Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-24 / 71. szám

1989. március 24. Kelet-Magyarország 3 (Folytatás a 2. oldalról) A vámkezelést, a vám meg­állapítását az illetékes me­gyeszékhelyi vámhivatalok végzik számítógépekkel, s az utas a vámokmányokat pos­tán kapja meg, azaz nem az utas és az áru utazik, ha­nem az okmányok. A bizott­ság jelentése arról is tájé­koztatást adott, hogy április 1-jéig elkészül a hegyeshal­mi új határátkelőhely. A be­érkező személygépkocsik to­vábbra sem haladnak át He­gyeshalom községen. Vizsgál­ják a statisztikai lap meg­szüntetésének lehetőségét., is. Balogh Gábor, a Mohácsi Farostlemezgyár műszaki igazgatóhelyettese a jövede- íemadó-törvény módosítása tárgyában interpellált Villá­nyi Miklóshoz. Kifogásolta, hogy a bérből és fizetésből élők mintegy 40 százaléka nem részesülhet közműfej­lesztési visszatérítésben, mert Pregun István Az egyházi középiskolák­nak nyújtott állami költség- vetési támogatás megemelése ügyében interpellált a pénz­ügyminiszterhez dr. Pregun István, Szabolcs-Szatmár me­gye 1-es számú választókerü-. létének képviselője. A követ­kezőket mondta: A „Magyar Nemzet” 1989. január 14-i száma közzétette a katolikus egyházi iskolákat fenntartó szerzetesrendek elöljáróinak a művelődési miniszter úrhoz intézett ké­relmét, amit ő pártfogólag továbbított Önhöz. Az egyházi iskolákat fenn­tartók többek között azt kér­ték, hogy oktató-nevelő tevé­kenységük az állami közép­iskolákkal azonos támogatás­ban részesüljön az állami költségvetésből. A Pénzügy­minisztérium a felsorolt ké- * egyértelműen eluta­sító választ .adott arra hivat- itözvá, hogy teljesítésükre az érvényben lévő törvények nem adnak lehetőséget. sAo toerzetesrendek elöljárói nyomatékosan rámutattak arrai/.'hogy az egyházi iskolák alapvetően nem az egyház számára képeznek szolgálat- tevőket, hanem elsősorban közoktatási feladatot látnak el. S tegyük hozzá: nem is akármilyen színvonalon. Te­vékenységük a magyar köz­oktatás integráns részét ké­pezi. Állami tanterv szerint működnek, érvényes érettsé­gi bizonyítványt adva, az ál­lami közoktatást tehermen­tesítik. Ezen iskolák fenntar­tói azonban számszerű ada­tokat nem említettek. Nos, az 1987-es Statisztikai Évkönyv szerint (285. oldal) 1987-ben egy-egy állami gim­náziumi tanuló az állami költségvetésnek 20 ezer 357 forintjába került. Ugyaneb­ben az évben pedig az egy­házi iskolák egy-egy tanulója 1600 forint államsegélyt ka­pott. Ez annyit jelent, hogy 1987-ben az állam egy-egy egyházi iskolába járó gimná­ziumi tanulóra 18 ezer 757 forinttal kevesebbet fordított, mint egy-egy állami gimna­zistára. Más szavakkal kife­jezve: ha iskolánként 320 ta­nulót számítunk, akkor a nyolc katolikus és az egy re­formátus egyházi iskola mű­ködése 1987-ben az állam számára közel 50 millió fo­rint megtakarítást jelentett. Ezt az összeget az egyházi is­kolákat fenntartók a diákok szüleinek, vagy más, adózó állampolgároknak az adomá­nyaiból teremtették elő, azok­nak az adományaiból, akik az állami iskolák fenntartá­sához adójukkal már egyéb­ként is hozzájárultak. Az 1988-as évről még nem készült el a Statisztikai Év­könyv, így a hasonló tavalyi adatokról nem tudok beszá­molni. El kell azonban még azt is mondanom, hogy idén, tehát 1989-ben, 2,33-szorosá- ra emelték a szerzetesren­deknek adott államsegélyt. Gyökeresen azonban ez nem változtatta meg az eddigi helyzetet. Ennek az emelés­nek ugyanis alapvető célja az volt, hogy a fizetések bruttó­sításából és az SZTK plusz nyugdíjjárulék növekedésé­jövedelmük nem éri el az adósáv alsó határát. Válaszában a miniszter el­ismerte, hogy az adóból "le­vonható 