Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
1989. február 4. Kelet-Magyarország 3 II párt tagjának tudnia kell, hogy nagyon nagy a tét... Beszélgetés Kiss Gáberral az MSZMP és az inszerveződések viszonyáról Az MSZMP Szabolcs-Szat- márban élő tagjai mind sürgetőbben kérik, hogy (kapjanak tájékoztatást a me- gyénlkben működő úgynevezett alternatív szerveződésekről és a megyei pártbizottság velük kapcsolatos álláspontjáról. Az alábbiakban Kiss Gábor megyei titkárral e témáról beszélgettünk. — A párttagság igénye vagy valami más is indokolta, hogy hosszú évtizedek óta először ilyen téma kerüljön egy megyei pártszerv elé? — Az alternatív szervezetek az országos tömegtájékoztatásban az utóbbi időben jelentős nyilvánosságot kaptak. Hallunk új pár tök és egyesületek létrejöttéről. Egyesülési törvényünket már elfogadta az országgyűlés, de párttörvényünlk még nincs. Ezzel együtt is e szerveződések működnek, nézeteiket, programjukat közreadják és a párttagság megyénkben úgy érzékeli, mintha nem lenne az alternatív szerveződések létezésével kapcsolatos, világosan megfogalmazott álláspontunk. Helyesebben: erőtlennek tartja a meghirdetett nézeteikkel kapcsolatos kritikai állásfoglalást és egyáltalán a hajlandóságunkat arra, hogy ezeket vita tárgyává tegyük. — Ennek a következménye, hogy szinte minden párt- szervezetben megtalálhatók a bátortalanság, az elbizony- talanodottság, sőt a zavarodottság jelei? — Az igazi zavart nem önmagában a szervezetek létrejötte jelenti, hanem a létezésüknek több tekintetben tisztázatlan jogi és politikai 'körülményei. (A pártokra gondolok most, amelyek ténylegesen léteznek, mindamellett, hogy jogi alapjuk nincs.) A zavar másik forrása, hogy e csoportok hirdetett nézetei egy sor olyan világnézeti és politikai elvnek mondanak ellent, amelyék érvényességét hivatalos politikai döntések máig nem kérdőjelezték meg, legalábbis az álláspontok még nem öltöttek végleges formát. Ezért sokan joggal tartanak attól, hogy a legtarkább nézetek e kavalkádja, a legkülönbözőbb indíttatás anarchikus politikai mozgásokkal fog járni. Ez esetben pedig a társadalmi stabilitás megrendülésétől kell tartani, amelyet senki józan ember nem óhajt. — Amiről eddig szólt, az elsősorban országos jelenség. Mi ért el ebből a problémakörből Szabolcs-Szatmárba? — Nálunk is megjelentek a különböző önszerveződő csoportok. Közülük a meg- szerveződés legkifejezőbb jeleit a Magyar Demokrata Fórum mutatja százas nagyságrendű tagságával, néhány szervezetével és megyei választmányával. Velük tehát az intézményes párbeszéd is lehetségessé vált. Tudunk arról, hogy a FIDESZ (Fiatal Demokratáik Szövetsége) és a Szabad Demokraták Szövetsége is szerveződik, noha, ez létszámban itt ma még csupán néhány embert jelent. Tudunk úgynevezett baloldali szerveződésekről is. Mindaddig, amíg e csoportok a szerveződés állapotában vannak, velük természetesen nem lehetséges kapcsolatfelvétel. — Indokolják az eddigiek, hogy egy 31 ezer párttagot képviselő megyei szerv komolyan tárgyaljon a témáról? — Az alternatív szerveze- zetek szerveződése, létezése olyan jelenség, amelynek politikai érdekessége nem csupán önmagában, hanem a mélyebben zajló társadalmi folyamatokban van, amelynek következtében létrejöttek. Ez azt jelenti, hogy nálunk tagolt érdekviszonyok, részben eltérő érdekű társadalmi érdekcsoportok jöttek létre. Ezek érdekeinek politikai megjelenítésére az egyszereplős politikai rendszer nem bizonyult alkalmasnak, s ebből súlyos működési zavarók is származtak. Minthogy a szocializmus nem tudta betölteni vállalt és hirdetett társadalmi küldetését (az életviszonyok folyamatos javítását, a társadalmi igazságosság következetes érvényesítését stb.) és ennek