Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

1989. februát 21. Kelet-Magyarország 3 „Nem innen fogunk nyugdíjba menni... Konzervatív-e a kisvárdai pártvezetés? Kisvárdán a párttagok egy csoportja máig nem tud napirendre térni afölött, hogy az országos pártértekezletet követően a helyi tennivalók kidolgozására, a szükséges változtatások megtételére nem tartottak városi pártérte­kezletet. Nemrég egy helyi információs jelentésben — me­lyet az alapszervezetek küldenek a párttagságot foglalkoz­tató gondokról a városi pártbizottságnak — újra felbuk­kant a kérdés. Asszonyok a megélhetésről Fehérgyarmaton — Igaz-e 'a párttagok egy ré­szének vélekedése, hogy kon­zervatív a kisvárdai pártveze­tés? Mi a véleménye Oláh Mi­hálynak, a városi pártbiMvtt- ság titkárának? Egyáltalán: ho­gyan értékeli a párton belüli megújulás egyes mozzanatait, az elhangzó kritikai észrevéte­leket? Válaszolnak-e a helyi, pártközvéleményt foglalkozta­tó kérdésekre? Elmennek-e az időnként szárnyra kapó plety­kák, vagy éppen igaznak bi­zonyuló szóbeszédek mellett, vagy ennek vizsgálatáról is számot adnak a párttagságnak? — Mi is hallottunk arról, hogy van olyan vélekedés, mely szerint konzervatív stí­lus jellemzi a munkánkat. Ezt sokan azzal hozzák összefüg­gésbe. hogy nem tartottunk városi pártértekezletet. Erről azt tudom mondani, a pártbi­zottság ülését megelőzően száz párttag véleményét kértük ki, legyen, vagy ne legyen pártértekezlet és ezeket ösz- szegezve vittük a pártbizott­ság elé a javaslatot. A meg­kérdezetteknek csak hat szá­zaléka voksolt amellett, hogy tartsunk pártértekezletet. A városi pártbizottság ezek után úgy foglalt állást, nincs szükség pártértekezletre. Az ülésen a pártbizottság tizen­hét pontból álló intézkedési tervet fogadott el, amely az országos pártértekezlet alap­ján összegzi a legfontosabb helyi feladatokat. — Milyen javaslatin terjesz­tettek volna elő, ha nem csak a megkérdezetteket. hanem minden párttagot megkérdeztek volna? — Meglehet, ha nem csak száz párttagot kérdezünk meg, más eredmény, illetve javaslat születik. De úgy gon­doljuk, a megújulás, a szük­séges változtatások nem fel­tétlenül pártértekezlettel old­hatók meg. A megújulásnak szerintünk is megvannak a tartalmi és a személyi köve­telményei, melyeket nem akarunk és nem is tudnánk megkerülni. Erről a pártbi­zottságon a munkatársaink­kal is beszélgettünk és le­vonjuk a személyi konzek­venciákat is, amelyek a stí­lusváltást segíthetik. Azzal is tisztában vagyunk, hogy nem innen fogunk nyugdíj­ba menni... — Melyek azok a változások a pártbizottság munkájában, amelyek cáfolhatják a konzer­vatív jelzőt? — A változást talán első­sorban a párttagságunknak köszönhetjük, akik soha nem tapasztalt nyíltsággal, bátran mondanak véleményt min­den helyi, vagy országos kér­désről, amely foglalkoztatja őket. Ez éppúgy vonatkozik egy-egy utcát, városrészt fog­lalkoztató és régóta húzódó ügyre, mint a pártélet külön­böző visszásságaira, vagy ép­pen némely vezető magatar­tására, vagy helyi szóbeszé­dekre .. . — Mondana példát arra. ami­kor egy-egy vélt, vagy valós hír megbolygatta a párttagsá­got, netán a város közvélemé­nyét? — Igen, ilyen is akad. Em­líthetem az egyik vállala­tunk igazgatóját, akiről az terjedt el széltében hosszá­ban — nem csak a cégénél —, hogy évi 400 ezer forint ju­talmat vett fel, ami felhábo­rította az embereket. Igaz­ságtalannak, soknak találták ezt az összeget. Amikor vé­gére jártunk az ügynek, ki­derült: a hír igaz, a vállalati igazgató valóban 400 ezer fo­rint jutalomra jogos —ilyen vezetői jutalmazási rendszer alakult ki a magas export­termelési arány miatt — de ő maga is húzódozott az ösz- szeg átvételétől. Ki kellett állni a párttag- ~5ág elé és elmondani: való­ban nagy összegről van szó, de az jogszerűen, szabályo­san illeti meg az igazgatót. Nem mondom, hogy minden­kit meg tudtunk nyugtatni, de amíg ezek az ösztönzők voltak érvényben, nem lehe­tett kivetni valót találni a dologban. De említhetem a köznyelven „zsalugáter” ügyet is, amelynél az én sze­mélyem is szóba került, mint aki szintén jutányosán szerezte volna be az anya­gokat ... Ez persze nem volt igaz. — Mii tett ezelí után? — Titkári értekezleten el­mondtam, tudok a szóbeszéd­ről, bárkiknek a rendelke­zésére bocsátom a számlát. Én nem a gyárból, hanem a Tüzép-telejpen vásároltam zsalugátert, amelyhez úgy jutottam, mint bárki, aki be­megy a telepre és kifizeti az árát. Ezt inkább azért emlí­tem, mert szükséges olykor a szóbeszédre, a pletykára is figyelni és reagálni. Ez is hozzájárul a párttagság tisz­tánlátásához, közérzetének javításához. — De valóban igaz, nem mindig állunk fel jó szájíz­zel egy-egy vita, összejövetel után, mert olykor a vezető beosztású párttagok is szót­lanul eltűrik, ha igaztalan, már-már becsületsértő vá­dak érik őket. Ez nem vet jó fényt ránk, a megalapozat­lan általánosító véleményt meg kell cáfolnunk, vissza kell utasítani .. . Már csak saját önbecsülésünk és igaz­ságérzetünk miatt is ..'. — Egyébként visszatérve az első kérdésre, én is úgy tapasztalom, a felsőbb párt­vezetésben nagyobb sebesség­gel zajlik az élet, mint lent. A párttagság olykor kapkod­ja a fejét, hogyis van ez ... Nemrég a KB egyik munka­társával is szót váltottunk erről közvetlen beszélgeté­sen. Olyan — akár még egy­másfél évvel ezelőtt is eret­neknek számító — dolgokat mondott és majdhogynem kért számon tőlünk is, ami­ről korábban beszélni se na­gyon lehetett. Fentről joggal sürgetik, hogy kapcsoljunk nagyobb fordulatra, de hosz- szú évek beidegződéseit nem lehet egykönnyen a sutba dobni. Persze törekedni kell rá ... Keserves, botladozó út ez, s ezt magunknak kell ki­taposni. Itt ért véget a beszélgetés, amely a pártélet számos kér­dését érintette még. Ezért egy kis lelkiismeretfurdalást is érzek, van-e joga a toll- forgatónak egy széles körű — kötetlen és baráti hangu­latú — beszélgetésből ki­emelni és akár „kipreparál- va'’ felmutatni egy motívu­mot. Nevezetesen a konzer­vativizmus létező tüneteit, amelyről jól tudjuk, nem csupán kisvárdai jelenség. Mégis úgy vélem, valós gon­dokat feszegettünk, mert a párt egésze nem újulhat meg egyes szervezeteinek és tag­jainak őszinte önvizsgálata nélkül. S nem a tükröt kell hibáztatnunk, ha esetleg mást mutat, mint amit szeretnénk látni. ' Páll Géza A zúgó-zakatoló nagycsar­nokból az üvegfallal levá­lasztott parányi irodába hú­zódunk beszélgetni. Karma- csi Józsefné gyáregységveze- tő-helyettes. Belényesi Zoltán műszaki vezető, később kap­csolódik hozzánk Nayg Jó­zsefné szb-titkár. Falu vége — világ vége? — A megélhetésről kérde­zett? — vág a dolgok köze­pébe Karmacsiné. —» Kevés olyan üzemet találni Szat- márban, ahol egyik napról a másikra akár 50 asszonyt is felvehetnének. Márpedig ná­lunk ez a helyzet. Szóval, az itt dolgozók joggal remélhe­tik, hogy nem kötnek útila­put a talpuk alá. Ennek el­lenére rendkívül szigorúan vesszük a munkafegyelem írott és íratlan szabályait. Ha például kétszer késik el va­laki, harmadjára számolhat a fegyelmivel. Vagy a ter­mészetbeni juttatás felét megvonják, évente négyszer vásárolhatunk itt kedvezmé­nyesen kelmét, ruhát. — A megélhetéshez nem­csak a fizetés, hanem a hol­nap is biztos munka, leg­alább annyira hozzátartozik — magyarázza az egyik gép­nél a négygyermekes fiatal- asszony, Cyantár Imréné. Betanított munkás, Köleséről jár be, az egyes pulóverdara­bokat párosítja naphosszat. Anyai öröme határtalan, amint a négy csemetére te­relődik a szó. Imre 8, Péter 7, az ikrek, Gergely és Er­zsébet 4 évesek. A (férjével együtt nagycsaládban nevel­kedtek, számukra a gyer­mekáldás nem OTP-kötele- zettség. — Váltó műszakba járunk a férjemmel, hogy a családi tennivalókat is megosszuk. Nekem mindössze betanított munkához van iskolám, mondja, hova ugráljak? A varrógép nem idegen a nő­nek, itt megszoktak, számí­tanak rám. Kölesében élnek a szüleim, anyósomék, szá­momra a falu végén a világ is véget ér. Én a megélhetést így számolom, még ha nyil­vánvaló, másutt talán ezzel a munkával több pénzt kap­hatnék. Hiába mennénk a szakszervezethez — Furcsa dolog ám a hű­ségre apellálni — ez Nagyné véleménye. — Ezeknek az asszonyoknak sem adnak ol­csóbban az ABC-ben semmit és a munkahely nem büntet­heti őket azért, mert marad­nak. Ha igaz, április 1-jétől 10 százalékos bérfejlesztést ter­vezünk. A vállalati szak- szervezeti bizottság kezde­ményezésére új ösztönzési rendszert léptetnek életbe. Különösen a túlórák miatt kell rendezni a jelenlegit, hogy az adó ne vigye el a többletmunka bérét. — Mifelénk a szakszerve­zet még megőrizte a tekinté­lyét és ezt nem azért mon­dom, mert három éve meg­választottak bizalminak — hagyja félbe a varrást Ki­rály Endréné. — Általában lakásépítési kölcsönt és se­gélyt kérnek a dolgozók és az esetek túlnyomó részében kedvezően bírálják el a ké­relmet. Mondhatom, a jogos igényt nem utasítják el. Egy sorral arrébb Török Gyöngyi arról beszél, neki még nem akadt dolga a szak- szervezettel. Császlói, így al­bérletet keresett egy munka­társnőjével. Az ezer forintos albérlethez 200-zal járul hoz­zá a gyáregység. Szinte csak betanított mun­kást találunk. Oszlánszki Já- nosné 11. éve keresi itt a ke­nyerét, a pulóver oldalait ál­lítja össze, öt éve választot­ták szb-bizalminak. — Nézze, megítélésem sze­rint sokkal nagyobb tétek fo­rognak kockán ma az or­szágban. Ezek megoldásához kevés a szakszervezet. Ami nekünk a .legtöbb gondot okozza — áremelés, adó, ho­va adjuk tanulni a gyere­künket, kap-e munkát, ha végez, milyen tenger sok pénz kell a családi ház fel­építéséhez — szóval, ezekkel a problémákkal hiába me­gyünk a szakszervezethez... Munkavédelem — videóról — Feléltük a tartalékot, mondják többen, de kérdem én, egy vidéki gyáregység szava milyen messzire hallat­szik? Mint a beszélgetések­ből is láthatta, itt zömében asszonyok dolgoznak. Jól tudjuk mindannyian, milyen gondokkal jönnek a műszak­ba és ezért itt helyben igyek­szünk minden tőlünk telhetőt megtenni. Nem velünk kell vitatkoznia a dolgozónak. Túl messze vagyunk a bele­szóláshoz, de a gondok itt kétszeresen fájnak. Talán épp azért, mert nem állha­tunk odébb egy házzal, ha valami felidegesít bennünket — fejezte be Légrádi Zoltán­ná. Gyorsan csomagolunk. Vi­deóról kezdődik a munkavé­delmi oktatás. Elhallgatnak a gépek, a terem elsötétül. Tóth Kornélia Nyíregyházi Taurus Kelendő termékek, világszínvonalon Mezőgazdasági gépek, targoncák, tehergépkocsik gumiabroncsainak és tömlőinek gyártása, továbbá kem­pingtermékek, autóbusz-harmonikák, tauril lemezek és kent szövetek előállítása a Taurus Gumiipari Vál­lalat Nyíregyházi Gyárának feladata. Nyugat-európai, távol- és közel-keleti, ÜSA-beli, sőt ausztráliai meg­rendelőknek szállítanak világszínvonalú termékeikből jelentősebb mennyiséget. Képünkön: Nagy Sándor extruder gépkezelő, mezőgazdasági radiálabroncs-gyár- tás közben, (suri) Az 1705-ös kulcs „Rejtőzködő” iskolák Egyetemre, főiskolára pá­lyázók körében közkézen fo­rog a Felsőoktatási felvételi tájékoztató, számtalan hasz­nos információval. Nem biz­tos viszont, hogy ez az infor­máció valóban elegendő, és minden tekintetben megbíz­ható — példa erre az a két „rejtőzködő” főiskolai levele­ző tagozat, amelynek műkö­dése a tájékoztatóból egyér­telműen nem derül ki. Itt, a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán indítottak a közel­múltban két ilyen levelező tagozatot. Erről a főiskoláról a 169. oldalon az olvasható, hogy mezőgazdasági gépész, illet­ve repülő-üzemmérnöki szak­ra fogadnak el jelentkezése­ket. Itt nem szerepel az, hogy a saját levelező tago­zatuk mellett vannak mások is: levelező képzést folytat itt a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem Társadalomtu­dományi Kara, vállalatgaz­dasági üzemmérnök szakon. Erről a könyv 163. olda­lán értesülhetünk; a hallga­tók a gyöngyösi, illetve a nyíregyházi kihelyezett kon­zultációs központokban vé­gezhetik el a főiskolát. Ezzel kapcsolatos kérdé­seinkre a főiskolán elmond­ták: a jelöltek itt felvételiz­nek, itt tartják a foglalkozá­sokat, és itt vizsgáznak. A gimnáziumban érettségizet­tek felvételi tantárgyai a biológia és a kémia, vagy a matematika. A szakközépis­kolát végzettek könnyítésül helyettesítő tantárgyakat vá­laszthatnak: közgazdaságiból pályázók biológia helyett pénzügyi ismereteket, mező­gazdasági szakközépből ér­kezők matematika, vagy ké­mia helyett az 1705-ös kulcs­számú szőlő- és gyümölcs- termesztő szakot. Feltétel, hogy a jelentkezőnek mun­kaviszonyban kell állnia. Hasonló konzultációs köz­pontot szerveztek itt a Könnyűipari Műszaki Főis­kola (Budapest) közreműkö­désével, a legalább kétéves szakmai munkaviszonnyal rendelkezőknek — erről sincs közlemény a felvételi tájékoztatóban. Elegendő szá­mú jelentkező esetén indít­ják az egyes szakokat: ruha­ipari, bőr- és bőrfeldolgozó­ipari, textiltechnológiai, nyomda-, illetve papíripari szakon. A hallgatók az első három fél éven keresztül itt tanulnak, majd az alapozó tárgyak elsajátítása után Budapesten szakosodnak. A határidő, mint a többi felső- oktatási intézményben is: március 1. A jelentkezési la­pokat Gödöllőre, illetve Bu­dapestre kell beküldeni. (be.) apellálni — kevés — Az adót úgy ahogy lenyeltük, de ezek az áremelé­sek az idegeinkre mennek. A szakszervezettől erélyesebb kiállást várnánk — bizonyára nem egyéni véleménye ez Légrádi Zoltánnénak, aki a Hódiköt fehérgyarmati gyár­egységét vezeti.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents