Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. február 8. Egy humánus leépítés háttere Valeriánával Egyszerűbb határátlépés Az értelmiségi klub ven­dége volt legutóbb Gyurics- ku Kálmán, a megyei párt- bizottság első titkára. Az időszerű gazdaságpolitikai kérdések megvitatásának az adott különleges hangsúlyt, hogy nemrégiben született döntés arról: a határ két ol­dalán a korábbinál sokkal szélesebb körű forgalom bon­takozhat ki. Az árutovábbí­tás mellett a klubtagokat ért­hetően az érdekelte jobban, hogy a családok, rokonok, ismerősök könnyebben meg­látogathatják egymást és a pár kilométeres utazásokból száműzhetik a bürokráciát. Az Esze Tamás Művelő­dési Központban vagy 60—70 klubtag jött össze január 23- án. Szabolcs-Szatmár megye érdekképviseletéről szólva a vállalkozásokat hangsúlyoz­ták a résztvevők, hisz előre­lépésünk, kibontakozásunk nagymértékben függ a haté­kony gazdasági tevékenység­től. Ez pedig feltételezi a vállalkozások támogatását, a magántőke bevonását. Városkörzeti tanácskozások Városkörzeti tanácskozá­sokat tartanak februárban Vitkán, Gergelyiugornyán és a naményi városrészen. Ré­tegtanácskozások egészítik ki ezeket a hagyományos téli közéleti fórumokat. Bár az utóbbi időben többféle ren­dezvényre hívták a lakossá­got, az a tapasztalat, hogy az idő szűkében is szakítanak egy-két órát a közéletre az emberek, ha azokról a gon­dokról, feladatokról hallana^, amelyek nap mint nap fog­lalkoztatják őket. A város- körzeti tanácskozásokon a múlt évi vásárosnaményi eredmények összegzése után elsősorban az adott terület fejlesztéséről, jelenéről, jö­vőjéről tájékozódhatnak az ott élők. Turistaközpont Márokpapiban Márokpapl határában turista­központ alakul ki. A Golopt Idegenforgalmi Kft. a terület hasznosítását tűzte ki célul. Lesz itt lovasiskola, jelenleg hat ló áll rendelkezésre, készek arra is, hogy aki bricskán akar is­merkedni a beregi táj szépsé­geivel, az se maradjon hoppon. A környékbelieken kívül más vidékről is vannak érdeklődők, akik a tarpai és a közeli tele­püléseken kínálkozó szálláslehe­tőséget veszik igénybe. A beregi sík szépségei, a Tisza közelsége* bizonyára sokakat vonz majd, s a lovak a szezonban nem ma­radnak munka nélkül. (Elek Emil felv.) Röntgengenerátor Kínába Munkáscsábitás, mérsékelt sikerrel — Látta a táblát a portá­nál? Azonnal felvennénk elektroműszerészt, lakatost, maróst, akár 25-öt egyik napról a másikra. De nem tolonganak a hirdetésre, pe­dig lapjukban és még a szomszédos Hajdú-Bihari Naplóban is közzétettük munkáscsalogató felhívá­sunkat. A Medicor Röntgen Rt. vásárosnaményi gyárának telepvezetője, Borbás Berta­lan sajnálkozik a kialakult helyzeten. Pedig ők aztán „első kézből” ismerik, mi­lyen gondokkal küzd egy cég, ha marasztalná a munkását és megtartaná a munkáját. Röpke pár esztendő alatt gyártottak itt írógépet, ké­sőbb elhitették a háziasz- szonyból munkásnővé avan­zsált hölggyel, hogy a laka­tos, a marós szakmát direkt neki találták fel, 1984 óta pe­dig a Medicortól várják az üzem életképességének felvi­rágzását. Hogy ez nem egy­szerű csodavárás volt, bizo­nyítják Borbás Bertalan sza­vai. Egyetlen átképzés al­kalmával 160-an szerezték meg a lakatos és a forgá­csoló szakmát! Az üzemben ma 300-an dolgoznak és az orvosi műszergyártás terén, részegységeikkel a világpia­con kopogtatnak. Mechanikus és elektronikai szerelőik révén a röntgenge­nerátorok három típusát ál­lítják itt elő. Termékeik el­jutnak Kínába, a Szovjet­unióba. A sebészeti képerő­sítők fontos eleme szintén itteni gyártmány. Többféle mennyezeti monitorállvány, Bird Gyula mechanikai műszerész a 35 kilométerre fekv6 Lányáról ingázik naponta. Kisvárdán tanulta a szakmát, de 1988. júliusában örült, hogy élete első munkahelyét itt megtalálta. Röntgengenerátort szerel. sugárrekesz készül ebben a gyáregységben. Nagy reményeket fűznek a megyei tanács foglalkoztatás­politikai alapjából megpályá­zott 25 millió forintos be­ruházáshoz, felületkezelő, fes­tő, foszfátozó, savazó eljárá­sokra nyílik lehetőség és a kapacitásuk lekötésére akár a 20 kilométerre levő Kis­váráéról is fogadnának meg­rendeléseket. Az idei terve­ik között szerepel a röntgen- készülék működéséhez a hajtóműgyártás. A fizetéseikkel nem büsz­kélkednek, a tavalyi 180 ezer normaórát az idén 20—30 ezerrel növelhetnék. Hiába 30—40 forintos az órabér- besorolás, ha a teljesítmény alacsony, kevesebb lesz a borítékban. A TANÁCS MEGTÉRÍTI Busszal a lányáról Iskola épül Vitkán és Gergelyi­ugornyán Az általános iskolák építé­sével kapcsolatos gondokról tájékoztatták a városatyákat a minap. A vitkai és az ugor- nyai városrészen gyökeres változtatásra van szükség. Ruda Mihály, a városi ta­nács művelődési osztályának vezetője a szakmunkásképző intézet példáját említi. Nem volt könnyű a 160 milliós lé­tesítményt megvalósítani. S ebben a város mintegy a fe­lét vállalta a terheknek. Tény, a szakmunkásjelöltek végre igazi otthonra találtak. A középfokú iskolák diákjai ugyancsak kollégiumot kap­nak, s megépül egy sport- csarnok. Ami a kisiskolásokat illeti: róluk sem felejtkeztek el a város vezetői. A vitkaiak még a Károlyi- és a Petőfi-tanyai gyerekeket is oktatják. Ezek a tinik Volán-autóbusszal utaznak (a tanács megtéríti a bérlet költségét) iskolába és vissza. A régi Üjhelyi-kas- télyban, s a volt felekezeti iskolákban (kilométereket in­gáznak a nevelők) tanulnak olajkályhák adta melegben a diákok. Még az óvodások is itt szoronganak. Nagy szük­ség lenne újabb 4 tanterem­re illetve tornateremre. Cso­mós Jánosné vezető tervező részletes tanulmánytervéhez illeszkedik az a már jövőre megvalósítható rekonstruk­ció, mely a fűtést korszerű­síti. Kazán kerül a pincébe, s nemcsak a kastély tanter­meit, de majd az új iskolát is fűti. Hasonlóan 8 tanulócsoport­nak kellett helyet találni Gergelyiugornyán, az évkez­déskor. Igaz, 1938-ban az it­teni termek már eleve isko­lának készültek, s a hatvanas években körültekintően fel is újították, ma már a cse- répkályás, komfort nélküli termek nem képesek megfe­lelni a követelményeknek. A közel kétszáz gyerek elhe­lyezéséhez egy olyan helyisé­get kellett igénybe venni, amit eddig más célra hasz­náltak. A beregi település lakói ed­dig is szívesen áldoztak a városért. A teho évi mintegy 1 millió forintja nagyon sok helyre jó lenne. Sok kell a szakmunkásképző befejezésé­hez is. Tudták ezt a tanács­tagok, mégis úgy vélekedtek: kell az iskola. A nyelvi szegénység, a lelki sivárság ellen TIT-kínálat 1989-re A háztáji kert művelésének, az agrárkultúrának nagy ha­gyománya van Beregben. Ez a felismerés vezette a TIT terü­leti elnökségét, amikor leg­utóbb január 30-án az idei ter­vek közt fogalmazták meg a termelési és az agrárkultúra legfrissebb tudnivalóinak szé­les körű terjesztését. A kisgaz­daságok. a háztáji és a bérelt kertek ma már azokat is rend­szeres mezőgazdasági munkára késztetik, akik korábban nem foglalkoztak földműveléssel, zöldség- és növénytermesztés­sel, kisállattenyésztéssel. Vi­szont a második gazdaság sze­repének felértékelődése, a megélhetéshez szükséges plusz­forintok előteremtése indokol­ja, hogy a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat a nevében meghatározott módon gyarapít­sa az érdeklődők ez irányú is­mereteit. Ezért ebben az évben több előállás, szakmai bemu­tató foglalkozik az agrárpoliti­kai, a termesztési és tenyész­tési tudnivalók népszerűsítésé­vel. A másik, nem kevésbé fon­tos feladatául szabta meg ön­magának a TIT. hogy a szel­lem pallérozására, közelebbről az anyanyelvi kultúra ember­közelbe hozására is vállalkozik. Tavasszal a magyar nyelv hete rendezvénysorozata jelentheti azt a népfőiskolái jellegű is­meretközvetítést, amelynek so­rán végzettségre való tekintet nélkül, pusztán az anyanyelv ápolásának igénye hozza össze az érdeklődőket egy-egy elő­adásra. Csiszolásra szorul a magyar nyelv, s ez messze nem az iskolai anyanyelvi ok­tatásnak a reszortja. Kopik, romlik a hétköznapi beszéd, terjed a durvaság, gyermeke­ink lassan nem értik meg a veretes költői sorokat. Nyelvi szegényedésünk, lelki sivároso- dásunk kézzel fogható bizonyí­téka. s ezt a folyamatot kell a tudomány, a pedagógiai, az is­meretterjesztés eszközeivel megállítani. Addig, amíg nem késő. Ebben a látványos ered­ménnyel nem kecsegtető fo­lyamatban nyújt fogódzót a TIT az idei programjaival. az útilapu helyett? — Bármennyire udvariasra fogalmaztuk a felmondó- levelet, azért azt nekem kellett átnyújtanom és nem hiszi, milyen nehéz volt szembenézni a nyílt tekintetű munkás­emberekkel! Márpedig fehéren-feketén közölnünk kellett a változtathatatlant, hogy ezentúl nem tart(hat)unk igényt a munkájukra... — Újvári Sándorné, a faforgácslapgyár személyzeti osztályvezetője ma is beleborzong a közel­múlt felidézésébe. Nem kevesebbről volt szó, mint a 680-as létszámot ra­dikálisan, 440(!)-nel kellett csökkenteni rövid időn be­lül, amint a svájci—magyar vegyes vállalat, az Interspan megkezdi működését. A rit­ka nagyarányú létszámleépí­tés hátteréről faggattuk dr. Kelemen Miklóst, az 1988. november 1-jétől kft. formá­ban működő vegyes vállalat magyar társigazgatóját és Újvári Sándornét, aki a sze­mélyzeti osztályon belül a munkaügyekért és a szociál­politikáért is felel. Bénító bizonytalanság — Annyira elcsépelt tétel, hogy restellném is mondani, ha nem a saját bőrünkön ta­pasztaltuk volna az igazát — kezdi a leépítés miértjét megvilágítani az igazgató. — A svájci tőkés, de most már a hazai vegyes vállalat sem pumpálná a pénzét egy ke­vésbé jövedelmező vállalko­zásba. Kiszámították, hogy a korábbi legmagasabb terme­lési értékünket, a 750 millió forintot sokkal kevesebb dol­gozóval is vígan elérhettük volna. Még a korszerűbb, fe­lületkezelt forgácslap elő­állítását is a szintén koráb­bi, közel 100 ezer tonnányi évi köbméterről felemelhet­tük idei tervünkben 135 ezer köbméterre és fogódzzon meg, mindezt — a szigorú számítások alapján — 240 (!) dolgozó is teljesítheti. Szóval nem mindennapi feladattal kellett megbirkóznunk az el­múlt hónapokban... — A bizonytalanság ak­kora volt a dolgozóink köré­ben, hogy még azok is vet­ték a kalapjukat, akiket szí­vünk szerint marasztaltunk volna — folytatta Újváriné. — Persze, örültünk a spon­tán létszámcsökkenésnek, a helyükre nem vettünk fel újakat, de ki is jött volna a nagy bizonytalanra ? Hisz mindannyian családosok, tör­lesztik az ©TP-hiteleket, minden fillért meg kell fog­niuk a gyermeknevelés drá­gulása miatt. Szóval, sorol­jam? Így aztán egyetlen cél lebegett a szemünk előtt: ha valaki önként megy, nem áll- juk útját, a munkahelyet nem találóknak pedig addig kilincselünk, amíg nem ke­rülnek az utcára... Útilapu pedig nincs! — döntöttük el. Kedvezméayek, kilincselés A munkahelyekben egyál­talán nem dúskáló Beregben ez igazán derekas tennivaló­nak bizonyult. Először is az ÉRDÉRT Vállalat sietett a segítségükre. A mátészalkai és a tuzséri gyáregységben átvették azokat, akik a kör­nyékről ingáztak. A namé­nyi 17-es építésvezetőség 20 —25 szerelőt, géplakatost várt, jól jött foglalkoztatá­sukhoz a most épülő lakatos­műhely. A szintén naményi 21-es telep több mint tíz dol­gozót "tudott beléptetni a for­gácslapgyárból. — A legkülönbözőbb intéz­kedésekkel próbáltunk segí­teni a távozóknak. Például meghosszabbítottuk a fel­mondási időt, hátha közben akad más hely, eltekitet- tünk a felmondási idő letöl­tésétől, ha az mutatkozott előnyösebbnek. Korkedvez­ményes nyugdíjhoz adtunk lehetőséget. S nem utolsó­sorban idegen cégekkel vet­tük fel a kapcsolatot. Nagy segítséget nyújtott a helyi vegyesipari szövetkezet, a Pannonép leányvállalat tar- paí és tiszaadonyi üzeme, a szerencsésebbek a helyi Me­dicor Röntgen Rt-nél vagy az üveggyárban jutottak új munkához — így Újváriné. Megszenvedték a jobbítást Hazai gyakorlatunkban példátlan méretű létszám- csökkentést szenvedtek meg a faforgácslapgyárban. Azok is, akik maradtak, mert a bizonytalanság Damoklész kardjaként lebegett a fejük felett. Ugyanakkor indítani kellett a legnagyobb hazai vegyes vállalatnak minősített Interspanban az exkluzív igényeknek is megfelelő for­gácslap termelését. Közben vadonatúj csarnokot húztak fel, a svájci szerelésvezető­vel, Phil Davies-szel az egyik kapcsolótábla előtt találkoz­tunk: a beruházás minden fázisát látni akarják. Nem a kíváncsiság, a tulajdonosi szemlélet miatt repült ide Svájcból. — S tudja, mi az érde­kes? Az adminisztratív ál­lományt (ide tartoznak a mű­szakvezetők is) a korábbi 90- ről 40-re csökkentettük, de csak most, a racionalizálás­nál látjuk, talán még keve­sebben is elláthatnák ezeket a feladatokat. Hisz komputer könyvel, számláz, nyilván­tart, helyettesíti az emberi agy mechanikus tevékeny­ségét — mondta az osztály- vezető, aki a kritikus hóna­pokban csak Valeriánával mert nekivágni a munkana­poknak. — Én azt tartom a legna­gyobb eredménynek — túl a termelékenység, a hatékony­ság növelésén és a kerese­tek emelkedésén —, hogy egyetlen esetben sem fordult dolgozónk munkaügyi dön­tőbizottsághoz, netán bíró­sághoz. Múlt év őszén a me­gyei pártbizottság egyik tit­kára itt járt és meglepődött a 440-es leépítés hallatán. Komoly elismerés ez, mert a munkahelyi sérelmekkel még gyakran fordulnak a felső pártszervhez az emberek. Nem mindennapi időszakot tudunk magunk mögött — dőlt hátra a széken Kelemen Miklós. Az oldalt összeállította: TÖTH KORNÉLIA

Next

/
Thumbnails
Contents