Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
1989. február 25. Kelit'Maiyuonue 3 A gyakorlat eltér az elmélettől Veszélyben az úttörőmozgalom? Megyénk vendége volt a héten Germánná Vastag Györgyi, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára. A mozgalom időszerű feladatairól adott tájékoztatást a területi úttörőelnököknek, majd megismerkedett a nyíregyházi 5. sz. iskola úttörő- csapatával. Találkozott Sza- bolcs-Szatmár megye párt- és tanácsi vezetőivel, valamint részt vett Vaján az országos úttörőtörténeti vándorgyűlésen. A szövetség főtitkára válaszolt munkatársunk kérdéseire is. — A társadalmi-politikai élet változásai miatt sokan megkérdőjelezik napjainkban az úttörőmozgalom működését, létjogosultságát. Van-e ennek a bizalmatlanságnak alapja? — A létjogosultság megkérdőjelezését túlzásnak tartom, ugyanis szükség van gyermekszervezetre, közösségre, amelyben különböző tevékenységek révén fejlődik a fiatalok személyisége. A működést már inkább érheti kritika, s a hibákat mi el is ismerjük. Az egyik legfőbb probléma az, hogy a gyakorlat sok területen gyökeresen eltér az úttörőmozgalom eredeti elveitől. — Mondana erre néhány példát? — Alapvető elv az önkéntesség. Ha valami kötelező, az már nem mozgalom. Az önkéntesség akkor sérül meg igazán, amikor a gyermek nem választhatja meg, hogy melyik közösségben akar tevékenykedni. Sajnos, a mozgalomban az iskolai működés él tovább. Sok helyen még mindig egy padsor az egy őrs, egy osztály az egy raj. Nem érvényesül az önkéntes vezető- és programválasztás. Ezek miatt nem a jelenlegi pedagógus úttörővezetőket teszem felelőssé, hanem a politikai intézményrendszert hibáztatom, amely természetesnek vette, hogy egyetlen szervezet fogja át a korosztály egészét, s ennek a szervezetnek a feladata az ösz- szes, tanórán el nem végezhető nevelési tevékenység. — Hogyan próbál megújulni az úttörőmozgalom? — Valószínűleg márciusban a gyermekekből kiindulva, a körülöttünk lezajló folyamatokat figyelembe véve, baloldali értékrenden alapuló pedagógiai-politikai platwmmmmmmmtmmmmmmm f ormot készítünk el, s ez biztosítja a megújulást, az alulról kiinduló szerveződést. — Most már nem csak egy szervezet foglalkozik a gyermekek nevelésével, hiszen megalakult a cserkészszövetség és a cserkészcsapatok szövetsége. Mennyire befolyásolja ez a tény az önök munkáját? — Az álláspontunk az, aki tiszteletben tart bennünket, azzal együttműködünk. Az a kérdés még függőben van, hogy lehet-e a cserkész út- törővezető — vagy fordítva. Én úgy gondolom, ha az elvek nem is ütköznének ösz- sze. aki tisztességesen akar dolgozni, csak az egyiket vállalhatja. A cserkészek megjelenését nem azért tartom gondnak, mert elvesznek tőlünk több száz gyermeket, hanem azért, mert rendelkeznek mindazzal az előnynyel és erénnyel, amit mi elvekben hirdetünk. de a gyakorlatunkban nem valósul meg. Egyaránt önként lesz cserkész a felnőtt és a gyermek, s ez a szervezet olyan tevékenységet ígér, ami eltér, elszakad az iskolai munkától. Ebben rejlik a kihívás ereje, s ezért próbáljuk mi is felfrissíteni az úttörőmozgalmat. — Akármilyen szintű fórumon lehetünk, mindenütt elhangzik ugyanaz a panasz: nincs pénz. Gondolom, nem kivétel ez alól az úttörőszövetség sem. — Eddig a sokszínűség és a rendezvénycentrikusság volt jellemző munkánkra. A rendezvényekre egyre kevesebb a pénz, ezért csak a sokszínűség marad. Ellensúlyozni léhet ezt a kis közösségek tevékenységének az erősítéséJ vei. hiszen az nem pénzkérdés. Az őrsök focizhatnak, biciklizhetnek, vagy bármit kitalálhatnak, amit szívesen csinálnának. Meg kell szabadulni az eddig kötelezőnek hitt dolgoktól. Egy kislány mondta egyszer az őrsi foglalkozásról : „Amint túljutunk a kötelező formaságokon, utána már jól érezzük magunkat”. Itt érzett rá a kislány a lényegre. A megújulás könnyű lenne, ha az úttörővezetők tudnák. mi mindent nem kell megkövetelni mindabból, amit jelenleg csinálnak. M. Magyar László Amerikai megrendelésre sárgabarck dzsemet gyártanak a Nyírség Konzervipari Vállalat nyíregyházi gyárában. Az előkészítés egyik művelete a passzírozás, amikor egy gép segítségével péppé őrlik a barackot. (Elek Emil felvétele) Tiszteletdíjas párttitkár Ez nem menekülés... Három hete Ibrányban búcsút mondott nagyközségi pártbizottsági titkári székének Nagyidai Sándor, s visz- szament tanárnak, heti húsz órában tanít az Ibrányi Általános Iskolában, matematika—fizika, pedagógiai szakos középiskolai tanár. Negyvennégy éves, nős, felesége a helyi családsegítő szolgálat vezetője, egy gyermekük van. Mi késztette arra, hogy főhivatású pártmunkás állását felcserélje, azaz visszamenjen pedagógusnak? Nem egyfajta menekülés ez a politikai munka felelőssége elöl? A főhivatás mellett — Nem hiszem, hogy menekülés lenne! — gondolkodik el nagy visszhangot kiváltott döntésén Nagyidai Sándor. — Már csak azért sem, mert továbbra is én maradtam a nagyközségi pártbizottság titkára. Ugy- mondván: megmaradt a szé£ ste a feleségem kiabált velem, mert zajt csaptam a konyhában. — Akkor is mosogathatnál, amikor nem vagyok itthon — mondta behajtva az ajtót. — Elvégre komoly tudományos munkát végzek, te pedig napokon át nem csinálsz semmit, csak írsz vagy valami ilyesmi. Elzártam a csapot. — Ne haragudj — kértem, és az edényekkel együtt kivonultam a fürdőszobába. Lábujjhegyen jártam, így jól hallottam, amit a feleségem mond. — Nekem a munka után pihenésre van szükségem, de mihelyt előveszek egy könyvet vagy újságot, vagy lefekszem, vagy valami érdekes műsort meg akarok nézni a televízióban, te azonnal elkezdesz csörömpölni az edényekkel, mosol valamit a gépben vagy elindítod a húsdarálót. Angyali türelem kell ahhoz, hogy ezt kibírjam. Becsuktam a feleségem szobájának az ajtaját, azután a fürdőszobaajtót is, és elmostam az edényt a kádban, majd visszahord- tam a konyhába csörömpölés nélkül. Amikor befeHa nő lenne... jeztem, nyugodtan nekiülhettem gombot varrni. Szégyellem, de az utóbbi időben elhanyagoltam az ingeimet, több gomb is hiányzik róluk. Ezt még a feleségem is észrevette és tett néhány kellemetlen megjegyzést. A gombvarrás igazi ki- kapcsolódás. Ülőmunka és nem is lármás. Az ember közben idegileg is, fizikailag is kipihenheti magát. A feleségem fontos ember. Az aprócikkgyár könyvelési archívumában dolgozik, az igazgatóság belső utasításait őrzi. El kell ismerni, felelős állás, össze nem lehet hasonlítani azzal. amit én csinálok. Egyébként egyenrangú partnerek vagyunk a házasságban. Ha egyezik a véleményünk, én döntök, ha különbözik, a feleségem dint. H ggel észrevettem, hogy a ieségem szabadnapos. Cső desen söprögettem, n kapcsoltam be a porszívót, mert nekem mindennél fontosabb a nyugalom. Semmi sem kedvesebb, mint az otthoni nyugodt légkör. Azután felhoztam a feleségemnek az újságot, majd kimostam az ingem a mosdóban és a ruhámat is kivasaltam, mert eszembe jutott, hogy nők napja van. A szobámban van egy vasalódeszka, akkor vasalhatok, amikor jólesik. Ez nem