Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-28 / 50. szám

2 Kelet-Magyaroruág 1989. február 28. Tavaszt várók (Elek Emil felvétele) Mi /esz a mezőgazdasági főiskolával? Széles körű, átváltható ismereteket önálló technikusképző intézet, vagy a gödöllői agrártu­dományi egyetem egyik kara lesz a Nyíregyházi Mezőgaz­dasági Főiskola? Ezt a két lehetőséget vázolta fel vitaindí­tójának zárásaként Papócsy László mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes a csütörtöki nyíregyházi nyílt pártnapon. A vitában felszólalók a lehetőségek felsorolása után nem az elsorvasztás, hanem a megyei tájkultúráknak megfelelően, a főiskola to­vábbfejlesztése mellett tet­ték le voksukat. Nagy lét­számú és többféle szak bein­dítását javasolta dr. Láczay Magdolna, aki emlékeztette a résztvevőket az 1947—1970 'közötti időszakra, amikor a szakemberképzés teljes ver­tikumát valósították meg a Engedjék meg, hogy az 1989. február 21-i számban „Konzervatív-e a kisvárdai pártvezetés” ciroű írásról véleményt' nyi lyánífsa'k. Az országos tapasztalatokat értékelve, a pártértekezlet sehol nem oldotta meg az égető politikai, gazdasági és szociális gondokat. Ezért úgy érzem, itt sem oldott volna meg sok mindent. Az írásból ■kitűnik, hogy a pártbizott­ság 17 pontos intézkedési tervet fogadott el, amit na­gyon jónak tartok, csupán azt hiányolom, hogy ezt a tervet nem hozták nyilvá­nosságra. A jelenlegi pártvezetést is alkalmasnak tartom arra, hogy a felmerülő problémák­kal nyíltan szembenézzen, de ehhez az kell, hogy a prob­lémákat vállalja is fel. Épít­se bele mindennapi munká­jába és a szükséges intézke­dések ne késlekedjenek. Az intézkedésekre azt hiszem a párttagság nyitott, és ha azo- ikiat jónak tartja, bátran ki is áll mellette. Gondolok itt a 400 ezer forintos jutalomra, ami a jóérzésű, állampolgárban joggal kelt felháborodást, amikor neki 10 évig kell ugyanezért az összegért dolgoznia. A pártnak itt lá­tom azt a feladatát; ezeket időben észlelje, megfelelő javaslatot tegyen a torzulá­sok megelőzésére. Tisztelettel Csabina András Kisvárda Támogatom a világkiállítást K edves olvasónk kere­sett meg. Kezében vastag paksaméta, az 1964-es New York-i világ­kiállítás prospektusai. Mondhatnám úgy, hogy kétségbeesetten adta elő mondandóját. Ennek lénye­ge a következő volt: ő a maga részéről ellenzi a bécs—budapesti közös vi­lágkiállítást, mert ha olyat csinálunk, mely megfelel a mai világigényeknek, akkor abba beleroppanunk. Mu­tatta a képeket, térképeket, programokat, felvételeket, s közben kommentálta. Hon­nan ennyi milliárd? — kér­dezte. Mennyi minden hiányzik! — tette hozzá. Mondom a hölgynek: nem valószínű, hogy a leg­jobbhoz jött, mert én a magam részéről igenis ro­konszenvezek a világkiállí­tással. Elismerem: ahhoz, hogy jó legyen, emlékezetes és színvonalas, pénz kell. Annyi, ami ma álomnak tűnik. De gondolkodjunk egyszer már európai mó­don! Ha mindent lesöprünk azzal, hogy drága, hogy nincsen pénz, akkor ne is számítsunk arra, hogy va­laha is lendületesen kitör­jünk tyúkröptű szemléle­tünkből. Mert lehet érvelni itt azzal, hogy Budapest jár jól, meg a Dunántúl. De vajon a siránkozás és pesz- szimisztikus ellenkezés he­lyett nem lehetne azon gon­dolkodni, mivel mehetnénk ■az események elé? Mert ennek a tájnak is van kínálnivalója. Nem is akármilyen. Volt is cég, mely jelentkezett, hogy olyan programhoz szerezne pénzt, mely már a világki­állításra készítene fel. Ví- ziturdzmus, falusi turiz­mus, templomturizmus, s mindez azzal összefüggés­ben, hogy a légi összekötte­tés megoldja a rossz infra­struktúra együk gondját. De vissza a kedves olva­só kérdéseihez. A világkiál­lítás több mint fél évtized múltán lesz. Higgyünk ab­ban, hogy mi is tudunk ad­dig pénzt termelni. Higy- gyük el, hogy az itt befek­tetésre kerülő tőke marad. Hogy a haszon is lecsapó­dik. Hogy olyan véráramba kerülünk, mely a kiállítást követő évtizedekben is ma­radandó lesz. Nem szeren­csés provinciális szűkkeblű- séggel lesöpörni valamit, aminek ezernyi vonzatáról sejtelme sincs a ma köny- nyen nemet mondónak. Nézem a hölgy által ho­zott prospektusokat. Igazi Amerika. De hát nekünk nem ezt kell nyújtani! Mi Európában élünk! Itt más­ra kíváncsi az idelátogató! Az tény, száz százalékos szolgáltatás, ellátás, felté­tel kell mindehhez. Magun­kat becsülnénk le, ha visz- szariadnánk a szokatlantól. Megértem a jó szándékú aggályokat, de hadd szegez­zem szembe ezekkel a vi­lágra nyitás nagyszerűségét, a várható anyagi és a nem lebecsülendő erkölcsi hasz­not. Nem tudok az elutasí­tók pártjára állni. B. L. LESZ EGY LÁDA SÖR? Nagy az öröm Kanalasék­nál. Megkerült az eltűnt lo­vuk. Nyíregyháza, Palánta ut­ca 1. Csillag, a szép, barna ló az istállóban békésen szé­nát ropogtat. — Tízéves — mondja a gazdája, s büszkén pillant rá. — Egy éve vettem. — Mikor tűnt el? — Vasárnap múlt két he­te. — Hogy történt? — Úgy, hogy — mint gyűjtőkereskedő — egy jó ba­rátomhoz vashulladékért a Tünde utcára mentem. Nem találtam otthon. Gondoltam, megnézem, nincs-e a Tünde utcai faházban, italboltban. Bementem, s vagy 10 per­cet töltöttem ott. Mikor kijöttem, nem hittem a sze­memnek, se kocsi, se ló ... Rémületemben azt se tud­tam. merre menjek, délután 5 óra volt. — Tessék elképzelni — szól Kanalas János felesége — hogyan érintett bennün­Se kocsi, se ló...? két, amikor egy ló ma már 60 ezer forintot ér. — Taxit fogadtam — folytatja a férj —, és Nyír­egyházán mentünk amerre láttunk, kerestük Csillagot. Nem találtuk. Éjfél körül a fáradságtól, meg az ideges­ségtől csaknem ájultan es­tem ágyba. Hétfőn az újság­ba hirdetést adtunk fel. A szomszédok is sajnáltak. — A maga lova veszett el? — kérdezték. Három napig nem került meg. Szerdán este amikor Kanalasék nyugovóra tér­tek, zörögtek házuk ajta­ján. Kb. este 10 óra lehetett. ,— No öreg, lesz egy láda sör? — kérdezte a barátven - dég —, de nyomban hozzá­tette: megvan a lovad! Nyír­telekre kell menni érte. A fogat hogyan került oda, máig sem értik, hiszen ahhoz Nyíregyháza lámpás csomópontjain át, forgal­mas utakon több kilomé­tert kellett megtennie. Sze­rintük ilyenre Csillag ma­ga nem „vállalkozott” vol­na. Egyébként is nyugodt, sose kóborolt el. A gazdáját gyeplőhasználat nélkül is hazaviszi. Szóval Kanala­sék arra gondoltak, a lovat valaki elhajtotta. Hogy így történt-e, nem tudni, mindenesetre aki befogta annak is van lova. Kanalaséknak azt mondta: a háza közelében látott egy fogatot, nem ült rajta sen­ki... Jól bánt a jószággal, s ezért a gazdájától 500 fo­rintot kért. Nem kapott. Aki viszont értesítette Csillag hollétéről, azt Kanalas Já­nos háromszáz forinttal jutalmazta meg. (cselényi) főiskolán. Ezután kezdődött a szakemberhiány. A főisko­la kényszerből profilt vál­tott, megszüntették a gyü­mölcstermesztő, a kertész sza­kot, bár ígértek helyette mást, de mindebből semmi nem valósult meg. Egy felmérés adataival tá­masztotta alá mdndezit: 600 szabolcsi diplomásból, akik az ország más részein végez­tek, 230 jött vissza a megyé­be. A mezőgazdaság pedig itt kínálja a jobb megélhetést, de ehhez elengedhetetlen a jó szakember. Az átszervezésssel kapcso­latban Pénzes József anyagi, tárgyi és személyi feltételek meglétét és egy átgondolt döntést vár, amely alapján megvalósul a hosszabb távú képzés. Említette az okta­tók életszínvonalát is, amelyhez jelenleg sok plusz­munka kell és ezt esetenként megsínyli a szakmai telje­sítmény. De vajon kell-e ennyi ag­ráregyetem ennek az or­szágnak? — tette fel a kér­dést Anka István, amikor korábban az új traktoro­kat, gépeket itt mutatták be a főiskolán a hallgatóknak, ma pedig a néhány elavult gép fenntartásához a terme­lőszövetkezetek alamizsná­ja szükséges. Egyetem mel­lett működő képzőközpont felállítását javasolta, ahol alapos technikusi képzettsé­get kapnak a hallgatók. A többi felszólaló a té­eszek számára a kereskedést a szovjet piaccal és az ehhez szükséges szakemberképzést, a korábban sikeres gyü­mölcstermesztő szak visz- szaállítását, megfelelő oktatói bérezést javasolt. A terve­zett angolszász képzési for­mával 'kapcsolatban megje­gyezték, hogy óva intik a minisztériumot az egy az egyben való átvétel­től, hiszen bármennyire sike­res forma, az eltérő adottsá­gok, lehetőségek itt mások. A miniszterhelyettes vita- zárójában hangsúlyozta, hogy nem tudják garantálni a kép­zett szabolcsi szakemberek visszajövetelét. Azt viszont igen — mivel az intézmény felnőtt olyan szintre, hogy átvegye az egyetemi sruktú- rát — a döntés előtt a hely­színen tisztázzák a jövő prog­ramját. Széles körű és kon­vertálható ismeretekre, kész­ségekre van szükségük a hallgatóknak, mondta, ahol az angolszász modell alapján négyéves alapképzést kapná­nak. Ehhez kétéves speciális (például robottechnika, nö­vénytermesztés) képzés já­rulna. (máthé) Űj Hél, fii tenpi Felnőttnek tekinti a nizőt Alaposan megváltozott a Hét. Előnyére. Más a tem­pó, más a dinamika, más a hangvétel. A műsorvezetők határozottak, felkészültek. Nem ködösítenek, szövegük híjával van a manipulativ elemeknek. Mondják a té­nyeket, hozzáteszik figyel­men kívül nem hagyható vé­leményüket. Gondolkodtat­nak. Észrevehető, hogy jelen­tősen változtak a tömegtájé­koztatási eszközök. Sokan még idegenül figyelik a stí­lust, vannak, akik a témák­kal kapcsolatban szólnak ag­gályosán. Nem vitás: van­nak műsorok, esetek, amikor a nagy szabadsággal még nem tud mit kezdeni a vél­hetően egészségesen türel­metlen hírlapíró, rádiós, te­levíziós. A Hét éppen arra jó példa, hogy lehet, mégpe­dig igen kulturáltan és hatá­rozottan beszélni bármilyen kérdésről. Legyen szó kon­cepciós perről, KGST-rőí, a józan, tárgyilagos közelí­tés, a jogos és intelligens szenvedély nemcsak elfogad­ható, de már-már etalon. Vasárnap este, úgy vélem igen sokan, élvezettel figyel­ték a műsort, annak pergő ritmusát, azt a módszert, mely engedett ellazulni, ki­zárta az unalmat. Igaz, az élet is izgalmas, változó. De italán éppen a túl sok szín, változás és ellentmondás időszakában kell dicsérni a Hét erényét: felnőttnek te­kinti a nézőt, súlypontjaival segíti a politizáló embert, aki mögött a műsor idejére egy zsúfolt hét eseményei sorakoznak. (bürget) MINDENKI KLUBTAG Hölgyek és urak a volánnál Ravasz megoldással igyek­szik helyt állni a gépjármű­vezető-képzésben már igen­csak létező versenyben a megyei autóklub. Mint is­meretes, rajtuk kívül az ATI, az MHSZ és — elsősorban vidéken — több gmk is fog­lalkozik az oktatással, vizs­gáztatással. A tanulóknak 5900—6500 forintjukba kerül a jogosítványhoz szükséges ismeretek megszerzése. Az autóklub most úgy döntött, hogy 5900 forintért nemcsak a jogosítványhoz segítik hoz­zá a leendő gépkocsivezető­ket: ebben az összegben már a 300 forintos klubtagsági díj is benne foglaltatik. Va­gyis minden tanuló tagja lesz az autóklubnak, s a klubiga- zolvány kiváltásától számí­tott egy évig igénybe veheti az összes, a tagsággal járó kedvezményes szolgáltatást. A vizsgáztatásban nincs számottevő változás. A gya­korlati vizsga első helyszíne továbbra is a rutinpálya, ha itt