Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-03 / 53. szám

1989. március 3. Kelet-Magyarország 3 Falugyűlés ételbemutatóval Az önállóság szóba sem került... Palóczi Lajosné, a három község, Máriapócs, Kislé- ta, Pócspetri közös tanácsának elnöke az elmúlt év eredményeiről, gondjairól tájékoztatta a kultúrotthon zsúfolásig megtelt közönségét. Ezután Császár Zoltán, Kisléta elöljárója a helyi gondokról, eredményekről beszélt. Tőle tudhatta meg |a falu népe, hogy az elmúlt esztendőben 627 ezer forint értékben készült el járda, így ma már a Debreceni, Vöröshadsereg, Ady Endre, és Jókai utca lakói is száraz lábbal közlekedhetnek. El­készült a temető bekötőútja is, s az elöljáró szerint mindezekben a falu összefogásának van a legnagyobb szerepe. Egésiségügyi vagy egiiszttnciális prnbléaa Rikkaitiyigdíjastk Több mint négymillióba került az új óvoda, kár, hogy az apróságok száma eközben kiiS'létá'n is fogyatkozik. Az általános iskolások számára négyszázezerért bitumenes kézilabdapálya épült, korsze­rűsítették az orvosi Lakást is. Megemelem a kalapom A felsorolás persze közel sem teljes, főképp, ha ide­vesszük a megoldatlan gon­dokat is. Mint kiderül, ezek­ből is akad bőven. Az ember már csak ilyen,-a felszólalók legtöbbje nem a sikereiket, épp a hiányokait tette szóvá. Kiss Béla vb-titkár beszámolója után ugyanis többnyire azök emelték fel a kezűiket, s nyilvánítottak vé­leményt, akiknek valamiféle gondjuk, problémájuk akadt. — Szeretném elmondani, tisztelt falugyűlés, hogy mi annak idején nem 100, ha­nem ötszáz méter út kivilá­gítását kértük — emelkedik szólásra Bécsi Sándor, majd hozzáteszi: — Szép, szép ez a járdaépítés, csakhogy a Jó­kai és Ady Endre utca lakói imosit is térdág érő sárban közlekednek. Jöjjön most el velem valaki az utcába, én megyek biciklivel, ha ő kocsi­val végig tud hajtani, meg­emelem előtte a kalapomat. — Szavait derültség és elége- detség fogadja,, látszik, sokak gondját fogalmazta meg. Itt van a TEHO is — kez­di Szemán János az újabb felszólaló. Olvastam a Ke- let-Magyarországban, hogy Nyáregyházán eltörlik. Ná­lunk máért marad? Kérde­zem én azt is, — folytatja, nem lenne már elég a sok Ígérgetésből, beszédből ? Mi­kor fognak már egyeseik dol­gozni is? Ha már költünk, nézzük meg, mire adjuk a pénzt. Hallom, 240 ezer fo­rintba került a temető bekö­tőútja. Mondják már meg nékem, má került ott annyi­ba? A presszó előtti járdá­ért is ötvenezret fizetett a .ta­nács egy maszeknék. Azt szeretném hallani, mire fel, mikor két kőműves két nap alatt végzett vele? Kétszer is negtapsilják A kérdezőt kétszer is meg­tapsolják, az erőt ad a többi­eknek is. — Szeretném megkérdezni, milyen alapon osztja a ta­nács a segélyt? Én annak / visszm Nem támogatom a világkiállítást! Kedves B. L.! Többről van szó, mint jó­szándékú aggályokról a Bécs —Budapest világkiállítással kapcsolatban. Lehet, hogy ön csak egy kétségbeesett hölggyel találkozott az ügy kapcsán. Én viszont nagyon sok felháborodott honfitár­sammal állapítottam meg, hogy nagyképűség lenne eb­ben a sokszor elsiratott, ne­héz gazdasági helyzetben erőnkön felül vállalni. Jogunkban állna tudni, hány magyar akarja kockáz­tatni mindannyiunk pén­zét? Kiderülne, ha szavazás­ra bocsátanák a dolgot. Le­het, hogy nem is a támoga­tók lennének többségben ... Bodnár Erika Nyírbátor idején operáció után feküd­tem, a körülményeimet mindnyájan ismeritek — néz körül a teremben, majd foly­tatja. Ezer forint segélyt kaptam akkor, ami egy éj­szaka aludt nálam, utána vissza kellett adnom, azt mondták, nem vagyok rá jo­gosult. Közben meg postás­ként kiknek hordom rend­szeresen a két-háramezer fo­rintokat? Azoknak, akik ta­lán életükben nem dolgoztak egy rendes napot, s az állam­tól ingyen kapott lakásokat is rendszeresen tönkrete­szik. Jobban meg kéne nézni azt is, kinek mennyi a jöve­delme. Az öregeké sem egy­forma. Viszek segélyt olyan­nak, aki 100 ezret almából, százezret meg krumpliból kap évente, de alacsony nyugdíja miatt kapja a se­gélyt. Másoknak meg három­ezerből kéne élniük havon­ta, abból is ötszázat gyógy­szerre költenek. Helyeslés, taps kíséri sza­vait. Látszik, a falu postása az elevenre tapintott. Utána többen is szót kémek, s újabb és újabb adalékokkal sürgetik az igazságos, a je­lenleginél körültekinitőibb se­gélyezést. Kielégítő válaszok A további felszólalók is többnyire a TEHO, a járda­építés, a gázbevezetés gond­jaival foglalkoznak, az önál­lóság lehetőségeiről nem esik szó. A tanácselnök, a vb-titkár válaszai többnyire kielégítik a kérdezőket, csak az első felszólaló Bécsi Sán­dor bácsi emelkedik újra Szólásra. Igaza van, kérdésére nem kapott választ, így hált nagy derültség közepette új­ra felteszi: — Lesz hát azzal a Gyöngy­virág utcai világítással vala­mi, vagy megint csak az ígérgetés marad? Mint kiderül, kilencéves a probléma, ideje lenne hát megoldani. Az elnöfcasszany azonnal válaszol, mint mondja, ezentúl közérdekű kérdésiként kezelik az ügyet, s újra felveszik a kapcsolatot a TITÁSZ-szal is. Befejezésül a falugyűlésen jelenlévő Gyúró Imre, a me­gyei tanács elnökhelyettese kap kérdést, bizonyos sport­szerelések mosatása ügyében. Az alkalmat megragadva, ér­tékeli a falugyűlést is, mint mondta, örül, hogy az „eu­rópai emberek” tanácskozása volt. Különösen kiemelkedő- nék tartja, hogy szemmel lát­ható a bizalom a falu és a tanács vezetői között, ami egyiban a jövő zálogának is tekinthető. Üt, járda, Villany, s bármi úgy épülhet ezentúl, ha összefog a falu apraja és nagyja. Ma már az történik, amit a közösség akar. A dön­tés joga, annak következmé­nyeivel együtt az egyes tele­püléseké. Fehér asztalon A szokásos tombola, sorso­lás után ezúttal újabb meg­lepetéssel, a korszerű táplál­kozást ismertető ételbemuta­tóval is várták a résztvevő­ket, akik szívesen fogyasz­tották. örömmel vitték haza a graham kenyeret, rozsci­pót, diétás sajtot, rostosleve- ket is. A Vöröskereszt szer­vezetei, a helyi intézmények összefogása teljes sikerrel járt. A hófehér aszitálokon még morzsáik sem maradtak. Kovács Éva A HAGYOMÁNYOS KOLLÉGIUMI NA­POK keretén belül Nyíregyházán, a Mező Imre Szakmunkásképző Intézet kollégiumában alkotó ifjúsági kiállítás nyílt. Az iskola diákjai­nak kezenyomán ké­szült tárgyakat március 3-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (S. A.) (Tudósítónktól) 1987-től meredeken emel­kedik azoknak a száma, akik rokkantságuk miatt kérik nyugdíjazásukat. A rokkant­ság mértékét az Országos Orvosszakértői Intézet ál­lapítja meg. 1987-es statisz­tikájuk .szerint megyénkben 1000 lakosra 135 olyan em­ber jut, aki rokkantnak ér­zi magát, ezért kéri munka­képesség-csökkenésének megállapítását. Ez a szám Vasban 43, Zalában 56, de a Szabolcs után második helyen lévő Nógrádban is csak 127. Mi lehet az oka, hogy az ország legkeletibb csücs­kében van a legtöbb rok­kant? A fentebb említett statisztika erre is választ ad. Az orvosi bizottság a beér­kezett igények 56 százalé­kát utasította el, míg az or­szágos átlag '36,4 százalék. Ezek az arányok évek óta változatlanok, amiből arra lehet következtetni, hogy az érintettek nagy része meg­élhetési problémáinak meg­oldását látja a nyugdíjazás­ban. Sajnos az igénylők élet­kora is egyre csökken. 1988- ban olyan igénylő is volt a nyírségi részről, aki 1962­Ismét egy új lap! És vall­juk meg őszintén, nem új­ság már egy új újság, hiszen az esztendő fordultával — rá­cáfolva a tavalyi papírhi- ányra — egyre-másra jelen­nek meg a sajtótermékek, hogy a nyomtatott szó erejé­ben született, és szolgálati időt még nem is szerzett. A nagyszámú elutasítás az orvosi bizottság számára természetesen üresjáratot jelent, miközben ismeretes, hogy megyénkben az alap­ellátásokkal is gondok van­nak. A jelenlegi törvények persze kötelezik az orvosi bizottságokat, hogy olyanok ügyeit is elbírálják, akik „vagy sikerül vagy nem” ala­pon nyújtják be igényüket. Jelenleg is 600-an várnak orvosi felülvizsgálatra, ezek­nek csaknem fele jogosan, és a várakozási idő (2—3 hó­nap) alatt teljesen ellátatla­nul. Fontos megjegyezni, hogy a megállapított rok­kantsági nyugdíj és a rend­szeres szociális járadék mellett sokan munkát vál­lalnak. Ez a rendszeres szo­ciális járadék esetében a legérdekesebb, hiszen ezt az ellátást csak abban az eset­ben állapítják meg, ha va­laki 50 százalékos mér­tékben elvesztette a munka- képességét és sem a mun­káltatója, sem a területi re­habilitációs bizottság nem tud számára könnyebb mun­kát ajánlani. Pataki László vei hassanak, igazolják létjo­gosultságukat. Papír és mon­danivaló van, csak olvasó­közönség, csúnyább szavak­kal mondva, fizetőképes ke­reslet legyen. A Számadás, amely agrár- gazdasági hetilap, első al­kalommal a napokban kerül­hetett az olvasók kezébe. Lapgazda a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa, ezért is Szabó István, a TOT elnöke ajánlotta az olvasók figyelmébe az érdekvédő, az időszerű gazdasági és politi­kai kérdésekkel foglalkozó új médiát. A 26 oldalas he­tilap rovatcímei az „Érdekek és nézették”, a „Hatánszem- le”, az „Agrárpiac,” a „Fa­lu és környezet” sokat ígérő- ek. Egy kis ízelítő az első szám 9. oldaláról. Técsy László, a nyírtassa Dózsa Tsz elnöke a „Meddig még ...” című interjúban egyebek között így nyilat­kozik: „Mondják, hogy vá­rosban nehéz a megélhetés, mert drága az élelem. És hozzá is teszik mindjárt, hogy ez azért van így, mert drágán termel a paraszt.” Kiderül a továbbiakban, hogy a mezőgazdaság nincs és nem is volt abban a helyzetben, hogy árat diktáljon. Ha a paraszt termelési eszközöket vásárol, akkor az eladó mondja az árakat, ha a pa­raszt árut értékesít, akkor a vevő diktál. Következéskép­pen, ha a paraszt drágán is termel, annak a hasznát nem ő húzza, hanem a ke­reskedelem. S. E. Nagymamák G yorshírben közöljük, hogy szűkebb pát­riánkban is új párt alakulásáról számolhatunk be: egy tágas, kétszer há­rom négyzetméteres ház­gyári lakás konyhájában megalakult a Nagymamák pártja. A Nagymamák párt­jának — ez senkit ne té­vesszen meg — három tag­ja van. Köztük egy déd­nagymama, mint tisztelet­beli tag. Fontos kérdésekről dön­tött az alakuló ülés. A párt programjában az első pontok iközött szerepel tör­vényjavaslat kezdeménye­zése a ruhaszárító kötelek ügyében, melyről társadal­mi vitát is szeretnének. Hol csüngjön? Mármint a kö­tél? Gasztronómiai etikai kódex kidolgozását is ja­vasolják a kormánynak, hogyan étkezzünk olcsón, egészségesen az újabb ár­emelésekig? Felvetődött a kérdés, <egyáltalán szüksé­ges iháromszor étkezni nagymamakorban? Inter­pellációt is eljuttatnak a parlamenthez — bár még nincs ott képviselőjük — de ami késik, az nem múlik— veszélyes hulladéknak számít-e a felhalmozott konyhai mosogatóedény? Nincs mód e helyen tel­jes és átfogó képet adni a Nagymamák pártjának viharos üléséről, ahol az is tányértörésig ímenő vita tárgyát képezte: milyen legyen a párt emblémája. A tagság — két I mosogatás közt — úgy foglalt állást, még az esedékes ország- gyűlési választásokon nem indítanak képviselőjelölte­ket. Nem zárkóznak el viszont attól, ha a nagy­apák is pártalapításra, szánnák el magukat, eset­leg létrejöhet a nagy koa­líció. A Nagymamák pártjá­nak szóvivője azt is közöl­te, a jelenleg három ta­got számláló párt akár há­rommillióra is kinőheti magát, lévén legnépesebb rétege az országnak a nyugdíjasoké. Így akár az ország vezető pártja is lehet, úgy az ezredfor­duló táján. Már egyik programpont­jukat is megfogalmazták, majdan első dolguk lesz törvényjavaslatot kidol­gozni és a parlament elé terjeszteni a házgyári la­kások konyháinak nagyob- bítására, az eldobható pe­lenkák választékának bő­vítésére és mindazoknak a nagymamáknak — nagy­apáknak — a visszahívásá­ra, akik félvállról veszik legfontosabb társadalmi megbízatásukat. Nem engedik csorbítani nagymamái jogaikat, amelynek színtere vágya­ik és programjuk szerint továbbra is a konyha, a fürdőszoba, a játszótér marad. T yépüi is ezért alakítot- tak pártot, szólta el w magát az egyik ala­pító tag, hogy ezt senki, de senki ne vehesse el tőlük. Ennek érdekében készek együttműködni a többi párttal és az alternatív szervezetekkel. Sőt, éles párton belüli vitákban még önmagukkal is. Várhatóan ez lesz a legnehezebb... P. G. A kardánbox ürügyén M egdöbbenten és kí­nosan nevetgélve néztem, mint bűvö­li a magyar gyártmányú kardánlboxot a japán autó mellett Sándor György humoraiista. Igaz, kabaréban történt mind­ez, de értelme igen mély volt. A nagy magyar .igénytelenség élő példája. Gondolatokat indított a jelenet, mégpedig áttéte­leseket, hiszen az ember már olyan, hogy szereti a saját viszonyokra, vetíte­ni a látottakat. így jutot­tam oda, hogy igényte­lenségeinket, melyekkel naponta találkozunk, szemügyre vegyem. Mielőtt bárki azt gon­dolná, hogy valamiféle vájkáűási szándék lapul e mögött, szeretném kö­zölni: nem a példák, a jelenség az érdekes. Mert ha igénytelenségről esik szó, akikor folytatni .kell a gondolkodást, hol is csa­pódnak le a következmé­nyek. Lehet, hogy az ipa­rt piacon, lehet, hogy az idegenforgalomban, de az sem kizárt, hogy egysze­rűen csak erkölcsi meg­ítélésünk pénzben nem kifejezhető világában. Így aztán ami apróság, ösz- szeadódva naggyá nő. Naggyá olyan értelemben is, hogy az igénytelenség lesz a norma, ehhez iga­zítjuk munkánkat, ezt fogadjuk el zsinórmérték­nek. Ez pedig tragikus, hiszen így a napi apró­ság megjelenésünk összeg­zett egésze lesz. Tegyünk egymás mellé néhány olyan dolgot, amit egy egyszerű, hét­köznapi nap során érhe­tünk tetten. Tanácsköz­társaság tér, Nyíregyhá­za, telefonfülke, ablaka mosatlan, ragacsos; hason­ló a városi tanács előtt. Illemhely szintén a té­ren, lerobbant, lepusztult, régen be lehetett volna futtatni egy kis kutya­szőlővel. Még mindig a téren: régi hirdetőtábla, lekopott festék, boldogult úríi karomban itt lakás­cseréket hirdettek. De nézzük a nyíregyhá­za boltokat, mondjuk a Jósában, ahol a felvágot­tat késsel trancsírozzák, gép nincsen, tisztelet a kivételnek. De vessünk egy pillantást a leépült naményi szálloda külse­jére. Igénytelen munka látványát kínálta február utolsó napján a közút, a városháza előtti aszfalto­zással. Elképesztőek a csapadékcsatornák, me­lyek lefolyói magasabban vannak, mint az úttest. De ijesztő néhány kirakat is, melyeket lep a por. De az se kutya, ahogy a fi­zetőparkolókban az órá­kat szerelték fel, melyek dülöngélnek, mint a ré­szegek. Írhatnám a sorba még a rendetlen tsz-gép- udvarókat, a sárral fel­hordott országutakat. Be­szélhetnénk a lakótele­pek szélfútta szemeté­ről, a koszos személy­autókról, a boltosok pe­csétes köpenyéről, az igénytelenül csomagolt árukról. E zek a mi kis kardán- boxaink. Láttukra az igényes csak le­gyint. És levonja a kon­zekvenciát. Minden mö­gött ott az emberi mu­lasztás. A meg nem ta­nult rend. A nem hono­rált tisztességes munka. A vezetői hanyagság. Nem pénzkérdésről van tehát szó. Igaz, hosszú és nem könnyű az út Európába. De végre el kellene indul­ni. (bürget) Számadás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents