Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. február 4. Menekültek és katonák — Állj, Ml Mai Szinte csattan a párás, fehér éjszakában a hang. Megtorpanunk, aztán kísérőm, Tomsics Sándor határőr hadnagy válaszol, elintézik a formaságokat, s közelebb léphetünk a fiatal katonához, aki fehér hóleplében alig válik el a háttértől. Éjszaka a határon Tőlünk mintegy kétszáz méterre a miagyar—román határvonal. Arrafelé ballagunk, s közben szót váltok Haklik Csaba határőrrel aki azok közül való, akik ez idáig a legtöbb menekültet feltartóztatták. Keresik a határőrt Hat alkalommal történt ■szolgálatom alatt ilyen, ösz- szesen kilenc személy érkezett — sorolja —, köztük egy volt a nő, a többi férfi. Hosszú órákat tölt — társaihoz hasonlóan — a hóban- fagybam, s figyel. Jobbra nagy almáskert nyúlik egészen a határig, balra fásbokros rész. Ropog a fagyos hó a talpak alatt, nem lenne hát könnyű átcsúszni a szeme előtt. Igazság szerint az odaáitról érkezők nem is nagyon akarnak elszökni — szinte keresik a magyar határőrt ... — Mi a teendője, ha a határon illegálisan átjött személlyel találkozik? — Megállítom, megkérdem ki az, aztán szemmel tartom, míg hívásomra ki nem jön érte a kocsi az őrsről. — Megeshet, hogy egyszerűen visszazavarja az illetőt a túloldalra? — Ugyan már!... (A csengeri őrsparancsnok Tomsics hadnagy csak any- nyit mond később szárazon: elképzelhetetlen egy ilyesféle „önálló akció.”) Fél lábbal Romániában A határ húzódik előttem láthatatlanul — vagyis: a román oldalon nagyon is látható a hólepte sima nyomsáv. Az innenső oldalon mindössze két tábla jelzi a töltés tetején: 50 méterre államhatár, tovább menni tilos. S ott a határkő: egyik oldalán nagy M, a túlsón RSR felirat. — Ne lépjen át! — szól rám a hadnagy, amikor szemügyre veszem a kő másik oldalát. — A kő középvonala a hivatalos államhatár. — Bólintok, s csak később látom a hóban: fél lábbal Romániában voltam. — Örülök, hogy eljött — fogadott az őrsparancsnok, amikor megérkeztem. Annyi mindent mondanak- ímak ma a határőrökről a romániai menekültekkel kapcsolatban, hogy azt meg se lehetne számlálni. S megmondom őszintén: kifejezetten sértőnek találjuk, ha megalapozatlan dolgokat terjesztenek rólunk. (Hogy ez valóban így van — mármint, hogy örültek a sajtó érdeklődésének — azt kiválóan igazolja: az engedély, hogy a határszakaszt bejárhatom éjjel egy kísérővel, pillanato/k kérdése volt...) Hogy mi történik a Romániából át jöttékkel, arról nemrég a nyírbátori határőrkerület parancsnokhelyettese nyilatkozott lapunknak. Jómagam az „első vonalra” voltam kíváncsi — s titkon reméltem, egy menekülő talán épp ott jártamkor érkezik. Nem így sikerült, de bepillanthattam egy határőrőrs életébe, minden titkolózástól mentesen hallhattam véleményeket. Cumi után kutattak — Amikor behozza a kocsi a Romániából menekült személyt — mondja az őrs- parancsnak —, akkor én kikérdezem, felveszem az adatait. Tegnap éjjel például egy fiatalember jött Szatmárnémetiből. Rendezett családi körülmények, szakma a kezében, nőtlen: „nekivágott”, mondja. Itt többet remél. No, szóval elmondja kicsoda, micsoda, aztán lepihenhet, kap enni, ha éhes. Mi továbbítjuk a kerülethez a hírt, s onnan érkezik jármű, amely elviszi. Ennyi a dolgunk. S igyekszünk ennek tisztességgel eleget tenni. Említsem a szilveszteri-újévi hullámot?! Huszonhaton jöttek éjszakától újév délutánjáig. Volt egy asszony három gyerekkel, a legkisebb négyhónapos. Az egész őrs egy cumit keresett az ismerősöknél jobbra-foalra telefonon a kicsinek, mert nem találtuk az övét... S elmondja, de már csak az éjszakába nyúló beszélgetésben, hogy ő bizony egy kicsit kifogta ezt az őrsparancsnoki posztot. Egy esztendeje sincs, hogy kinevezték, s épp ekkortájt indult a menékülők áradata. Neki pedig éjjel ott a telefon az ágya mellett és be kell jönnie, ha a helyzet úgy kívánja. Ez egy éjszaka lehet négy—öt alkalom is. Vagy több ... (Egy adat: az elmúlt 13 hónapban, a mintegy 30 kilométeres csengeri határszakaszon közel négyszáz menekülő lépte át a határt.)Lassan ereszkedik le a köd, hajnalra megsűrűsödik minden bizonnyal. Most aránylag jól látni: a határ túlsó oldalán árva fény pislákol, kis falut jelez. Ropog a hó, távolodunk a határtól. Visszapillantok. Sűrűsödik a homály, s képzelem: valahol a távolban már gyür- kőzik a hajnal. T. GY. Bosszús szomszédok Mikor szabad „arénázni”? Sok bosszús szomszéd keresi fel a Nyíregyházi Városi Tanács igazgatási osztályát. Az ok zömmel csend - háborítás és állattartási gond bejelentése. Az emberek körében él az a tévhit, hogy este 10 óráig szabad a magnót, rádiót, tévét és mást büntetlenül bömböltetni, meg „arénázni”, randalírozni. — Ha a hang-, vagy zaj- keltés indokolatlan és mások nyugalmát zavarja, akikor akár délben vagy a nap bármely szakában csendhá- borításnak minősül, — tájékoztat dr. Hajdú Klára, a Nyíregyházi Városi Tanács szabálysértési csoportjának vezetője. — A csendháborí- tás ritkán jár egyedül, mert a tapasztalat szerint annak sokszor a veszekedés, a veVihar Márta körül Lapunk január 30-i számában — több felháborodott hangú olvasói kérésnek eleget téve — kritika jelent meg Subah Zoltán: Márta c. művéről. Írásunkra pro és kontra több észrevétel érkezett — ezekből közlünk most kettőt, rövidítve. FürdSnadrőgot a szoborra? Tisztelt Főszerkesztő Elv- tás! A Kelet-Magyarország 1989. január 30-i számában olvastam G. M. cikkét, amiben erélyesen elmarasztalja Subah Zoltánt, mert megírta Márta című művét, a Művészetpártoló Első Magyar Nosztalgia Egyletet pedig azért szidja, mert a művet könyv alakban megjelentette. A cikk szerzője szerint a „kötetbe foglalt, erotikus irodalomként kínált verseknek nemhogy az irodalomhoz, de szerintem az erotikához sincs semmi köze”. Tehát „ezt a könyvet nem lett volna szabad kiadni". A vita nagyon régi, a vád sem új. Évszázadok óta mondják azt, amit G. M. is, hogy ez a költészet „útszéli, trágár”. Akaratlan előtolakszik a kérdés: ha az élet különféle brutalitásainak leírása szabad a költőnek, miért lenne tilos a szerelem leírása, a szerelmi történések névvel nevezése? G. M. meg akarja kerülni, el szeretné különíteni azt, ami hozzátartozik a teljes emberhez. Van aki ebben odáig megy, hogy fürdőnadrágot húzna a márványba faragott férfitestre és lepedőt borítana a meztelen nőszoborra ... Ügy gondolom, hogy az elmúlt évtizedekben sok dolgot nem neveztünk néven ... Kár volna az erotikus alkotásokat ki- rekeszteni, megismerhető és ismertethető kincseink köréből kizárni csak azért, mert egyesek szerint az ilyen alkotás a „legalantasabb igényeket szolgálja, azokat, amelyeket ily módon azért mégsem kellene kiszolgálni”. Bár a szerző sem tagadja, valahogy mégis ki kell szolgálni, ha már vannak ilyen „igények”. De lehetőleg anélkül, hogy azt nevén neveznénk ... Ezt a felfogást le szabad írni, de bűn követni ! Koppány Károly főiskolai hallgató Pártoló tagok is segítik Változhat a cigányság életmódja rekedés, a családi perpatvar, alkoholizáló életmód, a gyerek nem megfelelő nevelése is velejárója. A bejelentések zöme bérházban lakóktól érkezük, akik az együttélési szabályokat megsértőktől szenvednek. A feljelentők másák nagy csoportja a szomszédja kutyatartását kifogásolja. Gyakori panasz, hogy az eb ugat és tönkre teszi a nyugalmukat. Ilyen esetben a tanácson az érintett feléket, illetve a tanúikat meghallgatják; tárgyalást tartanak. Ha a panasz jogos, a tanács a vétkest figyelmezteti, vagy megbírságolja, sőt adott esetben a tanács mezőgazdasági csoportja az illető helyen az állattartást meg is tilthatja. Ez már több ízben megtörtént. Az új állattartási szabályok szerint ahhoz, hogy valaki kutyát tarthasson, nem kell a szomszéd hozzájárulása, de a rendet, a lakók együttélésének szabályait meg kell tartania. (csgy) Nemcsak az anyagiakon múlik, de ezek nélkül nehezen oldható meg hosszabb távon megyénkben is a cigányság életmódjának, élet- körülményeinek jobbítása, beilleszkedésük segítése. Újszerű kezdeményezésekre is szükség van, hogy a meglévő, vagy megteremthető anyagi és szellemi források ne aprózódjanalk el, valóban a célt szolgálják. Ezért is érTorz kinövés... Kedves Szerkesztőség! Mélységes felháborodásomnak adok hangot azért, amit hétfői lapjukban olvastam „Márta, bugyi nélkül” címmel. Osztom a cikkíró lesújtó kritikáját, de ezt nem a nyilvánosság elé kellett volna teregetni, hanem az undorító ■könyv kiadójához. Azt is rosszul tette, hogy még reprodukálta annak utálatos, dágványos kifejezését, ami torz kinövése szép magyar nyelvünknek. Ezzel csak gazdagította a fiatalok amúgy is felháborítóan torzult kifejezéseit! De még az is felháborított, hogy nem átallotta megbecsült költőnk, Baranyi Ferenc nevét is kapcsolatba hozni a szennykönyv megjelentetésével. Szomorú szívvel üdvözli egy hazafias nagymama Tóth Ferencné Nyíregyháza, Virág u. 14. (A szerk. megjegyzése: Az említett költő nevét nem cikkünk hozta kapcsolatba a könyv megjelenésével, mivel bárki meggyőződhet róla, hogy a kötetet Baranyi Ferenc bírálta el. Ez olvasható a Márta című könyvben.) Adatok A nagyarányú csapatkivonások, leépítések közepette fejeztem be Hámori József könyve, A veszélyeztetett értelem olvasását. Az emberi agy biológiájával, a megbetegedésekkel és az agyat érő veszélyék természetrajzával foglalkozó kötetben a következő megszívlelendő pasz- szusokra bukkantam: „Bármely társadalom, nemzet valódi aranytartaléka éppen ez a generáció (t. i. a fiatalok); az ország jövőjét szinte matematikai pontossággal meg lehet jósolni abból, ahogyan a 0—20 évesek nemzedékével bánik... a politikusok felelőssége is óriási: 1986-ban világátlagban 20 000 dollárt költöttek egy katonáira (a technikát is beleszámítva), s csak 380 dollárt egy gyerekre. Hihetetlen, bűnösen embertelen arány, amely mór egymagában is jelzi a civilizált világ preferenciáit... az évi ezermilliárd dollár katonai kiadás nagyobb része (percenként 1,7 millió dollár) a két, erőegyensúlyát tartani akaró katonai tábort terheli, de már a fegyverkereskedelem 75 százaléka az ún. fejlődő országok felé irányul. Miiközben naponta 40 000 gyerek hal meg — elemi szükségletei kielégítése híján ..., a világon ■ma összességében 100 ezer emberre 556 katona jut, de csak 86 orvos!” Az UNICEF adataira hivatkozó könyvet letéve, és tanulmányozva a napilapoknak a katonai kiadások csökkentéséről szóló híreit, csak remélni lehet, hogy a föntebbi adatok arányaiban lassan- liassan mégis lehet módosulás ... 00 demel figyelmet az a szabolcsi kezdeményezés, amelynek lényege; üzemi, vállalati, intézményi pártoló tagokat megnyerni, s bizonyos pénzalapot is létrehozni a cigányság leginkább rászoruló rétegeinek támogatására. Pénteken délután a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége Szaibolcs- Szatmár megyei tagszövetségének elnöksége tanácskozásra hívta össze a pártoló tagokat. A nyíregyházi Zöldért Vállalat almatárolójának tanácstermében dr. Gyurics- ku Kálmán, az MSZMP megyei bizottságának első titkára tartott előadást a cigányság elmaradottságának megszüntetésében elodázhatatlan feladatokról, majd Lakatos Menyhért, a szövetség elnöke a cigányszövetség előtt álló időszerű kérdésekről szólt, melyet vita követett. Hol az igazság? Az árváltozások áradatában mint mindenki, az újságíró is nehezen igazodik el. Olvasom például lapunk január 30-i számában Szikszay Béla államtitkár információját, mely szerint „a Délker által forgalmazott szocialista importból beszerzett árucikkek fogyasztói ára — így például a szocialista országokból vásárolt söröké is — február elsejétől emelkedik.” Lapunk február 1-jei számában már a söripari vállalatok tájékoztatták a kedvetlen fogyasztókat, hogy a magyar sörök fogyasztói ára emelkedik február 1-jei hatállyal... A helyzet zavaros, már- már áttekinthetetlen. Csak a régi magyar mondásnak hihetünk: borban az Igazság. (bodnár) Mini kutyus — mini mérlegen (Baden, NSZK). Nem az 1,2 kilós súlya miatt aggódik a hathetes Yorkshire terrier nőstény kutyus, hanem egészségére ügyelő gazdija méri rendszeresen.