idegesíti a feleségemet, vagy ha igen, jól tud magán uralkodni. Mindenestre emiatt még nem veszekedtünk. Éppen végeztem a reggelimmel a vasalódeszkán, amikor megszólalt a telefon. f^ohantam a készüléklr hez, nehogy a hangja felébressze a feleségemet, ha netán elaludt volna az újság mellett, mert nyugodtan akartam eltölteni a reggelt. Egy lap szerkesztőségéből telefonáltak nekem. — Mit csinálna, ha nő lenne? — kérdezte tőlem a lap munkatársa. Elgondolkodtam. — Ugyanezt, amit most — mondtam végül, — csak azzal a különbséggel, hogy március 8-án virágot kapnék. A. atol Potemkowski kém, de három hete nem függetlenített titkárként dolgozom, hanem mint tiszteletdíjas. Ugyanaz a munkám, mint eddig, csak mostantól a főhivatás, a tanítás mellett szervezem, irányítom a politikai munkát. Mondhatnék nagy szavakat a pártmunka társadalmasításáról, de inkább maradok a napi dolgoknál. — Talán kevesebb lett a nagyközségben a párttagokra váró munka, hogy ezután fél kézzel is irányítani lehet a nagyközségi pártbizottságot? — ön is jól tudja, nem kevesebb, hanem több lett a munkánk.. A megélénkült politikai élet Ibrányban is pezsgőbb tevékenységet kíván a párttagoktól. Ma már nem közhely: megnőtt az alapszervezetek önálló poli- tizálási lehetősége. A nagyközségi pártbizottság számos hatáskört leadott az alapszervezeteknek, erősen csökkent a papírmunka, a rendezvény- és a titkárcentri- kusság. — Arányosan megosztottuk a munkát a nagyközségi pártbizottság tagjai között, több kisebb bizottság is segíti a testület munkáját. Mindez elmozdulás abba az irányba, hogy erősödjék a pártalapszervezetek mozgalmi jellege, megszűnjön az irodai stílus. így jutottam arra az elhatározásra, hogy a pártbizottsági titkári teendőket a következőkben csökkentett munkaidőben is el lehetne végezni... Csak beosztott tanárként Visszament beosztott tanárnak oda, ahol tíz évig iskolaigazgató volt. Ez is szokatlan, mert leginkább a pártbizottsági tisztségekből — ha ettől meg kell válni valami miatt — vezető posztok várták az illetőt. Miért ragaszkodott a beosztott tanári munkakörhöz? — Az elején kikötöttem, hogy csak beosztott tanár akarok lenni. Nem tartom eleve természetesnek, hogy egy pártmunkás csak vezető posztra mehet az új helyén. De azért se vállalhattam volna a vezetői munkakört, mert nem jutott volna időm és erőm a pártbizottsági tennivalókra, Az iskola vezetői, a tanári testület örömmel fogadott. Azt is figyelembe vették az órarend összeállításánál, hogy a politikai munkára is jusson idő. A heti 20 órát a hét első négy napjára sűrítették, így a péntek és a hét vége mindig szabad. Azaz: minden délután van idő, hogy a pártélet dolgaival is foglalkozzam. Eddig is délután,“este, hétvégeken tetőzött a pártmunka. — Nem fél attól, hogy a kettős terheléssel az egyik munkakört sem tudja megfelelően ellátni? — Három hete dolgozom így, de eddig nem érzem, hogy időzavarba kerültem volna. A két munkakör jól kiegészíti egymást. Az iskolai munkám során közvetlenebb, napi kapcsolatba kerültem sok emberrel, s ez a politikai munkában is fogódzókat ad számomra. Azt viszont elismerem, köny- nyebbség, hogy tanár vagyok, iskolában dolgozom és nem üzemben. Egy termelő munkahelyen talán nehezebben oldható meg, hogy a szakmai munka mellett jusson idő a pártmunkára is. Reméli követőkre talál — Megbeszélte a döntését a családdal is? — Természetesen. A feleségem is egyetértett és bíztatott. A fiúnk ősztől Nagy- kállóban tanul a német nyelvű gimnáziumban, így vele is inkább a hétvégeken találkozunk. A családi háttérről is azt mondhatom, kedvez a munkámnak. S mivel az elején szóba került a fizetés is, erről annyit: még nem mondták meg, mennyi lesz a pártbizottsági titkári tiszteletdíjam, de úgy tűnik, a tanári fizetéssel együtt valamivel több lesz a havi jövedelmem, mint eddig volt. Azt már mi tennénk hozzá: ezért viszont csaknem két ember helyett dolgozik Nagyidai Sándor középiskolai tanár, az ibrányi pártbizottság tiszteletdíjas titkára. Még annyit: senki sem bíztatta erre a lépésre, ő maga kezdeményezte, s meggyőződése, hogy követőkre talál a megyében ... Páll Géza Negyvenórás munkahét Egyezkedjenek a szakszervezetek és a munkáltatók Az Országos Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésén olyan döntés született, hogy ahol a feltételek adottak, saját erőből áttérhetnek a 40 órás munkahétre. Ez a kérdés már 1983 óta napirenden van, akkor az építőiparban, az államigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és az ipar egyes területein bevezették a 40 órás munkahetet. Az intézkedésen kívül maradtak sorra rendre jelezték, hogy náluk is kívánatos lenne a heti munkaidő 40 órára való csökkentése. A szövetkezetek kezdeményezésére a SZOT és a kormány vezetőinek novemberi találkozóján került napirendre s a kormány nem látta akadályát annak, hogy a vállalatok, intézmények és a szövetkezetek saját erejükből áttérjenek a 40 órás munkahétre. A szak- szervezetek képviselői ezzel az ígérettel álltak fel a tárgyalóasztaltól, s várták az új munkarendről intézkedő jogszabályt, az azonban mindeddig nem látott napvilágot, viszont a dolgozók egyre türelmetlenebbek lettek. Így újabb fórum, az ÓÉT elé vitték az ügyet. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes — aki egyben az ÓÉT soros elnöke volt — úgy nyilatkozott, hogy a munkaidő kérdését a kormányzat nem kívánja részletekbe menően szabályozni, csak annak a kereteit szabja meg. A kormány feltétele: az áttérést mindenütt saját erőből valósítsák meg — azaz központi forrásból erre nincs pénz —, s a rö- videbb munkaidő nem mehet a lakossági ellátás, a szolgáltatások rovására. A miniszterelnök-helyettes vetette fel, hogy a munkaidő hosszáról az egyezkedést bízzák az érintettekre, a termelő vállalatok esetében a kamara illetékes tagozataira és az iparági, ágazati szak- szervezetekre, a költség- vetési intézményeknél pedig a tárcákra és a szakmai szakszervezetekre. A kamarai álláspont az volt, hogy a kérdést utalják a vállalatok hatáskörébe, s ne ágazati szinten egyezkedjenek, mert ebben az ügyben az egyes területek között már így is eléggé kiélezett a helyzet. A középszintű tárgyalásokat azért sem tartották célravezetőnek, mert lesznek olyan ágazatok, ahol az áttérést nem tudják megoldani. Ezért is ellenzik a 40 órás munkahét általános bevezetését a kamara mezőgazdasági tagozatai, amelyek tagvállalatainál ennek megoldása reménytelennek tűnik. Bizonyos területeken, így például az egészségügyben és a pedagógusoknál, mégsem kerülhető el, hogy ágazati szintű megállapodással rendezzék a dolgot — mutatott rá Medgyessy Péter — mert az elképzelhetetlen lenne, hogy az azonos tevékenységet folytató intézmények egyikénél 40 órás legyen a munkaidő, másutt meg 42. Mint az ÓÉT ülésén elhangzott, az ipari szövetkezetek döntő többségénél, csakúgy mint a mezőgazdasági szövetkezeteknél nem okoz majd gondot, hogy 2 órát lecsípjenek a heti munkaidőből, a szolgáltató szövetkezeteknél viszont problémákat vethet fel.
