Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-14 / 62. szám
1989. március 14. Kelet-MagyÍrország 3 Megkezdődött a keltetés a mezőgazdasági üzemekben. A képen szállításra készítik éli a kislibákat. (MTI fotó) Kandallót, üstöt-gyümölcsért Több éve már, hogy baráti kapcsolat alakult ki a Nyírlu- gosi Állami Gazdaság és a csehországi jenesovicei Druzsba termelőszövetkezet között. A megállapodás értelmében rendszeresen utaznak a nyírlugosi gyerekek és felnőttek Bartosova Pechbe, a cseh termelőszövetkezet üdülőközpontjába, míg a cserecsoportok is szeretett vendégek a Cserhágóban. Jaroslav Richtrt, a jeneso- viceiek elnökét ottjártunkor először arra kértük: néhány szóban mutassa be szövetkezetét. — Tavaly tízmilliós nyereséget — értünk el — kezdi a bemutatkozást az elnök. A dolgozóink átlagfizetése 3160 korona. A szövetkezetben kétszázötvenen dolgoznak, átlagéletkoruk negyven év. Kedvezőtlen adottságú területeinken burgonya és kalászosok termesztésével foglalkozunk. A mezőgazdasági veszteségeink kompenzálására melléküzemágakat tartunk fenn. Gépkocsialkatrészeket gyártunk a LIAZ cégnek, de készítünk jelvényeket és medálokat is, és ezen felül mindenféle ipari együttműködést vállalunk, amiből hasznunk származhat. Itt a hegyek között képtelenek lennénk csak a mezőgazdaságból megélni. — Eddig a termelőszövetkezet és a gazdaság között nem volt gazdasági megállapodás. Változik-e ez a helyzet a jövőben? — A külkereskedelmi vállalatok segítségével rövidesen hárommillió rubel értékű árut cserélünk ki a nyírlu- gosiakkal. Adunk autóalkatrészeket, ipari termékeket, traktorokat, kandallót, üstöt, valamint bizsut. Cserébe alma, zöldség, konzervek, fagyasztott gyümölcsök és kozmetikai szerek érkeznek majd hozzánk. Egyébként idáig sem csak csereüdülésre szorítkozott kapcsolatunk, hanem rendszeresen kicserélték szakembereink a tapasztalataikat. — Mi a véleménye a Nyírlugosi AG gazdálkodásáról? — Ismerem az eredményeiket és úgy gondolom, az a módszer amit ők követnek nagyon jó. Példát lehet venni róluk. Tetszik ahogy növelik termékeik helyszíni feldolgozását, a fagyasztóüzem átadásán az ősszel én is ott voltam. Nagyon sajnálom, hogy mi nem adhatjuk ki gyümölcsöseinket részesművelésre, mert a szabolcsi tapasztalatok arról győztek meg, hogy ezt nálunk is minél előbb be kellene vezetni. — Egyre drágább a vasút, a közúti közlekedés. Nyírlugos és Jenesovice között közel ezer kilométer a távolság. Ennek ismeretében önök szerint továbbra is fenntartható ez a kapcsolat? —Tizenkét órás hosszú és fárasztó útra van tőlünk Nyírlugos, de a barátságunkon ez nem látszik. A kilométerek nem választják el ezt a jövőben sem. Ügy megyünk Szabolcsba, mintha hazamennék. Nemcsak a szövetkezet és a gazdaság között van kapcsolat, de a dolgozóink és gyerekeik között is kialakultak szoros barátságok. (száraz) Szabolcs-Szatmár megye egyetlen szájsebészeti osztálya Nyíregyházán a Jósa András kórházban működik. Átlagban 60 beteg fordul mcg naponta és kap szakszerű ellátást. (elek) Hongot vált oi agrárszektor Visszakérik az esélyeket Z súfolt programja van mostanában az Országgyűlésnek. A szokottnál is zsúfoltabb volt azonban ez a három nap Técsy Lászlónak, akit az előző ülésszakon megalakított agrárszekció alelnö- kének választottak. Az első nap szüneteiben elnökségi ülést tartottak, a második nap ebédidejében pedig a Veres Péter Társaság és a Magyar Néppárt vendégei voltak a szekció vezetői a Tudományos Akadémián. A faluról, a népességpolitikáról, a településpolitikáról hallgattak neves előadóktól, akadémikusoktól előadást. Este a TOT vezetése hívta meg őket egy szakmai beszélgetésre. — Elmondtuk, mit tűztünk a zászlónkra — kezdte élménybeszámolóját Técsy László. — Nem hallgattuk el a TOT munkájára és a MÉM tevékenységére vonatkozó kritikus megjegyzéseket sem. Beszéltünk a falu sorsáról, az ágazat helyzetéről, elmondtuk, hogy részt kívánunk vállalni a kormányprogram előkészítéséből is. Célja az agrárszektornak, hogy legalább az 1980-as esélyeket, lehetőségeket visszakapja a mezőgazdaság, hogy legalább az akkori állapotokat sikerüljön visszaállítani. A földtörvény előkészítésében, a termelés-feldolgozás integrációjának megteremtésében szeretnénk többet tenni az agrárgazdasági kutató intézettel, de a falusi ipartelepítésről sem mondhatunk le. Ami a kritikát illeti, elmondtuk: sem a TOT, sem a MÉM nem kereste meg az agrárszektorból választott képviselőket, hogy a parlamentben képviselői munkájuk során közös fellépéssel legyenek az ágazat szószólói. Én arról beszéltem, hogy nincs megfelelő képviselője a mezőgazdaságnak sem a politikai vezetésben, sem a kormányban. A TÓT sem úgy képviselte érdekeinket, ahogy elvártuk volna, egyedül vívódott, így nem érezte, hogy mögötte vagyunk, s tárgyalópartnerei sem láttak mögötte bennünket. Ágazati összefogást sürgettem, mert nem lehet tovább megosztott a parasztság. Nem a tulajdonviszonyoknak kell meghatározni az érdekképviseletet, hiszen csak termelői érdekek vannak. Ez pedig azonos az állami gazdaságban, a termelőszövetkezetben. vagy a kistermelők magángazdaságaiban is. Hogy az új érdekképviselet neve mi lesz, az huszadrangú kérdés. Az a fontos, hogy közösen felvállaljuk a falu gondját is. Nem arról van szó, hogy nekünk kellene iskolát építeni; de ha nem teszünk érte többet, a falu olyan helyzetbe kerül, aminek visszafordíthatatlan következményei lehetnek. Azt is hangsúlyoztuk; az agrárszektor nem kíván az érdekképviseleti szervek helyett dolgozni. A parlament keretei között akarunk dolgozni, itteni jogosítványainkat kívánjuk felhasználni a parasztság és a falu érdekében. Balogh József Nyírlugos—lenessvice: baráti szálak i visszüm Válaszol a kazánkirály Morvái Ferenc, a Mega- morv Kazánfejlesztő Iroda vezetője és tulajdonosa lapunk februári 1-jei „Meddig tartanak a kritika határai?” és február 9-i „A kazánkii- rály szabolcsi számlái” című cikkekre egy terjedelmes levelet írt. Ebből idézünk: „Pont ősi tom a Meddig tartanak a kritika határai? cikkben a Mezőgép nyírbátori gyáregységével kapcsolatban leírtakat. Nemcsak kizárólag a gyáregységről beszéltem és a nyírbátori dolgozók a gyárlátogatás alkalmából nem a közvetlen vezetői jelenlét miatt nem beszéltek, nem mondták el problémáikat, hanem egyéb véleményük miatt nem teszik fel nyilvánosan a dolgozók a kérdéseiket, problémáikat. Ez minden vállalatra értendő. A kazánkirály szabolcsi számlái című cikkel kapcsolatban: nem tartozom a Kis- várdai Vas- és Gépipari Szövetkezetnek semmilyen ösz- szeggel, hanem a szövetkezet tartozik 221 500 forinttal. Az M 30-as kazánokkal kapcsolatban leállítottuk a kazán- gyártást, írért a szövetkezet nem az általunk betanított szakemberekkel végeztette a kazánok gyártását és rossz minőségben készítették. A folyékony műtrágya előállításánál használatos konténert átvesszük, a másik reméljük id ér. elkészül. Valóiban nem mer. lem be legutóbbi ottjárta-.sor a szövetkezethez, de munkatársam pár nappal előtte leellenőrizte a gyártást és valóban sokáig tartott az e'őadás. ■■ Ünnepi szemüveg N em hordok szemüveget, szemem (lekopogom) ép; közel s távol egyaránt jól látok. Mondom én. De hányszor mondták mások (míg ifjú voltam, gyűjtőnevük az volt: a felnőttek), hogy rossz szemüvegen nézem a világot! Ez jut eszembe, amikor azt látom, hogy az új és régi szervezeteknek és azok tagjainak nem mindegy, kivel ünnepeljék március 15-ét. Már arra is felfigyeltem, hogyan lett az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének napja piros betűs ünnepünk. Az a bizonyos szemüveg, amit hosszú időn keresztül rossznak minősítettek „a felnőttek”, Grósz Károlyon és Huszár Istvánom, kívül, akik a piros betűs ünnep érdekében az országgyűlésen felszólaltak, ezreket, tíz- és százezreket láttatott mögöttük. Ezek a tömegek az én szemüvegemen át nézve évtizedek óta a legkülönbözőbb módon kifejezték óhajukat, hogy március 15-e piros betűs ünnep legyen, aminek nem lehet más oka, mint a tömegek minden egyes tagja évtizedekig rossz szemüvegen át nézte a világot. Az utóbbi hónapokban azonban megjavulhatott a szemem vagy a szemüvegem. Azoké meg, akiknek eddig jó volt, mert jó szemüveggel nézték a világot, nyilván elromolhatott, mert újabban egyre inkább egyformán látunk. Azok a „felnőttek”, akik az ifjúság gondos szemvizsgálói voltak, egyszerre csak törölgetni kezdték a saját szemüvegüket, lehelték, tisztogatták, s ni csak, mit látnak?! A garázda elemek, akik eddig nem voltak nacionalizmusnak sem híján, s évről évre úgymond randalírozódra használták fel nemzeti ünnepünket, egyszeriben jogos és nemes nemzeti identitásból járják végig a forradalom emlékhelyeit, s tűzik hajtókájukra a nemzeti- színű szalagot és a Kossuth-címeres jelvényt. Most az ifjúság és a felnőttek egyformán jól látnak. S ami talán ennél is fontosabb: mindenki a saját szemével lát(hat). Maga dönti el, kikkel, hol és hogyan kívánja megünnepelni a magyar szabadság napját. Ez óriási eredmény. Legalábbis az én szemüvegemen át nézve, vagyis az én szemem szerint. Boldogság tölt el, látván, hogy március 15-e megünneplése immár személyes hazafiú érzelmeire bízatott. Netán éppoly sokfélének látszunk majd ezen a napon, amilyennek más egyszerűbb napokon? Petőfi Sándor megírta naplójában, hogy a márciusi ifjak hogyan viselkedtek 15-én reggel. Voltak, kik az ifjúság kávéházában búsan politizáltak, Vasvári Petőfi botjával hadonászott, majd a Bulyovszky és Jókai által szerkesztett proklamációval „lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal” mentek vissza a kávéházba. Az idei márciusra, akárcsak arra a régire, sokan fognak nagyapa korukban is emlékezni. S minthogy tudom, hogy a legkeservesebb időszakban, amikor a mainál nagyobb veszéllyel járt, milyen sokan írtak naplót, bizonyos, hogy 1989. március 15-ének eseményei is rákerülnek 15-én este a magántörténelmeket őriző naplók lapjaira. Mit jegyeznék a naplómba én? Azt, hogy bár már elmúltam negyven, először láthatom ezt a napot ünnepi szemüvegen keresztül. A saját szememmel! G. I. Válasz és viszontválasz Cseresznyézhetiink-e a közös tálból? Régi előfizetője vágyók lapjuknak. Még soha nem fogtam tollat, hogy írjak önöknek, de most mély felháborodásom erre késztet. Olvasva március 2-án megjelent számukban „Ünnepek előtt” című cikket, amelyben BL arra invitál, hogy közösen ünnepeljük meg március 15-ét a kommunistákkal, felment a pumpám! Mi jogon kényszeríti ön a becsületes magyar embert, hogy közös zászló alatt ünnepeljen a kommunistákkal ? ? Olyanokkal, akik még nem is olyan régen csak a piros zászlót lengették szívesen! Ne hozza kényszerhelyzetbe sem a kommunistákat, sem azt a becsületes magyar embert, aki végre valahára megérhette, hogy a kötelező piros zászló lengetése helyett kibonthassa végre a magyar nép piros, fehér, 'zöld színű zászlaját és büszkén, nem félve lengetheti! Tudja Tisztelt BL, a magyar ember nehezen felejt! ön leülne az ellenségével egy asztalhoz közös tálból cseresznyézni ? Nem hiszem! Ez a közös ünneplés — ha mégis kierőszakolják a kommunisták — csak arra lesz jó, hogy indulatok szabaduljanak el és elrontják a tisztességes emberek várva várt ünnepét. A kommunisták ugyanis csak kényszerből ünnepelik március 15-ét. Eddig miért nem ünnepelték? Szeretném megkérni, hogy ezen írásom a Kelet-Magyaror- szágban leközölni szíveskedjenek. Amennyiben kérésem mégsem teljesítik, úgy veszem, nem bírták elviselni a kritikám. Mivel a cikkíró is csak monogramjával szignálta cikkét, én is ezt teszem. Tisztelettel: K. Gy. Nyíregyháza, örökösföld Levélírónk természetes joga eldönteni, hogy együtt, vagy külön érez, gondolkodik, akar ünnepelni másokkal — ez esetben március 15-ét az MSZMP tagjaival. Mégis sajnálom, hogy Bürget Lajos munkatársunk írása ilyen indulatokat, egyben messzemenő következtetést váltott ki önből. Hiszem változatlanul, hogy említett írásunkkal senkit nem kényszerítettünk a közös ünneplésre. Sajnálom, hogy eleve kétségbe vonja a párt másokkal együtt ünnepelni szándékozó tagjainak tisztességét. Ezúttal is hirdetjük: jó közérzetünk szilárd alapja éppen a kibontakozóban lévő új nemzeti egység lehet. Ezért is kétszeres az örömöm afelett, hogy megyénk társadalma úgy döntött: a nemzet e szép — immáron épp a kommunisták pártja képviselőjének javaslatára munkaszüneti nappá nyilvánított — dátumán közös nemzeti lobogónk alatt ünnepelhet minden becsületes magyar ember, őszintén örülhetünk annak, hogy végre valóban szabad akaratából, aktuálpolitikai jelszavaktól mentesen, tiszta szívvel ünnepelhet együtt a párton- (pártokon) kívüli, illetve az újonnan szerveződött pártok, csoportosulások valamelyikének — és így a Magyar Szocialista Munkáspártnak — a tagja is. Az ön helyében nem vetném el a már Petőfi Sándor által is magasba emelt, a világszabadságot jelképező piros zászlót sem, amely nemhogy nem ellentétes az egyes országok szabadságával, de egyenesen feltételezi azt. (A szerkesztő)