következtében elfogadottsága gyengült, bizalmi válság jelei is mutatkoztak. Fel kellett tárni ennek az okait. Minden vizsgálat azt mutatja, hogy ezek a politikai rendszer monolit jellegéből következnek. A politikai irányítás és döntések társadalmi ellenőrzött- ségének gyengeségeiből. Amikor e témát a központi szerveket megelőzve napirendre tűztük, az a meggondolás vezetett minket, hogy az önszerveződő csoportoknak szerepük lehet a kormányzó MSZMP politikájának és működésének társadalmi ellenőrzésében, a legkedvezőbb döntési változatok megtalálásában. Ez természetesen nemcsak a „fentet”, a központot jelenti (nemcsak ott folyik' politizálás, hoznak érdemleges döntéseket), hanem a mi megyénket is. — Mit állapított meg a végrehajtó bizottság? Miben, hogyan foglalt állást? Sikerült-e egységre jutnia? — A párttagság állásfoglalást sürget. Mindenekelőtt saját politikai alapelvünket kell világosan megjelenítenünk. Ennek lényege: elköteleztük magunkat egy plurális (sokszínű) alapon működő társadalom kiépítése, az MSZMP kormányzati folyamatosságán alapuló demokratikus és ésszerű eszmecsere, együttműködés állandósítása mellett. Együtt kell működni azokkal, akik ezt igénylik és lehetővé teszik az együttműködés természetes feltételei közepette. Ehhez egyértelműen és világosan kell megjelenítenünk politikai céljainkat, világnézeti és politikai elveinket. Ami nem képezheti alku tárgyát. A legfontosabb politikai feladat az adott helyzetben az átmenet, a konfrontáció nélküli társadalmi építkezés lehetőségeinek megteremtése. Fel kell lépnünk a puszta tagadás, a politikai hangulatkeltés, a felelőtlen ígérgetés, a demagógia megnyilvánulásai ellen. Nem engedhetünk a politikai folyamatok siettetésére irányuló, és zsákutcába vezető meggondolatlan sürgetéseknek, az úgynevezett kiszorítósdinak. Azoknak a frtatlan vagyok — kiA áltotta háromszor egymás után Spén szaki, a Vészfékgyár esztergályos sztárja. A munkahelyi döntőbizottság tagjai hitetlenkedve ingatták fejeiket. — Cö-cö... A második doppingkontroll eredménye is pozitív — bandzsított felemelt mutatóujjára a fődiri. — Nincs mese, Spén szaki, maga anabo- likus szteroidokat eszegetett ... — Biztosan belecsempészték a kajámba — ment át védekezésből támadásba a vádlott. E szavakra Sztanozolon doktor, a ravaszdi üzemorvos észrevétlenül meglazította nyakkendőjét. — Ugyan, miért tették volna? — kereste tüstént az ideológiai vezérfonalat a párttitkár. — Fokozni akarták a teljesítményemet — vonta föl vállaival együtt a szemöldökeit is Spén szaki. — Emlékezzenek csak, mekkora volt a lemaradásunk. — Végül is teljesítettük az exporttervet — köszörültörekvéseknek, amelyek a politikai rágalmazás nemtelen eszközeit sem mellőzik, de próbára teszik a társadalmi stabilitás szakító szilárdságát. Nehéz gazdasági helyzetünkben, romló élet- körülmények között ezek a megnyilvánulások olyan mozgásokat indíthatnak el, amelyek veszélyeztetik társadalmi berendezkedésünk mélyreható reformját, legfontosabb nemzeti érdekeink érvényre jutását. Hogy nem a levegőbe beszélt a végrehajtó bizottság, ezt megyénkben is több negatív példa jelzi. Ezek okkal borzolják a párttagokat, de a szélesebb közvéleményt is. — A párttagság — magam is jó néhányszor tapasztalom — valamiféle politikai kapaszkodót szeretne. Adott ilyet a VB-álláspont? — Receptet? Nem! Május vége óta egyszer s mindenkorra szakított a párt azzal a gyakorlattal, hogy minden helyzetre érvényes útmutatásókat, megoldásokat várjunk a Központi Bizottságtól, a felsőbb pártszervektől. A közvetlen javaslatok, utasítások helyébe a politizálásnak kell lépnie. Ez pedig annyit jelent, hogy minden párttag a politika közvetlen szereplőjévé válik azáltal, hogy szűkebb környezetében is