Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-20 / 67. szám

Március 19.: Virágvasárnap. Egy héttel húsvét előtt meg jelent a barka.

Űj város született március elsején a Szamos partján. Csengerben március 18-án, szombaton ünnepelték a hat társközségével — Csengerúj- faluval, Csengersimával, Sza- mosbeccsel, Szamosangya- lossal, Szamostatárfalvával és Komlódtótfaluval — együtt 9 ezer lelket számláló településen e nem mindennapi eseményt.

Az Erdélyt és az Alföldet összekötő fontos kereskedelmi útvonal egyik jelentős állomása volt hosszú évszázadokon át Csenger, amelynek nevét először 1219-ben említi a Váradi Regestrum, majd 1429-ben — éppen most 560 éve — a mezővárosi rangot is elnyerte. Az ünnep külsőségeit csupán egy, a város határán kifeszített transzparens jelentette, amellyel a városba érkezőt köszöntötték, egyébként a szombati nap olyan volt, mint a többi. Kivéve a művelődési házat, amely zsúfolásig megtelt a résztvevőkkel, akik között ott voltak a megyei szervek, a nagy országos szolgáltató szervezetek képviselői, a szomszédos — és leendő — városok tanácselnökei, s a településükért legtöbbet munkálkodó polgárok. Apáti György tanácselnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára emelkedett szólásra.

— Történelmi igazságtevésért jöttünk ma össze — hangsúlyozta a bevezetőben —, hogy visszaadjuk Csenger- nek a városi jogot és az ezzel járó megbecsülést. Csenger 1429-ben már mezőváros, s nem a lakóin múlott, hogy ezt a rangját az elmúlt évszázadban elveszítette. Az viszont már a csengenek 4*^e- me, hogy az utóbbi évek kiemelkedő településfejlesztő munkájával kivívták: az Elnöki Tanács ismét megadta számukra a városi státust. Fontos, hogy ilyen ünnepi alkalommal szóljunk az elődök tetteiről, hogy tudjuk: ha egy nép élni akar, a múltjából kell erőt merítenie, hogy magabiztosan léphessen előre.

Idézett Szabolcs-Szatmár megye, s a település* gazdag történelmi múltjából, kiemelkedő és nem ritkán viharos eseményeiből, amelyek között volt építés és rombolás, alkotás és pusztító tűzvész, járvány, árvíz. Az első világháború után szenvedte el történelme újabb nagy csapását e vidék, amikor kiszakították szerves közegéből, amikor Csenger a határszélre került, s az ilyen területek kívül esnek az érdeklődés központjától. S hogy ez a most már város mégsem csupán múltjába merengett, hanem előre tekintett, jövőjét alapozta, arra bizonyíték a mai nap is.

Apáti György tanácselnök átveszi az Elnöki Tanács város alapító oklevelét.

Bizonyíték az itteniek bátor szorgalma, tehetsége, amelynek következménye a felvirágzás. Ez Csenger — és egyúttal az ország — történetének olyan tanulsága, hogy a viharokat kiálló, a nehézségekkel bátran szembenéző kisebb és nagyobb közösségek képesek a nagy tettekre, önmaguk és utódaik számára maradandót alkotni. A nagy kérdés ma az: tud-e a mi nemzedékünk ugyanilyen elhatározottsággal építkezni, képes-e olyan alkotó munkára, amely egyedüli forrása a fejlődésnek? A nép válasza az: igen! Igen akkor is, ha a társadalomátalakítás nehéz és bonyolult körülményei között élünk, ha a demokrácia építkezésében nem ritkán találkozunk szélsőségekkel, szokatlan és nem sokra vivő jelszavakkal, vagyis a társadalom átalakításának természetes hordalékaival. Ez a nép megmutatta és a jövőben is megmutatja, hogy van eltökéltsége és tehetsége is az alkotáshoz. A fő kérdés itt, ezen a vidéken sem az, hogy akarnak-e dolgozni, hanem sokkal inkább az, hogy kapjanak lehetőséget a munkához, hogy a szorgos munkáskezeket ne kárhoztassa tétlenségre a munkahelyek hiánya, a meglévő üzemek stagnálása.

E táj életét alapvetően befolyásoló mezőgazdaság helyzetéről, jelenéről és jövőjéről szólt ezt követően Berecz János. Rámutatott: a hatvanas évtized a magyar vidék különleges időszaka volt. Nemegyszer hangzott el. hogy a magyar paraszt konzervatív, mire válaszként Európának ezen a táján olyan mezőgazdaság született, amelynek teljesítményére méltán lehetünk büszkék, minden bizonnyal ezt követően is. A magyar paraszt néhány év alatt át tudott állni az új gondolkodásra, technológiára, miközben megőrizte vállalkozó kedvét, befogadta és megbecsülte a falura tízezrével érkező ú j értelmiséget is.

— Nagy figyelmeztetés ez napjainkban, amikor a mező- gazdaság továbbfejlesztésére van szükség. Egy nehezebb helyzetben különösen fontos a mezőgazdaságban dolgozók helytállása, új nekilendülése. A Központi Bizottság agrártézisei is azt szorgalmazzák, hogy tovább is meríthessünk a magyar vidék közismert szorgalmából, s immár felhalmozódott szellemi gazdagságából is. E tekintetben külön is szólni kell az önkormányzatról, amely sajnos sokáig gúzsba volt kötve, s így nem tette lehetővé, hogy a helyiek gazdálkodása, tehetsége, akarata érvényesüljön. Elég sokáig tartott — és sok tekintetben még ma is tart — az az időszak, amikor a megcsontosodott intézményrendszer nem bízott a helyiekben azzal, hogy csak a központban tudnak mindent. Nagy tanulság számunkra, hogy az ország most már teljességgel és e tekintetben is azoké legyen, akik kezelik a gépeket, munkálják a földeket, új és új szellemi megoldásokon törik a fejüket. Most már teljesen világosan látjuk, hogy az ország gazdagsága abból jön össze, ha mindenki teszi a dolgát. Ezért az ön- kormányzat fejlesztése elengedhetetlen követelmény. El kell hinniük bármilyen központban dolgozóknak, hogy az önkormányzattal élők nem hoznak rossz döntést, elhatározásaik nem mennek más települések rovására. Az MSZMP cselekvési programja ezért is számol teljes komolysággal a városok és községek valódi önállósága kibontakoztatásával. Az alulról fölfelé építkező ön- kormányzat megváltoztatja a

(Folytatás a 4. oldalon)

Öröm az arcokon: újra város Csenger!

Tudományos ülés a 70. évfordulón

Emlékezés a Tanácsköztársaságra

A Magyar Tanácsköztársaság létrejöttének 70. évfordulója alkalmából és Szamuely Tibor tevékenységéről a Nyíregyházi Városi Tanács dísztermében tudományos emlékülést rendeztek szombaton délelőtt. A rendező szervek nevében az emlékülés elnöke, Sol- tészné Pádár Ilona, a Hazafias Népfront megyei titkára köszöntötte a résztvevőket.

Megnyitóbeszédet Gyurics- ku Kálmán, a megyei párt- bizottság első titkára mondott, aki a múlt értékelése, 1848 és 1918—19 példája alapján a harc vállalására hívta fel a figyelmet. Kiemelte, hogy nem a látványos ünnepségekre, hanem a példa alapján történő építő- munikára van szükség, a szocializmus eszméinek vállalására azért, hogy gyarapodjon az ország.

Az őszirózsás forradalom és Tanácsköztársaság jelentőségéről fő referátumában Hajdú Tibor, a Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója beszélt. A legújabb történelmi értékelések szemszögéből világította meg a múltat, hiszen korábban a két forradalom történetét különválasztották, de igazából egyetlen folyamat két fázisáról beszélhetünk. A Tanács- köztársaság sok tekintetben folytatta és megvalósította a polgári demokratikus célokat, míg több szempontból — a gazdaságban elsősorban — ezen túllépett.

Helytelen volt 1848. március 15. és 1919. március 21. szembeállítása. Fel kell ismerni, hogy március 15. azért lehet az egész magyar nép ünnepe, mert az akkori demokratikus célok lényegében megvalósultak, míg a tanácsköztársasági szocialista eszmék megvalósítása napjaink feladata, a hetvenéves évforduló a szocializmust akarók ünnepe.

Az emlékülésen Szabolcs megye huszadik századi képét, az első két évtized társadalmi-gazdasági viszonyait dr. Láczay Magdolna, a meA tudományos emlékülés résztvevőinek egy csoportja

zőgazdasági főiskola adjunktusa mutatta be. Jellemző volt a megye agrárjellege, ahol a földterület közel 60 százaléka az alig századrésznyi nagybirtokosok kezében volt, míg a 60 százalékot kitevő törpebirtokosok a föld- nék mindössze 8 százaléka fölött rendelkeztek.

A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság megyei eseményeiről, hátteréről dr. Cserve- nyák László, a tanárképző főiskola főigazgatója szólt.

Szamuely Tibor szerepével foglalkoztak a következő előadások. A Kommunisták Magyarországi Pártjában folytatott tevékenységét Milei György, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa ismertette. A Tanács- köztársaság ideje alatti életútjától dr. Eeigel Mihály, a mezőgazdasági főiskola tanszékvezetője beszélt, míg a

Szamuely család sorsát, a hat fiú és egy lány életútját dr. Fazekas Árpád főorvos mutatta be.

A tudományos emlékülés Csabai Lászióné, a városi tanács elnöke zárszavával ért véget.

Az emlékülés képviselőinek, munkásmozgalmi veteránoknak, Istvánovics Mártonnak, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége főtitkárának és Ábel Lászlónak, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökségi tagjának részvételével a társadalmi munkában, a munkásőrség, a vállalatok, üzemek részvételével helyreállított Szamuely-háznál koszorúzási ünnepséget rendeztek.

Az emlékülésen Kiváló Társadalmi -> Munkás kitüntetést kapott Somogyi Jolán, a megyei könyvtár ny. tudományos főmunkatársa Szamuely Tibor életútjának kutatásáért

Rossz döntések után jobbak?

Szabolcs-Szatmár egyik legnagyobb társadalmigazdasági gondja napjainkban a foglalkoztatás helyzete. A korábbi rossz döntések után után mi várható a jövőben? Erről olvasható interjú a 3. oldalon.

Még büntetőkkel sem megy

...az NYVSSC labdarúgócsapatának. Hazai pályán sovány egy pontra tellett. (8. oldal)

VÁROSSÁ AVATTAK CSENGEK!

Az ünnepi eseményen Berecz Jánas mondott beszédet

XLVI. évfolyam, 67. szám ARA: 4,30 FORINT 1989. március 20., hétfő