Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

Kelet-Magyarország

3-1989. március 25.

PÉNZ FIALJA A PÉNZT

Bankárok,

a gazdaság császárai

Öles hirdetések adják tudtul a részvényeseknek, hogy mikor tartják éves beszámoló taggyűlésüket a különböző bankok. Többnyire ott szerepel a „szerény” tájékoztatás is a pénzintézet eredményességéről. A kicsik százmilliókban, a nagyok milliárdokban tartják nyilván a múlt évben elért nyereségüket.

Pénz fialja a pénzt — tartja a magyar mondás. Eszerint mindez igaz a bankokra. Csakhogy közben ipari és mezőgazdasági vállalatok,, szövetkezetek sora panasz^, kodik, hogy a legnagyobb erőfeszítés ellenére alig ér el hasznot, a kicsinyke jövedelemtől több a banki kamat. Ám ahelyett, hogy a trezorba, páncélterembe vinné a pénzt, sokszor horribilis kamatért hitelt kénytelen felvenni, különben megáll a termelés.

Különböző beszélgetéseket Összegzőnk az alábbiakban.

jegyezhetnek, 17—18 százalékos kamatozású kincstár- jegyet, letéti jegyet vásárolhatnak. A többség inkább hitelért folyamodik. s az így kapott pénz helyett visszafizetéskor ötödével többet kell adni. Jj!b:

— Tény, a kamatok nem igazodnak a gazdaság jövedelemtermelő képességéhez

— ismeri el Rozgonyi József.

— Nem a gazdasági számítás, hanem a kényszer, a folyó termelés fenntartása viszi rá a vállalatokat, szövetkezeteket sokszor, hogy hitelt vegyenek fel.

Vehetjük akár bizonyító eljárásnak egy képzeletbeli tárgyaláson.

Nyári melegben a diófa árnyékában

A közelmúltban dr. Técsy László, a nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke fogalmazta meg egy nyilatkozatában: legjobb lenne a verejtékes földművelés helyett nyári melegben a diófa árnyékában hűsölni, év végén felvenni a bankban har gyott pénz kamatát. Többre ( jön ki, mint a termelés nyeresége.

— Csakhogy azt is mondania kellene, hogy a szövetkezet feladata, munkát adni tagjainak — ellenkezik Roz- gonyi József, a Mezőbank Rt. nyíregyházi fiókjának igazgatója. — Márpedig a termelés költségei között ott szerepel a munkabér is, amit a kamatokból nem tudna kifizetni.

Az pedig már józan számítás kérdése, mert ha a betétesek 17—18 százalékért tarthatják a markukat, akkor a hitelt drágábban kell adni, mert csak így él meg a bank.

— A mi kapcsolatunk a hitellel erősödött meg — magyarázza Faragó József nyírbátori órás kisiparos. — Másutt lassú ügyintézést találtam, és ha már lehet választani a bankok között... — hangzott el az Országos Kereskedelmi és Hitelbank nyírbátori bankszervénél, amelyik., az országban az .fgjákh legnagyobb kisvállaltai^ ügyfélkörrel rendelkezik. 1J n .ilyrv ;

Fő a bizalom

Mondják, sokat számít a személyes kontaktus, hogy Eölyüs Mátyásáénak mindenkihez van egy jó szava, úgy , tárgyal a vállalkozókkal, hogy tanácsai mellett a pénz legjobb forgatásának, elhelyezésének módját találják meg.

A Mezőbank Rt. április végén tartja közgyűlését. Részvényesei — javarészt termelőszövetkezetek, köztük szép számmal szabolcsiak — ezúttal nyolc százalék osztalékot kapnak pénzükért. A „nagyok” az idén egyeztettek, nem licitáltak egymásra, mint tavaly, de a 12 százalékos osztalék még mindig jó pénz.

Ám azok vannak kevesebben, akiknek szabad tőkéjük van, amiért akár részvényt

— Drága gépeket vásároltam, a bank garanciát vállalt a hitelfelvételhez — indokolja ragaszkodását Lengyel Péter optika-fotó vállalkozó. — S tudják, hogy az nyer, aki nem hirtelen akar meggazdagodni, hanem aki a bizalmat megnyeri, minőségi munkát végez a szolgáltatásban.

A kereskedelmi bankoknál január elsejétől szabad a vásár. Nincs kötöttség, valamennyi foglalkozhat vállalatok, szövetkezetek, újonnan létesült szervezetek és más gazdálkodók számlavezetésével, a lakossági betétekkel. Alakul a verseny, amelynek végső haszonélvezője mindenképpen a gazdaság.

— Óriási tartalék van például a kisvállalkozói területen — magyarázza Budai Benjámin, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyettese. — Beruházási eszközökre van szükségük, amelyeket hatékonyan tudnak kihasználni.

Csakhogy máris jöhet az ellenvetés, miszerint korántsem lehet korlátlanul pénzhez jutni, tőkét találni, a még oly jó ötletekhez sem.

— Az általános pénzszűke az ország helyzetéből adódik — folytatja a vezérigazgatóhelyettes. — A verseny azon dől el, ki hogyan szerez pénzt, miként forgatja. A mi letéti jegyünk például rövid idő alatt kétmilliárd forint értékben fogyott el. Ezt a forrást most felhasználhatjuk a kisvállalkozások finanszírozására.

Kockázatot

vállalnak

A bankok gazdagodnak, miközben mindenfajta vállalkozó fut a pénze után — szól a szentencia, ami ellenkezést vált ki Princz Gáborból, a Postabank és Takarékpénztár Rt. elnök-vezérigazgatójából.

— Én ebben nem hiszek. A jelenlegi gazdasági helyzetben ugyanis hatalmas kockázattal dolgozunk. Rengeteg a fizetési nehézséggel küszködő vállalat, egy sorozatos fizetésképtelenség megrázná a pénzvilágot.

Közben kiderül, hogy a Postabank debreceni területi igazgatósága éppen szabolcsi vállalatok nagy öszegű hitelezésében vesz részt.

— Kezdő voltunkhoz képest kifinomult hitelképesség-vizsgálattal nézzük meg, kinek adunk kölcsönt — említi Szilágyi István területi, igazgató. — És egyet kell megjegyezni: nem » jó befektetés inflálódik, hanem a pénz veszít értékéből az idő folyamán.

S vannak, $kik ennek megy felelően: több bankkal keresnek kapcsolatot, pénzügyi manőverekkel is támogatják az eredményes gazdálkodást. Az egyik példa a Nyírlugosi Állami Gazdaság, amelynek keretén belül — tulajdonképpen a korábbi főágazatok helyett — most már teljes jogi és pénzügyi önállósággal korlátolt felelősségű,-, társaságok alakultak. ;.gq$ '

— Ez is ,egyvgiódja annak, hogyan lehet,, magas hitel- teher mellett, amit a szükséges, több száz munkahelyet teremtő beruházások jelentettek, törekedni a nyereségre — mondja dr. Moldvay István vezérigazgató. — Mi például a Postabankban is részvényesek vagyunk, debreceni, nyíregyházi bankszervekkel állunk kapcsolatban.

Persze játszi könnyedséggel tudnánk olyan igazgatókat is citálni, akik kígyót- békát kiabálnak egy-egy bankra, vagy az egész kereskedelmi bankhálózatra. Ml több, sokszor van igazságtartalma a felvetésüknek. Azonban a másik oldalon ott a banki minősítés is: azért „ülnek” a pénzükön, adják oda másnak, mert az adott egységben nem bíznak, kockázatos olyannak hitelt adni, aki veszteséget vesztességre halmoz, s a visszafizetés helyett csak szépen hangzó magyarázatokkal szolgál.

Lányi Botond

„...mondták, elbocsátják az egész gárdát...”

Telefonhívás:

— Ha kíváncsiak arra, hógy Ömbölyön hogy tolnak ki a munkásokkal, akkor sürgősen jöjjenek ide! Az a baj, hogy a vezetők ránk akarnak erőszakolni egy új traktorhasználati formát, de mi nem vállaljuk! Ha nem vállaljuk, a vezetők azt mondták, elbocsátják az egész gárdát. — Kiadják a munkakönyvét? — Ma még dolgozunk, holnaptól már nem biztos ...

Omboly, mint község, a fcsz-iközponttal ikezdődik. Oda tartva már messziről látom, van mozgás, a traktorosok dolgoznak, tehát mégsem lehet komoly baj.

Az első érintett és érdekelt, akivel szót válthatok, a nevét nem mondja meg, az eseményeket is szűkszavúan kommentálja:

— Három napig nem dolgoztunk? Nem sztrájkoltunk. A vezetők nem adtak munkát. Most már dolgozunk aláírtuk a papírt, én is kivettem a gépem, meg a két pótkocsit meg a tartálykocsit... Elnézést, de mindjárt jövök .,.

A traktoros elment. Nem jött vissza. És mert éppen nem tartózkodott az irodaépületben illetékes vezető, mentem a gépudvarba, a műhely felé, arra, ahol a márciusi korai tavaszban vétőgópet, nyesedékmarkolót javítottak a szerelők. Káp- ku István, aki a 32 soros vetőgépet lucernavetéshez állította át, közölte:

— Tudok a dologról, rám nem vonatkozik. Szerelő vagyak, nyáron korribájnolok, ott ál) a gépem, de velem még nem kötöttek gépüzemeltetési szerződést.

Csak néhány szót váltunk és jön hozzánk Rutkai Mihály traktoros. Kéretlenül is mondja a magáét, mert tudja, miről van szó.

— Már aláírtuk a megállapodást, nem akartuk, kényszerből tettük, nem volt más választásunk, hiszen valamiből meg kell élni, el kell tartani a családunkat.

— De hát mi a kifogásuk a költségtérítéses gépüzemeltetéssel szemben? Más termelőszövetkezetekben ezt az üzemelési módot már régen és sikerrel alkalmazzák. Jól jár a tsz is, a traktoros is.

