Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-11 / 36. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1989. február 11. Könyvkiadásunk és a ..vidék” Az olvasókönyvtől a verseskötetig A vidéken élő alkotó értelmiség egyik leggyakrabban hangoztatott panasza volt mindig, hogy nincs megfelelő publikálási lehetőség. Vagyis a Pesten kívül élő írók, irodalom- történészek, költőik, műfordítók, tudományos kutatók sokkal nehezebben jutnak megjelenéshez, mint azok a szerencsésebb társaik, aikik a fővárosban élnek, vagy valamilyen Budapesten működő kutató intézethez tartoznak. Vitathatatlan, hogy sok ebben az igazság. Nálunk az elmúlt négy évtized folyamán sajátos módon úgy alakultak a dolgok, hogy a könyvkiadók, különböző szerkesztőségek elsősorban, sőt majdnem kizárólagosan a. fővárosba koncentrálódtak. Ezeknek a kiadóknak megvolt a maguk szűkebb munkatársi gárdájuk, ahová máshonnan betörni nagyon nehéz, majdnem lehetetlen volt. A tárgyilagosság kedvéért meg kell azért említenünk, hogy ha hivatásos könyvkiadó — egészen a legutóbbi időkig, a debreceni Gsokonai könyvkiadó — megalakulásáig 1988. január 1-jóig — nem is létezett a fővároson kívül,- azért majdnem minden megyében és nagyobb városban volt eddig is valamilyen kiadói tevékenység. A megyei, városi tanácsok és a különböző olyan intézmények, mint a könyvtárak, főiskolák, múzeumok, levéltárak, művelődési központok jelentettek meg könyveket, többnyire épp a helyi alkotó értelmiség publikálási nehézségeinek csökkentése érdekében. Ám miután ezek a helyi kiadványok sajnos, nem jutnak el az ország minden részébe, s nem kerülnek belőle többnyire a könyvterjesztési hálózatba sem, ezért nehéz igazán áttekinteni a vidéki könyvkiadást. Mégis úgy gondoljuk, hogy megyénk ebből a szempontból a középmezőnyben helyezkedik el. Tudunk arról, hogy néhány szerencsésebb megye éppen hagyományai következtében (mint például a Békésben a Tevan és Kern nyomda) előnyösebb helyzetet teremtett, s így ott jóval több ilyen helyi kiadvány látott napvilágot az elmúlt évtizedekben, de azért megyénk is elég régtől fogva igyekezett fölvállalni, hogy az itt élő toll- forgatók, írók, költők, kutatók, szakemberek nyilvánosságot kapjanak. Az elmúlt 10—15 évben megjelent helyi kiadású művekből már egész szép ikis könyvespolcot lehetne megtölteni. A kiadványok között rangos helyet foglalnak el a múzeumi évkönyvek, beleértve a 'kisvárdai, a nyírbátori és a mátészalkai múzeum kiadványait, a levéltári közleményeket. A főiskolai évkönyvekből, illetve tudományos közleményekből is sók jelent meg. Külön említhető a megyei könyvtár kiadói tevékenysége, a már negyedik-ötödik kötetnél tartó sorozata, az úgynevezett Téka könyvek, s az írócsoport is szinte a megalakulástól kezdve igen aktív kiadói tevékenységet folytat. Egyrészt 5 antológiát jelentetett meg az elmúlt 10 év során és a Tiszta szívvel sorozat már all. kiadványnál tart. (Mester Attila posztumusz kötete is most van nyomdában.) Dicséretet érdemelnek az idegenforgalmi szempontokat szolgáló megyei és városi útikalauzok is, amelyek megyénk kulturális, művelődési lehetőségeinek feltárásában jelentős szerepet töltenek be. Megemlíthetjük a könyvkiadással foglalkozó intézetek sorában a Pedagógiai Intézetet is, kiadványaik között jelentős a megyei olvasókönyv sorozat (történelmi, földrajzi, irodalmi). Még a szakszervezet is vállalkozott kiadványok, szépirodalmi művek sponzorálá- sára. {Hívogató-} űzetek.) Néhány kiadvány gazdája pedig a Népfront. Érdekes vállalkozás a megyei tanács egészségügyi osztálya által kezdeményezett sorozat, a megyénk orvosait és gyógyszerészeit bemutató könyvek (História Medica). Ebből is több kötet látott napvilágot. Sajnálhatjuk viszont, hogy a nyíregyházi kiskönyvtár című vállalkozás valamiképpen abbamaradt. Pedig ennek is több mint tíz kötete látott napvilágot a 60-as évek közepétől kezdve. A városi tanács támogatásával jelentek meg viszont Margócsy József érdekes várostörténeti könyvei. Még az egyházak kiadói tevékenységét is megemlíthetjük. A görög katolikus egyház jubileumi évikönyve például a közelmúltban jelent meg. örvendetes, hogy. nemcsak a megyeszékhelyen, hanem néhány városban, nagyközségben is gondot fordítanak a helytörténeti és más emlékek feltárására és publikálására, így például Nagy kallóban vagy Üj fehértón. A felgyorsult társadalmi, gazdasági és közéleti mozgás következtében vidéken is jelennek meg kisszövetkezeti lap- és könyvkiadók, így megyénkben is létrejött a Stádium Kiadó Kisszövetkezet, amely néhány értékes kiadványával máris felhívta magára a figyelmet (a Fordulj az asz- szonyokhoz című antológia és a Kulissza című színházi lap). Csak sajnálni lehet, hogy a lehetőségek éppen olyankor adódtak az írástudók, kutatók számára, amikor a vidéki könyvkiadásban is fokozottabban jelentkeznek a gazdasági nehézségek. Mégis úgy gondoljuk, nagy jelentőségű, hogy a fővároson kívül élő alkotó értelmiség ilyen szempontból talán közelebb áll ma a „nagvkorúsikodáshoz", mint bármikor az elmúlt évtizedekben. Bodnár István Petkes József rajza: az anarcsi ház a Sóstói Múzeumfaluban. Hihetetlen történet ohantam a Parla- ■ I mentbe, mert hí- vatott a miniszter- m ■ elnök. Útközben -*• ^ azon törtem a fejem, vajon mit követtem el, hogy ilyen magas rangú személyiség kéret maga elé. — Szeretném, ha segítene rajtunk — tért a lényegre a politikus, miután a felmerült nemzetközi és belpolitikai kérdések megítélésében, teljes nézetazonosság alakult ki köztünk. — Az a szomorú helyzet, hogy üres az államkassza, viszont Be- dudáliából háromnapos látogatásra hazánkba érkezik a miniszterelnök. Mivel egy fillérünk sincs, nem tudjuk vendégül' látni. A delegáció már útban van. nemzetközi botrány lenne, ha a kormányfő repülőgépét Budapest — teszem azt, köd miatt — nem fogadná. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben arra kérem, hogy ön lássa vendégül a bedudál miniszterelnököt! Holnap délelőtt fél tízkor érkezik a gép a Ferihegy 2-re. Mindössze egy hivatalos tárgyalás lesz délután négykor itt„ a Parlamentben. Nyelvi problémái nem lesznek, mert Nemír Namir kormányfő az ötvenes évek elején Budapesten járt egyetemre, beszél magyarul. A szívességét azzal tudom honorálni, hogy a költségek egy részére a pénzügyi kormányzat adókedvezményt ad. Világos? Mit lehet erre válaszolni? Világos. Másnap a repülőtéren katonai tiszteletadás és dísz- sortűz helyett meleg kézfogással köszöntöttem Nemir Namírt, majd kis Trabantommal a Hősök terére indultunk koszorúzni. — Maguk miben sántikál- nak itt? — kérdezte tőlem egy civil pasas, amikor a Műcsarnok mellett leállított kocsim csomagteréből kezdtem kiráncigálni egy szerény külsejű koszorút. Koszorúzni jöttünk — mondtam a rendőrség képviselőjének, mert a civil ruha ellenére lesirt róla, hogy legalább őrmesteri rendfokozatig vitte fel az isten a dolgát. — Kik maguk? — ö a bedudál miniszter- elnök — mutattam Nemír Namírra. — Szóval, alternatívok? — kérdezett vissza a rend őre. — Figyeljen ide. arany apám! A koszorút visszarakja a kocsiba, és gyorsan olajra lépnek, mert különben iderendelem a vízágyúkat! Mondanom sem kell. hogy a miniszterelnöki fogadással is gondok voltak. Két és fél órát késett a lajosmizsei személyvonat, emiatt késő estig elhúzódtak a délután négyre kitűzött tárgyalások. Hogy mi köze a lajosmizsei Serfözö Simon: Intettük volna Sátorozhattak a magas halmok, ha már tájainkra ide települtek. Ellehettek tőlünk nyugton, engedékeny gazdáitól e földnek. Volt elég hely megférni velük, fákkal, árkokkal is megértésben. Fickándozhattak erek, folyók, a kanyarokban el is időzhettek éppen. Csak amikor e fészek hazából sokszor már majd kiöntötték, álltunk elébiik gátakkal, intettük volna tisztességre őket. S elleneinket vertük el innen, míg győztük elszánt erővel régen. De amitől Európa harangjai azóta is megkondulnak délben. Már az elmúlt nyáron feszült érdeklődés kísérte Be- reg-szerte Sára Sándor filmrendező és munkatársai fáradozását újabb filmjük alkotására. A rendező ígérete szerint a XXI. Magyar Filmszemle előtt, február 4- én Vásárosnaményban, ősbemutatón vetítették nagyszámú érdeklődő jelenlétében a Csonka Bereg című filmet: a termet zsúfolásig töltötték a film „szereplői”, hozzátartozóik, s az érdeklődők. Amint a terem elsötétedett, s a vetítővásznon olvashatóvá lett a film címe — Csonka Bereg — feszültség vibrált a levegőben. Érzékelhetővé vált, hogy a kamerák előtt milyen belső vívódások eredményeként szakadt fel a fékentartottság érzése. Az is érzékelhető lett, hogy a ráncokkal telehintett arcú emberek maradék zavarát nem a kamera jelenléte okozta, sőt, meglepő biztonsággal nyilatkoztak, hanem a helyzet, amikor őszintén, igazat montlva beszélhettek, lelket könnyíthettek ők, kik maguk áldozatok voltak, szólhattak végre mindarról, ami velük, az ártatlanokkal megesett az 1940-es évek második felében. ősbemutató Vásárosnaményban Csonka Bereg Arról, hogy mi történt, amikor elmentek a frontkatonák, s érkeztek a rendfenntartó szovjet csapatok, kik a község vezetőit munkájuk folytatására kérték. S aztán újraindult az élet, miközben szabad szálláshely kellett átvonuló csapatoknak, élelem, takarmány. Az igényeket mindig dobszó útján, a kisbírók közölték... Mígnem egy verőfényes novemberi napon — sokan még a pontos dátumra is emlékeznek: november 20-án — a beregi falvakban megperdültek a dobok, s a kisbírók parancsot hirdettek Ló- nyától Tarpáig, Gergelyi- ugornyától Barabásig, Jánd- tól Beregdarócig: a munkaképes férfiak, 18 és 50 év közöttiek jelentkezzenek, a kijelöltek pedig fogattal együtt. Azután az egybegyűltekkel közölték, hogy három napra hadimunkára viszik őket. Névsort olvasva ültették őket szekérre, s a karavánok elindultak Beregszászra. Fiatalok, akik egyáltalán nem is voltak katonák. Aztán Szolyvára, aztán távolabbra ... Beregben maradtak az édesanyák, feleségek, gyermekek, kik az övéiket mindig visszavárták, mert a három nap múltán nem jöttek. Maradtak családok kenyérkereset nélkül, s maradt a félelem évtizedekig ... Miért? A válasz összefügg a magyar történelem oly gyakori tragédiáival. Már évszázada, hogy a magyarság saját múltját megélve- tanulgatva hol a hazai, hol a külhoni összefüggésekre figyelve folytonos önvizsgálatra kényszerül, miközben pszichikusán kellett elviselni a „bűnös nemzet” elvének terheit. Súlyosabbá ez az öngerjesztett teher a második világháború után vált, amikor-a győzők diktátuma, s a nemzet vezetőinek politikai indítékokból eredeztetett ki nyilatkozásai az egyébként fizikai-lelki próbák súlyával megküzdő népet hallgatásra késztették. Következésképpen a történeti értékrendnek, s a nemzettudatnak létrejött egy tudathasadásos állapota, olyan kettőssége, mely minden ponton ellentmondást erősítőén osztotta meg az erőket. Létezett egy „hivatalos” értékrend, a „fasiszta nemzet,” a „mindenki háborús bűnös” fölemlegetésével, s egy látens, egy „történelem alatti” értékrend a valóságos helyzettudattal, a visszafogott és elhallgatott valóságismerettél. Ezért időszerű a félelem burkainak felnyitása, a hallgatás megtörése. Egyelőre a filmművészet eszközeivel. A huszonnegyedik órában, mert e napszívta, ráncos arcú, kegyetlen sorsot megélt emberek fogyóban vannak.. . Miklós Elemér vonatnak a bedudál miniszterelnökhöz? Hát az, hogy a hadügyminiszterének a magyar kormányhoz közel álló vadásztársaság egyik tagja adott szállást Alsóda- bason. A tábornok jött volna Pestre időben, de elromlott a Cinege úajos nevét viselő katonai helikopter, így kénytelen volt vonattal utazni. Nem akarom a bedudál vendég itt-tartózkodásának minden percét teljes részletességgel ismertetni, de any- nyit még elmondok, hogyan bonyolítottuk le takarékossági okok miatt a budapesti városnézést. Nemir Namírt elvittem egy Szondy utcai borozóba, rendeltem két liter rácalmási rizlinget, majd egy képeskönyvet dugtam az orra alá. Megnéztük benne a Népstadiont, a Halászbástyát, az Operát, a Bazilikát, meg még sok más nevezetességet. Éjjel tizenkettőt mutatott a Bazilika nagyharangja, amikor elindultunk hazafelé. A poharazgatás miatt % Trabanton már nem tudtunk a pestlőrinci szálláshelyünkre hajtani, ezért az egyik kerületi rendőrkapitányság előtt elénekeltük a székely himnuszt, és közben Nagy Imrét éltettük. Rögtön kaptunk szállást. Reggel viszont tisztáztuk, hogy az éjjeli éltetésnél a mostani, a kisebbik Nagy Imrére, a KISZ KB első titkárára gondoltam, nem pedig a régire ... Á bedudál vendég elutazása után a költségelszámolást annak rendje- módja szerint benyújtottam a pénzügyi kormányzatnak. Egy hét múlva a következő levelet kaptam: ”T. Ügyfelünk! Személyi jövedelemadó-bevallása alapján megállapítom, hogy 34 ezer 850 forint adóhátraléka van ... stb ... stb .. . Tizenöt napon belül fizesse be .. Visszaírtam, hogy a beadványom nem adóbevallás, hanem költségelszámolás volt, mivel nekem tartozik a kormány. Újabb levél: „Benyújtott kérelmére értesítem, hogy számítógépünk tévedése következtében a 34 ezer 850 forintos adótartozásából 13 forint 25 fillért jóváírunk és visszautalunk. Ekkor határoztam el, hogy panaszt teszek a miniszterelnöknél. Már második napja hívom telefonon, de nem tudják adni. Állítólag delegáció élén hivatalos, baráti látogatásra Bedudáliába utazott. Kiss György Mihály
