Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-18 / 66. szám

6

1989. március 18.

„Ki biztatott, hogy szívedet rohamra vidd?”

Már összeroskadsz, — végre mondd: mit is akarsz hát, te bolond?

Ki biztatott e sorsra itt, hogy szívedet rohamra vidd, és kitért mellel odaállj, hol a veszély szíven talál?

(Váci Mihály)

y Kelet

A Ingyararsdg

HÉTVÉGI MELLÉKLETE

„A habilitáció (beilleszkedés) és a rehabilitáció (visz- szailleszkedés) jelöli az egészségkárosodott embereket segítő mindazon intézményes és spontán folyamatokat, tevékenységet, melyek az egészségkárosodás társadalmi-gazdasági következményeinek mérséklését szolgálják. Rehabilitálandók: hosszabb-rövidebb munkaviszony után balesetet szenvedett vagy megbetegedett személyek, akiknél a gyógyulás után olyan elváltozások maradtak, amelyek következtében az eddigi teljes értékű munkavégzésre alkalmatlanná válnak.”

(A foglalkozási rehabilitáció tanácsi feladatai, 1985).

z ország lakossáA

gának mintegy 6 százaléka, a rokkantaknak viszont egytizede (60 ezer ember) él Sza- bolcs-Szatmár megyében. A munkavállalási

korban lévő megváltozott

munkaképességűek száma megyénkben eléri a 35 ezret.

Csömör Klára, az elsőfokú szakértői bizottság főorvosa: a rokkantsági igény és arány évek óta emelkedik. Megyénkben évente tízezer aktív kereső közül körülbelül 200-an jelentik be rokkantsági igényüket és mintegy 120—125 embert rokkantnak nyilvánítunk. Szabolcs-Szat- már megye ebben a nemkívánatos folyamatban az elsők között foglal helyet. A rokkantságot okozó betegségek gyakorisága a betegség- csoport szerint a következő: a keringési rendszer betegségei magasan az első helyen vezetnek, ezt az elme- és idegbetegségek követik. A daganatos betegségek szintén nagy számban fordulnak elő, majd a csont- és ízületi rendszer betegségei következnek és végül, de nem utolsósorban a légzőszervi betegségeket kell említeni. A létbizonytalanság növekedésének következtében egyre többen tartanak igényt arra, hogy rokkanttá nyilvánítsák őket. Ezek közül sok embernek az egészségi állapota meg sem közelíti a rokkantságot, csupán megélhetési problémáinak megoldását látja a nyugdíjaztatásban, önmagában már ez is elgondolkodtató jelenség.

— Sajnos azonban tény az is, hogy egyre több a súlyos beteg. A rokkantakat három fő csoportba soroljuk. Az egyik csoportba tartoznak az úgynevezett 67 százalékosak, akik munkaképességük kétharmadát vesztették el. A másik csoportba a rendszeres munkavégzésre képtelenek, de önmagukat még ellátni tudók tartoznak, míg a harmadikba azok, akik önmagukat sem képesek ellátni. Meg kell mondanunk, hogy a 67 százalékosok közül sokan anyagilag valóban jobban járnak, mint leszá- zalékolás előtt, különösen ha munkát is vállalnak később. Viszont a jelenlegi szabályozók szerint a megállapított

nyugdíjak közti különbségek nem tükrözik ezeknek az embereknek az egészségi állapotát. A csökkent munkaképességű embereknek egyébként feltétlenül szükségük van arra, hogy tevékenykedjenek, de egészségi állapotuknak megfelelően. Egyéni vagy pszichés támogatásukra különösen nagy gondot kell fordítani.

Csömör Klára főorvos:

— Az országos rokkantsági adatokat összehasonlítva kiderül, hogy megyénkben a legmagasabbak közé tartozik a rokkantsági arány és a legalacsonyabb az iskolai végzettség. Az iskolázottság összefüggésben van a lakosság egészségügyi állapotával. Az ingázás is növeli a megbetegedések számát. Aki 20—30 évig eljár az ország

másik végébe dolgozni, az bizony jobban ki van téve a különböző tartós betegségeknek. Egyébként a család is pszichés védettséget ad — és ezeknél az embereknél ez is hiányzik.

