Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-23 / 46. szám
4 Keiet-Magyarornág — Nyíregyházi Elet 1989. február 23. Nem parázspénz, de»«« Városlakó, lapáttal Megváltozott a világ, új értelmet kapnak egyes, korábban megszokott kifejezések, — hallom a szakembertől, aki hivatalból foglalkozik a társadalmi munka végzésével. Az említett változás sok mindent jelent, elsőként azt, hogy vállalatnak, intézménynek, egyénnek rohamosan megnehezültek a körülményei, mindenütt drágább lett az élet, s ezért ezerszer is meg kell gondolni minden fillér, forint sorsát. Ezek után aligha meglepő, hogy tavaly az egyik nyíregyházi vállalat felmondta a szociális együttműködési szerződését a városi tanáccsal, amelyben korábban arra kötelezte magát, hogy bizonyos meghatározott összegekkel vesz részt — társadalmi munka címén — a városfejlesztésben. Több a „lakossági" Ezek a bizonyos szerződések néhány éve köttettek, s az a tiszta szándék vezette az aláíró feleket, hogy ki-ki a maga képessége szerint könnyít majd a szükebb pátria fejlesztési gondjain. Számtalan szép példát produkált ez a kezdeményezés az elmúlt években, amíg a vállalatok, intézmények, szövetkezetek kedvezőbb szabályozórendszerben gazdálkodtak, addig nem is jelentett különösebb megterhelést mindez a számukra. Tavaly azonban a 339 ilyen cégből 136 már nem vett részt a hagyományos társadalmi munkavégzésben. Mindez azt sejtetné, hogy talán rohamosan zuhan az önként vállalt társadalmi munka Nyíregyházán — ám ez korántsincs így. Egy friss kimutatás szerint az 1988-ban végzett társadalmi munkaérték Nyíregyházán 200 millió 203 ezer forint volt, amiből az úgynevezett költségvetést kímélő társadalmi munka 145 millió, a fejlesztési alapot kímélő társadalmi munka pedig az 55 milliót haladta meg. Tallózzunk még az adatokban: a földutak karbantartására, virágosításra, fásításra, parkosításra 104 millió társadalmi munka jutott, intézményíelújításra és fenntartásra csaknem 40 milliót sikerült így előteremteni. Igen jelentős az önkéntes lakossági társulási hozzájárulás, víz, belvíz, gáz, csatorna, telefonvonal építésre (37,7 millió). Pénzbeni önkéntes hozzájárulás 2 millió 800 ezer érkezett a tanácsi számlára. Egy másik bontás szerint — és ez már némi fényt derít a bevezetőben említett dilemmára is — a lakossági társadalmi munka értéke meghaladta a 174 milliót, míg a vállalati, szövetkezeti nem érte el a 15 milliót, az iskolák, intézmények által teljesített társadalmi munka értéke 10,9 millió volt. Hetvenezerre valószínűsítik a társadalmi inunkát végzők számát az említett összegekből, teljesítésekből 35 közérdekű javaslatot sikerült megvalósítani. Dupla érdekeltség A számok azonban lehetnek csalókák is, illetve némi magyarázatra szorulnak. Az a bizonyos „földutak karbantartása” például nem jelent mást, mint, hogy egy-egy lakókörzetben összeadják a földutak hosszát és százméterenként bizonyos mérőszámot alkalmaznak rá. Igaz ugyan, hogy ezeket az utakat rendben kell tartani, gondozni kell azokat, hogy ebben sokfelé a lakosság valóban bizonyítsa a jó gazda gondosságát, ez azonban nem jelent parázs pénzt, mint ahogy az egész 200 millió sem az. Aztán: az úgynevezett kisebb volumenű társadalmi munkáknál (faültetés, parkosítás stb.), amit a népfront- bizottságok szerveznek, érdekes a területi megoszlás. Megfigyelhető, — hogy okkal — prioritást élveznek az új lakótelepek (Kert- köz, Örökösföld), hiszen ezeket az új városrészeket még így is nehezen lakják be az emberek. Ennek ellenére az itteni népfrontszervezés igen áldásos, csakúgy -mint a járdaépítéseknél megnyilvánuló szervező munka is. (Itt az a szokás, hogy nyomtatványon felkínálják társadalmi, ingyen munkájukat a lakók, ennek megfelelően a tanács megvásárolja, a helyszínre juttatja a szükséges anyagot, amit aztán a lakók beépítenek. Ezt a szokást a változó világ sem tudta kikezdeni, aminek egyszerű a nyitja: aki a saját háza előtt ültet fát, vagy épít járdát, az egyszerre szolgálja a nagyobb közösség és a saját érdekét, tehát duplán érdekeltté van téve az akcióban. Hasonló a helyzet a már említett lakossági társulásoknál is, hiszen egy lakás víz-, gázvezeték, csatornázás által, vagy, hogy a telefont ne is említsük, sokkal komfortosabbá válik, ne kerülgessük: a ház értéke is növekszik. így aki ásót és lapátot fog, hogy a befizetését még megtoldja társadalmi munkával, az pontosan tudja, hogy ebből ö milyen hasznot húz. Lemondtak a jutalomról Valószínű, hogy éppen ennek a hiánya miatt mutatkozik visszaesés a nagyobb közösségek, a vállalatok esetében. Korábban például azzal fűződött érdeke egy üzemnek, FaBltetők társadalmi munkában valahol a nyíregyházi körengetegben. Mi lesz ezután? vállalatnak a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésére, hogy a legjobbak lehetőséget kaptak bérlőkijelölésre, lakáshoz jutásra. Csakhogy ez a „kaptak” távolról sem valamiféle adományt jelentett, hanem azt, hogy előbb a vállalat lefizette a tanácsnak a bérlőkijelölésért a „megváltó összeget”, tehát csak arra kapott lehetőséget, hogy másokat megelőzve, a pénztárcába nyúlhat és maga mondja meg, hogy kinek a javára fizetett be lakásért. Napjainkban viszont ennek már aligha van bármiféle értelme, hiszen a megdrágult lakások az év minden szakában külön sorolás nélkül a vállalatok rendelkezésére állnak, ha éppen így akarják előnyhöz juttatni dolgozóikat. Csakhogy miközben a lakásárak kúsztak a csillagos égig, a vállalatok nyereségei éppen ellenkező irányban haladtak lefelé . .. Valójában több vállalat nem is vette ezt túlságosan komolyan, s tavaly például már előfordult, hogy a legjobbaknak odaítélt bizonyos pénzösszegeket át sem vették, hanem egy nagyvonalú levéllel úgy rendelkeztek: a társadalmi munkájukért kapott jutalmukról lemondanak a jégpálya javára. Megszívlelendő tapasztalatok ezek, miközben szembe kell néznünk a ténnyel: újra kell gondolni, át kell értékelni az egész tár- sadalmimunka-rendszerünket. Itt nincs he-, lye semmiféle látványos önámításnak, az eredmények feltupírozásának, annál inkább helye kell, hogy legyen a közvetlen érdekeltségnek, és ami mindezt megnemesíti, az önzetlenségnek.- Ne forduljon elő a jövőben olyan anomália, hogy X vállalat befizetett ötezer forintot társadalmi munka címén és jutalomként megkapott tízet. Ami pedig az önzetlenséget illeti: mostanában hallani arról a kezdeményezésről, hogy az elmúlt évi társadalmi munka jutalmazására félretett összeget — újabb nemes cselekedet gyanánt — ne vegyék át a megjutalmazottak, hanem ajánlják fel például a világháborúban elpusztultak városi emlékművének elkészítésére ... ötletek, célok Nemrég újból széthordta a posta azt a szokásos felhívást, amelyet ilyenkor, év elején a városi tanács illetékesei küldenek a vállalatokhoz, intézményekhez, kérvén, hogy tudassák, mit vállalnak, mit tudnak tenni társadalmi úton a városért, amely — mint köztudott — erősen eladósodott, hiszen az élet nehezülése a költségvetést sem kerüli ki. Még nem tudni, hányán „igazolnak vissza” pozitív módon, azt viszont máris tudni, hogy a városközösség lenne szegényebb a társadalmi munka visszaesése esetén. Lássuk tehát az idei elképzeléseket! Számbavéve á lehetőségeket, a szűkös anyagiakat, úgy tűnik, hogy az egészségügyi ágazat az idén 5 milliós társadalmi munkát vár a lakosságtól, az intézményektől, amire már nem jutott a tanácsi keretből. Ugyanez az összeg a kulturális ágazatban (iskola, óvoda, műemlékvédelem, sport stb.) megközelíti a 30 milliót. Tovább folytatódik az út- és járdaépítési, fenntartási program, játszóterek építése, a parkosítás, a fásítás, a környezetvédelem, s a terv azzal számol, hogy itt teljesíti majd a legtöbbet (az elképzelés szerint 117 milliót) a város lakossága. Az „Együtt Nyíregyházáért” mozgalom keretében az idén 3 milliós befizetésekre számítanak az illetékesek, pénz- és anyagfelajánlás címén a különböző közműtársulásoknál és más létesítményeknél 12 milliós az elképzelés. Ennek megfelelően végeredményben 166,5 millió a megcélzott társadalmi munka értéke, ami aligha nevezhető túlzásnak, hiszen alatta marad az idei teljesítésnek. íróasztaltól nem lehet kitalálni, hogy mi a legvonzóbb, mire vállalkozik leginkább a lakosság — mondják a tanácson. Ezért is várják változatlanul a városlakók ötleteit, elképzeléseit az egy, az eddiginél vonzóbb társadalmi munka szervezéséhez. A. S. KI az Intrikus ? A „telek" dosszié 1988. október 6-án fekereste a Belügyminisztérium tanácsi szervezési főosztályát a nyíregyházi városi tanács — azóta korkedvezményes nyugdíjba vonult dolgozója, s panaszt tett közvetlen felettese Kovács István rnűszaki osztályvezető ellen a minisztériumi illetékesek segítségét kérve. (A panaszos nevét azért nem közöljük, mert úgy véljük, hogy az közömbös az ügy szempontjából.) Idézet a minisztériumi feljegyzésből: „Kéri vizsgáljuk ki, miért nem kap évek óta sem jutalmat, sem fizetésemelést. Sérelmezi, hogy Kovács István fizetésemelés ígéretével, valamint különböző módokon presz- sziót gyakorol rá, panaszost rávette, hogy kérje korkedvezményes nyugdíjazását... Elmondta azt is, hogy osztályvezetője egy esetben már felmondott neki, de felmondását visszavonta, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a munkaügyi döntőbizottság.............-nak ad igazat, s állásába visszahelyezés mellett fog dönteni... Fentieken kívül előadta, hogy nyugdíjazása kierőszakolásának igazi indítéka személyi bosszú, intrika. Ősz tály vezető je azóta nem szívleli őt, mióta nézeteltérésre, majd perre került sor fia és a műszaki osztályvezető haverja között — akik Nyíregyháza-Sóstón telekszomszédok. Sérelmei ismertetése közben igazát, panasza jogosságát alátámasztandó ... a követke zőket mondta még el: , Az egész város beszél arról, hogy Kovács István az utóbbi években többször csereit lakást. Szabálytalanul építési telekhez jutott (a legjobb 16 telek szétosztásakor az elnök és elnökhelyettes távollétében vitte vb. elé a leendő telektulajdonosokra vonatkozó javaslatot). Az ilyen módon jogosulatlanul szerzett telken azóta 2 és fél szobás házat épített. A teleküzelmekkel — bejelentő állítása szerint — azóta sem hagyott fel. Zart ajtók mögöft hozott döntésekkel telkeket osztott a Korányi IV-es ütemben szereplő 400 telekből. Egyúttal célzott rá, hogy a városi tanács elnöke, Csabai hászlóné is tud a telekmanipulációkról, sőt részese is azoknak. Említett néhány nevet, akik az általa elmondottakat hajlandók megerősíteni Fentiek alapján természetesen a Belügyminisztérium indokoltnak tartotta, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos panaszt a Sza- bolcs-Szatmár megyei tanács elnökével vizsgáltassa meg, s a vizsgálat befejezeseig függesszék fel a bejelentő nyugdíjazási eljaA vizsgálat eredményéről írásos tájékoztatót kért dr. Gál Zoltán miniszterhelyettes. 1988. október 10-e óta 4 hónap telt el. Lassúk a menetrendet. Bánóczi Gyula október 20-án kelt levelében utasította a megyei tanács vb személyzeti, igazgatási és építési osztályának vezetőit: vizsgálják meg a mellékelt feljegyzésben foglaltakat, s a vizsgalat eredményéről, a teendő intézkedésekről részletes, írásos tájékoztatást kér. Az ezt követően megindult vizsgálati munkában az említett osztályok mellett a megyei tanács vb. pénzügyi osztálya is részt vett. A vizsgálat — mivel az tételesen kiterjedt a bejelentés minden részletére — elhúzódott, s csak 1989. január 17-én zárult egy dr. Gál Zoltán belügyminiszter-helyettesnek küldött jelentéssel. Ebből is idézünk: „A vizsgálat az elmúlt közel 6 évet fogta át, s abban reszt vettek a megyei tanács illetékes osztályai, az anyagot áttanulmányozta a Szabolcs- Szatmár megyei Főügyészség és észrevételt nem tett... A vizsgálat nem tárt fel olyan súlyos hibát és hiányosságot, amely miatt Kovács István ellen eljárást kellene, vagy lehetne kezdeményezni...” A Belügyminisztérium és a megyei tanács említett levélváltásának dátuma között több mint 3 hónap telt el. Ez idő során 15 ember foglalkozott a bejelentésben szereplő állítások kivizsgálásával. Melyek