Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
Tisztázni: mi tartozik a nemzeti irodalomba Beszélgetés Pomogáts Bélával Irodalmihírlevél a Bessenyei nevét viseld szabolcsi intézményekről „A Bessenyei-kérdés ezúttal magyar sorskérdés is ... A szabolcsi ember, ha Bessenyeit megrója, azzal a maga hibáit is kárhoztatja; Ha Bessenyeit szereti, azzal a maga fajtáját becsüli meg.” (Rákos Sándor — 1939.) Sokáig tabu volt. Később lehetett róla hallani, olvasni ezt-azt. Majd egy lírai (Vándorének), s’ egy prózai anto- tológiában (Két dióhéj) mutatkoztak be a Nyugaton élő költőik-írók, sőt megszülettek az első kritikai áttekintéseik is. Erről a rendkívül izgalmas, bár korántsem egységes jelenségről beszélgettünk a napokban Pomogáts Bélával, az MTA Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetőjével: — A legelső nyugati magyar író tulajdonképpen keleti író volt: Mikes Kelemen. A magyar irodalomnak mindig akadtak olyan alkotói, akik emigrációba kényszerültek. A XX. században, a két világháború között inkább balos, szélsőbalos emigrációról lehetett beszélni. 1945 után egy nem kifejezetten jobboldali, de a magyarországi társadalmipolitikai változásoktól önmagát elhatároló emigrációval számolhatunik. A megítélés alapja az, ikik és mitől fordultak el? Voltak, akik élesen szembehelyezkedtek a 45 utáni demokratikus fordulattal. De voltak szép számmal olyanok is, akik csak a Rákosi-féle vezetésre mondtak nemet. Végül is két nagyobb politikai színárnyalatot különböztethetünk meg: a polgári demokrácia híveit, akik a Nyugat körül tömörültek (pl. Márai Sándor, Cs. Szabó László), illetve a népi írók között fellépőket, akik nem értettek egyet azzal, hogy a parasztpárt a Rákosi- csoport vonzáskörébe került. (Kovács Imre, Szabó Zoltán, Borbándi Gyula). Ezek az írók 1948-ig voltaik a demokrácia ellenségei — később Rákosi-ellenese'k lettek. Előttük lelepleződött a személyi kultusz: nyilvánvalóvá vált annak tévútjellege. Mindezek tudatában kell róluk ítélkezni. — Hogyan alakult hazánkban a nyugait magyar irodalom befogadása? — A hetvenes évektől beszélhetünk erről: az anyanyelvi konferenciák nyomán a rádióban, a televízióban, a könyvkiadásban is szólni lehetett a Nyugaton élők munkáiról. Azóta a fejlődés nagy léptékű. Egy felmérés szerint 25 nyugati miagyar írónak több mint ötven könyve jelent meg eddig nálunk: Cs. Szabó László, Határ Győző, Szabó Zoltán, Tűz Tamás, Faludy György, Thiusz Géza, Dedinszky Erika, Czigány Lóránt kötetei például. Ma azt mondjuk, nem tartjuk őket pusztán „emigránsoknak” művészetük a magyar kultúra szerves része. — Illyés „ötágú sípnak" nevezte a magyar irodalmat. Elmondható-e, hogy ma e síp nyugati ága teljes zengéssel megszólalhat? — A nyugati ág recepciója folyamat. Fejlődés: ma többet fogadunk be, mint tegnap. Azt ellenben nem mondhatjuk, hogy elértük a teljességet, de a legtöbb érték már megszólalhat. Eddig azok a szépirodalmi művek élveztek elsőséget, amelyek direkt módon nem politizáltak. Most viszont lassan már 'azok is beszivároghatnak, amelyek történelmi-politoló- giai-pszáchodógiai kérdéseket feszegetnek. Természetesen ezek iránt most nagy a kereslet. — Bélád! Miklós, Rónay László és az ön tollából 1986-ban megjelent A nyugati magyar irodalom 1945 után című, alig több mint 300 oldalas összefoglaló munka. A kötet szenvedélyes viták kereszttüzébe került: önöket csaknem a becsületsértés fogalmát is kimerítő szidalmakkal ostorozták bizonyos, a kézikönyvben nem kellőképpen értékeit alkotók. Mi a véleménye e polémiáról két éy távlatából? — A szenvedélyes és szélsőséges vélekedéseket felszínre juttató vita már véget ért. Kirobbanásának ob- jéktív és szubjektív feltételei voltak: számos olyan műről nem nyilatkozhattunk (a 80-iais évek elején született a könyv), amely nálunk tabunak számított: például a történelmi-politikai irodalom egyes darabjai. Ez jogos elégedetlenséget szült a szerzőkben. A szubjektív tényező az volt, amely minden élő irodalommal foglalkozó tanulmány végzete, hogy képtelen eleget tenni annak a feltevésnek, amit egy-egy művész önmagáról állít; nos ez nálunk is jelentkezett. Lélektanilag persze érthető ez a helyzet, de nem szabad kiszolgáltatni egy irodalomtörténeti munkát a személyes önértékeléseknek. — Szerintem nem követtünk el nagy hibákat. Úgy vélem, a vihar mára elcsitult, sőt 1988 októberében Luga- nóban, ahol a témáról előadást tartottam, a kialakult eszmecsere tartalmasnak és előremutatónak mondható. A feladat egyértelmű: tovább kell folytatni a kutatást. Jó volna, ha nemcsak a mi könyvünk lehetne olvasható, akár nyugati szerzők eredményeit is szívesen vennénk. — Szavaiból úgy érzem, a kötet nemcsak tudományos összegzés, hanem korkép is... — Igen, nemcsak a nyugati, hanem a hazai politikai helyzetet is tükrözi. Megmutatja, hogy a 80-as évek elején hol húzódott a hazai irodalompolitikai gondolkodás tűréshatára. Rengeteg információ egyszerűen szóba se jöhetett, főleg a politikaiak, publicisztikaiak. Ma bizonyára száz oldallal hosszabb lehetne a mű. — Nem skizofrén az a helyzet az irodalomtörténész számára, ha nem írhatja azt, amit gondol? — Nem skizofréniáról, inkább a cenzurális helyzet melankóliájáról van szó. Az irodalmár választásra kényszerül: vagy azonosul a hivatalos állásponttal, vagy saját véleményét mondja, de elhallgat dolgokat, vagy meg sem szólal. Én a középsőt választottam. Bővebben kellett volna írni például Gombos Gyuláról. Ám ha a hivatalos értékelés szerint járunk el, akkor azt kellett volna mondani, hogy szélső- jobboldali, ellenforradalmár stb. Ma viszont — legutóbb a Hitelben — már olvashatók írásai. Egyébként ezek a gondok a kritikában élesebben jutnak kifejezésre. A szépirodalomnak tágabbak a határai. Például Déry regénye, a G. A. úr X-ben egyértelműen a sztálinizmusról szól. Ezt mindenki tudta, jóllehet az irodalomtörténet nem írhatta le 1967-ben, az első kiadás idején. Azt kellett mondani: — helyette — ez a negatív utópia arról szól, hogyan tekeri ki a kapitalizmus a saját nyakát... Alapvető igazságok kinyilatkoztatása sokszor még ma is vakmerőségnek tűnik: ki merte azt állítani mostanáig, hogy Sztálin negyvenmillió ember haláláért felelős? — ön az utóbbi években gyakran publikált a határainkon túli irodalomból. Küldetésről van szó? — Az irodalomtörténésznek sok mindennel kell foglalkoznia: én írtam könyvet Déryről, Radnótiról, Jékely- ről, Kuncz Aladárról, kandidátusi disszertációm témája a két világháború közötti népi líra volt. Azonban tény, hogy sokszor vallottam az erdélyiekről: itt még rengeteg mulasztásunk van. Ma többen foglalkoznak velük, én például sokat tanultam Czine Mihálytól. Most egyébként a hazai avantgárddal foglalkozom. 1979- ben adtuk nyomdába Béládi Miklóssal a Jelzés a világba című szöveggyűjteményt, amely csak 1988-ban látott napvilágot. A késés oka az, hogy több írás, dokumentum elemzi a magyar avantgárd és az illegális kommunista párt viszonyát. — A József Attila Emlékkönyv — félelmetes idő — 32 évet várt a raktárban ... — Igen, 1957-ben adták (volna) ki, csakhogy számos emlékezés beszélt az illegális kommunista párton belüli nézeteltérésekről. Igaz, hogy az Emlékkönyv anyaga is már agyoncenzúrázott szöveg, pedig ez csak a jéghegy csúcsa ... mégsem jelenhetett meg, csak 1989- ben ... — Mi lehet még elzárva? — Szerintem már nemigen vannak zárolt kiadványok. Ugyanis a problémásakat még ideje korán bezúzták. No de József Attilát vagy Illyéstől a Szellem és erőszakot bezúzni mégsem illett. Nekik „szerencséjük volt” ... — ön az MTA Irodalom- tudományi Intézetének osztályvezetője. Kérem, vázolja fel az intézet tevékenységi körét! — Az intézet feladata az egész magyar irodalom kutatása. Akadémiai tervek alapján dolgozik. Megjelentet kézikönyveket, összefog la lókat, kiad folyóiratokat, az Itk-t, a Helikont és a Litteratúrát, könyvsorozatokat, kismonográfiákat (Kortársaink). Munkatársaink részt vesznék a kritikai életben, előadásokat tartanak, önálló kutatásokat folytatnak. Fontos feladatunk a XX. század sok kérdésének újraértelmezése: például a Szabó Dezső-problé- ma, az erdélyi magyar irodalom története stb. Újragondolásra vár a XX. század egész irodalomtörténeti rendszerezése: az avantgárd olyan jelenségeit, mint Kassák, a Mozgó Világ, az Új Sympózium, a párizsi Magyar Műhely együtt kell tárgyalni; Szilágyi Domokosról ott kell beszélni, ahol Nagy Lászlóról. Az értéket is meg kell vizsgálni: sok ítéletünket a napi politikai szempontok határozták meg: például Komját Aladárnak a hatkötetes „spenótban” önálló fejezet jutott, míg Weöres Sándor, aki a magyar irodalom legnagyobb egyéniségei, Ady, Babits méllett áll, csak mint a Nyugat harmadik nemzedékének tagja jelenik meg. Az efféle aránytalanságok tovább nem tarthatók. Tisztáznunk kell: mi tartozik a nemzeti irodalomba. Ehhez azonban módszertanielméleti kérdésekre is választ kell adnunk. A Kossuth Gimnáziumnak — Nyíregyháza akkor egyetlen gimnáziumának — ifjúsági önképzőköre vette fel először a Bessenyei György nevét. Es legutóbb — 1989. február 24-én — létrejött a legújabb Bessenyei nevet viselő intézmény Ti- szabercelen, a filozófus-író szülőhelyén működő 42. sz. Bessenyei György Szakmunkásképző Intézet. És ami a legrégibb (1888) és a legújabb (1989) Bessenyei nevét viselő intézmények között van? Az eltelt évszázad során milyen iskolák, szervezetek, egyesületek írták zászlajukra a bölcsészköltő nevét? Talán legcélszerűbb, ha időrendet követve soroljuk fel, gyűjtsük egybe a Bessenyei nevet viselők egykori és mai közösségeit: 1. 1888. Bessenyei György Ifjúsági önképzőkör — Nyíregyháza, Kossuth Gimnázium. 2. 1898. Szabolcsvármegyei Bessenyei György Művelődési v Kör — Nyíregyháza. Első elnöke: Feilitzsch Berthold. Működött 1949-ig. 3. 1923. Bessenyei György Gimnázium — Kisvárda. Alapítva: 1911-ben. Részt vállaltak Besse- nyei-kézirat kiadásában is. Jelenlegi igazgatója: Sárosy Zoltán, a Bessenyei Társaság elnökségi tagja. A Bessenyei-kul- tusz ápolásában ma is példamutató munkát végeznek. 4. 1939. Bessenyei Kör államilag engedélyezett zeneiskolája — Nyíregyháza. Vezetője: Vikár Sándor. 1945 után a városi tanács irányításával működik. Történetét Vikár Sándor 1972- ben megjelent kötete foglalja össze. 5. 1946. Bessenyei György Képzőművészeti Szabadiskola — Nyíregyháza. Működött 1952-ig Tanárai: ősz Dénes, Berky Nándor, Boros Géza, Diószegi Balázs. Egykori tanítványai: Berecz András, Huszár István, Pál Gyula és Soltész Albert. 6. 1947. Bessenyei György Népi Kollégium — Nyíregyháza. Alapításában tevékeny szerepet játszott Rá ez Géza, a Bessenyei Kör társelnöke, a Társaság tiszteletbeli tagja. A kollégium jelenlegi igazgatója: Kiss János. 7. 1961. Bessenyei György Mezőgazdasági Tsz. — Tiszabercel Vezetőjük: Czuczor Károly, aki egyben a Bessenyei Társaság egyik alelnöke. Bessenyei gondolatainak népszerűsítését többek között azzal segítik, hogy a Bessenyei Műveltségi Versenyben győztes ált. iskolai tanulók részére rendszeresen jutalmakal ajánlanak fel. 8. 1972. Bessenyei György Tanárképző Főiskola — Nyíregyháza. Alapítva: 1962. A névválasztásban jelentős szerepe volt Margócsy József akkori főigazgatónak, a Bessenyei Társaság elnökségi tagjának. Az intézmény jelenlegi vezetője Cserve- nyák László. A főiskolán évente mintegy 100—120 olyan magyar szakos tanár kap diplomát, akik már alaposabban megismerhették Bessenyei életművét, akik Képes Géza költő-műfordító 1909-ben Mátészalkán született. Apja kovács volt. A Sárospatakon gimnazistás- kodó ifjú már görög—latin költőket fordított, és latin nyelvű költeményeket írt. Verseit közölték az Erő, Új Idők, Napkelet című folyóiratok, valamint a kassai és kolozsvári lapok. Később Budapestre került, az Eötvös kollégium 'tagjaként végezte el az egyetemen a magyar—német szakot. Hihetetlen nyelvérzéke volt, megtanult az ókori és nyugati nyelveken kívül oroszul, észtül, finnül, vogulul, bolgárul, perzsául. Előbb Sárospatakon tanítani kezdett, később a Honvédelmi Minisztériumban fordító lett. Itt bekapcsolódott az ellenállás tiszti vonalába. Irodalmi munkásságáért 1943-ban és 1949-ben Baumgarten-dí- jat kapott. képesek arra, hogy Bessenyei emberi magatartását, művészi erényeit, feivilágosodott gondolatait az iskolákban az újabb generációk számára közvetítsék. A Bessenyei Főiskolán félszáz oktató — és nemcsak irodalmárok — és 80 főiskolai hallgató tagja a Társaságnak. 9. 1972. Bessenyei György Mi- nikönyvgyűjtő Klub. Tagjainak száma 30 fö. A klub vezetője Dohanics Sándor főorvos, a Bessenyei Társaság tagja. Tevékenységüknek csak két kiemelkedő eseményét emelem ki: megjelentették — a Nyírségi Nyomda igényes gondozásában. — Bessenyei: Agis tragédiájának miniatürkötetét, és az 1988-as Bessenyei Irodalmi Napok alkalmából minikönytár-kiállítást rendeztek a megyei könyvtár nagytermében. A megnyitón a klub vezetője ismertette eddigi munkájukat, eredményeiket. 10. 1974. Bessenyei Színkör. A város amatőr színjátszóinak kezdeményezésére alakult, a művelődési központ támogatásával működő színkör. Eddigi vezetői Csorba István, Mester Attila, Lakatos István voltak. Jelenleg Marth Ildikó népművelő irányításával dolgoznak. Számos sikeres produkció részesei. A színkör tagjai közül Marth Ildikó é9 Illyés Péter gyakran fellépnek a Társaság rendezvényein is. H. 1975. (?) Bessenyei Könyvesbolt, — Nyíregyháza. A bolt dolgozói Karászi Katalin vezetőjükkel együtt a Társaság ún. pártoló kollektívái közé tartoznak. 12. 1937. Bessenyei György Irodalmi és Művelődési Társaság. Működése — 9 tiszteletbeli, 300 rendes taggal és 10 pártoló kollektívával — a város nyilvánossága előtt rendszeresen folyik. 13. 1988. Bessenyei-osztály. A nyíregyházi Kölcsey Gimnáziumban Murányiné Csorba Zsuzsa tanárnő ösztönzésére alakult. Tagjai most másodévesek. Bekapcsolódtak a Bessenyei Irodalmi Napok rendezvényeibe, s részt vesznek a Műveltségi Versenyben. 14. 1989. február 24.: Mint már a bevezetőben jeleztem: ekkor alakult meg Tiszabercelen a legújabb: Bessenyei nevét viselő megyei intézmény. Természetesen idetartozónak tekintjük a megye üzemeiben, vállalatainál dolgozó Bessenyei nevét viselő munkabrigádok tagjait is. Tevékenyen és eredményesen dolgozik pl. a Vendéglátó Vállalat főiskolai Bessenyei- brigádja. Ha a fenti — jelenleg működő, Bessenyei nevét viselő intézmények létszámát összeadjuk — nagyvonalú számítás szerint is mintegy 7000 ember tartozik ebbe — a névadó személye által — összefogott, Bessenyei szellemi örökségét vállaló — közösségbe. Ha ezek szervezetileg független egységek is egyetértenek a gondolattal: érdemes lenne a jövőben egy ismerkedő Besse- nyei-találkozót rendezni. A felszabadulás után a Magyar Rádió irodalmi osztályának a vezetője lett. 1954- ben megszervezte a Magvető Könyvkiadót, később az írószövetség titkára, az Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének kutatója lett. 1952- ben József Attila-díjjal ismerték el munkásságát. Verseit orosz, bolgár, észt nyelvre fordították le. Tanulmányai, kritikái jelentek meg magyar és finn folyóiratokban. [Verseskötetei: Márványba véslek (1932); Gorgó mereng (1942); Vajúdó világ (1954); Napkelte Mongóliában (1955, verses útinapló); Só és bors (1956, epigrammák) ; A mindenség énekei (1961). Műfordításai közül: Napnyugati madarak (1937); A sziget énekel (1947); Szabadság magvetői (1949); Válogatott műfordítások (1951); Finn versek és dalok (1959); Szádi: Rózsáskert (I960)] Karádi Zsolt Képes Géza: Mátészalka Ügy emelkedsz ki mint csapzott sziget a homok szikkadt hullámaiból, Benned mihez lehetek még hű? Hiszen a Forrás-utca, hol születtem s az apai ház — nincs sehol. Hol a tűz és vas háza, a műhely? Hol a nagykalapács, hol van az üllő s a többi iszerszám, mik fürgén forogtak s ünnepnap félhomályban hunyorogtak Széthulltak mint tört kerékből a küllők. Él egy kisfiú, ott huppog a porban s mezítláb is tud vágtatni a tarlón. Az utcából szűk sikátoron át megy a Nagyvégre, ki a Cinevégre, a Cigány-sorig s annál is tovább. Az a kisfiú ott táblából benned, Szalka, te pöndörödött levelű szikár akácok álmos városa Felébredtél már — jó, tudom, tudom! De az a kisfiú, ki ott botorkál, olyannak lát, amilyen akkor voltál. Elnyújtott hangon énekli a zsoltárt nem is tudom már, hogy naponta hányszor! Temetésre jár, hóviharban is, mert muszáj — egyszer ítéletidőben otthon maradt s másnap a kántor nádpálcával úgy tenyerébe vágott, hogy kis tenyere végig kihasadt Szűkmellű házaid közt él szorongó régi magam s még hazahajt profán vágy: a Krasznát, melyet sívó homok nyaranta roppant kortyokban ivott — S a Csikó-hegyet mely tömzsi homokdomb, de drágább volt mint minden Alpesek. Felgyúlnak a szilaj gyermeki harcok s hiába döfköd, rúgdal a sok konok gond: ha erre gondolok, derűs leszek. Utcáidon lányok, fiúk szeméből köszöntenek a régi társak: ők is széthulltak mint apám szerszámai miket az idő széthullva sem veszt el, mert tanítványok közt osztotta szét mind, mielőtt még elment volna, a Mester. Bánszki István Képes Géza köszöntése A nyolcvanadikra Perzsául is beszél KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1989. február 25.
