Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

KM HÉTVÉGI melléklet /------------------------------------------------------------------------------------------------­­A legjobb vezető (aki nincs) Mennyit örültél a héten? Ön- és közveszélyes foglalkozás A vezetés: tudomány. A ve­zetés: művészet. De hányán akadnak ma hazánkban, akik e rendkívül fontos tevékeny­ség tudósainak, netán mű­vészeinek mondhatók? Alig­hanem kevesen. Pedig a ve­zető stílusa az egész munka­helyre rányomja bélyegét. Efféle kérdésekről beszélget­tünk Lukácskó Zsolttal, a me­gyei pedagógiai intézet osz­tályvezetőjével, aki régóta foglalkozik vezetéspszicholó­giával. — A munkavégzés és a munkairányítás számos ele­me pszichológiai ismereteket kíván. Magyarországon azon­ban a pszichológia hosszú ideig tabu volt. Az emberek mozgatása ellenben lélekta­ni ismeretek nélkül nagyon kockázatos dolog. Ma már tudjuk, hogy a vezetés nem létforma: szerepvállalás, amely a vállalkozók túlnyo­mó részében szorongást okoz. — Miből táplálkozik ez az említett frusztrációs állapot? — Elsősorban abból, ha a jelölt nem elég felkészült; vagy ha már későn jön rá, hogy mások az elvárások, mint amire számított; esetleg olyan területet kell irányí­tania, amihez nem ért. Ez a helyzet könnyen átcsaphat agresszivitásba, s ha nincs elég tolerancia, kínos szituá­ciók melegágya lehet. A ve­zető legfontosabb követel­ménye viselkedésének sza­bályozása. A viselkedés egyébként öröklött tulajdon­ságok, saját tapasztalatok, tanult minták gyűjteménye. — Ideje lenne megpróbál­nunk meghatározni: mi az, hogy jó vezető? — Olyan státus, amely­nek vannak kritériumai: döntési képesség, emberek képviselete, tág látókör, szak­mai tájékozottság stb. Ám mindezeken túl rettentően fontos az empátia, a beleér­ző képesség, a hatni tudás, a szituációk gyors felismerése stb. Azt kijelenthetjük, hogy ez a fogalom: „a legjobb ve­zető” — nem létezik. A kü­lönböző vezetői stílusok kö­zött vanak persze jók és ki­fejezetten rosszak. Például a lojalitás: fontos elem az, mennyire lojális valaki „le­felé” és „fölfelé”. Az ilyen szerepet viselő ember persze folytonos stresszhatásban él. Ma már tudjuk: a vezetőnek nem az a feladata, hogy mindent ő igazgasson, hanem lássa át az egészet, s vegyen maga mellé kitűnő szakem­bereket segítőnek. Az ilyen munkamegosztáshoz viszont feltétlen bizalom szükséges. — Sok szó esik napjaink­ban a bizalmi válságról. Mi szükséges ahhoz, hogy a fel­tétel nélküli bizalom kiala­kulhasson? — önismeret. A vezetésbe bekerült embernek elsőrendű célja kell, hogy legyen: mi­nél többet megtudni magáról, hogy minél kevesebb legyen, amitől félnie kell. Ezen túl­menően szólnunk kell a konfliktuskezelésről, önma­gunkat megismerve tudunk változtatni konfliktustűrő képességünkön is. Ennek az alapja végtére is az önérvé­nyesítés és a másokkal törté­nő együttmőködés. Elképzel­hető, hogyha a „főnök” ké­pes a stílusváltásra, ennek ae egész gyár vagy intézmény látja hasznát. A vezetés on­es közveszélyes foglalkozás. És minél érzékenyebb a sze­mélyiség, annál inkább. — Nézzük meg közelebb­ről a vezetés problémáit. — Itt vannak például az együttműködési mutatók: a célmeghatározás, a célkép­zés, a céllebontás és a meg­valósítás folyamata, amely­ben érdekeket kell egyeztet­ni. Épp emiatt fontosak a se­gítő kapcsolatok és a siker­kudarc kezelésének kialakult mechanizmusa. Vagy vegyük az autonómiát. Ha a munka­hely hatalmi struktúrája olyan, hogy bénítja az auto­nómiát, mérgezi a lelkeket, akkor ott igen közeli az, hogy lássa és megértse: em­berekkel foglalkozik. A be­osztottat el kell ismerni eré­nyeivel és hibáival együtt. Ezt a függőségi viszonyt a beosztott számára elviselhe­tővé kell tenni. Mi kell eh­hez? Információk sokasága, következetesség, jó akarat, megértés. Lehetővé kell ten­ni az aktív függetlenséget. A függetlenség: kezdeményező­kézség. Mindezek előtt per­sze kulcskérdés: a személyi­ség fontossága, az ember ér­tékébe vetett hit. A méltó­ság hite. Ez az ember legfél­tettebb kincse. Nem szabad belegázolni. — Mi történik, ha a „fe- lüllévők” akarattal vagy anél­kül megalázzák az ,/ilullé- vőket”? — Ha az ember személyes méltóságát megcsonkítják, ha behelyettesíthetővé teszik, akkor szakmai biztonságát veszti. Az ember általában hiszi, hogy ő érték. Ha ezt elveszik tőle — megtörik. Mindenkinek vannak jó tu­lajdonságai — ezeket méltá­nyolni kell. A beosztott ak­kor azonosul a feladattal, ha a problémák megoldásába bevonják, szakmai fejlődését biztosítják, ha szociális és ön- érvényesítő szükségleteit ki­elégítheti. Ha ezekben gátol­ják, az pszichésen tönkrete­szi. — Mentálisan milyen em­ber való vezetőnek? — Csakis az, aki lelkileg egészséges. Ennek főbb mu­tatói: tudja-e hozni a képes­ségeinek megfelelő teljesít­ményt? De ide tartozik az életörömre való képesség, amiről egyszer Popper Péter azt mondta: hihetetlenül fontos, hogy meg lehessen kérdezni valakit: „Mondd, te mennyit örültél a hé­ten? ...” — Végül is: ki a sikeres vezető? — Az, akinek legfőbb ere­je a tekintélye, aki intelli­gens, pontos, megbízható, gyakorlott, megfelelő döntési szervezési és tárgyalókézség­gel rendelkezik, s persze van önuralma. Ezért naponta meg kell küzdeni, de egy pillanat alatt el lehet veszíteni. A jó vezetőnek tudnia kell azt, mit élnek át beosztottjai. Ugyanis viselkedésünket be­folyásolja az a pszichológiai környezet, ahol félelmünk, reményeink kialakulnak. A kétértelmű helyzetek, a gya­kori változások kínzó szo­rongást eredményezhetnek. — A jövő sikere vagy ku­darca a mai srtuktúrák mi­lyenségétől is függ. Hogyan ítéli meg a jövőt beszélgeté­sünk tárgya szempontjából? — A változtatás lényege a vezetők megfelelő, körülte­kintő, tudományosan meg­alapozott kiválasztása, s a jelöltek speciális felkészítése. Nem hiszek abban, hogy va­laki, aki hosszabb ideig jár egy utat, egyik napról a má­sikra gyökeresen megválto­zik; abban viszont hiszek, hogy „megideologizálva”, új szöveggel, megtévesztő had­műveletekkel egyesek tovább tudják vinni a régi vonalat. A vezetőket ne szubjektív el­képzelések, megérzések, uta­sítások alapján válasszák ki. Van egy alkalmazott lélekta­ni tudományág, amely a komplex munkarendszerek tagjaként a munkatevékeny­ség oldaláról vizsgálja a sze­mélyiséget. Ennek a tudo­mányágnak szerves része a vezetés- és szervezéslélektán, amelynek eredményeit föl kell használnunk. K. Nagykálló múltjából Az esés után, mely zuhanásnak is beillett Köztudott, hogy Nagykálló évszázadok történelmi viha­rainak, a településtörténet sorsfordulóinak, a társadalmi átalakulás többszöri újrakez­désének tanúja és krónikása A legutóbbi évtizedekből vett példák is azt bizonyítják, hogy az ott élők a települések rang­listáján történt ismétlődő le­csúszások ellenére tenniakarás- sal fogadtak kezdeményezése­ket, és támogattak előremutató törekvéseket. A ma már 120 éves gimná­zium egykori igazgatója példá­ul az iskolaügyet így védel­mezte: „Ha az állam által felnevelt szegény falusi gyer­meknek csak 40—50 százaléka állja meg majd a helyét, a be­fektetés akkor is nagyon meg­hozza a maga hasznát, mert ezekben a tanyák ősi földjé­ből szakadt fiúkban olyan polgárokat fog kapni, akik­nek magyarsága megdönthe­tetlen alapokon nyugszik.” Ennek értelmezéséhez íme né­hány adat. A községi Földigénylő Bi­zottság 1945-ös jegyzőkönyvé­ből tudjuk, hogy a nemzet- gyűlési választások névjegyzé­kében a településen 515 fő földműves neve szerepel. Gyer­mekeik száma: 1501. Juttatás előtt nem volt földje 419 fő­nek, az igényjogosultak közül gazdasági cseléd volt 110 fő, mezőgazdasági munkás pedig 350. A házhelyhez jutottak névjegyzékén 411 jogosult sze­repel, s közülük 55 tanyai. Nagykálló képviselő testüle­tének 1946. január 25-1 rend­kívüli közgyűlésen az aggoda­lomnak így adtak hangot: „A kiosztás folytán juttatott 4—8 holdas parcellákon kezdenek építkezni, miáltal egy-egy házhely egymástól 500—800 méteres távolságra feleszik. ... A tanyai lakosság köz- igazgatása így oly nehézségek­be fog ütközni, amit megol­dani képtelenség lesz. Ezen kí­vül a tanyai lakosságnak is­kolával való ellátása is meg­oldhatatlan probléma elé ál­lítja a hatóságot... így gye­rekeik iskolai oktatás nélkül nőnek fel.” A képviselő testület építési tilalmat kimondó döntésének nem tudott érvényt szerezni. A Földigénylő Bizottság vi­szont a vármegye földbir- tokrendező tanácsának írt le­velében 1946. aug. 21-én a kö­vetkezőket kérte: „ ... az alább felsorolt gazdasági ta­nyákra a lebontási és felépí­tési engedélyt szíveskedjenek megadni. Egyúttal kérjük a tanyai területeknek házhely­re való felosztását, hogy a le­bontott épületek rendes utca­sorban és állandó helyre épít­tessenek fel. . . ” A levélben Császárszállás, Butykatelep, Ludastó, Szirond és Fintortag tanyáit, gazdasági portáit ne­vezik meg. A Nemzeti Bizottság 1946. szept. 4-i döntésével az okta­tás feltételeinek javítását szor­galmazza. Eszerint: „ ... meg­keresi a járás területén műkö­dő Nemzeti Bizottságokat az- irányban, hogy a Nagykálló- ban létesítendő Népi Kollégi­um megszervezéséhez szüksé­ges bútordarabokat (ágyak, asztalak, székek, vagy ládák, íróasztal, szekrény), amennyi­ben ilyen van birtokukban, bo­csássák rendelkezésre, és minél szélesebb körben propagálják a tanulásra vágyó munkás­paraszt ifjak körében tanfo­lyamon való részvételét.” A vallás- és közoktatásügyi miniszternél mór a település intézményszintű további ter­vezett „leépítése” ellen és a vonzásközpont funkció gimná­ziummal való életben tartásá­ért tiltakoznak 1947. febr. 14-i levelükben. „ .. . A Községi Nemzeti Bizottság.. . egyhan­gú határozatával foglalt állást a gimnáziumnak községünk­ben való meghagyása mel­lett ... demokratikus érzel­münktől áthatva tiltako­zunk ... Előadjuk, hogy gim­náziumunk 78 éves múltra tekinthet vissza . . . elsősorban, s főleg a paraszti ifjúság fel­karolását szolgálta, annál is inkább, mert tanulóinknak több mint 80 %-a mindenkor ebből a társadalmi rétegből került ki.” Nagykálló lakosságának lo­Swntmihályi Szabó Péter: Este Este van, tudom. Este van, érzem. A világ estéje, és az enyém. Tudom, máshol nappal van éppen, de most én ülök a csend fenekén. A kép majdnem idilli: könyvek sora a polcon, lábamnál a kutyám, egész nap ragozhattam a birtokos személyragot: gyermekem, feleségem, házam, a hazám. Hálás vagyok érte. Csak a sorsnak, hogy engedélyez néha szünetet: évente lecsendesedik a világ, amikor ö egyszer megszületett. De most szenet kell rakni a tűzre, nem összkomfortos még ez a csend, robbantgatják a jövőbe vezető utakat, szabotálják a rendet idebent. Ám ez az este meghatároz. Érzem. Más leszek tőle megint. Lenézek a Város fényeire. Országos köd készül odakint. Huszár István festménye kálpatriotizmussal táplált becsülése mindig is körny tének, életmódjának, sz< mének, rangjának megvál tatására irányuló küzdelem jelent meg. Időről-időre takozott a sors által is tö rített közvélemény az el amit Nagy Lajos így írt „Ilyenformán Nagykálló i több, mint jó példa annak mutatására, hogy milyen ki is mutat egy oly tempójú e amely már zuhanásnak is illik.” ' Évtizedekkel később, a m kállói járás megszüntetését gisztráló pártbizottsági ü.lc tehát felgyülemlett tapas lat alapján állapíthatták i a résztvevők, hogy „ ... a lálgatás szintjén már évek a hová tartozás gondolata, átállás konkrét feladata, újjal való ismerkedés ér; foglalkoztatja az itt élő eir reket”. A végvári harcokat, 1 vészt, szabadságharcot, di< séget, hanyatlást és újabb kilendülést megélt telepi visszanyerte városi rang Beigazolódott „A nagyká járás múltja és jelene" mű monográfia zárógondc ta. „A történet nem itt ér get. Dolgozni kell.” Aki Nagykállói Útikalauzt véf lapozza, várhatóan egyetér nagy múltú település támogí sára búzdító hívogatás Sokak óhajával megegye en magam is hiszem, hogy jön az idő, amikor a nyírs kisváros lakossága soki aktuális gondon túljutva, t ténelmi megpróbáltatásain lülemelkedve köztéri szót állít hagyományápolása, él képessége, kultúrája, jöv< vetett hite bizonyságai« Joggal remélhető, hogy Na kálló kiigazított társadalmi tékítélettel és szellemi i frissülésben megtisztult c érzettel kezd új fejezetet t ténelmében. Szűcs In Tiszti Nyolcvanéves a te zedes külhoni b után tavaly Miskolc tért Szalay Lajos, a magyar grafika mestere. Csak a s hiányzott ahhoz, hói ma kontinensek \ gozzák, mint kegyes’ lagzat alatt születeti saiét, Picassoét, Dal Szalay Lajos szál azonban megszabta tása, az állandó hare szabta hatalmas éri Elhagyta a hazát tehetsége teljében, d honi állapotokba b kedni nem tudott. A otthon keserű érzés landó készenlét az elleni tiltakozásra, a; érzés, a szolidaritás zőkikel, a meggyöti az üldözöttekkel, m itthoni műveiben is j zett, évtizedek se expres6zív paroksziz kozódott, világhírű\ grafikáit. 1909. február 26-á tett a Zemplén meg mezőn. 1927-től 1935- dapesti Képzőművés iskolán végezte tanú it. 1941-ben kiállítás« Nemzeti Szalonban, jelentkezett nagy könyvillusztrációval, lyek egy csapásra- lg - * ", ' , ||g| jg|| || | MMMM WM •e , '< , a is •’illujw fi). f|M # AM «Aä ÉÍ®:piliMÉÉÍIÍíBi^ÉÉii^Ri:ÍÍÍl®IÍl’i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents