Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-24 / 71. szám

Szabad kéz ösztönzésre Korlátolt felelősségűi tár­sulást hoznak létre a nyír­egyházi ingatlankezelő­nél. Mi ennek az értelme, hol van a haszna a válla­lat és a lakók szemszögé­ből? Ezt tudakolta munka­társunk a 4. oldalon. Két szabolcsi felszólaló a zárónapon Hz Országgyűlés igen! mondott a világkiállítás előkészületeire Ülésezik a Parlament március 23-án A Budapest—Béc,s világki­állítás előkészítésének hely­zetével foglalkozó kereske­delmi miniszteri tájékoztató feletti vitával csütörtököm reggel 9 órakor — Szűrös Mátyás elnökletével — foly­tatta munkáját az Ország- gyűlés márciusi ülésszaka. Elsőként Nagyiványi And­rás, az építési és közlekedé­si bizottság képviseletében elmondta: a testület szívesen vállalja a világkiállítással kapcsolatos parlamenti bi­zottsági feladatokat, és az ipari bizottsággal együtt tá­mogatja a rendezés gondo­latát. A rendezvény ugyanis jó eszköz lehet arra, hogy az országot bemutassa a világ­nak, milliók ismerhessék meg hazánk gazdasági-társadalmi fejlődését, kultúráját. El kell érni, hogy a világkiállítással a nemzet cselekvőén azono­sulni tudjon. Éppen ezért elvárható, hogy a közvéle­mény mielőbb átfogó és rész­letes tájékoztatást kapjon a világkiállítás körülményei­ről és következményeiről. Sajnos az eddigi tájékoztatás elnagyolt volt. ___ Kifogásolta, hogy még nincs végleges előkészítő szerveze­te a világkiállításnak, nem áll a parlament rendelkezé­sére a ráfordítási terv, illet­ve nem ismertek a finanszí­rozás lehetséges forrásai. Ugyanakkor rámutatott, hogy a kialakuló sokféle kezdemé­nyezés kimozdíthatja a ma­gyar gazdaságot a stagnálás állapotából, az elképzelt és megvalósított fejlesztések húzóerőt jelenthetnek a szer­kezetátalakításban, az ide­genforgalomban, a kelet— nyugati gazdasági együttmű­ködésben. Berdár Béla a település- fejlesztési és környezetvé­delmi bizottság nevében fel­hívta a figyelmet, hogy a vi­lágkiállítás megrendezése csábító lehetőség, nagyszerű kihívás, de mint minden vál­lalkozás, kockázattól sem mentes. A kiállítás megrende­zése csak akkor lehet igazán sikeres, ha nemzeti üggyé válik. Minit mondta, a veszé­lyek, fenntartások között fő­ként az ország teherbíró ké­pességét említik a kétkedők, nem minden alap nélkül. A bizonytalanokat azonban meg kell győzni a világkiállítás előnyeiről, nem elhallgatva a negatív hatásokat sem. A rendezés jogának el­nyerése esetén a bizottság arra hívja fel a kormány fi­gyelmét, hogy a kiállítást alapvetően üzleti vállalkozás­ként, a külföldi működő tő­ke széles körű bevonásával kívánatos megrendezni. A ki­állítással összefüggő fejlesz­tések tovább növelhetik a nyugati és az északkeleti or­szágrész közötti infrastruktu­rális különbségeket, ezért az országos településfejlesztési koncepció átdolgozásánál ki­emelt figyelmet kell fordíta­ni az aránytalanságok mér­séklésére, még a kiállítás megrendezése előtt. Fontos szempont, hogy a rendezés­ben ne csak a főváros és az Észak-Dunántúl, hanem to­vábbi térségek, mindenekelőtt az agglomeráció is részt ve­gyen. A bizottság elfogadja, hogy a kiállítás alapgondolata a „hidak a jövőbe” legyen, de szükségesnek tartja a tar­talom mielőbbi konkrét meg­fogalmazását, a részletek ki­dolgozását. Mayer Bertalan az Ország- gyűlés Terv- és Költségveté­si Bizottsága által megbízott felszólalója ismertetve a tes­tület álláspontját, elmondta: Nyilvánosság előtt kell tisz­tázni, hogy a világkiállítás megrendezése üzleti vagy politikai vállalkozás lesz-e. Vida Kocsárd a kereske­delmi bizottság nevében elöl­járóban leszögezte: a testület támogatja a kormány a világ- kiállítás megrendezésével kapcsolatos további tárgya­lásokban. Három fontos kí­vánalmat emelt ki: a világ­kiállítás legyen valódi vál­lalkozás, váljon nemzeti ügy- gyé, s járuljon hozzá új munkahelyek tízezreinek megteremtéséhez. Felszólalása további részé­ben saját javaslatáról szólt. Utalt arra, hogy az elmúlt hónapokban a kiskereskedel­mi hálózatban dolgozókat iz­galomban tartja az úgyneve­zett reprivatizálási, vagy más néven vállalkozásélénkí­tési program. Engögött tulaj­donképpen az az igény hú­zódik meg. hogy az állami kiskereskedelmi hálózat ke­rüljön magánkézbe — mon­dotta. Az érvek sorában egyebek között az szerepel, hogy ha ez az átalakítás megtörténik, akkor az állam­Ugyanis elhangzott olyan vé­lemény is, hogy inkább poli­tikai vállalkozásról van szó, s felsőbb szinten már elkö­teleztük magunkat. Tisztáéi szükséges azt is, hogy mi­lyen eredménnyel járna, ha más területre invesztálnánk az ehhez szükséges pénzt. A bizottság javasolja, hogy a beruházások nagyobb részt ne a költségvetést terheljék, hanem a vállalkozók számá­ra jelentsenek kockázatot. Megfontolásra ajánlotta, hogy a világkiállítás megrendezé­se érdekében „vizsgáltassák meg a KGST-n belüli nagy- beruházásokból történő eset­leges visszavonulásunk lehe­tősége is”. A bizottság továb­bi alaposabb tájékoztatást igényelve javasolja a világ­kiállítás megrendezését. kassza sok milliárddal gyara­podhat. Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon a vál­lalkozások kibontakozását a tulajdonviszonyok rende­zetlensége hátráltatja. Indít­ványozta a miniszterelnök­nek, hogy a kormány a kö­zeljövőben terjessze a parla­ment elé a reprivatizálási programot. Morvay László, az Ország- gyűlés Külügyi Bizottságá­nak állásfoglalását ismertet­ve kifejtette: a testület azt tartja szem előtt, hogy a világkiállítás megrendezésé­vel Magyarország meggyor­síthatja felzárkózását a fej­lett nyugat-európai országok­hoz. A külügyi bizottság úgy vélte: a társrendezés elnye­rése tovább javítaná Magyar- ország nemzetközi megítélé­sét, s ez a gazdasági folya­matokra is jótékony hatást gyakorolni. A világkiállítás főként vállalkozási alapon valósuljon meg, a lehető leg­kisebb mértékben terhelje az állami költségvetést. A tes­tület ezzel az elvi állásfog­lalással támogatja az előké­szítés munkálatait. Morvay László a többi kö­zött javasolta, hogy mérjék fel, mely országrészek mi­lyen arányban részesülnek a világkiállításhoz kötődő fej­lesztésekből, illetve melyek maradnak ki annak haszná­ból. A világkiállítás várható­an nem csekély állami tiszta hasznát el kellene különíteni, s abból csak azok a terüle­tek részesednének, amelyek elhelyezkedésük miatt kima­radtak a világkiállítás infra­strukturális fejlesztéseiből. Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi mi­niszter emlékeztetett a szá­zadforduló idejére, amikor Magyarországon roppant méretű elmaradást sikerült behozni, megteremtve azt az infrastruktúrát, amely a mai napig meghatározza az or­szág, a városok arculatát, önkéntelenül adódik az ana­lógia — mondta a miniszter —, hiszen akkor is a magyar —osztrák kapcsolatokban rej­lő jó lehetőségeket igyekeztek kihasználni. Ez volt az az időszak, amikor Budapest nagyvárossá, az ország pedig európai tényezővé vált. Ek­kor épült a Duna-hidak többsége, a kontinens első földalatti villamosvasútja, a Tudományos Akadémia, az Opera, a Műegyetem, a mú­zeumok sora. Ügy is tűnhet, hogy mind­ezek pazarló, luxusvállal­kozások eredményei voltak, ám azzal is együttjártak, hogy ha rövid időre is. de sokkal közelebb kerültünk Európához, mint előtte és utána bármikor. Az infra­struktúrában — mondta Der­zsi András —. a hírközlés, az autópálya-hálózat, a vasúti szolgáltatás minősége terén az európai mezőny utolsó he­(Folytatás a 2. oldalon) Üzleti vagy politikai vállalkozás? Grósz Károly Moszkvában Csütörtök este egynapos munkalátogatásr,a Moszkvá­ba érkezett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Kíséreté­ben van Major László, az MSZMP KB irodájának ve­zetője, a párt szóvivője és Thürmer Gyula, a főtitkár külpolitikai tanácsadója. A magyar vezetőt a vnu- kovói repülőtéren Alek- szandr Jakovlev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB nemzetközi ügyekért felelős titkára, va­lamint más hivatalos szemé­lyiségek köszöntötték. Jelen volt Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete. A repülőtéri fogadtatás után Grósz Károly szálláshe­lyére utazott. Hivatalos prog­ramja péntek délelőtt kez­dődik, ekkor találkozik Mi­hail Gorbacsovval. Pozitív almamérleg Ártárgyalások áprilisban Teljesítette vállalt kötele­zettségét 1988-ban az Alma­egyesülés — hangzott el már­cius 22-én az évzáró közgyű­lésen Nyíregyházán. A ké­sőbbi kezdés ellenére az őszi exportszállítás szervezettebb volt a korábbiaknál. A téli hónapokban a szovjet és a demokratikus almaexport 18 ezer tonna volt, a szerződött mennyiségnek megfelelő. A tavalyi termés exportja még nem fejeződött be, 15 000 ton­na. alma feldolgozása és ki­szállítása folyamatos. Az almamérleg pozitív vo­nása, hogy a minőség nagy­mértékben javult, az első osztályú alma aránya 63 szá­zalékos volt, ez minden idők legjobb eredménye. Az 1989. évi feladatokkal kapcsolatban elhangzott: az Almaegyesülés és az Alma­export Társaság erősíti együttműködését a 260 ezer tonna szovjet export és más kötelezettségek teljesítésében. Követelmény, hogy az ex­portminőség tovább javuljon, az első osztályú arány a 60 százalékos szint alá ne ke­rüljön. Az ártárgyalásokra szovjet és magyar részről áp­rilis elején kerül sor, ezt kö­vetően alakítják majd ki az idei almaárakat. Mi ájság a határban? Elvetették a mákot A kedvező talajállapotot kihasználva a nagyüzemek folyamatosan vetik a kora ta­vaszi növények magvait. A több mint 3 ezer hektár szá­razborsó egynegyedét, a 2800 hektár tavaszi árpa közel fe­lét, míg a 3700 hektár zab ti­zenöt százalékát már elve­tették. A mák vetése a me­gye területén teljes egészében befejeződött. Március elején megkezdő­dött a fóliák alatti palánta­nevelés (korai karalábé, pap­rika, paradicsom), jelenleg a dohány vetésénél tartanak. Egyébként elsősorban kister­melőknél minimális mennyi­ségű burgonyagumó is a földbe került. (sz. a.) Romló közbiztonság Több bűncselekmény élet és vagyon ellen A közrend és közbiztonság romlása tovább folytatódott 1988-ban Szabolcs-Szatmár megyében — mondta többek között dr. Almási Sándor ez­redes, megyei rendőrfőkapi­tány azon a sajtótájékozta­tón, amelyet csütörtökön tar­tott Nyíregyházán a sajtó, a rádió, a televízió és az MTI képviselőinek. E sommás értékelést tá­masztják alá a tények: az el­múlt évben 8959 bűncselek­mény vált ismertté Szabolcs- Szatmár megyében, ami újabb 3,2 százalékos emelkedés a megelőző évihez képest. Ez­zel a megyék között hatodik Szabolcs-Szatmár, ahol a leg­több bűncselekményt követ­ték el 1988-ban. Énnek na­gyobbik fele Nyíregyházára és vonzáskörzetére esett: itt több mint 4727 bűncselek­mény történt, míg a megye más városaiban általában csökkent az esetek száma. Legszembetűnőbb a javulás Mátészalkán és térségében, A főkapitány a bűnözések megoszlásáról elmondta: 880- an követtek el közlekedési, s több mint 5500-an vagyon el­leni bűncselekményt. Ez utóbbi megoszlik a társadal­mi tulajdon, illetve a szemé­lyi tulajdon sérelmére el­követett bűncselekményekre, — ez utóbbiak száma több mint négyezer. Többek között volt 1250 betöréses lopás és 73 rablás, a vagyon elleni bűncselekmények 61,6 millió Ft kárt okoztak, amiből az eljárás során 14,6 millió té­rült meg. Az erőszakos, garázda jel­legű bűncselekmények száma 8,6 százalékkal csökkent ugyan, de még így is megha­ladja az ezret. Ide tartozik az emberölés: 1988-ban az előző évihez képest megdup­lázódott, s 29-re emelkedett az emberölések száma, ami azt jelenti, hogy a főváros után Szabolcs-Szatmárban a legmagasabb ez a bűncselek­ménytípus. Csökkent a hiva­talos személy elleni erőszak, ezen belül a rendőr elleni fel­lépés (31-ről 18-ra), ami azt jelenti, hogy kezd szorosab­bá válni a lakosság és a rendőrség kapcsolata. Számos bűncselekményt sorolt fel a főkapitány, ame­lyek legtöbbje a társadalmi ellentmondásokra vezethe­tők vissza. Részletesen szólt a közlekedési' bűncselekmé­nyek leggyakoribb kiváltó okáról, az ittas vezetésről, a felelősségérzet hiányáról. Szólt az élősködő életmód „divattá válásáról”. Részle­tezte a bűnözők összetételét, nem titkolván, hogy szám­arányukat messze túlhaladja a cigányelkövetők bűncselek­ménye. Tájékoztatta a sajtó képviselőit a bűnüldözés sok­irányú feladatáról, eredmé­nyességéről, arról, hogy a bűnüldöző munka visszaesé­sében nagy szerepe van an­nak: a térség bűnözése túl­nőtte a rendőri apparátust. A továbbiakban kérdésekre válaszolt. (A dr. Almási Sán­dor főkapitánnyal készült részletesebb interjút lapunk későbbi számában közöljük.) I XLVI. évfolyam, 71. szám ÄRA: 4,30 FORINT 1989. március 24., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents