Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. február 21. Tanácskozik az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) időtállónak bizonyult alapel­vével és tételével. Az a ja­vaslatunk, hogy ezt a meg- szakítottságot meg kellene szüntetni. Ezért az alapkon­cepció épít a magyar jogtör­ténet és államszervezet érté­keire, így például az állami­ság szerepére a nemzet fenn­maradásában, valamint az önkormányzati alapelvre. De épít a polgári alkotmányjog progresszív vonulatára is. Például a hatalmi ágak meg­osztásának nagyon fontos el­vét következetesen végigve­zeti, amikor az államszerve­zet koncepcióját rögzíti. És ugyancsak ezekből a hagyo­mányokból építkezve, a ko­rábbinál lényegesen nagyobb teret szentel az emberi és ál­lampolgári jogoknak, szabad­ságjogoknak. Legnagyobb nyitottság Egyértelművé kell tennünk, — folytatta a KB titkára — hogy az új alkotmánynak Magyarországot minden két­séget kizáróan szabad, de­mokratikus és szocialista ál­lamként kell deffiniálnia. Az ezzel összefüggő elveket és alapértékeket pedig a társa­dalmi, politikai gazdasági rendről ,szóló fejezetben le­het majd összefoglalni. Ennek a koncepciónak je­lenleg nem ez a fejezete a legerősebb része, de ezért talán nem annyira a jogalko­tókat illeti a szemrehányás, mint inkább a politikatudo­mányt, vagy az ideológiát, hiszen ezeknek a — szá­munkra a szocializmust je­lentő — alapértékeknek a teljes körű megfogalmazása várat még magára. Ugyan­akkor el kell kerülni egy másik, szintén végletesnek tekinthető igény követését, hogy az alkotmány a szocia­lizmus koncepciójának vala­milyen normatív meghatáro­zását adja. Csak olyan alap­értékeket kell és lehet rögzí­teni majd, mint a közösségi tulajdon meghatározó szere­pe, a társadalmi igazságos­ság az elosztásban, az esély- különbségek mérséklése, vagy a társadalmi szolidaritás. Ar­ra kel törekednünk, hogy egy demokratikus, a közvet­len és a képviseleti demok­rácián, illetve az önkormány­zati elven alapuló intéz­ményi struktúrát rögzítsen az alaptörvény, s az emberi és állampolgári jogoknak, a tel­jes és kifejtett katalógusát tartalmazza. A továbbiakban kifejtette: világossá kell tennünk, hogy az alkotmányozás a nép­szuverenitás legfőbb letéte­ményesének, az Országgyű­lésnek az illetékessége. El kell határolódnunk a parla­mentnek, illetve az illetékes kormányszerveknek a legiti­mitását és kompetenciáját kétségbe vonó törekvésektől. Az alkotmánytervezetet a je­lenlegi parlamentnek kell megtárgyalnia és elfogadnia, amennyiben ez ebben a par­lamenti ciklusban elkészít­hető. Az 1985-ös parlamenti vá­lasztások óta egy sor olyan politikai mozgás indult meg az országban, amely ma nem rendelkezik teljes körűen parlamenti képviselettel — emlékeztetett a KB titkára. Baj lenne az alkotmány-elő­készítésből bármiféle, a tár­sadalomban meglévő és bá- tzissal rendelkező csoportot kihagyni. Ezért nagyon hatá­rozottan annak a törekvés­nek kell érvényre jutnia, hogy szinte a szó szoros ér­telmében minden egyes ál­lampolgár és az állampolgá­rok különböző csoportjai szá­mára is hozzáférhető legyen mind az alkotmánykoncepció jelenlegi szövege, illetve a kodifikált alkotmányszöveg. Meg kell találni azokat a csatornákat is, amelyeken át a társadalomban megfogal­mazott vélemények eljuthat­nak az alkotmánnyal foglal­kozó bizottságokhoz és szer­vekhez. Az alkotmány-előké­szítő munkát tehát a lehető legnagyobb nyitottság és a legszélesebb nyilvánosság mellett javasoljuk végezni. Az az elképzelés, hogy a sza­bályozási koncepciót még az Országgyűlés előtt hozza nyilvánosságra teljes terje­delmében _ a Magyar Hírlap. Ezt követően elkezdődne a szabályozás koncepciójáról a széles körű vita. Egyetlen ál­lampolgárt sem kell kizárni ebből a munkából, ugyanak- kor vissza kell utasítani bár­melyik csoportnak azt az igé­nyét, hogy az egész társada­lom nevében szóljon. Van tehát remény arra, hogy az alkotmányozás a közmeg­egyezésnek, a konszenzuste­remtésnek a lehetőségét is magában foglalja. Fejti György ezt követően néhány alkotmányfejezethez mondott szóbeli kiegészítést. A társadalmi-politikai-gaz­dasági renddel összefüggő fe­jezettel kapcsolatban kijelen­tette: az államhatalom ere­detéről alapelvként kell rög­zíteni a népfelség elvét. Az állam és a társadalom kapcsolatáról szóló fejezet­részben célszerű alapvető elvként deklarálni, hogy a társadalom tagjainak az ön- kormányzat alakításához va­ló joga nem korlátozható. Meghatározó jelentőségű té­tel a jogegyenlőség is, amely magában hordozza a törvény előtti egyenlőséget, az elő­nyös és a hátrányos megkü­lönböztetés tilalmát, valamint a tulajdonformák tekinteté­ben a szektorsemlegesség el­vét. Itt kell kimondani a ren­deltetésszerű joggyakorlás el­vét: mind az államnak, mind az állampolgároknak tilos a joggal való visszaélés. A jo­gokat mindenki csak a tár­sadalmi és az egyéni érdek összhangjának biztosítása mellett gyakorolhatja. E fe­jezet fontos tétele lesz az ál­lamforma definiálása és meg­határozása. Az előkészítő munka során arra a követ­keztetésre jutottunk, hogy erre nincs jobb meghatáro­zás, mint a népköztársaság: Magyarországon nagyon fon­tos, valós értékeket jelent ez a kifejezése Ezért olyan idő­szakban, amikor a népfelség elvét a maga rangjára kí­vánjuk emelni, ennek a jel­zőnek a kiiktatása különö­sen indokolatlan lenne, csak­úgy, mint új jelzők elhelye­zése a köztársaság fogalma elé. Az olyan jelzők, mint demokratikus köztársaság, népi demokratikus köztársa­ság, vagy szocialista köztár­saság, nem fednék pontosan társadalmunk mai, valóságos állapotát. Ezért az a javas­latunk, hogy az 1949-es al­kotmányban rögzített állam­formát — a népköztársasá­got — vegyük át az új al­kotmányba. összhangban az alkotmánnyal Politikailag fontos és ér­zékeny része lesz ennek a fejezetnek a politikai rend­szer, illetve a pártok alkot­mányos definíciója. Állás­pontunk szerint nem az al­kotmánynak kell definiálnia a többpártrendszert, ugyan­akkor a többpártrendszer irányába mutató fejlődés­kor az alaptörvény keretet kell, hogy adjon. Fontos eltérés az 1949-es alkotmánytól, hogy nem lát­juk szükségét és értelmét az MSZMP vezető szerepéről szóló alkotmányos megfogal­mazásnak — szögezte le a továbbiakban. Ez természe­tesen nem jelenti azt, hogy az MSZMP lemond arról a politikai törekvésről és szán­dékról, hogy a társadalmi fo­lyamatok meghatározó té­nyezője kíván maradni Ezt programjával, politikai mun­kájával, a társadalom meg­nyerése révén és nem pedig jogi formulákkal kívánja biztosítani. Célszerű a társa­dalom védelmében rögzíteni azt hogy csak olyan társai dalmi szervezetek, közöttük partok működhetnek ha­zánkban, amelyeknek a cél­ja, a programja és a tevé­kenysége összhangban áll az alkotmányban megfogalma­zott értékekkel és törekvé­sekkel. A legpontosabb cél- és fel­adatmeghatározásra kell tö­rekedni a hatalmi ágak elvá­lasztásával kapcsolatban. El­ső helyen áll a parlament szerepének, funkciójának a meghatározása. Egyértel­műen érdekünk: erős, tény­leges hatalmat megtestesítő, ugyanakkor kormányzati feladatokat nem végző Or­szággyűlés jöjjön létre. A kidolgozó munka jelen­legi szakaszában nyitva ma­radt, hogy egy- vagy két­kamarás parlamenti gyakor­latra térjünk-e át. Az egy­kamarás parlament fenntar­tása mellett több érv szólt. Van viszont néhány olyan érv is, ami miatt érdemes tovább gondolkodni egy má­sodik kamara szerepén. Fel­fogásunk szerint a pária- ment első házában a politi­kai képviseletek dominan­ciáját, kellene biztosítani, és azt az össznemzeti érdekek megjelenítésének a minél teljesebb körű színterévé té­ve. Érdemes ugyanakkor gondolkodni azon, hogy bi­zonyos érdekképviseleti