'különböző kedvez­mények nem érvényesíthetők az alacsony jövedelműeknél. Villányi Miklós azt mondta' jelenleg nem lát lehetőséget arra. hogy az adót nem fize­tők az adórendszeren belül részesüljenek kedvezmény­ben. Ehhez be kellene ve­zetni a negatív adó intézmé­nyét. Tovább vizsgálják azonban, hogy a helyi taná­csok bevonásával milyen fel­tételekkel lehetne igazságo­sabbá tenni a kedvezménye­ket — mondta a miniszter. Balogh Gábor nem fogadta el a miniszter válaszát, mi­ként a képviselők sem: 127- en elutasították a választ, 87- en elfogadták és 54-en tar­tózkodtak. Ezért az ügyrend értelmében az illetékes terv- és költségvetési bizottsághoz utalták az interpellációt. interpellációja bői keletkező többletkiadás ne okozzon anyagi végve­szélyt az egyházi iskolákat fenntartóknak. Azt kell meg­állapítanunk, hogy az 1987- es állapot lényegében nem változott: az egyházi iskolák részére juttatott segélyeknek egy-egy tanulóra lebontott értékaránya ma sem jobb, mint két évvel ezelőtt volt. Ugyanakkor az MSZMP költségvetési támogatására vonatkozó adatok nyilvános­ságra hozatala alkalmával a kormány többek között azzal indokolta támogatását, hogy az MSZMP oktatási feladato­kat is átvállal, s ezek meg­térítése a költségvetésből magától értetődő, mivel az oktatás költségei a költségve­tésből fedezendök. Tisztelettel kérem Minisz­ter Urat, hogy az egyházi is­kolák az eddigi államsegély­rendszer helyett — tanulóik létszámának megfelelően — költségmegtérítésként a költ­ségvetésből " megkaphassák azt az összeget (vagy annak legalábbis jelentős hányadát), amit az állam ezeknek a kö­zépiskolásoknak a nevelésére és oktatására fordítana, ha ők nem egyházi iskolába jár­nának. Miniszter Űr bizonyára is­meri a tényt, hogy az egyhá­zi iskolákba évek óta sokszo­ros a túljelentkezés. Bővíté­sük, új egyházi iskolák meg­nyitása társadalmi igény. Ezt az igényit hazánk nemzetközi presztízse és a helsinki egyez­ményben vállalt kötelezettsé­geink is támogatják. A meg­lévő egyházi 'iskolák bővíté­se, újak alapítása pedig első­sorban anyagi kérdés. Hálás lennél?, ha Miniszter Űr tájékoztatna arról: mit szándékozik tenni a Pénzügy­minisztérium .— a művelődé­si miniszter úr által is mél­tányosnak ítélt kérelem alap­ján — a jelen állapot gyors megszüntetéséért. Villányi Miklós pénzügy- miniszter válaszában indo­koltnak tartotta, hogy az egyházi iskolák állami támo­gatásának feltételeit a jövő­ben a tanulói létszám függ­vényében határozzák meg. A cél az, hogy az oktatást egy­séges mértékkel támogassa az állam, függetlenül az in­tézmény fenntartójától. Ily módon az állam minden ta­nuló után azonos összegben meghatározott, garantált tá­mogatást nyújtana. A pénz­ügyminiszter lehetőséget lá­tott arra is, hogy az iskolák fenntartójától függetlenül az egységesítés már az 1990. évi költségvetésben történjék meg. Végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy az ál­lam az egyházak támogatá­sát az 1989. évi költségve­tésben lényegesen növelte, 174 millió forintról 374 mil­lió forintra. Ezen belül az állami se­gély mértéke 60 millió fo­rinttal emelkedett. Ez az összeg már idén lehetővé te­szi, hogy kismértékben növe­kedjék az egyházi iskolák állami támogatása. A képvi­selő, illetve az Országgyűlés a miniszteri választ elfogad­ta. Szántó Sándor szabolcs-szatmári képviselő: A kormány vállaljon garanciát elmaradottságunk csökkentésére A Budapest—Bécs világ- kiállítás tájékoztatójáról szóló vitában szót kért Szántó Sándor, Szabolqs- Szatmár megye 12-es vá­lasztókerületének képvise­lője. Bevezetőben egy ki­csit megcsípkedte a Heti Világgazdaságot, amiért Hallgatni arany címmel már idén januárban amo­lyan kasszazárás-félekép- pen értékelte: kik kértek és nem kértek még szót, de jutott a bírálatból azoknak is, akik rendszeresen fel­szólalnak, akár van mon­dandójuk, akár nincs. A tárgyra térve azzal kezdte: véleményem pozitívan vál­tozott a világkiállítás meg­rendezése ügyében. Azért mondom, hogy változott, mert a Szabolcs-Szatmár megyei csoportülésen én is fenntartásokkal fogadtam Somogyi László tájékoztató­ját. Ezt az országos rendez­vényt sokan Bős-Nagyma­roshoz hasonlítják, de sze­rintem ők vannak keveseb­ben még Szabolcs-Szatmár- ban, a többszörösen hátrá­nyos helyzetű térségekben is. Mi, ezen térségek lakói átérezzük, mit jelent majd politikai, de inkább gazda­sági szempontból ez a kiál­lítás. Értem ez alatt: a vál­lalkozásnak teret biztosítva megismertetjük magunkat a világgal, tőke áramlik az országba, fejlődés várható a gazdaság minden terüle­tén. Mi távol esünk a köz­vetlenül érintett ország­részektől, de bízunk abban, hogy a sikeres megrendezés eredményéből mi is része­sülni fogunk. Azokat az embereket is meg kell értenünk, akik ag­gódva, fenntartásokkal vár­ják ,a kiállítást. Nem sza­bad elfeledkeznünk azok­ról, akik még ma is fel­iratkoznak a boltosnál a kenyérre, tejre, több tíz kilométert tesznek meg a legközelebbi benzinkútig. nem beszélve az esetleges éjszakai tankolásról — to­vábbá, saját ügyeik gyor­sabb elintézése érdekében pluszköltséget vállalva — autóba ülnek, ha van ne­kik. Teszik ezt azért, mert nincs telefon, ha van, ak­kor meg számítanak a több órás, nem egyszer több napos várakozásra. Folytatom a nem teljes igényű felsorolást csak tő­mondatokban, mivel nem először hangzanak el itt sem, de úgy látszik nem elég sokszor. Több iskolá­nak nincs tornaterme, kö­zépiskolás gyermekek, uno­kák nem ritkán száz, de et­től, több kilométerre tanul­nak a családtól. Az utcák­ba nem tudnak bemenni a mentők, szennyvízaknákat az udvarban kell építeni, ha megengedi .a talajvíz­szint. Ezek az állampolgá­rok is szeretnének kultu­ráltan, emberibb módon élni. Ezért éjt nappallá té­ve dolgoznak. Amikor pe­dig jut egy kis idő pihenés­re, szórakozási lehetőségük kimerül a vasárnap délutá­ni városkörzeti, esetleg me­gyei szintű labdarúgóink biztatásában, vagy a kocs­mában. Aki a rádióhallga­tás vagy a tévénézés mel­lett dönt, nem biztos, hogy szórakozni fog a rossz hang- és képminőség miatt. Befejezésül így szólt Szólí­tó Sándor: összegezve vá­lasztóim és saját állásfog­lalásomat, a világkiállítás megrendezését támogatjuk az alábbi kéréseinkkel ki­egészítve. A kormány vál­laljon garanciát, hogy a ke­leti országrész több évtize­des lemaradása csökkenni fog; legyen egyenlő jog, egyenlő feltétel a javak megszerzésére és élvezésé­re. Nem követelőzni, nem zsarolni akarunk, de nyu­godt érzéssel így tudjuk tá­mogatásunkat adni, re­ménykedve abban, hogy egy Tiszántúlon megrende­zésre kerülő olimpiához ha­sonló támogatást kapunk a mindenkori parlamenttől. Ezután a kérdések követ­keztek. Sztrapák Ferenc (Bács-KLskun m., 5. vk.) az igazságügy-minisztertől kér­dezte: hol vannak a koncep­ciós pereik iratai, mit tesznek azért, hogy előkerüljenek a szégyenteljes ügyek doku­mentumai. A koholt vádak alapján meghurcolt emberek között ma is vannak olyanok — folytatta a kérdező —, akik még nem kaptak teljes jogi elégtételt. Mikor és ho­gyan kívánják ezt pótolni? Kulcsár Kálmán részletes Válaszában elmondta: az Igazságügyi Minisztérium munkatársai alapos vizsgála­tot folytattak azokon a he­lyeken — bíróságokon, le­véltárakban —, ahol fellel­hetők lehetnek a szóban for-, gó periratok. Mindezek alap- ján mondható: ezeket az ira­tokat általában