Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-03 / 53. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. március 3. Országgyűlési képviselőkkel találkozott Grósz Károly Szolnokon Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára csütörtökön részt vett Szolnokon az országgyűlési képviselők megyei csoport­jának ülésén. A Parlament elnökének meg vá lasz tásáha n a Bős—Nagymarosi Vízlép­csőrendszer megépítésének . újbóli napirendre tűzésében ' kérte ki a jelenlévő kommu­nista és párton kívüli képvi­selők véleményét. Az utóbbi témáról az a többségi véle­mény alakult ki, Hogy ismé­telt tárgyalása a parlament korábbi döntésének komoly­ságát kérdőjelezné meg. Grósz Károly időszerű bél­és külpolitikai témákról be­szélt a jelenlévőiknek, s kér­désekre válaszolt. ★ Grósz Károly, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitká­ra csütörtökön fogadta Ma­rian Orzechowskit, a LEMP Politikai Bizottságának tag­ját, a Központi Bizottság tit­kárát. Tájékoztatta hazánk helyzetéről az MSZMP re­formtörekvései ről. Az MSZMP főtitkára és vendége véleményt cserélt a szocialista építés magyar és leríigyel tapasztalatairól, hangsúlyozták az MSZMP és a LEMP közötti rendszeres párbeszéd vélemény- és ta­pasztalatcsere fontosságát. A szívélyes, elvtársi lég­körben lezajlott találkozón részt vett Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Jelen voltTa- deusz Chechowicz, a Lengyel Népköztársaság magyarorszá­gi nagykövete. Bizottsági ülés a Parlamentben Lesz-e sztrájk a mezőgazdaságban? Váratlan fordulattal ért véget csütörtökön a Parla­mentben az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának vitája a sztrájktörvény-ter­vezetről. A bizottság tagjai, miután a témával kapcsolat­ban több kérdést is föltettek, ezzel mintha meg is eléged­tek volna, és a vitában kö­zülük senki sem fejtette ki részletesen véleményét. így Március 15-ének megünneplése nem vezethet a nemzet megosztásához Az MSZOP ideiglenes elnökségének határozatai A Magyarországi Szociál­demokrata Párt ideiglenes el­nöksége eljuttatta az MTI- hez azt a határozatát, ame­lyet a szerda esti tagtoborzó nagygyűlésén is ismertetett. Ebben a dokumentumban a testület kifejtette a március 15-e megünneplésével kap­csolatos állásfoglalását; el­határolta magát az ügyveze­tő főtitkári poszt betöltésé­ről a vezetés nevében, de an- nák felhatalmazása nélkül kiadott sajtóközelményektől; meghatározta a pártszervezés legfontosabb feladatait. Az MSZDP ideiglenes el­nökségének az az álláspont­ja: március 15-ének megün­neplése nem vezethet a nem­zet megosztásához. A párt kész arra, hogy képviseltesse magát minden hivatalos ren­dezvényen, a forradalom és a szabadságharc emlékhelye­in elhelyezi a megemlékezés koszorúit, de nem csatlako­zik a Televízió jelképes le­foglalásának akciójához. Az ügyvezető főtitkári tisztség betöltésének nagy visszhanggal kísért esemé­nyeiről a következő tájékoz­tatást adta. Az idén január­ban Bihari Mihály politoló­gust az ideiglenes elnökség négy tagja kérte fel a főtit­kári feladatok ellátására. Bi­hari Mihály később bejelen­tette, hogy március 1-jétől vállalja az ideiglenes főtitká­ri teendőket. A kialakult helyzetre te­kintettel és a szerveződés je­lenlegi stádiumában az ideig­lenes elnökség nem tartja in­dokoltnak a főtitkári funkció betöltését. Mindemellett to­vábbra is számít Bihari Mi­hály tanácsaira és arra, hogy a napi politikai munkában is, valamint a programkészítés­ben is részt vesz. A testület a pártszervezés helyzetét értékelve megálla­pította: tekintettel arra, hogy a jelentkezések száma folya­matosan emelkedik, célszerű a fővárosban, illetve a vidéki titkár mellett szervezőbizott­ságot létrehozni. rövidre zárult a kör; nem volt más hátra, mint áttérni a második napirendre, a me­zőgazdasági kistermelést érintő kérdések taglalására. A sztrájktörvény-tervezet­tel kapcsolatban föltett kér­désekből az derült ki: a me­zőgazdasági termelők nem látnak lehetőséget arra, hogy beszüntessék a munkát, ezt a termelési sajátosságok csak ritkán teszik lehetővé. In­kább arról lehet szó, hogy felhasználva a gyülekezési törvény által hasznosított tömeges demonstráció lehe­tőségét — mint ami Kecske­méten az elmúlt évben, a bor értékesítési nehézsége kapcsán meg is esett —, ilyenfajta megmozdulásokkal hívják fel sérelmeikre a fi­gyelmet. Halmos Csaba ál­lamtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke azt is elmondotta — a föl­tett kérdésékre válaszolva —, hogy a sztrájktörvény szabályozása a nemzetközi gyakorlatban sem tartalmaz ágazati megkülönböztetése­ket, ily módon a mezőgaz­dasági specifikum érvénye­sítésére nem látnak lehetősé­get. Megtalálták az órásmestert Folytatódik a nyomozás a metrórobbantás ügyében Megtalálták azt az órást, aki a metróban elhelyezett robbanószerkezethez felhasz­nált órát javította, s két olyan idős ember is jelentke­zett, akik a robbanás idején a metrókocsiban utazott. A robbanószerkezethez használt Cornavin típusú, rikító kék színű női karórát — hátlap­ján a bevésett dátummal — egy budapesti, XVIII. kerüle­ti órásmester reparálta — tá­jékoztatta az MTI-t a Bel­ügyminisztérium sajtóosztá­lya a metrórobbantás ügyé­ben folytatott nyomozás újabb fejleményeiről. Ismeretes, hogy február 17- én 18,11 órakor, az Astoria és Deák tér állomások között bomba robbant a kelet-nyu­gati metró egyik kocsijában. A nyomozás eddigi megálla­pításai szerint az ismeretlen tettes a robbanószerkezetet egy világoskék CSÉB feliratú szatyorba rakta és úgy he­lyezte el a metrókocsiban. A szerkezetet három hengerelt, 3 centiméter átmérőjű tömör köracélrúdból készítette. A rudakat középen átfúrta, me­netet vágott bele és házilag kevert robbanóanyaggal töl­tötte meg, majd a rudak vé­gét csavarral zárta le. A ru­dakat házi barkácsműhelyben nem lehet így megmunkálni, ehhez — a nyomozást végzők feltételezése szerint — igé­nyesebb felszerelésre, fúróra és esztergagépre volt szükség. A rendőrség kéri, hogy je­lentkezzenek, akik a robba­nószerkezethez felhasznált cső eredetéről, gyártásáról, megmunkálásáról informá­cióval rendelkeznek. Ugyan­csak várják azok jelentkezé­sét, akik az óra tulajdonosá­ról, javíttatásáról, elvesztésé­ről vagy ellopásáról felvilá­gosítást tudnak adni. Külö­nösen pedig azok jelentkezé­sére számítanak, akik akkor a metrókocsiban utaztak, és látták-láthatták a szatyor el­helyezőjét. Tower támad John Tower, Bush elnök védelmi miniszterjelöltje, el­lentámadásba lendült. Az egykori szenátor álszentség­gel vádolta társait, akik őt italozással vádolják, miköz­ben maguk is alkoholos be­folyásoltság alatt döntenek fontos államügyekben — mondotta. George Bush elnök fontos erőpróbának tekinti a To- wer-ügyet abban, hogy a maga ura lesz-e, vagy pedig a törvényhozás befolyásol- ja-e még személyi döntéseit is. Kragujevaci gyilkosság Csütörtöki belgrádi lapje­lentések szerint egy 30 éves szerb férfi Kragujevác váro­sában kedden agyonlőtt' két török nemzetiségű személyt. (Korábban a belgrádi televí­zióra hivatkozva olyan je­lentés is napvilágot látott, hogy a fegyveres akciójának két albán nemzetiségű esett áldozatául.) Mint a lapok be­számolnak róla, a részeg szerb fegyveres egy török kávézóban lőtte agyon a ká­vézó tulajdonosát és annak édesanyját. A hatóságok a gyilkost pszichopatának mi­nősítik, s véleményük szerint a gyilkosságnak semmi köze sincs a Koszovo tartomány­beli nemzetiségi konfliktus­hoz. Újságírók tiltakozása Kínai újságírók csoportja nyilvános sajtóértekezleten foglalt állást a Jangce folyón tervezett „Három szurdok” elnevezésű óriás erőmű fel­építése ellen. Gazdasági, kör­nyezetvédelmi és beruházási okokból egyaránt hibásnak és várható következményei­ben katasztrofálisnak ítélik a kormány arra irányuló el­határozását, hogy sok milli­árd dolláros költséggel fel­építik Kínában az óriás erő­művet. Veszélyben a pingvinek Halálos veszély fenyeget több ezer pingvint az An- tarktiszon, miután a déli­sark közelében hajótörést szenvedett a napokban egy perui olajszállító hajó. A ki­ömlött olajfolt ihintegy ezer méter hosszú, ötven méter széles. Hasonló ökológiai ka­tasztrófa játszódott le január végén, amikor egy argentin hajóból több száz tonna olaj ömlött a tengerbe. Az akkori szennyeződés következtében több ezer pingvin és más sark­vidéki állat pusztult el. NYlRTEX Fonó-Szövő Leányvállalat PÁLYÁZATOT HIRDET TERMELÉSI OSZTÁLYVEZETŐI munkakör betöltésére. 6) Feltétel: Középfokú végzettség és 10 éves vezetői gya­korlat, ill. felső fokú végzettség és 5 éves vezetői gya­korlat., valamint PÉNZÜGYI OSZTÁLYVEZETŐI munkakör betöltésére. Feltétel: Mérlegképes könyvelői tanfolyam és pénzügyi gyakorlat. Bérezés: Megegyezés szerint. Jelentkezés: Személyesen vagy írásban a Személyzeti Osztályvezetőnél. Cím: Demecser, Gyár út 16. 4514. Telefon: 15-915 (42-es körzet). Vagy Demecser 7. (473) „Rómeó és Júlia" Cipruson Rómeó és Júlia legújabb, tragiko- mikumba hajló tör­ténete napjainkban játszódik Cipru­son és már hónapok óta indulatokat ka­var. A bajuszos Rómeó török, neve Cengis Coskun Sey- tan. Júlia görög: Alexia Khronia. A 15 éves diáklányt a ciprusi kormány szerint a nyári va­káció idején elrabol­ták, muzulmán hit­re térítették, és hozzákényeszerí- tették egy 17 éves törökhöz. Északon más véleményen voltak. Az esküvő­ről beszámolt a ciprusi török tele­vízió is, Rauf Denk- tas ciprusi török vezető pedig nász­ajándékkal adta ál­dását a frigyükre. A lány görög diáktár­sai közben zajos ut­cai tüntetéseken kö­vetelték Alexia sza­badon bacsátását. A múlt héten újabb fordulat korbácsolta föl a kedélyeket. Alexia váratlanul megjelent szüleinél, s kijelentette: hoz- zákényszerítették Cengis Coskun Sey- tanhoz. A történet azonban még ko­rántsem ért véget. Az elhagyott férj — élete kockáztatásá­val — átszökött a szigetroszágot elvá­lasztó, szigorúan őrzött és elaknásí­tott senkiföldjén, hogy megtalálja sze­relmét. A ciprusi hatóságok nyomban letartóztatták. Vak­merő tettéről érte­sülve az ifjú ara megjelent a bírósá­gon és kijelentette: mégis szereti férjét és kész követni őt „a világ végére is”. Az egész sziget fe­szült figyelemmel várja az ítéletet: ki­toloncolják-e a fér­jet, vagy pedig a szerelmesek ismét egymáséi lehetnek. Hacsak Alexia köz­ben meg nem gon­dolja magát. Még olyan fiatal... így látja az olvasó Ki fogyasztotta a bolti tojást? Néhány gondolattal része­se kívánok lenni a lapjuk­ban folyó vitának. Remé­lem, már szabad annyira a magyar sajtó — és a me­gyei lap is? —, hogy hoz­zászólásom napvilágot láthat az évek-évtizedek alatt meg­szokott kurtítások nélkül. Baraksó Erzsébet „Szerin­tem” cím alatt megjelent írásában, abból a ki nem mondott, de erősen sugallt feltételezésből indul ki, hogy „a társadalom derék­hada” homogén része társa­dalmunknak. Fő jellemző­je, hogy fogyasztotta „szé­pen a bolti tojást”. Egységesnek tartani vala­mit, ami nem egységes, nem új találmánya a politikának és a társadalmi életnek. Az egyszeri falusi kántor is azzal kérkedett, hogy ha hittársad csoportját látta: ránézésre megmondom, hogy kinek milyen a hangja és tu­dom hova állítsam a templo­mi kórusban! És állítása igaz­inak is látszott addig, amíg a szemre felbecsült csoport hallgatott. Ennek a mód­szernek a politikában is voltak követői, volt hitele egészen mostanáig. Csakhogy most már lehet szólni és kiderült: a hallga­tás, a csend lehet az ellen­kezés, a tiltakozás kifejezése is, csak éppen fül keld az értelmezéshez. Ugyanis sü­ket csend csak a képzelet­ben létezik, a társadalomban nincsen. Az eltompult fülü politikusak a hazai csendet egyetértésnek, „társadalmi közmegegyezésnek”, sőt „nemzeti egységnek” értel­mezték és mondták. Pedig a lefelé csúszással, a folya­matos tönkremenéssel nem­igen érthetett egyet a társa­dalom. Hallgatott, mert félt szálán!. Akinek a csend efféle ér­telmezése vérévé vált, annak egy icipici lépést kell csak megtennie ahhoz, hogy tár­sadalmunk derékhadát ho­mogénnek tartva kijelent­se: „ez a korosztály a hiva­talból, a fentről okos, kiokta­tó magyarázatát kétkedés nélkül elfogadta.” Ez állí­tás mögött árnyékként sö- tétlik a ki nem mondott kö­vetkeztetés: a negyven körü­liek csak magukra vethet­nek, hogy a szocializmus cigány útra jutott, mert nem kiáltozták, nem tiltakoztak. Hallgatásukkal azonosulá­sukat fejezték ki a politiká­val. Hát nem nevetséges ilyet sugallni ? Szerencsénkre, a „fentről okos” magyarázatoknak nem volt ilyen mély hatása. In­kább a félelem intett néma­ságra. Köszönhetjük a baj­tan e szerencsét annak, hogy hazánkban az elmúlt évtizedekben a propaganda, az agitáció csaknem egyet­len alapja az információ volt. Egy-két politikus be­szédeiről, elgondolásairól, világnak szánt véleményé­ről adott tájékoztatáson nyu­godott a „népnevelés”. Az a kimondott és ki nem mon­dott vezérgondolat határozta meg, hogy elég a népet in- formálgatni, okosítgatnd, mert az adott ismeretek végül meggyőződéssé érlelődnek benne. Illyés Gyula mondta egyszer: „Amit a gondolat tisztáz, az érzéseket az még nem teszi rendbe.” Nem is tette. így aztán, amint a hatalom egy kicsit levette a tenyerét' a szánkról, mind­járt sokféle, szakszínű véle­mény, elképzelés cáfolja a ,,közmegegyezés”, a „nem­zeti egység” létét és persze a „Szerintem” írójának ál­lításait is. A negyven körüliek prob­lémádra figyelve sem fel ed- . kezű etünk meg az időseb­bekről, ugyanis néhány más korosztály is poroszkál még a nagy élatúton. Gondolnunk kell azokra is, akik • immár két érát értek meg és mind a kettőben érdemeket szerez­tek. Az ötveneseket sem szabad egységes társadalmi csoport­nak tekinteni. Ez a korosz­tály sokáig abszolúttá nyil­vánított alapelvek általáno­sabb érvényű emberi etika alapján bróbált élni. Csak­hogy évtizedekkel ezelőtt, el­indult társadalmunkban egy folyamat, ami őrölte és máira felőrölte a morális magatar­tást és csaknem minden kor­osztályt érintett. Ez a folya­mat megosztotta az ötvenese­ket. A folyamattal erősen da- cölók mihamar mulatságos alakká, „bután becsületes fi­gurákká, vagy követhetetlen „szentté” váltak. Azok pedig, akiknek az ítéleteiben, a döntéseiben már korábban is érvényesültek a magán- és családi érdekek, úgy tettek, mint az obsitos, aki csalódva a hősiesség eszményeiben ószereshez viszi eladni me­dáljait, mert ha kétségessé vált a dicsősége, legalább haszna legyen valami. Ez a felismerés sok ötven körülit vitt a gyors gazdagodás, az elvtelen gyarapítás posvá­nyába. A hörcsögöszitönűek máig nem teltek el a gyarapodás­sal és tartani próbálják ma­gukat minden áron az elért posztokon. Megújulni nem 'képesek, de számukra nem is volna hasznos, hiszen po­zícióik és lehetőségeik elvesz­ítésével járna. (No persze a negyven körüliek saraiban is vannak, akiket időzavarba hozott a társadalmi megúju­lás: elkezdődött, még mielőbb megszedhették volna magú­ikat. ők sem kevésbé ragasz­kodnak asztalaikhoz.) Sok, sok példát ismerünk ezekre, ezért hallani gyakran az ötvenesekre: „Eddig két éra sólymai voltak, nem vi­gyáztak magukra eléggé, most tűnjenek el a közélet­ből!” Senki nem tagadhatja le a felelősségüket. Sok olyan al­kalmat mulasztottak el, ame­lyek megragadásával meg­akadályozhatták volna, hogy országunk szakadékig csúsz- szon. Az egybemosó ítélet mégis egyoldalú. Maradjunk a madár ha­sonlatnál. Tudott dolog, hogy a legjobban idomított sólyomnak is kis csákócslkát húznak a fejére, hogy csak iáikkor mozduljon, ha kell és a sötéthez viszonyítva sza­badságnak tűnjön neki a rö­vid röptetés is. Ezt a mód­szert az ötvenesekre is alkal­mazták a politikában és a közéletben. De számoltak az­zal is — a káderek kiválasz­tásakor —, hogy valóban en­gedelmes sólyom csak abból a madárból nevelhető, amelynek iskolázását már az­előtt elkezdték, hogy megis­merte volna a szabad repü­lés örömeit. Csak ilyen különbségte­véssel lehet helyesen meg­ítélni az ötveneseket, s lehet meghatározná az „i do mi tóik” és „csákócska-csinálók” sze­repét és felelősségét a kiala­kult helyzetben. Ha nem te­szünk különbségeket ajkkor mindenkit egyformán fele­lősnek, vagy ártatlannak kell tartanunk. A különbségtevés mellett egyetértésben vagyok Ignácz Józseffel, aki azt írta e lapban: „. .. megújulni csak közösen, a korosztályok, nemzedékek harmonikusan együttélő közösségében le­het.” Miért rekesztenérak 'ki ebből olyanokat, akik nem érdemelnek kirekesztést és bárkit is, aki megújulást akar. ■ Kondor Gábor Nyíregyháza

Next

/
Thumbnails
Contents