Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
2 Kelet-Magyaronz&g 1989. március 25. Parlamenti hímes Fújják a füstöt! Csak egy köszöntés hangzott el az Országgyűlés új elnökének szájából a márciusi ülésszak két hét utáni folytatásában, amikor máris szólásra jelentkezett Mezey Károly Kisvárda és környéke képviselője és azt javasolta: az Országgyűlés az idén alkosson törvényt a nemdohányzók védelmében. Indokul hozta fel, hogy ma a magyar nép egészségi állapota siralmas / és ezt az állapotot előidéző rizikófaktorok között első helyen a dohányzás áll. Hárommillió ember dohányzik, s ma már általános iskolástól aggastyánig fújják nők és férfiak a füstöt, sőt már méhen belül is károkat okoz az anyák dohányzása. A halálozási statisztikában a szív- és érrendszeri betegségek állnak az első helyen, de a magas vérnyomásnál, az infarktusnál, a tüdő eredetű szívbajnál, az érszűkületnél is kimutatható a dohányzás káros hatása. Kimutatható, hogy az eladott cigaretták számának növekedésével egyenes arányban nő a daganatos megbetegedések száma. A harmadik érve az volt Mezey Károlynak, hogy nemcsak a dohányzók egészsége károsodik a dohányfüsttől, hanem azo- ké is, akik beszívják azt. És ez nemcsak egészség- ügyi kérdés már, hanem demokrácia, emberi jogi kérdés is, mert bár senki nem vitatja a jogot a dohányzáshoz, de a nemdohányzóknak is joga van a tiszta, egészséges levegőhöz. A lényeg tehát, hogy ahol kényszerűen együtt kell lenni a dohányzóknak és nem dohányzóknak, ott ne lehessen füstölni. Az érvek kevésnek bizonyultak, a javaslatot leszavazták. 106-an — valószínű nemdohányzók — igent mondtak, 178-an — valószínű dohányzók — elutasították. 18-an — valószínű nekik a feleségük dohányzik — nem mertek se igent, se nemet mondani. Füstölünk tehát tovább. Korteskedés?- . Í V * ff * Técsy László mindjárt Mezey Károly után kért szót. ö is a tervezett napirenden kívül mondta el, mi nem tetszik neki az Országgyűlés munkájában. Emlékeztetett rá, hogy korábban évente négyszer ülésezett az Országgyűlés, most pedig havonta, s már másodszor fordul elő, hogy három nap sem elég egy ülésszakra. De nem is lenne ez baj, ha érdemi munkával telne az idő — mondta — de például március elején két és fél óráig tartott a napirend megszavazása. Volt aki a nyilvánvaló többség láttán is a szavazatok megszámlálását kérte, másnap 15 perc helyett egy szünet majdnem másfél órára nyúlt, majd egy kétperces szavazás után kezdődött a hosszú ebédidő. Egyre gyakoribb az olyan hozzászólás, interpelláció, amely csak azért hangzik el, nehogy visszahívják a választók a képviselőt, különösen amióta a Heti Világgazdaság megírta: ki szólt eddig, s ki hallgatott. Javasolt Técsy László kiutat is, ám ehhez nagyobb önmérsékletre, fegyelemre van szükség. Ha valaki azt hiszi, hogy minden ülésen egyszer, de néha háromszor is tud olyat mondani, ami az ország ügyét előre viszi, ott valahol az önértékeléssel baj van. Legyen a Ház politikai csatározások színhelye, de ne csak egyéni érdekeket szolgáljon. Nagyobb méltósággal kellene e Házban viselkedni, mint azt egyesek teszik. Ha nem lesz változás, nemcsak a szélsőséges vélemények mondják az Országgyűlést alkalmatlannak, a képviselők mondják ki munkájukkal alkalmatlanságukat. Nem lenne jó úgy bevonulni a történelembe, hogy ebben a ciklusban módosították a legtöbb törvényt, mert ez nem érdem. Az emberek úgy mérik le a parlament munkáját, hogy ez alatt az idő alatt a gazdaság válságba került, nőtt az adósság, az infláció, a fiatalok elhelyezkedési és lakásgondokkal, a nyugdíjasok megélhetési gondokkal küzdenek, az aktív keresők közül pedig egyre többen sodródnak a létminimum felé. Csaroda híre A tiszántúli megyék képviselőinek többségét olyan útravaló- val látták el választóik, hogy csak úgy szavazzanak a világkiállítás megrendezése mellett, ha nemcsak a főváros, nemcsak a Bécs—Budapest útvonalába eső dunántúli megyék élvezik, majd a kiállítás hasznát. Ez kiderült abból a két szabolcsi felszólalásból is, ami erről elhangzott, s ez így volt természetes. A képviselők többsége közben arra gondolt; szavazhatnak ahogy akarnak, a fővárosiak létszámuknál fogva úgyis eldöntik a kiállítás sorsát, mert nekik ez az érdekük. És jött az első felszólaló, Szent- ágotai János, a Tudományos Akadémia nyugalmazott elnöke, aki természetesen budapesti. Azt mondta, csak akkor ért egyet a kiállítással, ha a vendégek ismerkedhetnek az ország más táján lévő irodalmi, történelmi, egyházi, kulturális értékeinkkel, ha eljutnak Máriapócsra, ha megmutatják nekik a tákosi, a csarodai templomot. Nem Szabolcsnak akart propagandát, nem azért említette e három hely nevét, mert úgy gondolta, csak ide kell elvinni majd a vendégeket. Példának szánta, de nekünk így is örömet szerzett vele. Balogh József A tojásfestő Népi minta, ecsettel Szerda délelőtt a nyíregyházi piaccsarnokban futottunk össze a hetven éves Orosz Béláné mátészalkai porcelán-, üvegfestő és kéziszövő kisiparossal, aki hagyományos, népi mintázattal ellátott húsvéti tojásait árulta. — Hogy készülnek ezek a szép tojások? — Egyszerre hatvan tojást megfőzök egy nagy lábasban, majd ahogy szedjük ki. lealapozzuk Neolux zománcfestékkel. Általában sárga, zöld, kék, rózsaszín és piros színeket használunk. Ezután tojásszárítóra teszem őket, majd ezt követi a minta elkészítése. — Ecsettel, vagy borotvá val tetszik gyorsabban haladni? — Ecsettel. Azzal egy és egy negyed óra alatt tizennyolcat megfestek. Borotvával egy tojás megmintázása két órába is beletelik. — Hogy fogy az áru? — Jobban is mehetne. Az emberek jönnek, mennek, nézegetik, de csak gyéren viszik, pedig nem adom drágán. A festett 12, a karcolt 15 forint darabja. Majdnem sikerült egy tízezres olasz— svájci üzletet kötni, de későn jött az ajánlat. Meg aztán öfven percre Budapesttől Repülőjárat Nyíregyházáról ahhoz karácsonykor hozzá kellett volna kézdeni. Egyébként évente kétezret szoktam elkészíteni, az idén azonban csak kilencszázra vállalkoztam, mert megyünk az unoka esküjére Tapolcára hús- vétkor. — Mióta festeget így eladásra tojásokat? — Van annak már húsz, huszonöt éve is. (sz. a.) Ezer lorintit ér egy Kelet-Magyarorszái ? Áprilistól KM-kupon a Centrumban Szinte minden évben valamilyen érdekes akcióval lepi meg a vásárlókat Nyíregyházán a Centrum Áruház. A tavalyi sikeres jubileumi sorsjegyakció folytatásaként új kezdeményezés most a KM-kupon, vagyis a Kelet- Magyarország-kupon. s ezzel már el is árultuk, hogy lapunk is fontos szerepet játszik a kedvezményes vásárban. Április elsejétől ugyanis a hónap végéig minden számunkban találhatnak olvasóink egy szelvényt, amelyet kivágva, aznap felhasználhatnak az áruházban, Valameny- nyi szelvényen fel lesz tüntetve egy érték, s vásárlás esetén annyi forintot számítanak be a pénztárosok