szempontokat hogyan lehet egy második kamara keretei között érvényesiteni, és így az érdekképviseleteket be­kapcsolni a döntéshozatalba. Nyitott kérdés ma még a képviselők megválasztásá­nak a formája és technoló­giája. Ezért az alapkoncep­ció csak a legáltalánosabb elveit rögzíti. Külön napi­rend keretében kell áttekin­tenünk majd, hogy a pártok jelenlétét és a választásokon történő indulását lehetővé tevő új helyzetben milyen választási technológia szük­séges a folyamatos, fokozatos és kiszámítható átmenethez, amellyel közeledhetünk a hatalomgyakorlás új formá­jához. Két új intézmény Nagyon fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy határo­zott, következetes, kiszámít­ható kormányzásra nyíljék lehetőség. Ezt szolgálja a kormány feladatainak a ko­rábbiaknál részletesebb, vi­lágosabb rögzítése, a minisz­terelnök státusának, szemé­lyes döntési illetékességének a megerősítése, és a minisz­terek döntési és felelősségi viszonyrendszerének a ko­rábbiaknál részletesebb sza­bályozása. Az a javasla­tunk, hogy a kollektív állam­fői forma helyett a jövőben az elnöki rendszerre térjünk át. Ez a hatalommegosztásnak és a különböző hatalmi ágak közötti jobb egyensúly meg­teremtésének egyik biztosíté­ka lehetne. Döntés kérdése, hogy az elnöki rendszer a két klasszikus forma közül melyikhez álljon közelebb: a protokolláris elnöki rendszer­hez, vagy az erős, komoly jo­gosítványokkal rendelkező elnöki feladatkörhöz. Két további új intézmény a koncepcióban: az Alkot­mánybíróság és az Állami Számvevőszék. Ez utóbbinak az lenne a funkciója, hogy a végrehajtó hatalomtól függet­len intézmény ellenőrizze" az állami költségvetés, ezen be­lül a kormány és a minisz­tériumok költségvetésének alakulását, a költségvetésből finanszírozott kommunális, szociális és egyéb célokra rendelkezésre bocsátott ösz- szegek felhasználását. Ezzel fel lehetne számolni azt az anomáliát, hogy költségveté­si ügyekben a kormány, il­letve a Pénzügyminisztérium önmagát ellenőrizze. Java­soljuk az Állami Számvevő- széknek az új alaptörvény elfogadását követően létreho­zását. — Az a szándékunk, hogy az alkotmány a maga teljes­ségében rögzítse a jelképe­ket — jelentette ki a KB titkára. Várhatóan e kérdé­sek körül különösen emocio­nális, érzelmi jellegű viták folynak majd, amelyek rész­ben már el is kezdődtek, mint például a Magyar Nép- köztársaság hivatalos címe­réről. E viták lezárása korai lenne; s az is nagy baj len­ne, ha az állami jelképek, szimbólumok körüli vita uralná az alkotmányvitát. Célszerű lenne e kérdések­ben is higgadtan kialakítani az álláspontot. Az állami cí­mert illetően azt kell eldön­teni, hogy megtartjuk-e a je­lenlegi címert, ami ellen sok érvet mondtak már eddig is. Ha nem, abban kell állást foglalni, hogy új címerre te­szünk-e javaslatot, vagy va­lamelyik korábbi hagyomá­nyoshoz térünk vissza — mondotta végezetül. Már a napirend előadói be­szédéhez kapcsolódó kérdé­sek, s a vitában felszólalók többsége is jelezte a témakör politikai fontosságát. Ezt követően — a napi­rendnek megfelelően — a part agrárpolitikájának meg­újításáról terjesztett elő ja­vaslatot lványi Pál, a Köz­ponti Bizottság titkára. ~ ,Mai napirendünk egy regebben folyó, de szándé­kaink és a felgyorsult világ követelményei miatt egyre intenzívebbé váló gazdasági megújulás, reformfolyamat ­Ián ’ S efy késöbbi n^r- kans gazdasagpolitikai for­dulat megalapozásának egvik eleme — mondotta beveze- ^f/1, — Mi út legutóbb a politikai változások ésszerű, a társadalom által követhe­lh eme;-S ami még fonto­sabb. előremutató, viSSza nem fordítható iránya méh lett voksolunk. A gazdaság váró TT.SUl0" megoldásra n nn *elddatok ugyanakkor sításá^91 megúíulás 9Vor- lekl í “ ,. gazdasági kéme­sekkel való aktívabb foglal- fénylik. Joggal hang- zott ez el a Központi Bizott­ság legutóbbi ülésének vitá­ján mint ahogy az is, hogy ko> LShdflmÍ átalakítás ak- poitkaf^t.eredményes, ha a Politikai es a gazdasági re­tak yamat0k nsszehangol­eá£2 agrárPolitika felülvizs- MSZMP 'ra,nya10 munka az tudom. kezdeményezésére fórumé V°S és társadalmi fórumokon már közel egy zott«- V A Politikai Bi­zottság az elmúlt hónapban megtárgyalta e politika meg­újítására készített javaslalt­ailaVWM - Az ott kialakult allasfoglalas szerint javasol­í „a -Központi Bizottságnak tártvar°St ClSÖ olvasatban targjaija meg a tézisterveze­u.:„ ma’d , .. Járuljon hozzá, turinrr,ezt követően szakmai, tudományos érdekképvise­szeJ' ™ ~ és t^­szetesen az érintett pártszer­Sí*? - “«« S­véblemh ben mondhassanak véleményt a javaslatokról A - <’sszegzése után meg ebben a fél évben — újra jelentkeznénk, akkor mar az állásfoglalás végleges tervezetevei. ügy gondolom' mn«rKOZS°ntl bizottságnak £l°St a k°ncepciót, a politi­t?roznLendSZeTt keü me°ha- Az agrárpolitika érvénye­sítésében az alapelvek meg­tartása mellett időről időre más és más szempontok is eloterbe kerültek. Ezeket úgv sikerült alakítani, hogy ha hibákat is elkövetve, de el­kerültük a kezdetben mo­dellnek tekintett sztálini ag­rárpolitika legdurvább ideo­lógiai és gyakorlati hibáit. Ugyanakkor helytelen ideo­lógiai alapra támaszkodott az a felfogás, amely hosszú ide- ig a szövetkezeti tulajdont az államinál alacsonyabb rendűnek tekintette; az Í970- es évelíben a szövetkezetek erőltetett összevonásával a gazdaságok méretének növe­lésére törekedett; időnként a háztáji termelés, illetve a me­zőgazdasági nagyüzemek ki­egészítő tevékenységének fej­lesztése ellen hangolt. Hiba A vita tapasztalataiból egy­értelműen megállapítható volt, s ezt Szűrös Mátyás meg is fogalmazta: a párt tudatá­ban van az alkotmány poli­tikai jelentőségének, és ezért nem fűződik érdeke ahhoz, hogy az alaptörvényben meg- határozandókat a társada­lomra erőltesse. Éppen ellen­kezőleg, a pártnak azt kell tudatosítania, hogy az alkot­mány társadalmi alapokon történő megalkotásának fo­lyamatában az MSZMP le­hetőséget lát a nemzeti mé­retű összefogás megterem­tésére. A vitában tizenöten fejtet­ték ki véleményüket, öten pedig írásban adták be hoz­zászólásukat. Ezután az elnöklő Grósz Károly javasolta, hogy az írásban kiküldött határozati javaslatot fogadják el. .Esze­volt, hogy elhalványult a szövetkezetek szövetkezésjel­lege. és a kelleténél nagyobb teret kapott az állami be­avatkozás. Sok helyen kiüre­sedett a szövetkezeti demok­rácia, megszűnt vagy elvé­konyodott a szövetkezeti ta­gok gazdai érdekeltsége. A jövő sikeres agrárpoliti­kájának kialakításánál elő­ször is számba kell venni azokat a körülményeket, amelyek indkolttá teszik az agrárpolitika megújítását. Elsőként a nem kielégítő ér­dekeltséget és a piaci alkal­mazkodóképességet, amelyek együtt vannak jelen és egy­más hatását erősítik. Sok jel mutat arra. hogy a mezőgaz­daság jövedelmezősége rom­lott, a mezőgazdasági nagy­üzemek egyre szélesebb kö­rében az egyszerű újrater­melés pénzügyi feltételei is hiányoznak, az eszközállo­mány elhasználódottsági fo­ka növekszik. Elsőként a mennyiségi szemléletről a minőségire va­ló áttérést emelte ki. a KB titkára. Mivel a hazai és a külpiacokon egyaránt kíná­lati pozíció alakult ki, és ezen a jövőben sem várható lényeges módosulás, ezért a mennyiségi növekedést a pi­ac minőségi követelményei­nek való megfelelés határoz­za meg. Az előadó ezután többek között a termelői biztonság új, korszerűbb, piaci szem­pontokra figyelő értelmezé­séről beszélt. Mint mondotta, a termelők biztonságát a jö­vőben leginkább a piachoz való minél szorosabb igazo­dásuk biztosíthatja. — A termelői biztonság al­kalmazkodást, más felfogá­rint a KB javasolja, hogy az alkotmányról rendezzenek népszavazást, a témáról a testület a viták menetében is kapjon tájékoztatást. In­dítványozta továbbá, hogy a határozatot egészítsék ki az­zal: a párttagság kapjon megfelelő érvanyagot a vitá­hoz, valamint hogy a Köz­ponti Bizottság által kikül­dött, az alkotmány kérdésé­vel foglalkozó munkabizott­ság mandátumát hosszabbít­sák meg az alaptörvény vég­leges jóváhagyásáig. A Köz­ponti Bizottság kérje fel a párttagságot, hogy az alkot­mánykoncepció társadalmi vitájában aktívan vegyen részt. A Központi Bizottság a to­vábbi vita alapjául egyhan­gúlag elfogadta az előterjesz­tést, illetve a főtitkárnak a határozati javaslatra vonat­kozó kiegészítéseit. sú struktúrapolitikát és új gyakorlatot igényel. Ez pe­dig egyes ágazatokban inten­zív fejlesztéssel, másokban a termelés szinten tartásával, vagy éppen a kapacitások átmeneti vagy tartós szüne­teltetésével, esetleg felszámo­lásával is jár. A mezőgazdaság többszek- torúságának fejlesztéséről szólva rámutatott, hogy a többszektorúság eddig is jel­lemzője volt az ágazatnak, hiszen az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, szak- szövetkezetek és ezek társu-. lásai mellett jelentős súlya van a háztáji és kistermelés­nek is. — Az agrárpolitika meg­újítása kölcsönösen össze­függ a politikai-gazdasági reformfolyamattal. Csak ak­kor lehet sikeres, ha a tár­sadalom és a gazdaság egé­szében következetesen meg­valósul a reform. Ugyanak­kor a politikai, gazdasági re­form sem bontakozhat ki az agrárpolitika megújítása nél­kül. Tervünk az, hogy egy olyan — az élelmiszer-gazda­ság egy új, sikeres korszaká­nak kibontakoztatását célzó — tézistervezettel jelenjünk meg a társadalom széles nyil­vánossága előtt, amely alkal más alapot nyújt a széles kö­rű társadalmi vitához és en­nek tapasztalatai felhaszná­lásával a végleges tézisek ki­dolgozásához, a párt agrár­politikai koncepciójának megismertetéséhez, elfogad­tatásához és az érdekeltek mozgósításához. A Központi Bizottság ked­den reggel 8 órakor az ag­rárpolitika megújítására vo­natkozó előterjesztés vitájá­val folytatja ülését. Szóvivői nyilatkozat A Központi Bizottság ülé­sének első napja végén Kim­mel Emil, a párt helyettes szóvivője nyilatkozott a ta­nácskozásról az MTI munka­társának. Elöljáróban el­mondta: — Napirend érté­kűnek tekinthető, hogy Ká­dár János elnökölt a testület ülésén. A párt elnöke szólt egészségi állapotáról, utalva arra, hogy folyamatos terhe­léssel, orvosi ellenőrzés mel­lett lát munkához, s termé­szetes számára, hogy vala­mennyi, betegsége idején megtartott KB-ülés döntésé őrá is vonatkozik. Ezzel Ká­dár János a rá jellemző mód­szerrel vette elejét minden, vele összefüggésben az el­múlt napokban megindult szóbeszédnek, találgatásnak. Kijelentette: egészsége ja­vul, dolgoznia kell. / Kimmel Emil a továbbiak­ban, a tanácskozás első na­pirendi pontjáról szólva hangsúlyozta: az alkotmá­nyozási folyamat vitája csak a kezdetén tart. annak azon­ban igen fontos állomása a mostani KB-ülés. Itt ugyan még nem alakulhatott ki tö­kéletesen egységes álláspont, épp ezért fontosnak ítélték meg a testületi ülésen, hogy a tervezetei a párt tagjai is vitassák meg, s e vitában kö­zösen kiérlelt álláspontok képviseletével aktívan vegye­nek részt a társadalom egé­szében folytatandó polémiá­ban. Az egység a szocialista jel­leg megfogalmazásának mi­kéntjében volt tettenérhető. Meghatározó momentum volt, hogy nem imamalom módjá­ra kell a szocializmus szót az alaptörvénj’en végigvo­nultatni, hanem a preambu- lumban kell rögzíteni azt, hogy szükséges a történelmi fejlődés szocialista perspek­tívájának megfogalmazása. Ezen túl az alkotmány egé­szének a szocialista rend iránti igényt is ki kell fejez­nie. Kicsit sommásan meg­fogalmazva: a vita meghatá­rozó elemeiként szerepel a múlt, a jelen és a jövő. Javaslat az agrárpolitika megújításáról

Next

/
Thumbnails
Contents