Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-24 / 71. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. március 24. Befejezte munkáiét az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) lyeit foglaljuk el. Bz az elmaradás évente 10 milliárdos nagyságrendű veszteségeket okoz a népgazdaságnak. A világkiállítás egyik nyeresége lenne e veszteség viszonylagos mérséklése. Ebben játszana nagy szerepet az autópálya-építési program, a Budapest—Bécs közötti vasútvonal hazai szakaszának korszerűsítése, az 1995-ig létesítendő egymillió új telefonvonal. De kérdés, van-e reális esély a szükséges források előteremtésére? A külföldi működő tőke már megmozdult: több komoly ajánlat érkezett az autópálya-építésre és számottevő külföldi érdeklődés mutatkozik a vasúti rekonstrukció és a hírközlés fejlesztése iránt is. Tudni kell azonban, hogy ezt a vállalkozási készséget jelentős mértékben motiválja a világ- kiállítás. önmagában az infrastruktúra fejlesztése tiem jelentene vonzerőt a külföldi működő tőkének. Fontos követelmény ugyanakkor, hogv a megvalósításban jelentős részt vállalhassanak a magyar cégek, ugyanis így a vállalkozási nyereség nagy hányada az országban maradna. Hiba lenne a vállalkozás hatását csak az infrastruktúrára korlátozni — mutatott rá Derzsi András. Előnye az is. hogy legkevesebb 50 ezer munkahelyet teremtene az építő- és a feldolgozóiparban, s 8—10 ezret az idegenforgalomban és a vendéglátásban. A végleges döntésre csak a pontos adatok birtokában kerülhet sor. ám az Országgvű- lés most kialakítandó véleménye döntő lehet ebben a kérdésben — mondotta befejezésül. Varga Imre (országos lista). szobrászművész elöljáróban elmondta, hogy a kulturális bizottságban megtárgyalták és teljes lelkesedéssel támogatták a világkiállítás ügyét. A rendezvényt Varga Imre olyan egyszeri, megismételhetetlen lehetőségnek nevezte, amelyet a fejlett világ egyfajta mentőövként nyújt Magyarországnak. Rámutatott arra, hogy a kérdés mostani vitára tűzése elhibázott, mert a pályázatot a kormány hónapokkal ezelőtt benyújtotta. A puszta ténynek, hogy még vitatkozhat rajta az Országgyűlés és a magyar társadalom, esetleg bizalomcsökkentő hatása lehet a külföldi beruházók előtt. Dr. Bazsó György garadnai körzeti orvos elmondotta: felhívta arra a figyelmet, hogy az ország egyes térségei évtizedek óta többszörösen hátrányos helyzetben vannak. A meghirdetett településfejlesztési program anyagi források hiányában csak igén lassú ütemben valósul meg, s így a lemaradás tovább nő. Eközben pedig számos olyan beruházásba kezdett az orva rjr a Imre, Grösz Károly és Nyers Rezső az ülésteremben szág, amelyek eredménye, gazdaságossága bizonytalan. A képviselő szerint jelentősebb befektetés nélkül is elő lehetne segíteni a keleti országrész gyorsabb felzárkózását, például úgy, hogy Borsod és Szabolcs megyét vámszabadterületté nyilvánítanák. Ezután Kovács János, a MÁV záhonyi vontatási főnökségének művezetője szólt hozzá. Felszólalását külön közöljük. Pálfi Dénes (Zala m.)t a Növénytermesztési és Minősítő Intézet Pölöskei Fajtakísérleti Állomásának vezetője leszögezte: az eddig rendelkezésére álló információk alapján egyelőre nem tehet javaslatot a kormánynak a világkiállítás megrendezésére. Hellner Károly, a MERKUR vezérigazgatója olyan külső erőforráshoz hasonlította a világkiállítást, amely egy önmagát továbbgerjesztő folyamat elindítását segíti. Véleménye szerint, ha a világkiállítás megrendezésére lehetőséget kapunk, ez nagy aktivitást eredményez majd gazdaságunkban. Szántó Sándor, a nagy- ecsedi Rákóczi Mgtsz kertészeti ágazatvezetője választói állásfoglalását a 3. oldalon közöljük. Zsigmond Attila, a Budapest Galéria főigazgatója nehezményezte azt a kész helyzetet teremtő módszert, ami miatt a bizottságok és a képviselők csak a legutóbbi három hónapban kaptak tájékoztatást. Kosár István, a bátaszéki Búzakalász Mgtsz gépszerelője szerint a világkiállítás a XXI. századba vezető út egyik állomása, miközben az ország jó néhány területe, így a képviselő választókörzete is elmaradott, s még az e századi civilizációs vívmányokkal sem rendelkezik. Back Tamás válasza A vitát követően Beck Tamás kereskedelmi miniszter válaszolt a felvetett kérdésekre, észrevételekre. A Budapesten kívüli térségek fejlődési lehetőségeivel kapcsolatban hangsúlyozta: mindent meg kell tenni azért, hogy a vidék minél nagyobb arányban részesüljön a világkiállítás hasznából. Ma még nincsenek kész tervek erre, de a kormány minden megvalósítható javaslatot figyelembe vesz. Sokszor került szóba a vita során a kiállítás vállalkozói alapon történő megrendezése. Ez megvalósítható elképzelés — mondta Beck Tamás — hozzátéve, hogy 1972-től, amióta lehetőség van a vegyes vállalatok alapítására, alig 300 millió dollárnyi működő tőkét sikerült bevonni gazdaságunk vérkeringésébe. Ezzel szemben sok más európai ország csak az elmúlt egy esztendőben több milliárd dolláros működő tőkét vont be gazdaságába. Ha sikerült rendezni a tulajdonviszonyokat, ha vonpest—Bécs világkiállítás előkészületeiről. A határozatban a képviselők felhívták a figyelmet arra, hogy az előkészületi munkák helyzetéről ismételten kapjon tájékoztatást az Országgyűlés. Ezután az interpellációk sora következett. Elsőként dr. Vona Ferenc ráckevei körzeti állatorvos interpellált a ráckevei (soroksári) Duna üdülőkörzet fejlesztési támogatását kérve. Beck Tamás kereskedelmi miniszter írásban válaszolt Vona Ferenc felvetésére. Válasza szerint előreláthatóan a VIII. ötéves tervidőszakban kerülhet sor a ráckevei terület kiemelt fejlesztésére. Fenyvesi Henrik, a bala- tonszárszói Vörös Csillag Mgtsz elnökhelyettese a Ba- laton-parti települések zártkertjeinek beépítése tárgyában interpellált Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhez. Rámutatott, hogy több, jelenleg érvényes rendelet súlyosan sérti a Balaton partján lakók érdekeit. Válaszában a miniszter rámutatott, hogy 1989. január 1-jétől korlátozás alá eső települések azon területrészein, ahol a vezetékes ivó- vízellátás biztosított, a szennyvíz-elvezetés céljára szolgáló közcsatorna megépült és megfelelő a szennyvíztisztítás, lehetőség van a szálláshelyek növelését szolgáló új épületek létesítésére. A tilalom szélesebb körű feloldására, amely a zártkerteket is érintette volna, még nincs lehetőség, főként környezetvédelmi okokból. Antal Imre, a Mezőgép Érdi Gyáregységének igazgatója a parlament novemberi ülésszakán interpellált a kereskedelmi miniszterhez a szeszes italok reggel 9 óra előtti árusítási tilalmának megszüntetése tárgyában. Beck Tamás tájékoztatta a képviselőket, hogy széles körű • megbeszélést folytattak az interpellációról, s a vélemények megoszlottak. Az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága, a Pénzügyminisztérium, a Magyar Gazdasági Kamara, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa, a fővárosi és a megyei tanácsok egyetértésével találkozott az adminisztratív korlátozás megszüntetése. A parlament szociális és egészség- ügyi bizottsága viszont — tekintettel az Országos Egészségvédelmi Tanács állásfog1 lalására — az égetett szeszes italok árusítási tilalmának csupán részleges feloldását javasolta. Ezt támogatta a Szociális és Egészségügy Minisztérium is. Miután a véleménykülönbségek ellenére azzal mindenki egyetértett, hogy az alkoholizmust adminisztratív eszközökkel még sehol a világon nem sikerült megszüntetni, ezért a témakört az Országos Egészségvédelmi Tanács még az idén teljes körűen megvizsgálja. A miniszter bejelentette, hogy a kereskedelmi tárca korábbi álláspontja szerint kezdeményezi a rendelet érintett paragrafusának ha1 tályon kívül helyezését. Az interpelláló .képviselő és az Országgyűlés a miniszter válaszát elfogadta. Szabó Kálmán, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára az állami vállalatok érdekeltségeinek külföldiek részére történő eladásával kapcsolatban interpellált. Villányi Miklós pénzügy- miniszter válaszában elmondta- állami vállalatok érdekeltségeinek külföldi értékesítésére mind ez ideig csupán előkészületek történtek. Ez ugyanis nem azonos vegyes vállalatok alapításával. Amennyiben az állami vállalat egyes érdekeltségeit reális áron adják el, az nem csökkenti a nemzeti vagyont. Winkler László, a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár művezetője a hegyeshalmi közúti határátkelőn kialakult forgalmi helyzet tárgyában címzett interpellációt a pénzügyminiszterhez a Parlament elmúlt ülésszakán. Akkor a miniszteri választ sem a képviselő, sem pedig az Országgyűlés nem fogadta el. Az interpellációban foglalt kérdések vizsgálatát az Országgyűlés a kereskedelmi bizottság hatáskörébe utalta. A testület az ügyben érdekelt szervek vezetőinek részvételével ez év február 23- án kihelyezett ülést tartott Hegyeshalmon. A tapasztalatok alapján készítette el a bizottság a jelentését. Eszerint: a Vám- és Pénzügyőrség által tavaly júniusban hozott vámintézkedés — amely több száz ezer állampolgárt mentesített attól, hogy lakóhelyétől a megye- székhelyi vámhivatalhoz, illetve devizahatósághoz utazzon — általános egyetértéssel találkozott. Igaz azonban, hogy ezzel növekedett a várakozási idő, s nőttek a vám- tisztviselők terhei is. A bizottság úgy tájékozódott, hogy a vámeljárási tervek összhangban vannak az interpelláló képviselő javaslatával. Ezek szerint a határ- átkelőhelyeken a vámtisztviselő csak a személyi adatok ellenőrzését és az áru azonosítását végzi majd, ezt követően az utas várakozás nélkül — a behozott vámáruval együtt — tovább utazhat. (Folytatás a 3. oldalon) zóvá tesszük Magyarországot a működő tőke számára, akkor nem irreális elképzelés vállalkozási alapon megrendezni a világkiállítást. Az utóhasznosítással kapcsolatban Beck Tamás rámutatott : mindenképpen szükség van arra, hogy a világkiállításra épített létesítményeket minél gazdaságosabban kihasználjuk a későbbiek során. Szellemi erőfeszítéseket kell tenni a legjobb megoldások megtalálására, kész javaslatok ma még nincsenek. Végül Beck Tamás egyetértését fejezte ki azokkal a képviselőkkel, akik véleménye szerint csak a teljes nyilvánosság és a beleszólási lehetőség teheti eredményessé és hazánk számára hasznossá a világkiállítás rendezvényét. Ezután határozathozatal következett. Az Országgyűlés 15 ellenszavazattal, 71 tartózkodás mellett tudomásul vette a kereskedelmi miniszter tájékoztatóját az 1995- ben megrendezendő BudaKovács János szabolcs-szatmári képviselő: Oz itt élő embereknek nem a világkiállítás a fő gondja A Budapest—Bécs világ- kiállítás előkészítésének helyzetéről szóló tájékoztató vitájában Kovács János képviselő így kezdte mondanivalóját: — Mint magyar állampolgár támogatnám magát az elképzelést, fennálló aggályaimmal együtt. De mint Szabolcs-Szatmár megye 20. választókerületének képviselője — a jelenlegi ismereteim alapján — nem tehetem ezt. Lehet, hogy provinciális gondolkodásúnak tűnök, de sem az előterjesztés, sem a hozzáfűzött magyarázat nem győzött meg arról, hogy a tervezett világkiállítás közelebb hozza a jelenleg egymástól távol lévő keleti és nyugati országrészt, fontos eszköz lehet a kibontakozásban, előbb-utóbb az egész ország hasznára lesz. Nem hiszem, hogy Szabolcs-Szatmár megyét, az emberek életkörülményeit, infrastruktúránkat, lehetőségeinket szükség lenne részlegesen bemutatni. Korábban ezt képviselőtársaim érzékletesen megtették. Azt azonban mindenképpen el kell mondanom most is, hogy a szabolcsi emberektől hosszú éveken át türelmet és megértést kértek, cserében többnyire csak ígéretet kaptak. Türelem és megértés volt, de kérdem: miért csak az ország e vidékén kell, hogy így legyen? Olyan térségről beszélek, ahol a megye lakosságának egynegyede alapvető megélhetési gondokkal küzd, az ipar nem számottevő, a vasút csak érint egyes területeket. Mezőgazdaságunk túlnyomó többsége 12 aranykorona alatti értékű földeken kell, hogy talpon maradjon, az ellátás, szolgáltatás színvonala megyén belül is óriási aránytalanságokat mutat. A halmozottan hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásának nyoma sem látszik. Infrastruktúránk évtizedekkel el van maradva. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy az itt élő emberek nem tudnak tiszta szívvel azonosulni a gondolattal. Ebben a véleményben megerősített Somogyi László képviselőcsoport-ülésünkön elhangzott megjegyzése, mely szerint: ha ő lenne a képviselői helyünkön, neki is hasonló ellentétes véleménye lenne! Tudom, hogy a rendezéshez kapcsolt fejlesztéseket, beruházásokat Budapesten, illetve a Dunántúl egy részén egyébként is meg kellett volna valósítani, nagyrészük előrehozatala indokolható. A megépített létesítményeket hasznosítani kívánják. Azt azonban sehol sem találtam meg, hogy a keleti országrészt milyen formában és nagyságrendben érinti a kiállítás megrendezése. Nem derül ki az sem, hogy várhatóan milyen mértékben terheli a költségvetést, hogy az igen jelentősnek tűnő — 40—60 milliárd forintra becsült — fedezetlen forráshiányt miből pótolják? Amennyiben gazdaságunk nem tud a jövő esztendőig elmozdulni a holtpontról, nem marad reális esélyünk a rendezésben való részvételre. Mi lesz akkor a korábban említett megítélésünkkel, kapcsolatainkkal? Jól meg kell tehát ezt fontolni, kimunkálni a lehetőségeket, mert lényegében a puszta helyen kívül jelenleg semmivel sem rendelkezünk. A felsorolt kétségek, a megfelelő tájékoztatás hiánya, a megcsappant bizalom úgy gondolom alapos indok választó- kerületem jelenlegi hangulatához. Megválaszolásuk hiányában csak az derült ki idáig, hogy lemaradásunk tovább növekszik, a felzárkóztatásra fordítható pénzösszeg tovább csökken, vagy legjobb esetben nem növekedhet, hiszen a hiányokat valahonnan pótolni kell. Próbálom megérteni — bár még perspektívát sem adott az anyag, vagy az indokolás — hogy miként oldható meg az előállított helyzet mindenki számára megnyugtató módon. Kerüljön közelebb országunk az európai színvonalhoz, de ne feledjék el közben, hogy az ország keleti fele, s benne Szabolcs- Szatmár megye is az országhoz, Európához tartozik. Szeretnénk mi is bemutatkozni a világnak, de előtte ennek alapvető feltételeit meg kell teremteni. A gazdasági szerkezetváltás, az iparfejlesztés, az idegenforgalom elképzelhetetlen korszerű hírközlés nélkül. Ma. de várhatóan még sokáig, ezt nélkülöznünk kell. Korszerűsödjön a Bécs— Budapest közötti vasút, készüljön el a metró újabb vonala, létesítsenek világ- színvonalú távközlő hálózatot és szállodákat az érintett területeken. Mi ennek szívből örülnénk. Addig azonban, amíg választókörzetemben szükségtantermekben kell tanítani, óvodára, egészségügyi ellátásra, szociális támogatásra, munkahelyteremtésre, a közlekedés alapvető lehetőségének megteremtésére, a perifériák forgalomba kapcsolásához szükséges járművek beszerzésére, a múzeumba illő kézi kapcsolású telefonhálózat felszámolására pár száz ezres, vagy néhány milliós gondokkal küzdenek a tanácsok, számomra érthető, hogy az itt élő embereknek nem a világkiállítás a legfőbb gondja. Annál inkább, mert nem látják szerepüket és hasznukat benne. Még egy apróság: lesz repülőjárat Nyíregyházára — említették meg a tájékoztatók során. Arról azonban már nem esett szó, hogy a repülőtér és a város között ott a vasút, amely fölött még nem készült el a korábban már többször szorgalmazott felüljáró, így hosszas várakozásra kényszerül az ide látogató, s szerzi első benyomásait. Választókerületem lakossága és jómagam alapállása sem világkiállítás-ellenes, de a hozzászólásomban elmondott fenntartásaim alapján, az összegek konkrét sorsának ismerete nélkül, a garanciák hiányában a jelenleg illúziónak tűnő vállalkozást nem tudom támogatni.