érzékelni képes az állásfoglalást kívánó tényeket. Az MSZMP tagjának ma tudatában kell lennie, hogy nagyon nagy a tét. A versenyhelyzet — hogy „mások is vannak a pályán” — szokatlan számunkra. Reflexeink sok esetben nem felelnek meg az új helyzet követelményeinek. A Keíet-Ma- gyarország szerdai számában olvashattuk a kisvárdai ésetet, amely sajnálatos bizonyosság rá, hogy párttagjaink, — közöttük vezetők — milyen nehezen találják fel magukat, mennyire bátortalanok, talán felkészületlenek is a vitához. Ott és másutt is valamilyen égi mannára várunk ahelyett, hogy felvállalnánk az érvelő vitát. Néhány vitatható közéleti megnyilvánulás pedig egyenesen a sértődés reflexeit hívja elő a helyzetet tisztázó határozott álláspont helyett. A politizálás készsége-képessége megteremtéséhez nélkülözhetetlen eszköz a nyilvános-i ság, az állandó, személyes kapcsolat, az elvont célok megfogalmazása helyett a mindenki számára érzékelhető döntések kimunkálása. Ez a politikai demagógia legfontosabb ellenszere is egyúttal. Kopka János Gyümölcsfeldolgozó csúcstechnológia te meg torkát a főmarketinges. — De milyen áron?! — pirult el fültövig a párttitkár. — Spén szakit most évekre eltilthatjuk az esztergagéptől ... — Szögre akaszthatja a védőszemüveget — csatlakozott az előtte szólóhoz a hirtelenkopasz KISZ-titkár. — Rólunk cikkezik a sajtó... A minisztérium pedig fejeket követel — simított végig fejebúbján a fődiri. Pentele, a szakszervezeti főbizalmi ekkor úgy érezte, hogy most kell kifejtenie álláspontját: — Mindenekelőtt közüljük a sajtó képviselőivel, hogy a Vészfékgyár mélységesen elítéli a doppingszerek használatát. Elvégre a világpiacon nem az eredmény, hanem a részvétel a fontos ... — De mi van akkor — szakította félbe Pentelét a főmarketinges —, ha már a puszta részvételhez is Mátészalkán, a Szamos menti Tangazdaságban sikeres próbaüzemet tart az új aszeptikus üzem, amely jelenleg hazánk legkorszerűbb ilyen üzeme. A csúcs- technológiát az olasz Manzi- ni cég szállította és szerelte fel 400 millió forintos költséggel. A zárt rendszerben évi 20 ezer tonna almát háromféle készítményben, paradicsomból hétezer tonnát pürének és pasztának, ezenkívül ötezer tonna egyéb gyümölcsöt, meggyet, barackot, Képünkön a nyers gyümölcsöt fogadó gépsor. (E. E.) szilvát dolgozhatnak fel. Az automatizált berendezéseket száz jól képzett szakember irányítja, felügyeli. Nem lebontják — megmentik Mégse dűljön össze... Talpalatnyi hely sincs a petneházi tanácsháza tágasnak különben sem mondható előterében. Tüdőszűrés van. Azelőtt ezt is a művelődési házban bonyolították le, de szeptemberben be kellett zárni az épületet. A szakértők véleménye szerint jelenlegi állapotában a ház életveszélyes, felújítására is kár lenne vesztegetni a forintokat. A helyzet mégsem reménytelen ... Az örökség Az elnökasszony és a vb- titkár mindenesetre azon fáradozik, hogy megmentse a lebontástól a régi, valóban megviselt épületet. Muszáj, mert új művelődési házra belátható időn belül nem telük. — Tessék várni, hadd kezdjem egy kicsit mesz- szebbről — állít meg egy percre az energikus vb-tit- kár, Oláh András, amikor a részletekről érdeklődöm. — Én tősgyökeres petneházi vagyok. Egy út, egy fúrott kút volt itt a felszabadulás után, az elmaradottságban doppingra van szükségünk? — Kíváncsi lennék arra. hogyan csinálják ezt a tőkések — sóvárgott egyet a fődiri, s lelki szemei előtt máris egy hosszabb nyugateurópai tanulmányút kezdett körvonalazódni. — Bizonyára nálunk ügyesebben — kockáztatta meg valaki, ám ezzel most kivételesen mindenki egyetértett. Ekkor libegett be az ajtón Giziké, a fotogén titkárnő, s a gyűrt arcú férfiak vágyakozva nyújtották felé nyitott tenyereiket. Amelyekbe Giziké rendre bele is pottyantott egy-egy apró, halványkék pirulát. wxisvártatva vidáman fa ropogtattak valamennyien. Kivéve Spén szakit, aki fancsali ábrázáttal és üres kézzel üldögélt az egyik sarokban. Igaz, nem tudhatta, hogy még délben, az üzemi étkezdében elélökött lebbencslevesben ott úszkáltak az ö pirulái is. Mind a négy. Walter Béla osztozott mostani társközségünk, Laskod is. Még a villamosítás is csak a hatvanas évek derekán fejeződött be. Az iskolát három tanterem jelentette, egy a reformátusoknak, kettő a katolikusaknak. Az államosítás után pedig, ugye így mondták, a kulákházakba nyomtak be 16 osztályt, mígnem 1960-ban épült legalább egv öttantermes iskola. Művelődési ház akkor már volt, az iskolaigazgatónak köszönhetően. Ö szervezte meg, hogy erre a célra tegyék rendbe azt az épületet, aminek a fele magtár volt, a másük fele meg istálló. Idáig bírta... Ez tehát a falu öröksége (persze a környékbeli községekben is hasonló a helyzet). Sokkal többre azóta sem jutottak, mert előbb Baktalórántházához, majd a kisvárdai járáshoz, aztán Kisvárda városhoz tartoztak, most pedig megyei irányítás alá kerülnek ... Szóval mikor a fejlesztésben épp rajtuk lett volna a sor, máshová csatolták őket. Állják a számla felét Tavaly félretettek 300 ezer forintot, úgy gondolták, ebből rendbe hozzák a művelődési házat (abban működött a mozi, ott tartottak minden összejövetelt, nagyobb rendezvényt, és tornaterem híján a gyerekek is idejártak testnevelésórára). A megyei tanács által felikért debreceni szakértők azonban életveszélyesnek ítélték az épületet, ezért szeptember elsején be kellett zárni. — A falugyűlésen is nagy (kritikát kaptunk a bezárás miatt, hiszen a fiataloknak most végképp nincs hova menni — folytatja a fiatal tanácselnök, Vargáné Kiss Katalin. — Ügy döntöttünk, újra beszélünk a megyei tanáccsal. Ki is jött a főépítész, aki végül azt mondta, nagy örömünkre, hogy tavasszal még egyszer szemügyre veszi az épületet, de most úgy látja, meg lehet menteni. Új, a réginél köny- nyebb tetőszerkezetet tennénk rá, megszüntetnénk a salótromosodást, új csatornát, vakolatot kapna a ház. A könyvtárunkat is így tettük rendbe. — Mibe kerülne mindez? És honnan lesz rá pénz? — Körülbelül félmillióba. Szeretnénk élni azzal a lehetőséggel, amiről az újságban is olvastunk, hogy a megyei tanács segít, ha mi is hozzátesszük a magunk részét. És mi legalább a felét állnánk a költségeknek. Kivitelező is lenne.' • Amit nagyon akar az ember... Más lehetőség csakugyan nem mutatkozik. Az új iskola építését nem lehetett tovább halasztani, márpedig ez a fejlesztésre költhető pénzt elviszi. — Az idei költségvetésünk 25 millió forint, ehhez csepeg még pár millió — számol a vb-titkár. — A három és félmilliós fejkvótát teljes egészében az iskolára kell költeni, még a megye is ad hozzá 8,4 milliót. Rendbe kell tenni a régi iskolaépületet. A laskodi művelődési házat is meg kell csináltatni, mielőtt végképp tönkremegy. A lakosság támogatására nem számíthatnak: az egy árva téeszen kívül semmi sincs a faluban; aki meg alkar élni, kénytelen valami kiegészítő jövedelem után is nézni. Társadalmi munkát épp ezért szinte lehetetlen szervezni. A község lakói önerőből vezették be a vizet, ez tíz esztendőn át évi 1600 forinttal terheli minden család költségvetését. Fizetik a 400 forint tehót is (bár ennek megszüntetését épp most fontolgatja a tanáé^) — Többet itt nem lehet elvárni a lakosságtól, így sincs nap, hogy ne jönne vagy öt segélykérelem — mondja ©láh András. — De én azon a véleményen vagyak, hogy amit nagyon akar az ember, az előbb-utóbb sikerül. És mi nagyon akarjuk ezt a kultúrházat. Csak ilyen pici kis engedélyt kapjunk, még az idén megcsináljuk ... Gönczi Mária Dopping
