Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
Egy kényelmes korszak után nálunk is mozdulni kell Beszélgetés a párt gazdálkodásáról Szabó István megyei titkárral ^ Belemehetünk egy „kemény” beszélgetésbe? — Ha egyáltalán gátolhat valami a legőszintébb válaszban, az csupán egy lehet: ha valamit nem tudok. • Akkor: mennyi pénzből gazdálkodnak idén megyénkben az MSZMP szervei, szervezetei? — 106 milliót terveztünk, ebben minden benne van. A párt tulajdonának működtetése, munkabérek és a politizálással kapcsolatos összes kiadás. ^ Lehetne ezt részletezni? — A legnagyobb tétel a bér és ennek közterhei. ami 76 milliót tesz ki. Közvetlenül a párt fizet a megyében 176 embert, de e keretből kell fizetni az alkalmi megbízások béreit, az előadók tiszteletdíjait stb. ^ Kik vannak a százhetvenhat státus mögött? — Megyei, városi politikai apparátusok, a párt által függetlenített titkárok, az Oktatási Igazgatóság tanárai, a pártlétesítmények fenntartásában közreműködő szakelőadók, adminisztrátorok, gépkocsivezetők, karbantartók. Fentebb azt mondta, hogy közvetlenül a párt • fizet __Ezek szerint vannak olyan pártalkalmazottak is. akik e körön kívül vannak? — Igen. Azok, akiket a különböző gazdálkodó szervezetek fizetnek, saját alkalmazottként függetlenített státusbem pártfeladatokat látnak el. • Mi indokolja, hogy ők nem jelennek meg a párt költségvetésében? — A vállalati függetlenítést általában az adott taglétszám alakította ki, ennek függvényében alakultak pártbizottságok függetlenített titkárokkal. Mivel ilyen kerete a pártnak nem volt, ezért került sor arra, hogy a korábban társadalmi munkában dolgozó vállalati, szövetkezeti, intézményi alkalmazottakat függetlenítettek, hogy teljes munkaidőben láthassanak el pártfeladatot. Státusukat, díjazásukat munkahelyük vállalta magára. Bérük, jutalmuk lehetséges mértékét külön szabályzat rögzíti, amelyek nyilvánosak. • Szükség van rájuk 1989-ben, amikor az MSZMP politizáló, valóban mozgalmi eszközökkel dolgozó párt akar lenni? — Már ma is szűkült az így foglalkoztatott pártmunkások köre, s határozott törekvésünk hogy létszámuk tovább csökkenjen. Olyannyira, hogy egyes nagyközségi párt- szerveknél — ahol a párt által függetlenített titkár dolgozik és az illető szakképzettségénél és tudásánál fogva eredeti szakmájában is dolgozhat — javasoljuk: a titkár társadalmi munkában lássa el a pártfeladatot. Hogy ez mennyire lehetséges, erre hamarosan választ kapunk. Példa azonban már található, mégpedig Ibrányban. • S aki nem képes, vagy nem hajlandó a szakmájában elhelyezkedni, az marad? — Az alkalmasságot természetesen mindenkinél felülvizsgáljuk. • Sokan kifogásolják, hogy a pártnál magasak a fizetések __ — Egy megyei első titkár havi bruttó keresete 40 800, a titkároké 26—27 ezer, az osztályvezetőké 21—22, egy munkatársé 13— 14 ezer. A városi első titkárok körülbelül a megyei osztályvezetőkét kapják, a titkárok 17—18 ezret, az ottani munkatársak 11 —12 ezret. A községi titkárok fizetése 10 ezer körüli. Ha nem a párt, hanem vállalat, tsz fizeti őket, keresetük minden bizonnyal magasabb, körülbelül az ágazatvezetőkéhez hasonló, de meglehetősen nagy a szóródás. Nem kis gondunk a megyei apparátus feltöltése magas színvonalú, politizálásra képes munkatársakkal, hiszen a gazdálkodó szervezeteknél lényegesen nagyobbak a jövedelmek, mint nálunk. S bár nem szoktam mások fizetési céduláját nézegetni, úgy tudom, jobban fizetnek a tanácsoknál, az érdekképviseleti szervezeteknél, a bíróságoknál, ügyészségeknél is. • A külső szemlélő számára igy is nagyon nagynak tűnik a megyei pártszékház — — A megyei pártbizottság politikai munkatársi státusa 37, amiből 32 van most betöltve. az Oktatási Igazgatóság tizenegy helyéből pedig hab Miután a megyei párttestület a függetlenített apparátus csökkentését határozta el, a létszám további leépítését tervezzük. Székházunkban a megyein kívül ott van a nyíregyházi városi pártapparátus, a megyei KISZ és a munkásőrség. Ott vannak a tanácskozóhelyiségek, archívum, raktárak. És természetesen nálunk is dolgoznak könyvelők, adminisztrátorok, segéderők. Mindemellett foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy a megyei pártszékház egy szintjét külső intézménynek bérbe adjuk. Ezt elsődlegesen a költségvetésünknél idén megjelent komoly gondok indokolják. • Honnan jön össze a megyei pártköltségvetés. a kiadások fedezete? — Sajnos, nem vagyunk képesek eltartani magunkat. Legfontosabb tételünk a tag- díjbevétel, ezt idén 37 millióra terveztük, de - e pillanatban nagyon optimista tervnek íik. Működési díjbevételünk egymillió, .íhez kapunk 57 milliót a Központi Bizottságtól. A tervezett 106 millióból tehát 11 millió hiányzik. Szabó István (balról) és Kopka János újságíró Hogyan, s mivel gondolják megteremteni az egyensúlyt? — A bevételek növelésével, vállalkozásokkal, takarékosabb gazdálkodással és az említett, vagy kényszerű létszámcsökkentéssel. • Milyen gazdálkodási lehetősége van egy pártszervnek? — Ma még viszonylag szűk, de elsősorban a párt tulajdonában lévő épületek, üdülők, intézmények jobb hasznosításával, bérbeadásával, szálláshelyeink kihasználásával, berendezéseink (például másoló-, sokszorosítógépek, autójavító műhelyünk stb.) szolgáltatásba adásával vállalkozhatunk. • Milyen a párt vagyona Szabolcs-Szatmár megyében? — A megyei pártszerveknek közvetlenül nincs vagyonuk, csupán használói és kezelői vagyunk a Központi Bizottság tulajdonában lévő vagyonnak, amelyben a megyei székházon kívül a városi, községi pártszékházak, a nyíregyházi vendégház, a Tisza-parton és Császárszálláson lévő pihenők és az Oktatási Igazgatóság épülete szerepel. ^ Hogyan lehet ezekkel gazdálkodni? —- Például úgy, hogy a pártiskola kollégiumának szabad szobáit kiadjuk idegenforgalmi célokra, a tanításra szolgáló részét pedig a számviteli főiskolával kötött egyezség alapján működtetjük és hasonló egyezményt készítünk elő az egészségügyi főiskolával. Nekik nem csak helyiséget adunk bérbe, de vállaljuk az oktatásszervezéssel kapcsolatos feladatokat és hallgatóik étkeztetését is. Az oktatási igazgatóságon és a pártszékházban működő üzemi konyhák szabad kapacitását is kiadjuk. (A pártbizottság üzemi étkezdéjében ebédelnek hamarosan a Társadalombiztosítási Igazgatóság dolgozói is.) Hasonlóan kívánjuk bérbe adni a városi és nagyközségi pártházak felszabaduló helyiségeit. ^ Milyen célokra? — Az igényeket most mérjük fel. És most találjuk szembe magunkat egy korábbi gigantomániából származó szemlélet hatásával, hiszen a legszebb és legnagyobb pártház — például a fehérgyarmati — csupán a szűk apparátus számára épült. • Például a községi pártházak nem felelnének megr mondjuk idősek klubjának, vagry több célú szabadidőközpontoknak? —- Lehetséges. Ennek is meg kell keresnünk a módját, s nem utolsósorban egyeztetni kell a községek igényeivel. • Titkok fátyla lebeg a nyíregyházi sóstói erdő szélén lévő vendégház körül. Milyen célokat szolgál? — Részben, mert Nyíregyházán nagyok a szállásgondok, itt helyezzük el a külföldről, illetve a fővárosból, vagy más megyékből érkező vendégeinket. Úgy döntöttünk, kinyitjuk ezt is: alkalmasint szállást és étkeztetést kínálunk ott közösségeknek. De ez a ház kicsi, emiatt nem működhet szálloda- szérűén. A korábban említett Tisza-parti, császárszállási hétvégi pihenők is csekély be- fogadóképességűek, összesen hat család egyidejű elhelyezésére alkalmasak, s azokban a nyári házakban állandó személyzet sincs. A pártapparátus rendelkezésére nem áll szak- szervezeti beutaló. Ezekbe, illetve a párt kezelésében az ország más helyén lévő üdülőkbe mehetnek a munkatársak, körülbelül háromévenként. Igyekszünk önköltséges alapion csereüdülést szervezni, elsősorban a lengyelekkel, ez a költségeink között nem is szerepel. • A pártva^yon része a pártbizottsági gépkocsipark ... — Tizennégy hivatali Lada személygépkocsi szolgálja megyénkben a munkát. Egy- egy Kisvárdán, Fehérgyarmaton, Mátészalkán és Vásárosnaményban, 10 pedig Nyíregyházán. Ezek látják el az Oktatási Igazgatóság és a Kelet-Magyarország munkatársai igényeit is. • A Kelet-Magyarország minden kilométerért fizet. Számolják, hogy a többi mennyibe kerül? — A gépkocsi üzemelési költségét — üzemanyag, javítás stb. idén 750 ezer forintra terveztük, ehhez jön a gépkocsivezetők munkabére, amely mintegy évi 2 millió. Keressük itt is az ésszerűsítés, a takarékosság lehetőségeit. • önnek jó két hónapja van rálátása a párt megyei gazdálkodására, hiszen mindössze december elejétől felügyeli ezt a területet. Vállalja-e a választ: hogyan gazdálkodott megyénkben a párt? — Nem volt pazarló, azonban ha a beruházásokra gondolok (amit a központi szervek terveztek és finanszíroztak), valószínűnek tartom, ma nem kezdenének olyan épületekhez, amelyek még a közelmúltban is készültek. • Találkoznak a munka javítását célzó elkép- zeléseik belső ellenállással? — Az ésszerűsítés nagyobb és több munkát, de főképpen fantáziát és kezdeményezőkészséget követel a pártalkalmazottaktól. S mivel erre korábban sem igény, kényszer pedig különösen nem volt, a kezdeményezőkészség sem jelenhet meg egyik napról a másikra. De a teendők súlyát mindenkinek éreznie kell, s inkább előbb, mint utóbb meg kell találnunk a legkézenfekvőbb megoldásokat. Változnunk kell szemléletben. Szükség szerint és a lehetséges mértékig személycserékhez is folyamodunk. Egy hosszú és kényelmes korszak után nálunk is mozdulni kell és erre nem túlságosan sok az időnk. • A gazdálkodás határait, korlátáit az önálló- sás: mértéke szabja meg. Mennyire önállóak e tekintetben megyénk pártszervei? — A párt egészének gazdálkodási ügyei a Központi Bizottsághoz tartoznak, önállóságunk tehát behatárolt. Olyannyira, hogy rovat- és tételmélységig meghatározták és ellenőrizték a bevételt, kiadást. Mára ez a szoros kézi vezérlés enyhült. Minden bizonynyal azért, mert költségvetésünk egyensúlya is bizonytalan. Jelenleg a költségvetés tervezésénél két sarokpontot — a felhasználható bértömeget és a központi támogatás összegét — határozza meg a központ. • A megyei pártbizottságnak, amely pedig a párttagságot képviselő választott testület — nincs lehetősége, szerepe a gazdálkodás meghatározásában, ellenőrzésében? — A végleges költségvetést most már — mert igényelte — a 67 tagú megyei párttestület hagyja jóvá. De az említett korlátok számára is akadályt jelentenek, noha a beleszólási és változtatási lehetősége megnőtt. Másképp nem is lehet a lyukakat betömni, csak ha a gazdálkodás egészében tartalmi változás következik be. Korábban a gazdaságvezető munkáját nálunk az minősítette, mit tud kijárni a felsőbb szerveknél. Ma pedig az, hogyan tud kevesebb pénzből, eredményesebben gazdálkodni. • Ha legközelebb a testület elé kerül a megyei költségvetés, miben van joga változtatni? — Elhatározhat például létszámcsökkentést, plusz takarékossági intézkedéseket, de kezdeményezhet új vállalkozásokban való részvételünket is. • Ha lenne mondjuk 20 millió elfekvő pénzük, elvileg befektethetnék részvénybe, kincstár- jegybe? — Elvileg igen. Egyetlen gond, hogy most éppen nincs ilyen pénzünk, de azon dolgozunk, hogy legyen. • A párttagság hosszú ideig nem ismerte a megye pártszerveinek költségvetését. Van valamilyen akadálya a jövőben a nyilvánosságnak? — Természetesnek kell tartanunk, hogy a párttagság tételesen is meg akarja ismerni az MSZMP megyei költségvetését és egyáltalán a párt gazdálkodását. Ezt lehetővé is tesz- szük. • Köszönöm őszinte válaszait, amelyek minden bizonnyal példát is mutatnak abban, hogy hasonlóképpen szóljunk a megye állami, társadalmi és érdekképviseleti szervei költség- vetéséről is. Kopka János ... se indokolja semmi, hogy gyorsan mozgó világunkban — amikor emberek állása, munkaköre szűnhet meg, veszélybe kerülhet az eddig biztosnak hitt stabil megélhetés — sutba dobhatja bárki is az emberiesség elemi normáit. Szándékosan nem írtam szocialista humanizmust, mert az idők során jócskán lejáratták a fogalmat. Gyakran csak a kinyilatkoztatásig jutott el a gyakorlat. Ezért pusztán az általános emberi értékekre és érzésekre gondolva látom nem egy esetben jómagam is megalázónak, ha bárki is kiszolgáltatottá válik saját hibáján kívül, vagy éppen azért: ki merte mondani, amit gondolt és amit ma már illene mindenütt kimondani... Nemrég hallottam az egyik munkás esetéről, aki szóvá tette, hogy a vállalat vezetői állítólag több millió forintot költöttek a cég pénzéből külföldi — nem közeli országokban — üzletkötő, tapasztalatszerző látogatásokra. Nem egy vezetőt, az elnököt, hanem a szűkebb szakmai vezetést — öt-hat embert — ért a kritika. Nekik szólt a kérdés: vajon a cég külföldi üzletkötéseiben, exportmegrendeléseinek alakulásában tényleg fontos szerepe volt a több milliós külföldi utaknak? Nyilvánosan hangzottak el a kérdések, a válasz is nyilvános volt: az egyes dolgozó nem láthat bele a vállalatvezetés bonyolult gépezetébe, és különben is, az ilyen külföldi kapcsolatok nem azonnal, vagy egy-két év alatt hozzák meg a hasznot, hanem később. Az érvelést akár el is fogadhatjuk, még ha a dolgozó — és érdeklődő társai — igazában nem kaptak választ arra: vajon indokolt-e egy elég sok buktatóval küszködő vállalatnál évi 8—10 millió forintot külföldi utakra költeni. A véletlen később úgy hozta, hogy megtudtam, a kritizáló szakmunkás azóta az utcára került, mert a már előzőleg is tervezett létszám- leépítés őt is elérte ... Joggal kérdezheti az olvasó, miért takargatja az -újságíró a gazdálkodó szervezet nevét, a helyszínt, miért nem jár utána, miért nem bizonyítja be a munkás igazát, a szakmai vezetés embertelen eljárását. Nem védekezésnek szánom, de ehhez égy személyben jó- gásznak, népi ellenőrnek, revizornak, az adott terület szakemberének és még ki tudja minek kellene lennie — és még akkor sem biztos, hogy képes lenne feltárni a teljes igazságot. Vállalati belügyek, szakmai üzleti titkok és másféle tabuk állják útját olykor az eligazodásnak. S még utolsóként ott függ a fej fölött a Damoklész-kard: mi van, ha egyszer csak tényleg beüt egy nagy üzlet, és mégis érdemes volt ennyi milliót áldozni a külföldi kapcsolatokra. Ehhez már csak az kell, hogy néhány pettyet is találjon valaki a kritikus véleményt közreadó munkás arcán, és máris kész a somihás ítélet: nem azért bocsátották el, mert bírált, hanem mert nem megfelelő ember. Hasonlóan nehéz lenne kideríteni annak a három csoportvezető beosztásban volt szakembernek az igazát, akik azért szóltak, mert a vállalat több száz tonnás külföldre szánt szállítmányát nem vették át, bizonyos szennyezettség miatt. A háromból azóta kettő már nem dolgozik a vállalatnál. Szerintem nincs jogában zsarolni senkinek a beosztottakat olyan alapon, ha nagyon „ugrál”, bizony megvan a cég kevesebb dolgozóval is. S így a maradók jól is járnak, mert szétosztják a bérüket. Nemrég hallottam a megyeszékhelyen azt is: az SZMT munkatársai sorra kilincselnek a vállalatoknál, üzemeknél, intézményeknél, állást keresnek maguknak. Köztudott, hogy más szervezetek mellett az SZMT függetlenített alkalmazottainak létszámát is csökkentik, amit helyesléssel fogad az ember. Kevesebb íróasztallal, kevesebb hivatásos munkatárssal is képviselheti eredményesebben a szakszervezet a dolgozók jogait, s ehhez a SZOT is markáns példát mutat. Azt mégis megalázónak tartom, hogy — mint ez történt — hosszú ideig várakoztatták a folyosón az állás iránt érdeklődő SZMT-munkatársat, akit nemrég még nagy szívélyességgel fogadott és a pulpitusra ültetett az a gazdasági vezető, aki a várakoztatás után közölte: sajnos nincs módja őt alkalmazni a vállalatnál. Szerintem emberségből is újra vizsgázunk mostanában — beosztott, vezető egyaránt. S a rosszban még jó, hogy remélhetően van lehetőség a pótvizsgára is... Páll Géza KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1989. február 18.
