Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-14 / 62. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. március 14. A meteorológus is meglepődött Népművelő —* a háttérben AZ ÜJ SKODA GENF- BEN. A hazai utakon bizonyára nagyobb nép­szerűségnek örvend majd a csehszlovák Skoda gyár típusa, a Favorit, mint a március 9-én megnyílt genfi autósza­lonban, ahol képünk ké­szült. (MTI fotó) E ttől szerencsésebb és eredményesebb sze­zonkezdést kevesen képzelnek el a horgá­szok közül, mint amilyen egyik nyíregyházi sport­társukkal a minap meg­esett. A kellemes idő, a melegedés őt is kicsalta a császárszállási kis tó partjára. Ült, üldögélt méla lesben, amikor kez­detét vette a csoda. Fel- vágódott a kapásjelző, ő pedig úgy csinált, aho­gyan az a horgászok nagy könyvében meg vagyon ír­va: rutinosan bevágott, majd érezve a zsákmány súlyát, szakszerű fáraszt­A „kihelyezett" esküvő Libaháború Tiszaeszláron A „Lilbaíháború” Tiszaesz- lár lakosságát hónapok óta izgalomba tartja. Mi történt? — Száznyolcvan darab öt­hatkilós libáknak bottal üt­hetjük a nyomát — mondja Gyányi Miklósné. — Szerin­tünk azokat illetéktelenek elhajtották. A család évek óta rend­szeresen több száz libát tart. A hízottakat a püspökladá­Á kapitány ciklonriadója Évszázadit retard dőlt nwg februárban A nagy nap már elmúlt, a mézeshetek javában tarta­nak, az ifjú pár emlékezeté­ben azonban egy életre szóló emlék a nevezetes esküvő. Igaz, nemcsak ők zárták azt a szombatot egy életre a szí­vükbe, a nyírbátori általá­nos iskola és nevelőotthon lakói sem igen felejtik el egyhamar Szabó János és Il­lés Terézia esküvőjét. A menyasszony — most már fiatal menyecske — ugyanis állami gondozott volt, az otthon lakója, aki nyolcévesen került intézet­be. Meghívottjai között így S épp intézeti gyerekek tak. Eljöttek egykori ott­honának, a tiszadobi gyer­mekvárosnak lakói is. Így aztán nem csoda, hogy a gyönyörű iskola társalgója majdcsaknem szűknek bizo­nyult. A kihelyezett esküvőre természetesen valamennyi gyermek kíváncsi volt. Aki nem fért a társalgóba, az sem maradt ki az események sorából, hiszen videón követ­hette nyomon a nevezetes pillanatokat. A Nyírbátori Társadalmi Ünnepségeket Rendező Iroda munkatársai kiköltöztek az iskolába, ahol az események szervezője és irányítója, ma­gyarán a vőfély — Sum Fe­renc, igazgatóhelyettes volt. Az ünnepi menü csigale­ves, töltött hús, rántott hús, gombás rizs volt, hozzá fejes saláta, befejezésül pedig emeletes menyasszonyi torta került az asztalra. Az ellátást az iskola, az italokat pedig a család fizette. A fiatal pár bőséges aján­dékkal indulhat a közös út­nak. Tériké az iskolától nagy bőrönd ruhát, gyönyörű po­Illés Terézia és Szabó János az anyakönyvvezető előtt. hárkészletet, a Gyermekvé­delmi intézettől pedig ágyne­műgarnitúrát kapott. Ezek persze csak az apróságok, hi­szen az otthonteremtésben legtöbbet az ötvenezer forint életkezdési támogatás jelent majd számukra. — Nagy szükség lesz rá, meg takarékoskodni is fog­nak — mondja Tériké, hiszen most még az anyósomékhoz költözünk. Mit várok a há­zasságtól? — kerekíti nagyra a szemét. — Végre bekerülök egy családba, gyermekeim lesznek, akiket szeretettel nevelek. Igaz, most még nem tudok főzni, de a sógornőm azt ígérte, megtanít... Szabó János, az ifjú férj eközben elégedetten moso­lyog. Kőműves, akit munka­társai szerénységéért, dol- gosságáért egyaránt szeret­nek. Esküvői tanúja is a bri­gádvezetője volt. Huszonhét­ezer forint megtakarított pénzének jelentős részét fia­tal feleségére költötte, akinek a jegygyűrűn kívül sok szép ruhát is ajándékozott. — Nem akartam, hogy úgy nézzen ki, mint akire senki­nek sincs gondja... — ma­gyarázza zavartan. Szép do­log. hogy az iskola ilyen es­küvőt rendezett számunkra. Ezentúl sokkal több időm lesz, nein kell mindennap udvarolni... A nyírbátori Általános Is­kola és Nevelőotthon 11 éves fennállása alatt ez volt a második esküvő. A száz- nyolcvan állami gondozott életében jelentős esemény. Legtovább azonban mégis az ifjú pár őrzi majd emlékét, hiszen számukra nemcsak nevezetes ünnepet, hanem egy új élet kezdetét is jelen­ti az a nap... Kovács Éva Nagyváradról telepe­dett át férjével Nyír­bátorba Vincze Edit fes­tőművész. Korábban már két alkalommal vett részt az itteni alkotóház munkájában, aminek nagy szerepe van abban, hogy Nyírbátort válasz­tották jövőjük színhe­lyéül. A városi tanács, a képzőművész stúdió máris segíti munkáju­kat. A művésznő a stú­dióban alkot, most fe­jezte be azt a két mű­vét, amelyet a Budapesti Tavaszi Fesztiválon ál­lítanak ki a Gellért Szál­lóban. Az Üzenet és Ne bántsatok című alkotás egyaránt — természete­sen — erdélyi emlékeket elevenít fel a vásznon. (Elek Emil felvétele) Reggeli L elkesedésem a tető­fokára hág. Az ál­lomáson, Nyíregy­házán, reggel hat órakor megjelenik a friss tej és a ropogós kifli az Utas­ellátó standjain. Van ott még kakaó is, meg zsem­le, az is friss. Nosza, mondja az utazni vágyó, eszem valamit, az otthoni reggeli úgyis elmaradt. Fél liter tej, két kifli — így a vevő, no meg egy pohár. Persze pénzért. Nos, ez az, ami nincsen. Hát akkor mi legyen? Lyuk a zacskón, és jöhet a bűvészmutatvány. Eset­leg egy szívószál, ami pil­lanatok alatt beleesik a tejbe. Tökéletesen bonyo­lulttá válik a reggeli, ét­vágy ugrik, majd a tej is, ki a kézből. Mert csak az egyikbe fér, a másikban a két kifli igyekszik elhe­lyezkedni. A reggelizés­ből dühöngés lesz. Az igénytelenség miatt. Mert egy valamirevaló büfé­nek tudnia kell, a vendég az első, kedvét kell ke­resni, és a minimális kul­turáltságot biztosítani szá­mára. Ez még nem megy. Óvok is mindenkit, hogy ilyen reggeli kalandba keveredjék. A ruhára, ka­bátra ömlő tej és kakaó ugyanis pestig nem szá­rad meg. (bürget) Nemcsak a laikus, de még a meteorológus is izgatott lesz, ha visszagondol 1989. február 26-ra. Ez volt ugyan­is az a nap, amikor a baro­méterek 720,9 higanymilli­méter, azaz 96,1 hektopas- cal értéket jeleztek. Erre a mérések feljegyzése óta, vagyis Nyíregyházán 1868- tól nem volt példa. Egy tengeren játszódó re­gényben írta a szerző, hogy amikor a nyílt tengeren a légsúlymérő a 720 higanymil­liméterhez közeledett, a ka­pitány riadót rendelt el, mondván: jön a ciklon, s ve­szélyhelyzet alakult ki. A meteorológusok megerősítik, ez a megállapítás helytálló, hiszen ilyen légnyomás olyan fokozott ciklontevékenység­gel jár, ami szélben, vihar­ban nyilvánul meg, s poten­ciálisan nagy csapadékot hoz. Ez játszódott le február­ban, nemcsak a megyében, de az egész kontinensen, a Balti-tengertől a Brit-szige­teken át a Kárpát-medencé­ig. A ciklonbetegek különö­sen érzékenyek voltak ebben az időben, és a fokozott szél viharossá vált, károkat is okozott. A meteorológusok számára is olyan meglepő volt, hogy a szokványos adatlapokon nem is tudtak számolni, segédanyagokat kellett elővenni, hiszen a pél­dátlan helyzetre senki nem készült fel. Ha úgy tetszik: az évszá­zad egyik legizgalmasabb meteorológiai jelenségének voltunk tanúi. Szerencsére minket az egésznek csak a széle ért, de így is megízlel­tük, milyen az, ha rendkí­vül alacsony nyomású örvé­nyek jönnek fölénk. A szak­emberek véleménye szerint hamarosan ilyenre nem szá- - molhatunk, hiszen a hazai és nemzetközi adatcseréből kitűnik: több mint száz éve nem volt ehhez hasonló je­lenség. Nem mernek tanúskodni Gyányi Miklós az imént említett utat a rendőrökkel is megtette. Az úszóhártyás nyomok között, férfi és női cipönyomokat is felleltek. Az eset híre messzire ment. Néhány nap múlva egy tisza- eszlári asszony elmondta, hogy szeptember 2-án látta: valakik egy csapat szépen hí­zott libát Sz. József udva­rára hajtottak. Rajta kívül több szemtanú közölte: már máskor is látott hajnalban libákat terelni. Jó néhá- nyan nem mernek tanúskod­ni. Ezek után Gyányiék el­mentek Sz. Józsefhez, a jó­szágaikat visszakérni. Nem — Az uram hangját meg­ismerték, a hívó szavára (még a tépés okozta szenve­dést követően is) elindul­tak utána. Akik mindezt lát­ták (tízen) azokban a két­ség sem merült fel, hogy a liíbák nem a Gyányiéké. A tulajdonosaik az állataikat (170-et) hazahajtották. De száznyolcvan nem került elő. — Sz. József és rokonai többször megfenyegettek — közli Gyányi Miklósné. — Úgy hallottuk, hogy tavaly szeptember 2-a körül Tisza­eszláron másoknak is veszett el libájuk. Már lassan mi is félünk jószágot tartani. Az ügyben a közelmúlt­ban Nyíregyházán tárgya­lást tartottak, de ítélet nem született, mert további ta­núkat fognak meghallgatni. (cselényi) gatásokkal partra húzta a zsákmányt. Amikor is ki­derült, hogy kettőt ütött egy csapásra, ugyanis a damil végén két, egyaránt kétkilónyi potyka került horogvégre. Hogyan? Ko­rábban a szomszéd már félig magáénak tudhatta az egyik pikkelyest, ám végül mégis lemaradt a zsákmány. Aztán a már „kantáros'’ vad valaho­gyan sorstársa útjába ke­rült, a damilok és hor­gok összeakadtak. így a szerencsés horgász a re­mélt egy zsákmány he­lyett kettőt emelhetett a partra. (mán) Művészeti menü A nyíregyházi művészeti hetek idején programokat szervező népművelőket mutatunk be — akik nincsenek ref­lektorfényben, de akik nélkül nem jöhetne létre a produk­ció. Dede Zoltán a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központ munkatársa, a Ma­gyar Állami Balett Intézet néptánc szakán diplomázott, majd azt követően elvégezte a művészképzőt. Hozzá tar­toznak azok a műsorok, me­Árulkodott a fekete fej nyi tsz közreműködésével a Debreceni Baromfifeldolgo­zó Vállalatnak adják le. Az állatokat a lakásuktól kö­rülbelül két kilométerre lé­vő erdővel, nádassal körül­vett tanyán nevelik. A férj, Gyányi Miklós minden éjjel a tanyán alszik. A kritikus nap hajnalán a gazda kutyái ugattak ugyan, de a férfi azt hitte: vad­disznókra acsarkodnak, hi­szen azok a sötétség leple alatt a tanya körül gyakran felbukkannak. Ezért nem ment ki. Toll, de honnan? — Reggel, miután feléb­redtem, a legelésző libák után indultam — szól Gyányi Miklós. — Találkoztam az­zal az emberrel, aki a libák­ra nappal vigyáz, ö a friss nyomokat és tollakat látván megkérdezte tőlem: hogyan lehet itt toll, amikor libák nem is jártak erre? — Iga­zad van — mondtam, s rög­tön nyomozni kezdtem. A szárnyasoknak a tiszaeszlári újtelep felé vezető lábnyo­main .haladtam. sikerült, mert karókkal fo­gadták őket. Gyányiék mit tehettek? Hazamentek. Utá­na a gyanúsítottak idő előtt, vagyis a négy és fél hetes libákat megtépték. Gyányiék néhány nap múl­va rendőri kísérettel Sz. Józseféket újra felkeresték. A gyanúsított udvaráfl ekkor körülbelül 220 liba lehetett. — A sajátjainkat megis­mertük, ami nem okozott ne­hézséget. Volt közöttük olyan, amelyiken összeté­veszthetetlen jegyek vol­tak, például fekete fej, meg fekete szárnytollak — emlí­ti a asszony. Megismerték a gazda hangját lyek a mozgással kapcsolato­sak. Mit láthat márciusban a közönség? — A Magyar Artistaképző Intézet lesz a vendégünk március 17-én. Róluk azt mondhatom el, hogy a nö­vendékek rendszeresen részt vesznek a párizsi és a Can- nes-i cirkuszi világfesztivá­lokon, a többségük díjnyer­tes, vagy helyezett, közülük több fellép itt nálunk. — Nyíregyházán jól ismert a Primavera amatőr balett­együttes. Ez a csoport min­den évben szerepel a művé­szeti hetek műsorában, hi­szen Feketéné Kun Ildikó balettmester irányításával mindig új és igényes másfél­két órás előadással jelentkez­nek mint most 19-én is, és telt házakat vonzanak. Fon­tos a „küldetésük”, hiszen működésük nyomán fiatalok százai iratkoznak be a kü­lönböző mozgásművészeti csoportokba — és közülük kerülnek a legtehetségeseb­bek a balettintézetbe. — Űjra itt lesz az Állami Balett Intézet, az ő program­jukhoz nem kell kommentár, bizonyos, hogy kitűnő szak­mai színvonalú produkciókat láthatunk tőlük, illetve figye­lemmel kisérhetjük az újabb művészeti irányzatokat is. A balettest 24-én lesz. — Néptáncot kedvelők fi­gyelmébe ajánlanám a főhi­vatású Kodály Kamara Tánc- együttes műsorát 25-én, ők képviselik a legstílusosabban a néptánchagyományok to­vábbvitelét — ami példa le­het a profi és az amatőr cso­portok számára. (be.) Kettőt egy csapásra

Next

/
Thumbnails
Contents