Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Nemzet, nemzetiség, anya nyelv A TIT anyanyelvi szakosztályának országos elnöksége az idei magyar nyelv hetére központi témául a , címben foglaltakat jelölte , ki. Amikor megyénkben a március 6-án kezdődő magyar nyelv hetére készülünk, | el kell mondanunk néhány | gondolatot az anyanyelvről a címben adott kapcsolatairól. Induljunk ki abból, milyen szerepet játszik az ! anyanyelv az ember életé- ' ben. „A nyelv a társadalomban 1 élő ember gondolatközvetítő, kapcsolatteremtő eszköz- rendszere” — írja egyik kiváló nyelvészünk. Nyelv nélkül nincs társadalom, nincs közösség. A nyelv minden emberi tevékenységet áthat, alapvető szerepet játszik a gondolkodásban, az emberekkel való érintkezésben és az érzelmek kifejezésében. Természetesen itt az anyanyelvről van szó, arról a nyelvről, amelyet az ember kisgyermek korában főként az anyjától tanul, arról a nyelvről, amelyet a legjobban és legszívesebben beszélünk. Az anyanyelvnek azonban a gondolatközvetítésen és a kapcsolatteremtésen kívül más funkciói is vannak, és ezek nem kevésbé fontosak és jelentősek, mint az előbbiek, főleg címünk szempontjából. Nézzük meg ezeket a szerepeket! Az anyanyelv a nemzetnek nevezett, történetileg kialakult tartós közösségnek a legfontosabb külső jele és összertartója. Gondoljunk csak arra, hogy voltak történelmünkben olyan korszakok, amikor a nemzeti megmaradásért kellett harcolnia a magyarságnak, s az anyanyelv használatában, a művelésében és fejlesztésében, az anyanyelven írt irodalom terjesztésében nyilvánulhatott meg csak a nemzet sorsáért érzett felelősség. Akik a nyelvért harcoltak, szinte kivétel nélkül szenvedélyesen szolgálták a nemzeti megmaradás és a haladás ügyét. Azt is tudjuk a történelemből, hogy egy nemzet elveszítheti önállóságát, függetlenségét, amíg azonban a nyelvét beszélik; a nemzet él. S ha ma a világ különböző államaiban élő nemzetiségek életét figyeljük, mindenütt szembetűnő a harc. amelyet nyelvük használatáért, hivatalos nyelvként való elismertetéséért és az anyanyelvű iskolai tanításért folytatnak. Hiszen az anyanyelv használata a legalapvetőbb emberi jogok közé tartozik. Egy másik szerepe az anya- nyelvnek: a közösség kultúrájának a letéteményese és megőrzője. Szavainkban, szólásainkban, neveinkben ott él a nemzeti múlt szokásaival, műveltségével, történelmével. A kosarat ad valakinek, a kirántották alóla a gyékényt, a harapófogóval sem lehet kihúzni belőle szólások régi társadalmi, vásári és ítélkezési szokások emlékét őrzik, a „több is veszett Mohácsnál”, a „nem enged a 48-ból” történeti eseményekre utalnak, a Gyula és Zoltán keresztnevekben régi méltóságot megjelölő megnevezések maradtak fenn. A nemzetiségek, sokszor feledve az anyanyelvet, dalaikban, meséikben őrzik a régi életük emlékeit. Az anyanyelvnek nagy szerepe van az egyén szépérzékének a fejlesztésében. A beszéd, a kifejezés hiteles jelzője az ember erkölcsi magatartásának, elsőrendű fejlesztője a művészi alkotások elemzésével a szépérzéknek, a legszebb emberi érzelmek kialakítója és gazdagítója. S végül még egy szerepét kell kiemelnünk: az anyanyelvi műveltség elősegíti a társadalmasodás folyamatát. Minél fejlettebb az ember szókincse, kifejezéskészlete, minél kifinomodottabb a nyelvérzéke, annál alkalmasabb társadalmi feladatainak a megoldására. Szinte nyert ügye van értekezleteken, a mindennapi életben annak, aki mondanivalóját megfelelő nyelvi formába tudja öltöztetni, s minden beszédhelyzetben megtalálja az odaillő szavakat, kifejezéseket. összefoglalva: a társadalmi közösség, legyen az független nemzet, vagy legyen egy önálló nemzetben más nyelvet beszélő nemzetiség, anyanyelve megtartásával tudja csak megőrizni nemzeti hovatartozását és hagyományait, s csak anyanyelvi műveltségének fejlesztésével tudja egyéni képességeit kibontakoztatni és országa társadalmának szolgálatába állítani. Bachát László Amióta IV. Béla király beköltözött a budai várpalotába, az országos gyűléseket rendszerint Pesten, azaz a Rákospatak által átszelt mezőn, hol a szabad ég alatt, hol valamelyik templomban tartották. Buda 1541. évi török kézre kerülése után Bécs lett a magyar király lakóhelye. Mivel a rendek nem akartak országgyűlésre a királyi lakóhelyre, Bécsbe menni, keresni kellett a közelében egy olyan magyar várost, amelyben az uralkodó a tanácskozások ideje alatt kényelmes és rangjához illő szállást találhat. Ez a város Pozsony volt, amely így lett évszázadokon át az ország fővárosa, és az országgyűlések színhelye. A török kiűzése után a romokban heverő, hajdan fényes Buda csak a XVIII. század végére tért magához. Felmerült a gondolat, hogy ismét Buda legyen a főváros. A kívánság kivételesen találkozott II. József szándékával, aki, miután 1782-ben betiltotta a haszon- ta, s &,'7 > * * *'* 4 > ' - * v • j "V . : • |M grj flíJilí f mm miwk. í - % ISmími Ä|§SVNMf*,• ’ imbk n r * . - -i* " - t in SÜTŐ ISTVÁN* C. Cagli jelmezterve a Persephone című operához Az oroszlánok nézzetek rám tizenkét kőoroszlán köröttem árnyékot vetnek időtlen mérik az időt én középen élve vagy halva mindegy hiszen valóban nem vagyok ott árnyékom ha melyik bálványra ráesik az felüvölt itt bábéi az emberiség hangja a pontos idő az öröklét és én valóban itt vagyok ebben a versben amely az öröklét nem önmagában de önmaga által hiszen amit látunk az nem megnyilvánulás esetlen álorcája csak a végtelennek és hogy az oroszlánok felfalhassanak épp itt sohasem találnak tehát szomorúan nézem pontos órakor ahogy marcangolják a testemet A végtelen nem látható és mégis hisszük hogy éppolyan érvek rejtik az érdeket és az örökké azonos túz-vér-vas tűz-vér-vas túz-vér-vas történelem nem része a végtelennek csak őrült körhinta sír nyerít és búg de közben remegve áll Isten órazsebében CSAK egymásban bíztok testvéreim? kondul az árnyékom oroszlán éled itt bábéi \.A ■ . .. r ^ az emberiség állok és nézem ahogy magam felől dögszagot sodor felém a szél • Sütő litván két éve halt meg, alig 38 évesen. Az erdélyi magyar költészet ígéretes tehetsége volt, három kötete látott napvilágot. talonnak ítélt szerzetesrendeket, a klarissza apácák elkobzott budai rendházát átalakíttatta országházzá. Az építkezéseket és átalakításokat F. A. Hildebrandt 1785- ben fejezte be. A templomot emeletekre osztották, tornyát lebontatták. Az országgyűlés alsótáblája az épületegyüttes utcai szárnyában, a felsőtábla pedig az északi udvari -szárnyon kapott helyet. Az épületben 1790. június 10-én nyílt meg az első országgyűlés, hogy helyreállítsa az 1790. február 20-án meghalt II. József által szétzilált alkotmányosságot. Ezen az országgyűlésen több nevezetes vita zajlott. Június 11-én az alsótábla kimondta, hogy tárgyalásait ezentúl magyarul folytatja, magyarul vezeti az országgyűlési naplót s törvénybe kívánja iktatni, hogy a közügyeket — a latin nyelv használatát továbbra is megengedve — magyarul lehet intézni. A másik téma a protestáns hitfelekezetek egyenjogúsításának heves vitája volt. A legközelebbi országgyűlést — vagy ahogyan akkor nevezték, diétát, 1792. május 24- én nyitották meg Budán, amely június 6-án királlyá koronázta I. Ferencet. Ezenkívül még egy országgyűlést tartottak itt: a tanácskozást 1807. április 9-én nyitotta meg az uralkodó. Az itt alkotott törvénycikkek az újoncozással és a hadiadóval foglalkoztak. Ez ugyanis már a napóleoni háborúk időszaka. A következő rendi ország- gyűléseket többféle okból ismét Pozsonyban tartották. De 1843-ban a pozsonyi diétán AZ 01 HA Budán, Peste XVIII. századi budai Du: felvetődött a gondolat, hogy a következő országgyűlést már Pestre hívják össze. 1844-ben tervpályázatot adtak ki „Pesten építendő Országház tervének készítésére”. A közhangulatban tehát munkált egy küHOGYAN EMLÉK Ha a gondc T isztelgés egy halott emléke előtt, természeténél fogva személyes gesztus. Akkor is, ha megélt élmények kötöttek egybe, ha futó találkozást avatott jelentőssé a történelmi pillanat, és akkor is, ha nemzet, vagy népközösség szimbólummá vált nagysága előtt kívánja kegyeletét leróni a hálás utókor. A személyességnek nem a vallomásértéke fontos, hanem a bizonyító ereje. Egyetlen értelme a halálfélelem óráiban szokásos győzködő önvigasztalásnak: nem halhat meg, ami él. Nem, mert gondolataink és tetteink elválva tőlünk, önálló életre kelve mások, személyek, vagy korok cselekvéseinek mozgatói lesznek. Talán nagy halottunk, Bessenyei György is beleegyezőleg bólintana, hogy kedvelt Arisztotelésze „prope nihiljének” azt a jelentést tulajdonítjuk, hogy mi, a jelenkor élői lennénk majdnem semmi elődeink történelmi folytonosság által ránk örökített eszméi és tettei nélkül. Bessenyei tette — magatartás értékű élete. Ez az élet beszédes példázat a hallani tudó füleknek, a látás képességével megáldott tekinteteknek. Különösen manapság, amikor a fülek és szemek csak közvetlen, hangos és rikító ingerekre fogékonyak, ellenben tompult és tétova reakciókat mutatnak minden olyan hatásra, amely csak elmélyült gondolkodással és belső fogékonysággal lenne felfogható. Az erkölcs rendezőelveit elvesztett társadalmi és magánemberi bizonytalanság, a szolidaritásérzés hiányától szenvedő, ugyanakkor önös életstratégiák céljai után loholó hiábavalóság viszonyai között, Bessenyei György tudatos világnézet alapjaira épített erkölcsiségét tekintem példázatosnak. Számomra, most, híressé vált földi-ik életművében az erkölicsi posztuláturr.-,,v következetességével megformált, kiküzdött jellem, a min-> dennapi tettek magatartássá nemesült egysé-* ge a legfontosabb. Ez a személyes mozzanat, amely hozzáköt, s amely arra bátorított, hogy sírja fölött késő tisztelői nevében szólani merjek. Első pillantásra széles körű műveltsége tűnik föl. Nem csupán a megszerzett ismeretek sokaságára nézvést, hanem az ezek befogadására, elemző-kritikai feldolgozására irányuló készség tekintetében is. És abban, hogy elmefuttatásaiban állandóan jelen van a tudott dolgok összerendezésének igénye. Ennek a napjainkig érvényes példát nyújtó műveltségnek sajátos jelentőséget ad kora, amelynek mozgalmai a „világosítást”, a műveltség terjesztését választották céljukul. Hősiségértéket ad a pusztakovácsi magány, a ragyogó elmék társaságának hiánya, a parlagi Magyarország. Bessenyei műveltségigénye nem csupán személyes ügye. Tudatosan kötődik vele megtartó közösségéhez, a magyarsághoz. S ez, a terjesztési szándék vő kötődés. Mag lekedet lehetősé sehol sincs, sem sége megtenni, h Ez a felfogás a kozása. Elégtétel vasója: a színe sok, nagyotmonc utasítva lenne. A valkodik és eszé tartása filozófiai sze: „az ember c embernek, amen — egyszerű igaz: gét, szabadságát tetteiben nyilvár A felvilágosod; emberit megrags zeti tartalommal sa. A hazafiságo alapján ítéli meg a kulturális érté! munkával. Elutai zésből más nem: nyalgó alábecsüli fuvalkodás, durv megnyilvánulásai jául egyedül a n el. „ö nemzetet gyermeki büszki minden nemzet u otthon”. Számára a hah désének folyama’ telemben lehetne ságértékét, ma al nem a helyeslés műveltség dolgáb szenvedi, köveik műnk. A nem c: kínzó hiánya váh kélésünk ma mái számolható akac mondom, mert a csupán a demokr; tó eleme sem ti lenni. Kultúrát és hal a történelmet — az erkölcs értékr Engesztelnem ke hisz valamikor — vállalhatóan — e a megváltozott ki sára meg kell kö 1 elismerve, hogy a gesen se tehető zi gásokat, politikai lásokat kell állíta elé. Egyéni életűn Nagy Lajos alkotása