helytáll valaki, csak ak­kor folytathatja a vizsgát kint a forgalomban. Szóba került, hogy kizárólag „éles­ben” lehessen vizsgázni, de erről még nem döntöttek, mert mi történik, ha a gya­korlatlan vezető vizsga köz­ben — például egy parkoló­ban — kárt tesz valakinek az autójában? Ki fizesse a költségeket? így tehát a bo­nyolultabb vizsgafeladatokra egyelőre mindenképpen ma­rad a rutinpálya. Az éjsza­kai vezetést sem spórolhat­ják meg a jogosítványra áhii- tozők: a kötelező óraszám körülbelül 10 százalékát söté­tedés után kell a volán mö­gött tölteniük. Részben emi­att, részben pedig, hogy a tanulóknak ne kelljen a munkahelyükről elkérezked- ni, az autóklub megszüntette azt a korábbi gyakorlatot, hogy csak reggel 6-tól délu­tán 2-ig lehet vezetni. Az ok­tató most már a nap bár­mely órájában, sőt szomba­ton és vasárnap is rendel­kezésre áll — amikor tanít-, ványa időt tud szakítani a, gyakorlásra. Manapság több nő akar jo­gosítványt szerezni, mint férfi. A szakemberek tapasz­talatai szerint a ,,'hölgyveze- tők” — minden ellenkező hí­reszteléssel szemben — sem­mivel sem rosszabbak, az uraknál. Sőt: mivel szor­galmasabbak, kitartóbbak, és mert komolyan veszik a ta­nulást, az elméleti vizsgán kifejezetten az ő javukra bil­len a mérleg (KRESZ-ben, műszaki és elsősegélynyújtá­si ismeretekben egyaránt). Az autóklubban egyébként épp most készültek el az 1988-as esztendő összegzésé­vel. A statisztikából kiderül, hogy tavaly 45 tanfolyamon 1800 tanulót oktattak (Nyír­egyházán, Kisvárdán, Máté­szalkán és Nyírbátorban). Az elméleti vizsgán a tanulók 85—90 százaléka elsőre átvi­szi a lécet. A gyakorlatin ez az arány 76 százalék, de má­sodjára már 90 százatokra kerekedik; tavaly mindössze egyetlen vizsgázó nem tudta megszerezni a jogosítványt az ötödik nekirugaszkodásra sem. (gönczi) A rendőrségen önként jelentkezett Megölte apját Farkas Jenő tizenkilenc éves nyírbátori lakos meg­ölte édesapját, Farkas Sán­dort, amiért a fiút a me­gyei bíróság hét év hat hó­nap börtönbüntetésre ítél­te. Az áldozat gyakran — főként ittasan — emberhez méltatlanul viselkedett. Megtörtént, hogy a felesé­gét meztelenre vetkőztette, és a testét tüzes vassal sü­tötte. Az asszony el is köl­tözött tőle. Nemegyszer az egész családot ütlegelte és a házból kizavarta, a lá­nyát pedig arra akarta kény­szeríteni, hogy vele közö­süljön. Mindezek és a ta­valy december 2-i esemé­nyek a meggyilkolásához ve­zettek. Tehát 1988. december 2- án a kora délutáni órákban a vádlott, azaz Farkas Jenő Nyírbátorban találkozott a velük , közös háztartásban élő nővérével, Farkas Má­riával. A testvére elpana­szolta, hogy a lakásukon az apja durván szidalmazta, fajtalanságra kérte, majd egy késsel rátámadva ki­sebb sérülést okozott ne­ki. Délután 16 óra körül a vádlott Farkas Máriával, a nagyanyja Nyírbátor, Ság- vári Endre u. 3. szám alat­ti lakására ment. Ott tar­tózkodott a súlyosan ittas Farkas Sándor, aki Farkas Máriát ismételten szidal­mazta, közben fajtalan sza­vakat kiabált. Emiatt Far­kas Jenő az édesapjával ösz- szeszólalkozott, majd dula­kodni kezdtek, melynek a helyszínre érkező Farkas Béla vetett véget, aki a vádlottal együtt az utcára ment. Azonban a házból rö­videsen kijött Farkas Sán­dor is, és hazafelé tartott. A MÉH-telep közelében megállt, és ismételten vesze­kedni kezdett a vádlottal, s szidták egymást. Ezek után Farkas Jenő a sértett után ment és rövid szóváltás utáfl a tizenhét és fél centi- méteres pengehosszúságú tőrkésével az apját mellbe szúrta, mélytől az összeesett, és perceken belül meghalt. Ezt követően a fiú elment a rendőrségre, ahol a történte­ket bejelentette. (csgy) KonzeniÉ-t?

Next

/
Thumbnails
Contents