Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
10 1989. március 25. Az egyházak jótékony tevékenysége Bizonyára nem véletlen, hogy még ma is nővéreknek szólítják az ápolónőket, hiszen régebben sok kórházban rendkívül lelkiismeretes apácanővérek látták el ia sok fáradozást, figyelmet és gondoskodást igénylő betegápolást. Az egyházak azonban nemcsak a kórházban végeztek — és végeznek még ma is — karikatív (jótékony) tevékenységet, hanem iskolákban, szeretetotthonokban, árvaházakban, és az élet sok más területén. Minden egyház küldetésének tartja ezt a szolgálatot. A társadalmi változás az egyházak tevékenységét is megújítja. Űjabb szeretetotthonok, iskolák, nevelőintézetek létesítéséről hallunk. Néhány nagyobb nyíregyházi egyháznál érdeklődtünk a nálunk folyó karitatív tevékenységről, és ilyen jellegű terveikről. daléneumot az állam és a gyülekezet adománya tartja fenn. „Akikkel egy f , • w ff utón jársz... Adomány tartja fenn A magyarországi református egyháznak tizenhat intézménye van, közöttük a nyíregyházi „Magdaléneum” egészségügyi gyermekotthon, ahol 80 értelmi fogyatékos kislányt gondoznak, foglalkoztatnak. A 30-as években létesített intézmény eleinte „bukott lányokat” fogadott be, majd (pontosan negyven évvel ezelőtt) a Magdaléneum a szellemileg és testileg fogyatékos gyermekeké lett. Kezdetben — 1976-ig — a nyíregyházi Ószőlő utcai kis házacskában voltak, aztán a városrendezés során — az egyházközségek adományaiból és a magyar állam hozzájárulásából — a Korányi úti tetszetős és modeírn épületbe került az intézmény. A MagA tiszta és rendkívül családias hangulatú gyermek- otthonban Ács Mária gyógypedagógus — aki maga is istenhívő — kalauzol. Elmondja, hogy 45—50 munkatársuk van, akiket elsősorban reformátusak közül vesznek föl. Beszélgetésünk során Albert Schweitzert, a sokoldalú humanista filozófust idézi: „Akikkel egy úton jársz, adj nekik világodból annyit, amennyit bírsz, és fogadd mint drága kincset, amit visszakapsz”. Az élet peremére vetett gyermékék nyitottak, kedvesek, pedig némelyik még beszélni sem tud. Látszik, itt szeretik őket. Ács Máriát munkája sikerélményéről kérdezem. Elmondja, hogy a gyermekek szeretetének megnyilvánulása néha az egyetlen eredmény, amit évek szívós munkája során felmutathat. Csépányi Ferenc, római katolikus plébános a Kossuth téri parókián fogad. — Régebben az egyházunknak több' olyan intézménye volt, ahol világi szolgálatot is teljesíthettünk. Ilyen volt például az angol- kisasszonyok felsőkereskedelmi iskolája, a római katolikus egyház Vasvári úti gimnáziuma, vagy a Sóstói úti árvaház. Ezeket aztán sajnálatos okok miatt megszüntették. — Megalakult viszont mostanában a Szamaritánus Esésűiét, és úgy tudom, IjJEólcsban is létesült en- neüegy csoportja. Mit tartanak feladatuknak, mivel foglalkoznak? Szamaritánus egyesület alakult — Valóban, néhány hónapja a nyíregyházi plébánián is megalakult a Szamaritánus Egyesület szenvedélybetegeket mentő csoportja. Erre a tevékenységre mifelénk különösen nagy szükség van, hiszen Szabolcsban sok az alkoholista, és nő a fiatalkorú szenvedélybetegek száma. Ha a munkánkba bevont szakorvosok, pszichológusok és lelki szolgálatunk segítségével csak néhány embert is visz- sza tudunk vezetni a társadalomba, akkor már nem dolgoztunk hiába. Szombat délutánonként néha tízen- húszan is eljönnek hozzánk. A római katolikus egyház Nríregyházft-Séatt: Falumúzeum. (A. Székhelyi Edit grafikája) kiveszi részét az erdélyi menekülték segélyezéséből is. Ezen természetbeni és pénzsegélyezés értendő. A nyíregyháziak az ausztriai testvéregyházaktól is kaptak segítséget, sőt áprilisban újabb küldeményt várnak az osztrák katolikusoktól. Pregun István, a görög katolikus egyház főiskolájának rektora többek között egy sze- retetház létesítésének a tervével fogad. — A görög katolikus egyház semmiféle szociális intézménnyel nem rendelkezik, mivel a régieket államosították. Állami tulajdonba került tehát a máriapócsi szerzetesek által fenntartott gyermekmenhely is. A görög katolikus egyház szociális munkája így intézményes egyházíközösségi keretek közé húzódott vissza. Az egyre nyitottabb társadalmi légkör azonban most lehetővé tette, hogy komoly tárgyalásokat folytassunk az egykori máriapócsi bazilita rendház (férfikolostor) egyházi használatba vételéről. Ez az épület állami tulajdonban van, és jelenleg a fővárosi tanács működtet benne öregek otthonát. Megtudtuk, hogy a Fővárosi Tanács és az egyházi hivatal egyaránt nagy készséget tanúsít, hogy még a nyár folyamán az épület az egyház használatába kerüljön, ami azt jelentené, hogy különböző egyházközségekben élő idős, magányos embereket fogadnánk be ide. Természetesen minden jelenlévőről is gondoskodnánk. Az egyház tudatában van annak, hogy ez számára óriási anyagi megterhelést jelent, de reméli, hogy hívei és más jóakaratú emberek is támogatnák őket. ...áhítattal kezdődik a nap Az erdélyi menekülteket természetesen a görögkatolí- kus egyház is támogatja, elsősorban a debreceni parókián végzik ezt az önzetlen munkát. Eddig több mint egymillió forintot osztottak ■szét. Az evangélikus egyház nyíregyházi, Eötvös utcai szeretetotthonába éppen reggeli táján érkezem. Reggeli előtt énekelnék az otthon lakói. Testvéri közösségben 23 személy él ebben az otthonban, ahol kétágyas szobák vannak. Bozorády Zoltán igazgató lelkész elmondja, hogy itt intenzív lelki élet folyik. — Mi felveszünk lakónak ateistát és más vallását is, de dolgozóink csak olyanok lehetnek, akik benne élnek a gyülekezet életében. Így biztosítjuk, hogy megfelelő lelkiséggel, szeretettel gondozzák az idős, vagy beteg embereket. Nincs is munkaerőgondunk. Minden reggel áhítattal kezdődik a nap. A lelkipásztorokkal, a gyüleA szeretet otthona | Kelet a Iragyarorszáp HÉTVÉGI MELLÉKLETE A felvétel a Magdaléneum udvarán készült. kezet tagjaival is igen élénk a kapcsolat. A református egyház másik intézménye az ÉLIM, a Derkovits utcai egészségügyi gyermekotthoni ahol negyven fogyatékos gyermeket gondoznak. - mi Az egyháznak komoly,tervei vannak — tudom meg. A városi tanács kérésére a nyíregyházi evangélikus gyülekezet vezetősége — az országos elnökség jóváhagyásával — öregek új otthonának építését kezdi él eb* ben az évben. Ez mintegy száz személy befogadására lesz alkalmas. A családias hangulat megőrzésére pavilonokat építenek, majd, yagy pavilon lakóinak száma tni- szonötnél nem lehet több. Az építkezéshez a városi tanács a Magdaléneum mögött ingyen telket ad, az Egészség- ügyi Minisztérium pedig 12 millió forinttal támogatja a vállalkozást. Ez persze nem sok a százmillió forintos költségekhez, képest, de a külföldi egyházak támogatására is számítanak, és például1 az idősek házainak értékesítéséből befolyt összegeket is felhasználják. i Az intézményt európai szintűnek szeretnék kialakítani. Ennék érdekében hasonló finn, osztrák és nyugat-német szeretet-intézmé- nyeket is tanulmányozott az egyház. Meglehet, az első pavilonsor már az év végére megépül. Bodnár István Hús vét a tanyán Takaros porta, a kikelet hangulatát árasztja. A húsvét előtti nagytakarítás nyomai mindenütt. — Még van idő a fejésig — tessékel be a háziasszony Ratkos Mi- hályné Felsősóskúton a Nyírtelekhez tartozó egyik tanyán. A csepergő eső után bent a cserépkályhában, izzó fahasábok szórják a meleget. — Hiányoznak a böjti szelek, úgy tűnik, korábban lesz a húsvét. — toppan be a gazda. Mindketten túl vannak a nyugdíjkorhatáron. Éva néni messze földön híres szakácsnő. Miska bácsi gyümölcskertész, még ma is eleljár a tsz-be dolgozni. Most emlékeznek. A húsvétot megelőző nagyhét a szigorú böjt időszaka volt, nagypénteken pedig, míg az első csillag fel nem jött az égre, nemigen ettünk semmit. Akkor is legfeljebb a sonka levét habarták be, s azt a savanyú levest kanalazhattuk. — kezd mesélni Miáka bácsi. — Nagypéntek legalább olyan nagy ünnep volt, mint a húsvéti napok. Akkor sem dolgoztunk. S aki nem áldozott virágvasárniap, az ezen a napon ment bűnei miatt feloldozást nyerni. Ki kocsival, ki gyalog, sokan a város határáig mezítláb, hogy ne kopjon a lábbeli. Akkor már ilyentájt melegebb volt — jegyzi meg csendesen. — Az ital beszerzése a családfő feladatai közé tartozott. Akiknek nem termett meg a „vin- kó” előre „ledolgozta” a sóstóhegyi szőlőben a bor árát, és ezt is ezen a napon hozták el. Böjt ide, böjt oda, gyakran dalolva érkeztek haza a sok kóstolgatástól. — Fontos teendő volt az ünnepek előtti nagytakarítás — veszi át ismét a szót a gazdaasszony. — A tél összehordott „piszkát” eltávolítani. Az istálló elejét mindig lemeszeltük, mert különben megszólták az emberék. A földes szobákat felmázoltuk, s mikor megszáradt, locsolóból, vízzel díszes mintákat rajzoltunk rá. A tejet, tejfölt, tojást, túrót a hátunkra csapott kannákban és kosarakban vittük a városba. Szárnyast nem vágtunk, a főtt sonka, — amit már disznóvágáskor kiválasztottak — a kolbász, a tojás, a kemencében sütött fónottka- lács voltak a fő ételek. A tormát még ma is a régi recept szerint készítem. Reszelés után forró sütőbe teszem, tejfellel, ecettel, pici cukorral, sóval ízesítve habosra verem fel. Ettől nem fájdul meg az ember gyomra. — A jobb módú családoknál a húsvéti bárányt töltve, a kemencében sütöttek ki — teszi hozzá a házigazda. — A tojásfestés a gyerekek várvavárt eseménye volt. Egész télen gyűjtögették a hagymahajat, ennek levében főzték ki a tojást, ami szép sötétsárgára színeződött. Felénk nem divat a cifrázás. Az első nap felvirradtával a család minden tagja templomba ment. A katolikusok ekkor vitték a pász- kát (a díszes fonott kalácsot) szentelni. A külön erre a célra tartott szentelőkosár és kendőbe csomagolt ételek nagy megbecsülésnek örvendtek. A reggelinél egy morzsa sem hullhatott le belőlük. A templom után a lányok a korzón sétáltak le-fel, a fiúk a korláton ülve mustrálták a jövendőbelinek valót. — A második napra készülődés már este elkezdődött. Előkészítettük a locsolókat váró terített asztalt — teszi hozzá Éva néni. — Megtörtént, hogy a fiúk az ablak alatt várták mek az éjfélt, s tizenkét óra után egy-két perccel bekopogtak, mert lényeges volt, hogy ki lesz az első locsoló. Mindenki várta a nagy ő-t. Persze szigorúan számontartottuk az öntözők számát is. Legutoljára rendszerint az udvarló érkezett, aki már ott is maradt. A kisebb fiúcskák verselték, és rózsavízzel locsolódtak, ezért hí- mes tojást és pénzt kaptak — folytatja Miska bácsi. — A nagyobbak csoportokba verődve, azzal kezdték a lányos háznál: hogy nagyon megszomjaztak. Kinek hogy sikerült megúszni, egy pohárral, vagy elcipelték a kút itatóvályújához, ott öntötték nyakon egy vödör vízzel. A délutánra becsípett legények dalolva mentek az úton, de nem volt ritka a verekedés sem a lányok miatt. Persze estére nagy része kijózanodott, mert jött a bál a gazdakörben. Harmadnap nagyon . . rj£ -fi kellett vigyázni a férfiembereknek, mert a lányok lesben álltak1 és nyakon öntötték az elmélázó ár rajé rót. Az emlékekről a mára terelődik a szó. Mi maradt meg és mi változott. A böjt már nem olyan szigorú, igaz a nagypéntek még ma is hús és zsírmentes nap. Az előkészület, a takarítás, a sütés-főzés sem a régi. Az udvar, az istálló ugyanaz, de a szobában már porszívóval „sepregetnek”, s a kemencét felváltotta a gáztűzhely. A tejet csarnokba hordják, a túrót a boltból veszik, legfeljebb tojás és baromfi kerül ilyenkor ünnepnapon piacra. A menü álig változott. A húsvéti sonka, a főtt tojás várja a jóét- vágyú vendégeket. Az italok közt ott van a sör és a kóla, mert divat lett autóval járni locsolódni. A kisfiúk csokitojást és nyulat kapnak, és a fillérek helyett ötven meg száz forintot. A technika is bevonult az öntözködésbe. Ma már kevés helyen locsolnak vízzel, a kölnit sprayvel permetezik a kislány fejére. A gomblyukba virág ikerül, nem hallani nótaszót. Búcsúzom, az alkonyat sötét függönye csendet teremt a baromfiudvarban, a malacvisítás jelzi csia hogy a hívatlan vendég megza' ta az est rendjét. Dankó