úgynevezett lajstromkönyvekben tartot­ták nyilván. Ezek jelentős részét megtalálták, más ré­szük azonban egyelőre nincs meg, többet kiselejteztek. A lajstromkönyvekből pontosan kiderül, hogy mi került a bí­róságokra. ott van-e még, s ha nincs, onnan hova került. A népbírósági iratok a Belügyminisztériumba- ke­rültek. A későbbiek során a belügyminiszter visszaküldte ezeket a bíróságokhoz, így ezen akták túlnyomó része megtalálható. A titkos (dupla nullás) ügyek lajstromait a legtöbb helyen sikerült meg­találni, a hiányzók egy részét valószínűleg levéltárak őrzik, mások megsemmisültek. A meglévő lajstromokból elvi­leg kideríthető, hogy hol vannak az iratok. A na­gyobbik hányad a fővárosi, illetve megyei bíróságokon vagy levéltárakban található. Előfordult, hogy ezeket a tit­kos iratokat is bekérte a Belügyminisztérium, de a kutatások kiderítették, hogy 1957-ben a dokumentumok túlnyomó részét visszaküld­ték a bíróságokhoz. Az ak­ták fellelhetőségét- nehezíti, hogy jelentős részüknél idő­közben megszüntették a tit­kossági jelzést, s normális büntetőügyekként újra lajst­romozták az iratokat. Vannak olyan akták is, amelyeket a Párttörténeti In­tézet jegyzék nélkül vett át a bíróságoktól. A Budapesti Katonai Bíróság 1945—59 kö­zötti ügy aktái közül a jelen­legi felmérések szerint 694 hiányzik. Ezek nincsenek a bírósági irattárban, egy ré­szük a Belügyminisztériumba került, majd a hadtörténeti levéltárba, ott azonban eze­ket nem dolgozták fel. Igv tehát csak szisztematikus le­véltári munka eredménye­ként lehet az iratok nyomá­ra bukkanni. A tényékhez tartozik még. hogv a Főváro­si Bíróság levéltárát 1956- ban tüzérségi találat érte. s kiderithetetlen mennyiségű akta semmisült meg. Az ártatlanul elítéltek jog­orvoslatával kapcsolatban a miniszter elmondta: kor­mányhatározat rendeli el, hogy tekintsenek át minden olyan (1946 és 1962 között keletkezett) ügyet, amely nagy valószínűséggel koncep­ciós elemet tartalmaz. Az eddigi sajtóvitákban többször felvetődött, hogy ezeket a pe­reket törvényeségi perorvos­lat vagy perújítás formájá­ban kellene újra tárgyalni és ily módon igazságot szol­gáltatni. Ám olyan nagy tö­megű esetről van szó — hangsúlyozta a miniszter —, hogy ezek tárgyalása esetén lehetetlenné válna a normá­lis bírósági menet, továbbá a koncepcióra, utaló elem megléte igen nehezen bizo­nyítható. Ezért ,a kormány­zatnak az a szándéka: létre­hoz egy bizottságot, amely csak azt deríti fel, hogy me­lyek a koncepciós ügyek. Ezeknek a pereknek a feltér­képezése után döntenek a megnyugtató megoldásról. Nagy a valószínűsége annak, mondotta Kulcsár Kálmán, hogy ,a tárca javaslata az lesz: a parlament alkosson törvényt, amely ártatlannak jelenti ki az e perekben el­ítélt embereket. Néhány, mindenki által tudottan kon­cepcióra épült ügyben hama­rosan bírósági felülvizsgálat kezdődik. A legfőbb ügyész törvényességi óvást nyújt be a Legfelsőbb Bíjpáság elnöké­hez, ahol ezeket az ügyeket (15—16-ot) újra tárgyalják. Ezek között vannak a nagy gazdasági perek, a kisgazda­perek, a Magyar Közösség összeesküvési perek, továbbá néhány katonai és egyházi .vontakozású per. A Recskre és más táborok­ra internáltak ügyével kap­csolatban a miniszter azt mondta, hogy március 31-ig a Belügyminisztérium össze­állítja az internáltak névso­rát, s ezt követően — május közepéig — az ügyek megfe­lelő elintézésére a belügymi­niszter, a Társadalombiztosí­tási Főigazgatóság vezetője és az igazságügy-miniszter együttesen tesz javaslatot a Minisztertanácsnak. Kovács László (Pest m., 20. vk.), az igazságügy-mi­niszterhez intézett kérdésé­ben azt tudakolta, hogy az igazságügyi