voltak a főbb megállapítások? Kovács István „lakásügye”. Valóban cserélt lakást, de szabálytalanság nem történt. A vizsgálat hosszú megállapításait — amelybe bármely nyíregyházi lakos betekinthet — most mellőzhetjük. Lényege, hogy a törvénynek és a rendelkezéseknek megfelelően jutott előbb tanácsi, majd tanácsi vevőkijelölési OTP-lakáshoz, s később építési telekhez. Szabályos, a városi tanácshoz benyújtott kérelemmel. Ügyében az általános elnökhelyettes járt el 1985 tavaszán, s jelölte ki tartós használóként egy zártsorú lakóépülettel beépíthető telekre a Gádor Béla utcára, amely telek tartós használatbavételi díját 202 830 forintban határozta meg. Feltételül szabta még, hogy a korábbi lakását az OTP megyei igazgatóságán keresztül értékesítse. A telekosztások. A Korányi IV-es ütemben kialakított 266 építési telek értékesítésével összefüggően a vizsgálat megállapította, hogy a tartós használók kiválasztása 1983—84 években a városi tanács vb műszaki osztálya hatáskörébe tartozott, a terület kialakítás alapja a vb 1985. július 30. számú határozata volt. A vb egy esztendő múlva ismételten foglalkozott az itt kialakítandó telkek tartós használatba adásával és meghatározta a használatbavételi díjak összegét. Az állami telkek tartós használói kijelölésére, az igénylők rangsorolására, a kielégítés sorrendiségére a városi tanács 1985-ben rendeletet alkotott. E tanácsrendelet pontosan meghatározza, hogy milyen feltételekkel,, » milyen sorrendben kaphatnak építési telkét, így az építési telkek tartós használatba adásakor előnyben kell részesíteni az általános feltételeknek megfelelők közül azokat — a felsorolás sorrendet is jelent —, akik tanácsi bérlakásukat a lakásügyi hatóság rendelkezésére bocsátják; tanácsi lakásépítési támogatásban részesülhetnek; elismert és nyilvántartásba vett lakásigényükről lemondanak; személyi tulajdonban lévő lakásukat újraértékesítésre a lakásügyi hatóság részére visszadják; 5 éves nyíregyházi lakás- vagy 5 éves nyíregyházi munkaviszonyt tudnak igazolni. Olyan információ, illetve bejelentés a mai napig nem érkezett tanácsi és más szervekhez, amely azt kifogásolta volna, hogy a Korányi említett térségeiben nem e feltételek mellett jutott valaki telekhez. A vizsgálat egyértelműen megállapította: a telkek igénylésével összefüggő testületi és hatósági döntések nem történtek zárt ajtók mögött. Nemcsak a tanácselnök tudott a telekosztásokról, hanem a városi tanács vb. is, amely erről is rendszeres tájékoztatást kapott. (Itt jegyzi meg a vizsgálati anyag, hogy a bejelentő visszavonta, illetve cáfolta azt a neki tulajdonított vádat, mely szerint Csabai Lászlóné tanácselnök is tud a telekmanipulációkról. „Én ilyet nem mondtam a Belügyminisztériumban.” — közölte a vizsgálat során. A vizsgálók egyébként 52 kijelölési ügyiratot néztek meg tételesen, de megvizsgálták annak a 32 embernek az aktáját is, akiknek nem jutott telek ezen a területen. Ezek után állapították meg a következőt: „ ... az osztály a kialakított pontozási rendszert lényegében megfelelően alkalmazta, minden telekigénylő számítógépre került ...” A vizsgálatban részt vevők újra lepontoztak minden igénylőt, s megállapították nemcsak, hogy zárt ajtók mögötti elosztás nem volt, de szabálytalanság sem. A vizsgálat — annak ellenére, hogy nagyon sok ember nagyon sok idejét vette el más fontos teendőktől — mégis tanulságosnak mondható. Részben mert tisztázott néhány részletkérdést, amelyek a tanácsi szervek lakás- és telekgazdálkodásában jogszabályilag nem egyértelműen rendezettek, részben, mert intézkedések születtek a hatás- és feladatkörök világosabb tisztázására. Tanulságos lehet ugyanakkor az is, hogy még mindig nem tudjuk megfelelően kezelni a valóságot nélkülöző, csupán a feltételezésre épülő kombinációkból összeállt, sokszor személyi sértődésekből következő indulatokat, az azok vezérelte pletykát, rágalmazást. Amelyek körül igencsak mozgalmas voltf?) az élet: a Korányi IV. ütem telkei nem tisza- kécskei telkek...
