Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. február 25. Megkezdődött a tsz-ek rendkívüli konferenciája Társadalmunknak felelfaen gondolkodó és dolgozó mkrelm ran iriiksége Világbanki hitel iparfejlesztéshez Csütörtökön 140 millió dollár összegű kölcsönről szóló megállapodás aláírására került sor Washingtonban. Ahogy az MTI korábban már beszámolt róla, ez a kölcsön, amelyet az MNB vesz fel, a harmadik ipari szerkezetátalakítási program finanszírozására szolgál. A programban részt vevő kereskedelmi bankot és pénzintézetek döntenek a kölcsön kihelyezéséről. A hitel részben közvetlenül vagy közvetetten exportorientált tevékenységekhez kapcsolódó beruházások, részben kisvállalkozások fejlesztése, valamint az ipari szerkezetátalakítás által kedvezőtlenül érintett területeken történő munkahelyteremtő beruházások finanszírozására kerülhet felhasználásra. A kölcsön túlnyomó része iparvállalatok exportfejlesztő beruházásainak finanszírozására szolgál. Grósz Károly Baranyában Grósz Károly, az MSZMP főtitkára pénteken reggel a Mecseki Szénbányáknál folytatta kétnapos Baranya megyei látogatását. Csethe András vezérigazgató és Deák László pártbizottsági titkár fogadta; ezután az üzemeket képviselő dolgozókkal folytatott eszmecserét. Grósz Károly ezután a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Ércbányászati Vállalat gazdasági és politikai vezetőivel tartott megbeszélést a két vállalat helyzetéről, gondjaik megoldásának lehetőségeiről. (Folytatás az 1. oldalról) passzusa, amely kinyilvánította: a tsz-ek és az állami vállalatok jogilag egyenlőek. Az agrárpolitika szerepet juttatott a különféle tulajdonformáknak, a kollektív és egyéni vállalkozásoknak. Szabó István így folytatta: agrárgazdaságunk progresz- szív vonásai leginkább 1966 —1973 között, a gazdasági mechanizmus reformfolyamatának menetében erősödtek meg. Az 1973-as esztendőt követő visszarendeződés sem tudta hatástalanítani ezt az erőgyűjtést. Egészen az 1980-as évek derekáig tartott az a lendület, amelyet abban az 5—6 évben vettünk fel. A sokáig lappangó bajok a felszínen csak ezután jelentkeztek a mezőgazdaságban, a tsz-ekben. A nemzeti termékelőállítás és a fogyasztás közötti egyensúlyhiány, az állam nagyarányú eladósodása következtében egyre erőteljesebb kormányzati törekvés lett a mezőgazdaság teherviselésének, aktív devizatermelésének erőltetett növelése. A vitathatatlanul javításra szoruló nemzetközi versenyképesség fokozására és a hatékonyság kikényszerítésére alkalmazott fiskális módszerek, az eg.vre fokozódó közvetett és közvetlen elvonások, továbbá a terheket növelő egyéb intézkedések egy ideig ugyan kiváltottak eredményeket is; ezt kővetően azonban egyre inkább bebizonyosodott: a terhek növekedése, a jövedelem nagyarányú elvonása és újraelosztása immár el nem viselhető következményekkel jár. Leállt a fejlesztés és a termékbővítés, és a működtetett tőke megtérülése mélyen az elvárható szint alá süllyedt. Gyakorlatilag megszűnt a termelők értékesítési biztonsága. Mindezek után a TOT elnöke úgy ítélte meg, hogy a több évtizedes és kétségtelenül figyelemreméltó sikereket is felmutató agrárpolitika betöltötte történelmi és gyakorlati szerepét. Az új követelmények súlya alatt minden amellett szól, hogy új, radikálisan megújított agrárpolitikát kell kialakítani. Az elnök foglalkozott a szövetkezti tulajdonnal kapcsolatos kérdésekkel. Kifejtette, hogy valamiféle új földosztásnak, forradalmi tulajdonrendezésnek nálunk nincs realitása. Olyan viszonyokban vagyunk érdekeltek, — mint állampolgárok és mint tsz-tagok —, amelyben a föld, mint értékkategória, a forgalom tárgya lehet, a vagyon részeként kezelhető és el is idegeníthető. A szövetkezeti tulajdon oszthatatlanságát illetően a rendező elv az lehet, hogy a szövetkezeti tagok vagyona a tagoké, éspedig azoké az aktív, illetve nyugdíjas, járadékos tagoké, akik most a szövetkezetekben vannak. Szabó István a továbbiakban arról szólt, hogy a szövetkezeti érdekképviselet eddig részt vehetett a döntések előkészítésében, és ennek „ellentételeként” részt vállalt a végrehajtás segítésében, illetve a döntések elfogadtatásában. Ezt a szerepet jelölte ki számára a politikai rendszer belső működési logikája és gyakorlata. Ez azonban már nem elégíti ki a gazdálkodók igényeit; a TOT-ot kritikák érték, amelyeket nem lehet elutasítani. Az érdekképviselet eddigi gyakorlatát a politikai fejlődés is túlhaladta, és bár kétségkívül eredmények is születtek, a továbbiakban az érdekképviselet monopóliuma nem tartható fenn. A vitában felszólalt Németh Miklós. Bevezetőben utalt arra, hogy Közép-Ke- let-Európa népei — köztük a magyarok — mindig különös érzékenységgel és élénkséggel reagáltak az agrárpolitikára. Társadalmunk, közéletünk gyorsuló mozgásban van — mondta. — Politikai, társadalmi, gazdasági viszonyaink minden területére kiterjed a reform követelése. Helyenként öngerjesztő és ezért nehezen kontrollálható folyamatok is kibontakoznak. Nem nélkülözhető tehát a szilárd bázis és a magabiztos erő, ami a szélsőségekre is hajlamos mozgási energiákat jól meghatározható centrum köré csoportosítja. Célom, hogy a kormány politikai aktivitását a reformcentrum irányvonala mentén fejtse ki, s eköré szervezze a különböző társadalmi, politikai intézmények, szerveztek reform iránt elkötelezett erőit. A magyar parasztság, a magyar falu sok történelmi próbát kiállt — folytatta Németh Miklós. — Túlélt megaláztatást, üldözést, túlélte a kollektivizálási hullámok erőszakosságait, túlélte a jogkorlátozó és diszkriminatív intézkedéseket. A parasztság a sok szenvedés után úgy békült meg sorsával, hogy fokozatosan kézbe vette annak irányítását. A konferenciát foglalkoztató egyik kérdésről így vélekedett: Magyarországon a reformról gondolkodva csaknem minden területen beleütközünk a tulajdonviszonyok és a tulajdonformák kérdésébe. Csaknem egyöntetű a vélemény, hogy a valódi tulajdonos, az igazi gazda nincs megszemélyesítve társadalmunkban. Emiatt hiányzik az igazi tulajdonosi érdekeltség és magatartás. elmarad a reálisan elérhető eredmény. Ma már világos: az agrárszférában sincs előrelépés tulajdonreform nélkül. A nézetek és megoldási javallatok szélsőségesek. A „minden úgy jó. ahogv van”- szemlélettől az új földosztás követeléséig terjed a skála, így biztos nem jó. ahogy van, de, hogy új földosztás kellene? Kinek a földjét osztanák itt föl és kinek adnák oda? Nem osztani kell a földet, hanem jövedelmezően megművelni. Jelszavunk egykor az volt: a föld azé, aki megműveli. Legyen most új jelszavunk: a föld azé legyen, aki a legeredményesebben tudja megművelni! Nem merev tulajdonosi struktúra kell, hanem verseny, mobilitás, vállalkozási szabadság és lehetőség! Az agrárpolitika megújításának is fontos feltétele a gazdasági és a politikai reformok egysége, ami most csak a helyi önkormányzat megerősödésével lehetséges. A szövetkezeti tagság örömmel értesült arról, hogy az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az agrárpolitika megújításának kérdéseivel foglalkozott — mondták a felszólalók. Fontosnak ítélték, hogy az új agrárpolitikában kapjon nagyobb hangsúlyt, s egyben törvényi, alkotmányos garanciákat is a szövetkezeti önállóság. Nagy Tamás, a gyáli Szabadság Tsz elnöke a Termelőszövetkezetek Pest Megyei Szövetségének megbízásából javaslatot tett az érdekképviseleti munka megújítására. Ezek szerint az érdekvédelem szervezetének alulról kell építkeznie, a jelenlegi TESZÖV-ök és a TOT átalakulásával, s fel kell vállalnia a mezőgazdasági termelők teljes körét. A javaslat szerint meggondolandó az egyéni tagság intéményesítése is. Az önkormányzat mellett az egyén érdekvédelmét ellátó szakszervezetet a termelő- szövetkezetben szükségtelennek tartotta. A konferencia szombaton folytatja munkáját. Jogerős ítélet született pénteken a Szabolcs-Szat- már Megyei Bíróságon a „Debreceni KISZ-ügy” néven emlegetett büntető perben. A Nyíregyházi Városi Bíróság október 10-én mintegy 150 tanú meghallgatása után hozott ítéletében Horváth Lász- lónét, a Hajdú-Bihar megyei KISZ-bizottság volt gazdasági vezetőjét és Koósné Török Erzsébet korábbi első titkárt kisebb kárt okozó csalás, hűtlen kezelés (Hor- váthnét még magánokirathamisítás miatt is) mondta iki bűnösnek. Rózsa Jánost, a debreceni úttörőtábor gondnokát pedig csalás, magánokirat-hamisítás és sikkasztás miatt ítélte el. Mindhárman két évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, Horváthné és Koós- né egy-egy év, Rózsa pedig 10 hónap időtartamra. Pénzmellékbüntetésként 25, 20. illetve 25 ezer forintot szabott ki a bíróság. A másodfokú tárgyalás során az ügyész megerősítette súlyosítás iránti indítványát. Horváthné és Koósné esetében végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását, közügyektől eltiltást kért, és azt, hogy Rózsát hosszabb tartamú, hosszabb időre felfüggesztett szabadságvesztésre ítéljék. Horváthné védője döntően arra helyezte a hangsúlyt, hogy a nyomatékos enyhítő körülményeket vegye figyelembe a bíróság a büntetés kiszabásánál. Koósné ügyvédje érdekes összehasonlítást tett az ügyet kirobbantó feljelentés, a vádirat és az ítélet között. A feljelentésben a most perre vitt tények szinte csak mellékes körülményként szerepeltek. Nem véletlen tehát — fejtegette —, hogy sokakban a kételkedés jelentkezett, mondván a (Folytatás az 1. oldalról) azt válaszolhatom: most van igazán rájuk szükség ... Van jelenleg egy félreértés, amely szerint mintha udvarolnánk az értelmiségnek, és elfeledkeznénk a munkásokról. Én ezt hibás értelmezésnek tartom. A jól dolgozó ember értelmiségi ember is egyben. A mi társadalmunkat a gondolkodó, dolgozó ember kell, hogy alkossa. Olyan emberekre van szükség, akikben megvan a felelősség a családjukért, a közösségért és a nemzetért egyaránt. Ehhez a célhoz visz közelebb az is. ha egy olyan gondolkodó szellemisége hatja át a fiatalokat, mint amilyen Bessenyei György volt. Erkölcsünkben, magatartásunkban is tisztábbak leszünk, ha az ő nyomdokait követjük. Berecz János beszéde után a szakmunkásképző intézet fiataljai átvették a helyi ternagy bűnök elsikkadnak. További bizonyítást indítványozott, és kérte ügyfele felmentését az ellene felhozott vádak alól. Rózsa János ügyvédje is újabb tanúk meghallgatását kérte. Idézte a korábbi megyei első titkár szavait, miszerint ha a politikai érdek úgy kívánja, hogy kisari pálinkát szolgáljanak fel kuruc ruhában, akkor azt meg kellett tenni. A gondnok — védője szerint — ennek az elvárásnak felelt meg. Indítványozta, hogy csökkentsék a pénzbüntetését, mivel rokkantnyugdíjas, s körülményei ezt indokolják. Az utolsó szó jogán Horváth Lászlóné csatlakozott védője szavaihoz. Koósné Török Erzsébet megemlítette, bízik abban, hogy marad ereje és kitartása ahhoz, hogy — ha megkésve is — ebben az ügyben helyükre kerülnek a dolgok. Rózsa János elmondta, hogy amit kértek tőle, azt becsülettel teljesítette, felelősnek és hibásnak tartja magát, tí. csak végrehajtó szerepet öltött be. A másodfokú bíróság nem tartotta szükségesnek újabb bizonyítás elrendelését, ezért pénteken délelőtt ítéletet Az intézet tanárai és diákjai az ünnepség résztvevői között. (Elek Emil felvétele) melőszövetkezet által ajándékozott zászlót, amelyre a többi, szintén Bessenyei nevét viselő intézmény — a tanárképző főiskola, a nyíregyházi Bessenyei-kollégium, a helyi úttörőcsapat, valamint a Bessenyei Társaság képviselője tűzött fel szalagot. Elhelyezte szalagját a baktaló- rántházi és a hajdúdorogi testvériskola is. A tanárképző főiskola nevében Pál György, az irodalomtanszék vezetője köszöntötte az immár szintén Bessenyei nevét viselő intézetet. A Bessenyei Társaság irodalmi műsora után a résztvevők megkoszorúzták Bessenyei Györgynek az iskola épülete előtt található szobrát és koszorút helyeztek el Bessenyei szülőházának falán is. (gönczi) hirdetett. A Szabolcs-Szat- már megyei Bíróság néhány kisebb jelentőségű módosítással helyben hagyta az első fokú ítéletet. Rózsa János pénzbüntetését 15 ezer forintra, a kártérítés összegét Koósné esetében 145 ezer forintra. Rózsa esetében 190 ezer forintra csökkentette. Horváthné az első fokú ítéletben meghatározott 209 ezer forint kártérítést köteles fizetni. Szóbeli indoklásában a tanácsvezető bíró kifejtette, ebben az ügyben nem a politikai, hanem a vagyonkezelői felelősséget vizsgálták. Az eljárás során többször elhangzott, hogy kölcsönösség, viszonosság, a korábbi gyakorlat, a hagyomány alapján jártak el a vádlottak. A bíróság álláspontja szerint ezek a tények legfeljebb a büntetés kiszabása során jöhetnek számításba. A bűnösség megállapításának alapjául az szolgál, hogy betartották-e vagy sem a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat. Ellenkező esetben ebben az országban a jogrend helyett a szokásjog uralkodna. P. D. Hazautazott a francia nemzetgyűlés elnöke — Magyarországon történelmi jelentőségű folyamat zajlik — így összegezte budapesti benyomásait Laurent Fabius, a francia Nemzet- gyűlés elnöke, az Országház Gobelin termében péntek délben tartott nemzetközi sajtóértekezletén. A Fabius vezette francia parlamenti küldöttség — amely csütörtökön érkezett hazánkba — pénteken kora délelőtt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen járt, és kötetlen beszélgetést folytatott a hallgatók egv csoportjával. Ezután Németh Miklós miniszterelnök hivatalában fogadta a delegációt. A Laurent Fabius vezette francia nemzetgyűlési küldöttség péntek este elutazott Magyarországról. A vendége1 két Stadinger István, az Országgyűlés elnöke búcsúztatta. 133 felejthetetlen nap (4.) Vetélkedő a Tanácsköztársaságról Közös vetélkedőt hirdettünk a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának közelgő 70. évfordulója tiszteletére a Szovjetunióban, Kárpátalján megjelenő magyar nyelvű testvérlapunkkal, a Kárpáti Igaz Szó c. napilappal „133 felejthetetlen nap’’ címmel, melyre a diákifjúság köréből egyének és csapatok jelentkezését várjuk. A négy forduló kérdéseit úgy állítottuk össze, hogy azok egyaránt érintik a tanácshatalom kárpátaljai, illetve szabolcs-szatmári eseményeit. Célunk, hogy ezáltal a két szomszédos terület felnövekvő nemzedéke fedezze fel történelme azon közös vonásait, amelyek összekötnek bennünket, ápolja és vigye tovább a két nép munkásmozgalmi, forradalmi hagyományait. Négy fordulóban háromhárom kérdést teszünk fel, s a beérkező válaszokat a zsűri 1-től 10 pontig értékeli majd. A válaszokat a Kelet-Magyarország címére kell beküldeni. A fordulók után a döntőben — amelyet a nyilvánosság előtt, a tv képernyőjén szándékozunk lebonyolítani — azok mérik össze erejüket, akik összegyűjtött pontszámaik alapján az első három helyet foglalják el. A negyedik forduló kérdései : 1. Hogyan nevezték a Tanácsköztársaság hadseregét? 2. Mit jelentett a dicsőséges északi hadjárat a két proletárállamnak? 3. Ki volt az a szabolcsi vezető, aki mind a Tanács- köztársaság idején, mind 1944-ben Nyíregyháza vezetői között volt? Ö volt a második világháború után a város első polgármestere. A válaszokat március 4- ig küldjék be. A borítékra írják rá: „133 felejthetetlen nap”. KISARI PÁLINKÁT KURUCRUHÁBAN ? Jogerős ítélet a „debreceni KISZ-ügyben“ Pillanatkép a másodfokú tárgyalásról.
