Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-23 / 46. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1989. február 23. Ápolni, rágni kell Fogfájós város Akinek már valaha is fájt a foga, annak nem kell magyarázni, milyen iszonyatos szenvedés, mekkora gond, ha az ember nem jut mihamarabb fogorvoshoz. Hiba lenne persze azt hinni, megoldást csak a foghúzás jelenthet. A szakemberek szerint ez csak az utolsó lépés, fő feladatnak továbbra is a megelőzés, a fogak megmentése tekintendő. Persze csak akkor, ha ehhez nemcsak fogászati rendelő, hanem elegendő szakember is rendelkezésre áll. Épp ezért érdemel figyelmet az a bizonyára sokak számára ismert tény, hogy a fogászati ellátást illetően az ország megyéi között megyénk jóideje a legrosszabb helyzetben van. Igaz, az évek óta tartó, jobbítást szolgáló intézkedések mostanra gyümölcsözni látszanak: ha lassan is, de nő a fogorvosok száma, s ezzel párhuzamosan csökken az egy főre jutó betegeké is. Amint azt dr. Bakó Attila fogászati szak- felügyelő főorvostól megtudtuk, 1983. január 1-jén lépett életbe az alapellátás integrációja. Ez az a dátum, amelytől a körzeti orvoslás mellett a felnőtt- és gyermekfogászat is a nyíregyházi kóFház felügyelete alá került. Akkoriban mindössze 15 fogászati rendelő működött a városban, ehhez jött még az az öt üzemi körzeti fogászati rendelő is, amelyekben nemcsak az adott üzem dolgozóit, hanem a környék lakóit is gyógyították. Az orvosokra nehezedő nyomás szinte elviselhetetlennek látszott abban az időben. Az országos átlagnak több mint kétszeresét teljesítették a szabolcsi fogorvosok. A megyei tanács egészségügyi osztálya, a kórház, valamint az egyes települések tanácsai összefogásának köszönhetően Sza- bolcs-Szatmárban ma már összesen 85 fogorvos található. Számuk növekedéséhez hozzájárult az is, hogy az utóbbi időben örvendetesen lalassult a fluktuáció. Amíg korábban átlagosan öt-hét orvos hagyta el évenként a megyét, addig az utóbbi években már csak három-négy vesz vándorbotot a kezébe, s keres másutt megélhetést. Távozásuk okát a legtöbb esetben megvizsgálta a megyei tanács, így kívánva fényt deríteni arra, az átlagosnál több beteg, esetenként a nehezebb munkakörülmények, vagy egyszerűen a rossz munkahelyi légkör készteti tá vozásra megyénk orvosait. Nem mindegy ugyanis, hogy az egészségügyi ellátásra — ezen belül a fogászat fejlesztésére fordított pénzek megtérülnek-e, vagy egyszerűen feleslegesek lesznek. A megyéhez való ragaszkodást, kötődést segíti az is, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetem fogorvosi karán az évfolyamok harminc-negyven százaléka jelenleg is megyénk szülötte, szabolcs-szatmári fiatal. A megkötött társadalmi szerződések eredményeként az idén végző évfolyamon már tíz megyei ösztöndíjas egyetemista tanul, ezenkívül konkrétan nyíregyházi állásra pályázik két, Magyar Dezső-alapítvánnyái rendelkező hallgató is. Két olyan hallgatót is számon tartanak, akik pályázat útján szeretnének szabolcsi álláshoz jutni. Mindezeknek köszönhetően ez év júliusában összesen tizennégy frissdiplomás fogorvos kezdi meg megyénkben a munkát. Az elmúlt két esztendőben összesen tizenhárom fogorvos érkezett a megyébe, így ha minden igaz, a nyárra már százra növekszik Szabolcs megye fogorvosainak száma. Segítségükkel ha elérni nem is, megközelíteni ta- * Ián sikerül azt az országos vidéki átlagot, amely ez idő szerint négyezer beteget jelent orvosonként. Igaz, még a leendő száz fogor- ' vosnak is átlagosan 5700 beteget kell ma'jd gyógyítania Szabolcsban. Ez persze a jövő, a jelen pedig az, amiről dr. Winkler László csoportvezető, megyei profetikus főorvos beszél. Mint szavaiból kiderül, nem kevés, amit a nyíregyházi fogorvosoknak teljesíteniük kell. A nyíregyházi fogászati szakrendeléshez ugyanis 140 ezer ember tartozik, közöttük a város közvetlen környékén található Nagycserkesz, Kótaj, Búj, Kálmánháza, Nyírtura, Sényő, Nyírpa- zony és Nyíribrony betegei is. A szakemberek általában a betöltött állásokkal számolnak, ami köztudottan nem mindig azonos a meglévő státusok számával. Nyíregyházán például 25 fogorvosi hely van, ebből jelenleg 23-nak van gazdája — közöttük egy üzemorvos, ugyanakkor hárman katonaság, illetve gyermekgondozás miatt maradnak tartósan távol munkahelyüktől. Ketten más szakorvosi területről tértek át a fogászatra, ami azt jelenti, hogy belőlük gyakorlatilag három év múlva lesz kész fogorvos. A tendencia — mint arról korábban is szó esett — mégis biztató, hiszen e pillanatban úgy tűnik, eredményes lesz a kórház törekvése, s még e hónapban valamennyi fogorvosi állás gazdára talál. Az már csak a jövőnek szóló terv, amely a státusok számának növelésére is irányul. Igaz, mint mondani szokták, addig még sok víz lefolyik a Dunán, amihez a jelenleg dolgozóknak kell az átlagosnál többet vállalniuk. Ennek érdekében február 15-től visszaállították a fogorvosi körzeteket, minek következtében jelentősen javulhat az ellátás színHa lassan is, de nő a fogorvosok síina. Körzeti fogorvos a pálya elején ... vonala is. Azt szeretnék, ha a jelenlegi rendelési forma az előzőek valamennyi erényét tömörítené. Mit jelent ez a gyakorlatban? Elsősorban azt, hogy a körzetek visz- szaállításával újra javul az orvos és a beteg közötti személyes kapcsolat, kiküszöbölhető a személytelenség is. Az eddiginél egy órával tovább, reggel 8-tól este 8-ig tart az akut rendelés, amelyen a fájós fogakat húzzák ki. A korábbi rendszer legnagyobb hibája ugyanis épp az volt, hogy a fogfájósok nem kaphattak gyors segítséget. Szeretnék visszaszerezni a város szélén található, úgynevezett perifériális rendelőket is, melyeket a korábban érvényben lévő, a folyamatosság megvalósulását célzó rendelési forma megszüntetett. A jósavárosi, papírgyári, Szamuely-lakótelepi rendelők így újra teljes gőzzel üzemelhetnek, s várják a körzetükbe tartozó valamennyi beteget. Mindemellett Örökösföldön vadonatúj fogászati rendelő kialakítása folyik, ahol a legmodernebbnek számító Siemens gépeket szerelik majd be. Még nincs kész, de a tervek szerint rövidesen betegeket fogad a SZÁÉV, valamint a VAGÉP üzemi fogászati rendelője, melyeknek segítségével nemcsak több beteget gyógyíthatnak, korszerűbb eljárásokat is bevezethetnek. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a fogászati betegségek terén is a megelőzés, a prevenció hozza, pontosabban ma még csak hozná a legnagyobb sikert. Épp ezért elgondolkodtató, hogy az iskolafogászat terén még a felnőttfogászatnál is súlyosabb a helyzet. Dr. Papp Katalin, aki a megye, s egyben Nyíregyháza gyermekíoga- szatának főnöke, felnőttek gyógyítójaként is nagyon jól tudja: a megelőzés minden későbbi beavatkozásnál többet ér. Ezért is dolgozták ki azt a programot, amelynek értelmében a megye egész területén kijelölt napjai vannak az iskolafogászatnak. A megyében ma összesen napi 40 óra jut a gyermekek fogaira, s Nyíregyházán kívül Kisvárdán és Mátészalkán szerveztek önálló gyermekfogászatot. Lényeges eredmény, s egyben a továbblépés biztos záloga az a Sóstói út elején létesítendő két iskolafogászati rendelő, amelynek létrehozása igen sok pénzébe került a kórháznak. Igaz, e területen nem sok értelme van a ráfordított összeget számon tartani, hiszen nincs az a pénz, ami az iskolafogászatban meg nem térülne. Annál is inkább, mert az egészségügyi kormányzat már jó ideje felismerte: a lakosság fogászatának állapota rendkívül rossz, a tétlenség e téren ma már bűnnek számít. Ezért született például a Dentocar-program is, amelyhez megyénk országosan is az elsők között csatlakozott. A Sóstói úti két iskolafogászati rendelőben várhatóan egy hónapon belül megkezdődik a rendelés, amelyre a város valamennyi, 14 éves kor alatti tanulóját várják. A rendelő megnyitásakor fontos szempontnak tartották, hogy az közel essen az iskolákhoz, mivel így lehetővé válik az is, hogy ne egész osztályok, hanem kisebb csoportok induljanak egyszerre fogorvoshoz. így kevesebb a várakozás, az órákról történő távolmaradás is. Mindez persze csak akkor lehet igazán eredményes, ha a gyermekeket megtanítják a szájápolás alapvető követelményeire, a fogak rendszeres ápolására is. E szempontból rendkívül fontos az iskolai, óvodai védőnők segítsége. A siker érdekében Nyíregyházán úgynevezett prevenciós nővért is munkába állítottak, aki nemcsak a helyes szájápolásra, hanem a táplálkozás, a rágás fontosságára is igyekszik megtanítani a gyerekeket. A gyermekorvosok, fogorvosok, védőnők és iskolák összefogása már csak azért is nélkülözhetetlen, mert manapság mind fiatalabb korban — olykor már a bölcsődében fellelhetők a fogbetegségek, amelyeknek gyógyítása, megelőzése nem kizárólag fogorvosi teendő. Igaz, a küzdelem irányítása, a megelőzés szervezése, összefogása változatlanul a fogászati szolgálat feladata. Kovács Éva Sok az eszkimó... Holtig tanulni A továbbtanulás az elmúlt hetekben sok „álmatlan éjszakát” okozott a nyolcadik osztályos tanulóknak és szüleiknek. Ami még pár évvel korábban tréfás kérdésnek számított — „Mi leszel, ha nagy leszel?” — az most felelősségteljes döntést kívánt. A legtöbb fiatal életét ugyanis nagymértékben meghatározza az, hogy milyen irányban tanul tovább, illetve milyen szakmát választ. Sok tényező közrejátszik abban, hogy kiből mi lesz. Mindenekelőtt ismerni kell a pályaválasztás hármas követelményét: az alkalmasságnak, az egyéni szándéknak és a társadalmi igénynek találkoznia kell egymással. Ebben a korban a gyermekek még nem rendelkeznek a pályaválasztáshoz szükséges döntési feltételekkel, mivel nincs elég önismeretük, szakma- és pályaismeretük, valamint kevés az élettapasztalatuk. A bizonytalanok épp ezért a gimnáziumot választják, abban bízva, hogy a négy év alatt csak kialakul érdeklődésük valamely terület iránt. Mások a szakközépiskolát választják, s számukra két lehetőség adódik: az iskola befejezése után dolgozni mennek a szakirányú képesítéssel, vagy az érettségivel felső fokú oktatási intézménybe jelentkeznek. Akik pedig minél hamarabb pénzt szeretnének keresni, szakmunkásképző intézetben tanulnak tovább. Nyíregyházán több szakmunkásképző iskola kínálja a diákoknak a szakmák széles választékát: a 107. sz. „Mező Imre” Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, a 110. sz. „Széchenyi István” Ipari Szak- középiskola és Szakmunkásképző Intézet, az Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola, valamint ide sorolható az Egészségügyi Szakiskola is. Ebben az öt iskolában az idén 56 szakma közül választhattak a nyolcadikosok. A felvehető diákok létszámát több tényező is meghatározza: az iskolák például annyi elsőst tudnak felvenni, amennyi tanuló az utolsó évfolyamból távozik. A keretszám függ a vállalati igénytől is, valamint attól, hogy az üzemi háttér hány tanuló gyakorlati oktatását teszi lehetővé. A szakmák népszerűsége változó. Mindig voltak, vannak és lesznek divatos foglalkozások, amelyekre többszörös a túljelentkezés, míg más szakmákra különböző kedvezményekkel lehet csak csalogatni a fiatalokat. Sokan jelentkeznek ruházati eladónak, felszolgálónak, általános ápolónak, általános asszisztensnek, autóvillamossági szerelőnek, elektroműszerésznek, nőiruha-készítőnek, kárpitosnak, autószerelőnek, karosszérialakatosnak, szobafestőnek. Minimális az érdeklődés a cipőgyártó, a cipőfelsőrész-készítő, a gumiipari feldolgozó, az üvegműves, az erősáramúberendezés-szerelő, a vasbetonkészítő, a vízszigetelő, az esztergályos, a könnyűszerkezet-lakatos szakmák iránt. Az okok között első helyen szerepel a pálya presztízse, amelyet az határoz meg, hogy mennyi szellemi befektetést igényel, milyen a társadalmi hasznossága, és hogyan fizet. A divatos szakmák a köztudatban élnek, nap mint nap találkozunk velük, míg a többiről alig van ismerete gyermeknek, szülőnek. A szakmunkásképző intézetekbe általában a gyengébb tanulmányi eredményt elérő diákok jelentkeznek, mivel a másik két iskolatípusba nem, vagy csak alig juthatnak be. Bármelyikbe jelentkeztek azonban az idén a nyolcadikosok, a bekerülésért mindenhol, meg kell küzdeni. A demográfiai hullám miatt ugyanis sokkal több az általános iskolát befejezők száma, mint ahány férőhely van a középiskolákban. Hiába nő a gyermekek száma, a szakmunkásképző iskolák Nyíregyházán sem vehetnek fel ennek arányában több diákot, ha nincs biztosítva a megfelelő munkahelyi háttér. Épp ezért tekinthető a legolcsóbb képzési formának a gimnázium, hiszen ahhoz csak tanteremre és pedagógusra van szükség. A végzős nyolcadikosok nagy létszáma miatt szeptember elsejétől a 9. sz. általános iskolában is megkezdik a gimnáziumi oktatást. A kereslet, a gyárak, üzemek igényei határozzák meg, hogy az intézetekben milyen szakmákat oktassanak. A vállalatok az adott tanév előtt másfél évvel leadják ezt a megyei tanács munkaügyi osztályán, s egyeztetik majd a művelődési osztállyal. Felmerül a kérdés, hogy a beiskolázáskor mennyire reálisak a másfél évvel korábbi adatok, hiszen a gazdasági élet gyors változásai miatt módosulnak a körülmények: könnyen lehet, hogy mire a beiskolázásra kerül a sor, a gyár már rég megszűnt. Megszokott már minden évben, hogy a jelentkezési lapok beadásakor még az utolsó percekben is kapkodnak a szülők, bizonytalanok, nem tudják mit írjanak be, s egyik napról a másikra a gyermek elképzelései is változnak. Ennek okát sokan abban látják, hogy a pályaválasztásra való felkészítés kampányszerű, a diák legtöbbször csak nyolcadikban találkozik ezzel a kérdéssel. A folyamatos tájékoztatás érdekében már ötödik —hatodik osztálytól kezdve tervszerűen kaphatnának a gyermekek tájékoztatást az egyes szakmákról. Szükség lenne minél több üzemlátogatásra, azonban ezt is csak néhány pedagógus érzi szívügyének. Az üzemlátogatás csak úgy lesz eredményes, ha azt a tanár előkészíti, felhívja tanulói figyelmét előre a látottakra. Minden szakmunkásképző intézetben is tartanak nyílt tanítási napokat, amelyek iránt óriási az érdeklődés, de a diákok erre sincsenek felkészítve, s így megkérdőjelezhető a látogatás hasznossága. Az általános iskolások sok esetben a hiányzást élvezik, s nem figyelik meg eléggé az intézetben folyó tartalmi munkát. A nyílt tanítási napok során azok az üzemek, vállalatok is várják az érdeklődőket, amelyekben a szakmai gyakorlatot végzik a fiatalok. A szülők és a gyermekek tájékozódását segíti az az új szakmaismertető is, amelyet a megyei pedagógiai intézet készített. Ebben minden olyan szakma megtalálható, amelyet a megyében oktatnak. A kiadványból megismerhetők a munkafolyamatok, valamint arra is választ ad, hogy milyen ismereteket követel meg a szakma, milyen végzettséget ad, milyen munkakört lehet betölteni. Az elmúlt négy évben huszonhárommal bővült a választható szakmák száma, s ezeket is tartalmazza az ismertető, amelyet 30 forintos egységáron lehet az intézettől beszerezni Nyíregyházán a Búza utcán. Szülők részéről az a gondolat vetődött fel, jó lenne, ha a városi televízió is segítene a pályaválasztásban. Szeptembertől decemberig lehetne egy sorozat, amely bemutatná egy-egy üzem, gyár munkáját, közelebbről pedig mindig néhány szakmát. Szükség van arra, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatalok minél többet találkozzanak szakmát gyakorló emberekkel, akik szakismeretükkel és szakmaszeretetükkel segíthetik a döntést. Az idén a nyolcadikosok több iskolát és szakmát is megjelölhettek, akár hármat vagy négyet is. Valószínűleg előfordul majd, hogy a megjelölt helyek közül egyikre sem veszik fel a tanulót. Akkor fellebbezési joggal élhetnek azok, akik az utolsó helyről elutasító határozatot és fellebbezési formanyom tatványt kaptak. Ez utóbbit abba az iskolába kell visszaküldeni, amelyikbe kéri a felvételét. Feltétlenül fontos ráírni a személyi számot, ugyanis a fellebbezőket számítógép rangsorolja majd. Gyorsan változó gazdasági életünk megköveteli valamennyiünktől, hogy szükség esetén átképezzük magunkat. Leginkább vonatkozik ez a szakmunkásokra, s ha muszáj, vállalni kell egy életen át a többszöri átképzést is, (vagyis mint a jó papnak, holtig kell tanulni). Nem jelent tehát korlátokat egy szakma elsajátítása, lehetőség van továbblépésre. Az a fontos, hogy amit éppen csinálunk, azt pontosan, tudásunkhoz képest a legjobban, s felelősséggel végezzük. Magyar László Vállatai kell egy életen át a többszöri átképzést is. Képűnkön: cipőfelsőrész-készítést tanulnak a 107-esben