— Mondani sem kell, hogy az alkoholfogyasztás nagyon káros. Kétségbeejtően sok a még éppen nem alkoholbeteg, de már súlyos alkohol- függőségben szenvedő ember. Ez a nép a 70-es évek óta napi 12—14 órát dolgozik, állandóan fáradt, feszült. Sajnos, tapasztalati tény: sokan úgy gondolják, hogy egy kis mennyiségű alkohol oldja a feszültséget. Nem ismerem az ide vonatkozó adatokat, de úgy gondolom, az alkoholisták számában is

megyénk az elsők között áll. Ez is súlyos betegség forrása lehet. Emelkedik a fiatalok megbetegedése is. A megszületett gyermekek 12—14 százaléka valamilyen módon sérült. A fogyatékos gyermekek elhelyezése is nagy gond a családnak, a társadalomnak. Nem kedvez az életszínvonal romlása sem az egészségnek. Hogy mást ne mondjak: a krónikus betegségek „karbantartása” költséges. Nem olcsó dolog betegnek lenni. Gondolja csak el, hogy a diétázóknak a szénhidrátszegény, de fehérjékben, vitaminokban gazdag táplálkozás mennyire költséges. Az infarktus megelőzéséhez is zsírszegény ételek szükségesek. A gyógyszerek is csillagászati összegekbe kerülnek. A mindennapi hajsza, stressz, a rendezetlen életmód viszont mindennél veszélyesebb. Golenyák Béla főorvos, rehabilitációs osztályvezető:

— A csökkent munkaképességűek között igen sok mozgásszervi beteg is akad, a számuk emelkedő. Nem is a számarány, hanem a kórkép súlyossága miatt kell erre odafigyelni. Ha a társadalom nem ad nékik megfelelő lehetőséget, egzisztenciális és

P. József 30 éves. jó megjelenésű, szép szál fiatalember, öngyilkossági kísérlet következtében százalékolták le. 20 éves volt, amikor Ámor nyila szíven ütötte. Nagy szerelem volt, amely azonban nem teljesedett be, mert a lány nem akart feleségül menni a fiatalemberhez, aki emiatt permetlét ivott. Szülei észrevették, a gyors orvosi segítség mentette meg. Keze és lába azonban megbénult. Nyíregyházán az idegosztályra került, de Budapesten is‘gyógyították.

— Sok idő és türelem kell a gyógyuláshoz — meséli. — Előbb csak a kezem kezTácsik

János

grafikája

dett engedni, mozdulni. Nagy eredmény volt, amikor már egy poharat úgy-ahogy megfoghattam. Igyekeztem mindig elfoglalni magam. Szép lassan dolgozgatni, barkácsolni is kezdtem. Egyre több munkát el tudtam végezni, már csak a lábfejem van megbénulva, de biztató, hogy mostanában érzem a lábam végét is. öt éve egy kisiparos mellett újra dolgozni kezdtem, most a Start Vállalat alkalmazottja vagyok. Közben megnősültem, házat építettünk, két kisgyermekem van. Ügy érzem, rendeződött az életem.

bilissá teszi, felborítja, «jz. addigi egyensúlyt. A tartós betegre még inkább vonatkozik ez. Különösen nagy figyelmet kell tehát az ilyen betegekre fordítani. Állapotukban is több periódus van.

— A balesetet követően letargikus állapotba kerülnek. A betegek orvosilag ekkor vannak a legveszélyesebb stádiumban. Szerencsére a kórházban ezek a betegek nem maradnak magúikra. A gyógyítómunka igyekszik a depresszión is átsegíteni őket. A második szakaszban a beteg pszichésen már elfogadja a csonkolt életet, ám a félelem és a várakozás érzése kavarog benne. Ügy érzi: az ismeretlen félé halad. A harmadik szakaszban, miután

>r (ITT f-. •

rúlnek egyensúlyba. Bár kezelésre vissza-visszajárnak, ép segítségre szorulnak. Ezt követné a pedagógiai rehabilitáció. Sok esetben új szakmát kellene tanulniuk, de a társadalomnak is több lehetőséget kellene biztosítani. A legnagyobb baj, hogy kevés munkahely kínálkozik számukra, és jó lenne, ha a rokkantsági nyugdíj elég lenne arra, hogy indulásuk hátrányait kiküszöbölje.

— A szociális rehabilitáció is fontos lenne, de sajnos, sok munkahelyen félnek a leszázalékolt munkaerőtől, pedig ezek az emberek még jobban ragaszkodnak a munkahelyükhöz, mint mások. Monoton munkára, például gépesített helyre alkalmaN. Józsefné 30 év körüli, csinos fiatal- asszony. Csak a járásán vehető észre némi bicegés.

— A vonatról szálltam le, amikor a szoknyámat a fejemre fújta a szél. Figyelmetlenül léptem le, s a vonat egyik kereke átment a lábamon, emiatt az egyik lábfejemet amputálni kellett. Nagy akarterőm- nek, no és családomnak (két gyermekem van) köszönhetem, hogy magamhoz tudtam térni. Az orvo9 is azt mondta, igen erős a szervezetem, hogy ilyen hamar rendbejöttem. A munkahelyemre, a ruházati ktsz-be visszavettek ugyan, de fél év sem

telt el, s a főnököm mindent megtett azért, hogy eltanácsoljon onnan. Pedig higgye el, ugyanannyit dolgoztam, mint más. Kénytelen voltam leszázálékoltatni magam, 67 százalékos nyugdíjas lettem fiatalon — kesereg az asszonyka. — Most itthon vagyok, de mindig igyekszem magam lekötni, ablakot mosok, takarítok, főzök, varrók, kötök. A lányom mindig csodálkozik, amikor az iskolából hazajön. „Anyu, te megint mennyit dolgoztál ma is.” Egyedül a cipelést nem bírom. Jó lenne bedolgozóként valami olyan munkát kapni, amit itthon is elvégezhetek.

megszámlálhatatlanul sok egyéb gondjuk miatt a társadalom perifériájára kerülnek. Még a rövidebb ideig tartó betegség sem közömbös senkinek. A betegség az egyén kedélyállapotát, teljesítőképességét, hangulatát lamegkapta a gyógyászati segédeszközt, eleinte sokat vár és ilyenkor orvosi segítséggel igyekszünk ránevelni őt megváltozott életkörülményeire. Ha megtanulják használni ezeket a gyógyászati eszközöket, akkor kell. János 41. éves, kétgyermekes fiatal férfi. Kisportolt alkatú, jobb kezét és lábát viszont nehezen mozgatja.

— Szombaton taxiztam, vasárnap pedig pingpongoztam. Hétfőn reggel arra ébredtem, hogy képtelen vagyok megszólalni, a kezemet és lábamat is nehezen mozgatom. Azért még bementem a munkahelyemre, a Vagép-hez dolgozni. Onnan küldtek el az orvoshoz. Rögtön az ideggyógyászatra kerültem, három napig vizsgáltak, közben teljesen lebénult a lábam, öt napig kómában voltam. Mint mondták: az egyik fontos erem elzáródott. Azt hiszem, a feleségemnek köszönhetem, hogy életben maradtam. ö minden áldott nap külön engedéllyel bejött hozzám és késő estig ott maradt. Vigasztalt, visszaadta az életbe vetet hitemet.

— ö kezdte el a gyógytomáztatásomat is. Mint egy kisgyereket, logopédus kezdett el tanítani újra beszélni, szinte minden hangot újra kellett megtanulni. A jobb kezem és lábam ma is alig tudom mozdítani, bal kézzel tanultam meg újra írni. Hetvenkét és fél százalékosnak írtak le. A munkahelyem nagyon rendes volt, meós- ként fogadott vissza, heti 20 órát dolgozom.

— Tudja, azóta is gondolkodom, miért történt meg ez velem. Valószínűleg azért, mert sokat vállaltam. De ha újra kezdeném, most sem tehetnék másként. Nekem csak így lehetett beilleszkednem a társadalomba, ahogy tettem. Feleségemmel együtt mindketten Foton nevelkedtünk, semmink nem volt, amikor elkezdtük. A munkám mellett másodállást is vállaltam, taxiztam, mert kellett a pénz. Naponta 14—15 órát dolgoztam, hétvégén otthon is segítettem, ahogy tudtam. Rengeteget tanultam, munka mellett megszereztem például a technikusi képesítést és a marxista egyetemet is elvégeztem. Valaha a Dunaújvárosi Kohászban futballoztam, látja most meg újra kellett tanulnom a járást, és a jobb kezem használatát.

sabhak is, mint az egészséges emberek. Sajnos a társadalmi rehabilitáción is sok mindenben változtatni kellene. Gondolni kéne erre épületek, járdák, lépcsők, járművek stb. tervezésekor és építésekor. Hangsúlyoznom kell, hogy a rokkantak, a mozgás- sérültek az épekkel egyenlő értékű állampolgárok. A különbség csak annyi, hogy nekik több nehézséggel kell megküzdeniük. Hogy ne kerüljenek hátrányba az egészségesekhez képest, minden segítséget meg kell adni nekik.

P. Sándor 25 éves, alacsony, erős testalkatú fiatalember. Katona volt, amikor vonatbalesetet szenvedett. Kiesett vagy kilökték a vonatból, és csak arra ébredt fel a 'kórházban, amikor már amputálták a kezét. Sokkos állapotba került, de hamar összeszedte magát.

— Mire meglátogattak a szüleim, már én vigasztaltam őket. Ogy fogtam fel az egészet, mintha eltört volna a kezem. Amikor hazakerültem, erős akaraterőmnek köszönhetően találtam meg újra magam. Nagyon sóikat segítettek a barátok, a testvéreim és a szüleim. Hobbim a sakk, ez is elterelte a gondolataim, most is játszom a mozgássérültek egyesületében. Gyűjteni kezdtem újból az érméket is. Ez is lekötött. Próbáltam megfelelő munkát találni, de csak portás lehettem volna. Aztán amikor megalakult a Start Vállalat, oda felvettek. Villanyszerelő lettem újra, a szakmámnak megfelelően. A nehezebb feladatokat úgy oldom meg, hogy kapok magam mellé egy embert, aki irányításom alatt dolgozik.

Az első ilyen „célvállalatok” a II. világháború után jöttek létre hazánkban, a látássérültek speciális foglalkoztatására. Az úgynevezett „vak-szakmák na ” épültek ezek az üzemek (kosárfonás, seprűkötés). Később a profil bővült. Ezek a vállalatok, illetve dolgozóik kezdettől több kedvezményben, támogatásban részesültek (csökkentett munkaidő, több szabadság stb.). Nyíregyházán alig több mint egy éve alakult meg az első ilyen jellegű munkahely, a Start Vállalat. Igazgatója Balogh Zoltán.

— Engedélyünk 15 féle ipari tevékenység végzésére érvényes. Háromszázan dolgoznak a vállalat különböző telepein, munkatársaink 80 százaléka megváltozott munkaképességű, 10 százaléka bedolgozó.

— Nálunk a legbetegebb ember is fontos, mert olyan feladatot végez el, ami rászabott és a vállalatnak szükség van a munkájára — mondja az igazgató. — Sajnos, a megyében Kisvárda térségében, a Felső-Tisza-vidé- kén, Csenger és Nagyecsed környékén nincs ilyen vállalat, vagy hasonló munkahely. A Startnak a gépi ellátottsága is jobb lehetne. A létszámhoz képest kevés a gép, de ezek legalább újak és modernek. A vállalat az első év végén sikeres esztendőt könyvelhet el. Az eredmények pozitívak, a tervezettnél több nyereiséget értek el.

_______________

(Bodnár- cJi tnán