a termékek árába. Természetesen a kedvezmény nem minden cikkre vonatkozik, hanem mindig csak arra. amelyet a kupon megjelöl, ötven és ezer forint közötti névértékek szerepelnek majd a szelvényen, s így fordulhat elő az a „furcsaság"’, hogy a 4,30 forintba kerülő Kelet-Magyarország esetenként még ezer forintot is érhet. A kuponokat nem lehet többet összegyűjtve levásárolni, egy szelvény értéke csak egy cikk árába számít be. Kétujjnyira duzzadt az a dosszié, amelyben a nyíregyházi repülőjárat megindításával kapcsolatos iratokat gyűjti Kerekes Kálmán, a megyei tanács közlekedési osztályvezetője. A történet 1987-re nyúlik vissza, amikor is a sóstói gyógyszálló építésének ötlete felvetődött. Ám a majdani nyugati vendégeket hozó cégek képviselői előbb az autópályát, majd a kulturált gyorsvonatot hiányolták, de sajnos, egyikkel sem szolgálhattunk. Ekkor vetette fel valaki, hogy viszonylag kiépített, műszakilag jó állapotú repülőtér található Nyíregyházán. A közlekedési minisztérium a múlt év nyarán megváltoztatta a korábbi álláspontját és az akkori miniszter, Vrbán Lajos támogatást ígért a hatósági engedélyek gyorsabb megszerzéséhez. A Közlekedési Minisztérium pénzt ugyan nem tudott adni, de a megyei tanács zsebbe nyúlt a nagyívű terv kivitelezéséhez. Ütemezték a feladatokat és kiszámolták: a közforgalmú reptér létrehozásához körülbelül 10 millió forint szükséges. Időközben átszervezték a minisztériumot, de a nyíregyháziak változatlanul szorgalmazták a belföldi légi járat indítását. A Közlekedési, Építési és Hírközlési Minisztérium készített egy részletes előterjesztést, amelyet a közeljövőben tárgyal meg a Minisztertanács. Ha a tervek szerint alakul minden, akkor nyáron a turistaszezon kezdetéig már indíthatják az első repülőgépeket. A korábbi tervtől eltérően, mégsem szükséges újabb gépet vásárolni, hanem a MÉM Repülőgépes Szolgálat (a majdani üzemeltető cég), valamint a már géppel rendelkező vállalatok, intézmények meglévő repülő- gépparkjával oldanák meg a belföldi járatokat. Egyelőre Nyíregyháza—Budapest útvonalon repülnének ezek a 6—10—20 utast befogadó gépek és típustól függően 50— 60 perc alatt tennék meg a közel 300 kilométeres távolságot. Az tény, hogy egyelőre nem konkurálnának a MÁV- val, a fővárosba utazó szabolcsiak bizonyára a gyorsvonatot választják. Ám a hozzánk látogató nyugati szakemberek, vendégvadászok, a Felsö-Tiszára kíváncsi turisták talán a repülőgépre voksolnak. A távolabbi jövőben nemzetközi járatokat is fogadna a nyíregyházi repülőtér, ám ehhez mai árakon számolva 60 millió forintnyi bővítés szükséges. T. K. Rekordrendelés áremelés előtt Mennyit kell várni a fűtőolajra? Az Országos Anyag- és Árhivatal illetékesei még idejekorán figyelmeztettek: a fűtési szezon befejezése után felemelik az energia- hordozók árát. Nem csoda hát, ha most mindenki spájzol, s az amúgy sem olcsó, literenkénti 8 forintos fűtőolajjal tüzelő lakástulajdonosok igyekeznek még a mai áron beszerezni jövő évi tüL ______Kísérlet a biztonságra Amikor a rendőr betör Várjuk a betörőt. A rejtekhelyünkről lélegzet-visszafojt- va figyelünk. Most — egy bejelentés nyomán — a bűn- cselekmény helye és ideje előre ismert. Fázunk, s bal- szerencsénkre az eső is elered. Az idő telik-múlik, de semmi... Már a helyszíni betöréstudósításról majdnem lemondok, amikor a csendet egy gyanús, kék gépkocsi zavarja meg. Az udvaron lassan, óvatosan halad, a vezetője a terepet éberen fürkészi. — Meg ne mozdulj! — sziszegte az egyik tanú. Most már lélegezni is alig merek. Jaj, csak nehogy köhögni kelljen ... ! Az autóból magas, barna hajú férfi száll ki. A szemét még egyszer körülhordja a környéken. A kocsiból jókora szerszámot vesz elő, és óvatosan az ajtóhoz lépked. A vasat a szárny és a tok közé illeszti, majd egy feszítés és az ajtó szinte kipattan. A helyiségbe nem akar bemenni. Miért?? Mert nincs... Ezek után elárulom: egy ajtó próbafelfeszítésének voltam tanúja. Ugyanis a Nyíregyházi Építő és Szerelő Vállalat (ÉPSZER) Nyírépfafém nevű leányvállalata, — mint jelentős nyílászárógyártó cég — nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az általa készített ajtók a betörők mesterkedéseinek minél jobban ellenálljanak. Ez ügyben például a zárgyártó vállalatokkal, valamint a rendőrséggel is együttműködnek. A napokban az ÉPSZER-központ udvarán egy házgyári panelbe új zárral ellátott ajtót építettek, s a rendőrség szakértőinek részvételével azt vizsgálták: mennyire betörésbiztos. Egy férfi — ő is rendőr — az ajtót hamar kifeszítette, de a szakértők megállapították, hogy a nyílászáró egy lépcsőházban jobban funkcionál, mereyebb, ami a betörést mindenképpen gátolja. Abban is egyetértettek, hogy a zár kellően erős, de a kísérleti darabnál masszívabb ajtótokra van szükség. Tehát ezen az ajtótípuson még dolgozni kell! Hogy az ÉPSZER a fejlesztő tevékenységbe más vállalatok mellett a rendőrség segítségét is kéri, igényli, mindenképpen dicséretes. Valószínűleg már a közeljövőben sikerül olyan ajtót kikísérletezniük, amelynek a feltörésétől még a legügyesebb, legrafináltabb bűnözőnek is elmegy a kedve, (cseléayi) As ál betörő aranka közben.. zelőjüket. Nincsenek köny- nyű helyzetben. Úgy hírlik, az ÁFOR nyírbogdányi telepén egy hónapot is kell várni a megrendelés teljesítésére. A,mint azt Vass Miklóstól, a nyíregyházi ÁFOR-kiren- • deltség vezetőjétől megtudtuk, egy hónapról ma már nincs szó. — Hogyan sikerült a várakozási időt csökkenteni? — A megrendelések rohamos növekedését látva úgy határoztunk, felfüggesztjük a fáradtolaj begyűjtését, halasztunk minden halasztha- tót, s csak az olajmegrendeléseket teljesítjük. Annál is inkább, mert jelenleg mindössze három olyan tartálykocsink működőképes, amelyeken mérőóra van, azok is mindössze 3500 liter olaj szállítására alkalmasak. — Nem lehetett volna több autóval felkészülni a várható rohamra? — Nem, hiszen legnagyobb gondunk éppen az, hogy a vállalat sorra selejtezi le a kisebb tartálykocsikat, mert üzemeltetésüket nem tartja gazdaságosnak. Az autók, szállítójárművek vásárlása, illetve leselejtezésé azonban nem rajtunk múlik. Annyi bizonyos, hogy feletteseink a nagyobb gépjárművek vásárlását, üzemeltetését szorgalmazzák, mert az a gazdaságosabb. Mi csak annyit tehetünk: látva a megrendelők egyre nagyobb számát, reggeltől estig dolgozunk, még a szabad szombatokat is felhasználjuk arra, hogy megfeleljünk az elvárásoknak, s lehetőleg két héten belül mindenkinek kivigyük az olajat. — Ez azt jelenti, hogy még a beharangozott áremelés előtt teljesítik a megrendeléseket? — Remélem igen. Meg kell azonban két dolgot mondanom. Egyik, hogy bennünket eddig hivatalosan még senki nem értesített a várható áremelésekről, másik pedig az, hogy soha ennyi fűtőolajat nem rendeltek tőlünk egyszerre. K. É.