— Nekem más a véleményem. Beszéltünk mi olyan traktorossal, aki nagyon ráfizetett. Aporligeti traktoros mondta, hogy az év végi elszámoláskor 300 ezer forint hiánya keletkezett. Egy életre szóló adósság, én ezt nem vállalom, inkább felmondok.

Arról a háromszázezer forintról meggyőződtek?

— Nem — mondta a traktoros. — Máskülönben van itt még kifogás több is. A gépek elöregedtek, itt már egyre-másra javítani kell. Itt van az én traktorom is. Fo,,Aláírtuk a megállapodást,

kényszerből tettük” — mondja Rntkai Mihály traktoros.

Kápku István nyugodtan szereli a vetőgépet, mint mondja, ő nem érdekelt az új gépüzemeltetési módban

Ronggyá olvastuk a Közlönyt, a traktorosok is, a táblázat világos — ez a véleménye Hornyák Gyula főagronómus- nak.

lyik belőle az olaj. Kimentem vele dolgozni most is, de bejöttem, mert ki fizeti meg az elcsepegő olajat ezek után. Mindent nekünk kell téríteni.

— Viszont kapják a költségtérítést.

— De mennyit... ?

A traktoros közlése szerint ő egy hektár felszántásáért 451 forintot kap. Osztunk és szorzunk, kitűnik, ha napi négy hektárt szánt, elhasznált 120 liter gázolajat, így a költség és a térítés egyenlege minimális.

— Mi marad nekem? Mennyit fogok így keresni... ?

Volt még szó arról is, hogy a vezetőség túl gyorsan váltott. Aztán, hogy a traktorosak nem akartak az új munkaszervezési formát, idegenből hozattak traktorokat a tavaszi szántáshoz. Miért volt erre szükség? Az sem •marad ki a beszélgetésből, hogy nem mindenki adta be a derekát. Ketten inkább elmentek gyalogmunkára, de nem vették ki a gépeket...

Határjárásból megérkezik Hornyák Gyula főagronómus ás. Mindjárt a beszélgetés elején közli:

— Alaposan átgondoltuk a költségtérítéses gépüzemelési mód alkalmazását. A traktorosokkal többször is beszéltünk. Nem volt ez egy hirtelen, elhamarkodott dolog.

— Mégis, mi tette szükségessé, hogy a traktorosok tiltakozása ellenére a vezetőség keresztülvigye szándékát?

— Tavaly veszteségesek

voltunk, idén az 1,2 millió forintos veszteséget a tartalékalapból rendeztük. Még egy veszteséges év és elkerülhetetlen a szanálás. A szanálással viszont együtt jár, akikor már kötelezően, a különböző vállalkozási formák alkalmazása, a termelésszervezés, a termék szerkezetváltása. A költségtérítéses gépüzemelés megelőző lépés.

— Mit várnak ettől?

— Nem többet, csak azt, hogy gépüzemeltetésnél a költségszint ne emelkedjen.

— A traktorosok rovására, a jövedelmük csökkentésével?

Mert a főagronómus a kérdés hátterét nem ismeri, elmondom a traktorosakkal végzett számítások lényegét. Cáfolatként hozza a Magyar Közlöny 1988. december 6-i számát és ő is számol. Kiderül, az egy hektár szántásért nem 451 forint térítés jár, hanem a gép korát és a munkagépet is figyelembe véve 593 forint, de megilleti a traktorost az 50 forint körüli 'hektáronkénti munkaibér is.

— Nem értem — mondja Hornyák Gyula —, ezt a rendeletet szinte ronggyá olvastuk, a traktorosok is, hiszen elkérték. A táblázat világos, ki lehet számolni mindent. Nekem az a véleményem: az ellenállás a vélemények alapján az újtól való idegenkedés.

— Van'más is. A traktorosok három napig nem kaptak munkát, aztán idegenből hoztak traktorosokat szántani. Kemény „érvelés” a meggyőzéshez.

— A traktorosok nem akarták az új feltételekkel a munkát vállalni. Traktorosokat Hajdú megyéből azért hoztunlk, 'mert tavasz van, szántani kellett, hiszen ha elmaradunk, az időkiesést nem tudjuk pótolni.

★

Ömbölyön a vihar úgy tűnik, már elült, de a kedélyek még nem csillapodtak le. Tény: 10 traktoros aláírta a iköltségtérítéses gépüzemelési megállapodást, ketten viszont inkább az almafákat metszik. A vezetőség bízik abban, és ennek máris vannak jelei, hogy a gépüzemelés szervezettebb, a költségfelhasználás mérsékeltebb lasz. A traktorosok az új szervezési rendben most egyénileg érdekeltek abban, hogy kisebb ráfordítással hatékonyabban használják eszközeiket. Rajtuk múlik, hogy ez anyagilag is előnyükre Szolgáljon.

Seres Ernő

Vihar Ömbölyön...