyzetű csoportok, személyek támogatása mellett kiemelt figyelmet kíván fordítani a család intézményére. az önkormányzati hatalom. Különösen fontos hazánkban — történeti okok folytán is — a helyi és a regionális ön- kormányzat valóságos működése. Abból kiindulva, hogy az önkormányzat minden formája a lakosság ön- kormányzata, alkotmányosan kell biztosítani számukra a tényleges önkormányzat gazdasági feltételeit is. Végezetül: mit kér a kormány az Országgyűléstől? Mindenekelőtt tárgyszerű vitát. hiszen amúgy is sok a hangulati elem, az érzelmek és indulatok, valamint az into.lerancia politikai életünkben. Kérjük továbbá e tárgyszerű vitából kirajzolódó iránymutatást. Nem kérjük, hogy szavazással vagy anélkül válasszanak az egyes beterjesztett alternatívák között — bár természetesen semmilyen módon sem kívánjuk behatárolni a Tisztelt Ház tevékenységét és döntéseit. Természetesen úgy sem, hogy új javaslatokkal és elgondolásokkal vegyenek részt az alkotmányozás munkájában. Ügy gondoljuk azonban, hogy a döntésnek — különös tekintettel „A szabályozási elvek” most kibontakozó vitájára — még nincs itt az ideje. Azt azonban nagyon is fontosnak tartanánk, ha a parlamenti vitában legalább az alkotmány egészének logikája, felépítése, alapvető elvei, s néhány már most is kikristályosodónak tűnő megoldás tekintetében kirajzolódnának a parlament várható állásfoglalásának alapvonalai, hogy a szövegező munkában erre figyelemmel építkezhessünk. Vannak azonban tárgykörök, amelyekben teljesen nyitva kell hagyni a vitát, véleményem szerint egészen az alkotmány egészére, vagy esetleg külön ezekre a problémákra szervezett népszaNémeth Miklós miniszterelnök és Nyers Rezső államminiszter az ülésteremben. N em robbant a bomba, a nagy várakozás után tulajdonképpen a legtermészetesebb magyarázatot adta szokatlanul rövid működése utáni lemondására Stadinger István. Azt, hogy eljárt fölötte az idő, 62 éves, és sok már az az izgalom, az igénybevétel, amivel a parlamenti munka irányítása jár. És folytatódott a lemondások sora: hat képviselő mondott le mandátumáról különböző indokokkal, s ezzel úgy tűnik, megtört a jég: akik megfáradtak, netán kifogások is elhangzottak munkájuk iránt, a tisztességes visszavonulást választották. De valami nem változott. Az ügyrend még mindig korlátja a képviselői szaMunlcatársunk parlamenti jegyzete badságnak, bár az előző ülésszakon módosították. Hiába javasolta Király Zoltán. hogy vegyék le napirendről a Munka Törvény- könyv és a sztrájktörvény tárgyalását, hiába hozta érvnek, hogy nem jó törvény ami korlátozó jellegű, ami jogok és érdekek védelme helyett korlátoz, ami csak a feszültségeket intézményesíti, az ügyrend nem teszi lehetővé, hogy egy képviselő ilyen javaslatot tegyen. Azt viszont megengedi, hogy az előterjesztés elhangzása után úgy döntsenek: a téma jobb előkészítést igényel, s nem len-' ve igazságos a 4 millió szakszervezeti tag megkérdezése nélkül dönteni, hiszen róluk van szó. Szentágothai János is majdnem hasonlóan járt. ö is napirendváltozást kért, de nem elvetni, hanem hozzátenni akart. Vegyék elő ismét Bős-Nagymarost — mondta, — mert szerinte októberben felkészületlenül, s ezért rosszul döntöttek a képviselők. Németh Miklós miniszterelnök vágta el a gordiuszi csomót. Azt javasolta, ne most, inkább májusban, júniusban térjenek erre vissza, addig megvizsgálja a kormány egy népszavazás lehetőségét is. Ez eredményezte, hogy a korábban napirendre tűzését kérő képviselők is elálltak a mostani tárgyalásr tói. Feltételük viszont az volt: ne végezzenek addig olyan munkákat, amelyek visszafordíthatatlanná változtatják a helyzetet. A szünetben is ez volt a fő téma. Már csak azért is, mert a Központi Bizottság keddi ülésén az országgyűlés témáit is megvitatták, ezért az ülés utánra meghívták a KB székházába a kommunista képviselőket. Elmondták nekik, mi volt a napirend, aztán mindenkinek lelkiismeretére bízták, mire, vagy például az új elnök megválasztásánál — erre ma kerül sor — kire szavaz. Balogh József vazásig. Ilyennek tekintem például az államforma kérdését. A különböző elnevezések gyakorlatilag — ha szabad így mondani: szakmai tartalmukban — lényegében ugyanazt jelentik. Politikai és érzelmi motívumok lépnek tehát elő a választás során, s ezt a lakosságra kellene bízni. Ugyanez a helyzet a nemzeti szimbólumok, különösen a címer ügyében. He- raldikailag tiszta a kép, szakmai szempontból tehát leginkább a koronás címer lenne elfogadható, amely a félreértések elkerülése miatt — ennyit itt is hangsúlyozni kell — igazolhatóan a XIII.- századtól már nem volt a királyság jelképe, hanem az állam szimbóluma. A heraldikai — szakmai — érvek mellett azonban a címer megválasztásában is közrehatnak a politikai és érzelmi motívumok, éppen ezért ebben is az egész nemzetnek kell állást foglalni. A kormány honorálni kívánta az Országgyűlés jogos kívánságát. hogy legyen módja már az alkotmány alapvető elveit megvitatni, és ezzel elindulhasson a széles körű. a parlamenten kívül is kibontakozó vita alkotmányunkról, amely az egész nemzetet vonhatja be az alkotmányozás folyamatába. A további vita szervezeti kereteit is alakítani kell — feltehetően —, de az Országgyűlés. a képviselők mindenképpen központi szerephez jutnak ebben a folyamatban, amely — még egyszer hangsúlyozom — jelentősen hozzájárulhat, akár alapjául is szolaálhat a nemzeti megegyezésnek, a nemzeti jövőnk szempontjából elengedhetetlen alapvető egységhez — mondta végezetül Kulcsár Kálmán, felelősség- teljes, jó vitát kívánva a képviselőknek. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előterjesztése után Gajdócsi István, az Alkotmányelőkészítő Bizottság elnöke beszélt. Ezt követően az első napirendi pont vitájában tegnap 13 képviselő szólalt fel, köztük két szabolcs-szatmári: Bíró Miklós és Soltészné Pádár Ilona. Ma az első napirendről folytatódik a vita. Békés csaták