kormányzat szán­dékozik-e javasolni a Sztá­lin emlékét megörökítő 1953. évi I. törvény hatályon kí­vül helyezését. A kérdésre Kulcsár Kál­mán röviden válaszolt: ké­szül a hatályon kívül helye­zésről szóló törvénytervezet. Egészségügyi csoport alakult Dr. Balogh Károly rába- pordányi körzeti orvos 32 képviselőtársa nevében beje­lentette: megalakult az or­szággyűlési képviselők egész­ségügyi csoportja. Végezetül Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke visz- szatért Técsy László (Sza­bolcs-Szatmár m. 19. vk.) szerdai javaslatára, amelyben a képviselő azt indítványoz­ta: hozzanak létre egy ideig­lenes bizottságot, amely ja­vaslatot tenne arra, hogy az Országgyűlés mit vállaljon hátralévő hivatali idejében. Szűrös Mátyás azt ajánlot­ta: az Országgyűlés elvben értsen egyet az indítvánnyal. Egyben felkérte az állandó bizottságokat, hogy legköze­lebbi ülésükön jelöljenek ki egy-egy képviselőt, aki részt venne ennek az ideiglenes bi­zottságnak a munkájában. A bizottság megalakulását a Parlament áprilisi ülésszaka hagyhatná jóvá. A törvény­hozók közfelkiáltással jóvá­hagyták Szűrös Mátyás ja­vaslatát: A ház elnöke ezzel bezár­ta a Parlament márciusi ülés­szakát — amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos felváltva el­nökölt —, egyben tájékoztat­ta a törvényhozókat, hogy a következő ülésszak előrelát­hatóan április végén lesz. Befejezte munkáját az Országgvülés A nyugdíjasokról történő szociális gondoskodás és az új gyógyszerrendelet, ilTétvei a szociális segélyezés egysze­rűsítése, valamint a gyógy­szerárak kompenzálására“ alJ kalmazott segélyezési rétid- szer tárgyában közösen inter­pellált a szociális és egész­ségügyi miniszterhez Gregor Péter (Budapest), a Magyar Optikai Művek csoportveze­tője, dr. Kollár Katalin, a Fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház-Rendelőintézet XVII/ IV.' gyermekrendelőjének ve­zető orvosa és Moravcsik Fe- rencné, a Magyar Vöröske­reszt kiskőrösi városi vezető­ségének titkára. Gregor Péter rámutatott: választói drámai erővel te­szik szóvá a hosszadalmas sorban állást a gyógyszertá­rakban és az orvosoknál, és jelezte, hogy az új gyógyszer­rendeletet követően nagy az ingerültség és az elkeseredés. Időigényes és körülményes a tanácsi környezettanulmány a segélyfolyósításhoz, és az egész eljárást nagyon sokan megalázónak érzik. Dr. Kollár Katalin azt ja­vasolta, hogy egyszerűsítsék a segélyezés menetét: ne ke­ressék fölöslegesen az eltar­tót, fogadják el a körzeti ápo­lónő és orvos felelősséggel Koholt vádak: jogi elégtétel készített környezettanulmá- nyi jelentését és a nyugdíj- szelvényt ’'a segélykérelem mellé. ^ MöravcsM Éecéehcné arról szólt, hogyld csafájdok százait sodorta kilátástalah helyzet­be az űj= g.vlőgy^(errendelet. A segélyezés?5 reriöszer jelen­legi formájában^ csak a krí­zishelyzetbe került családok kivételes segélyezésére alkal­mas. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter vála­szában elnézést kért vala­mennyi betegtől és magyar állampolgártól az eddig oko­zott kényelmetlenségekért. Ezeket csökkenteni fogják — ígérte. Írásbeli válaszában — amelyet a képviselők meg­kaptak — egyetértett azzal, hogy a jelenlegi gyógyszerel­látási rendszer bonyolult, bü­rokratikus, anyagilag terhes és kényelmetlen. Bejelentette, hogy minisz­teri biztost nevezett ki, aki a gyógyszertári többletfelada­tok megoldására máris új munkaszervezési javaslatokat és az adminisztrációt csök­kentő változtatásokat dolgo­zott ki. Már folyik a szakmai vita a szerződéses és a ma­gángyógyszertárak engedé­lyezéséről szóló jogszabály- tervezet fölött is.

Next

/
Thumbnails
Contents