Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
4 Kelet-Magyaiország 1989. február 18. Kaput nyitni Európára Néntlh Miklós beszéde i fcizetkizi BuUrképzö Központ avatásán Németh Miklós a kormány nevében köszönti a megjelenteket. Földpiac földosztás nélkül (4.) Cél: a komplex vagyonérdekeltség A vatóünn épségét tartottak pénteken a magyar—ófrancia együttműködéssel alakult Nemzetközi Bankárképző Központ Kft. várbeli székhazában. Az intézményt 29 részvényes alapította, 130 millió forintnyi alaptőkével. Az ünnepségen előadást tartott Németh Miklós, a kormány elnöke. Bevezetőben szólt arról: bizakodásai tölti el, hogy a múltat ítélőszék elé idéző, fájó sebeket feltépő és bizonytalanságot tükröző, néha viharosan kavargó közéletünkben most olyan eseményen vehet részt, amely a stabil fogódzót, a tartós értékek érvényesítését és vállalását is jelképezi. Biztató továbbá hogy vannak olyan markáns erők, amelyek a maguk területén a siker ígéretével járulnak hozzá egy eltorzított ideológián alapult téves pálya helyreigazításához. Olyan pálya kialakításához amely visszavezet a szerves fejlődés útjára, és kaput nyit Európára. Erőinket összefogjuk Sokan gondolják úgy, hogy a fejlődés fő irányától Ke- let-Európa a második világháborút követően kanyarodott el. Aki azonban a történelmet és különösen a gazdaságtörténetet tanulmányozza, bizonyságot nyer arról, hogy ez már sokkal korábban megkezdődött. A világtól való elzárkózásunk és elzárásunk csak súlyosabbá tette a következményeket. Ez olyan tény, ami nem könnyíti, hanem nehezíti a vissza kanyarodás történelmi léptékű feladatának megoldását. S azt igényli, hogy erőinket ne szétforgácsoljuk, hanem összefogjuk; és összefogjunk mindazokkal, akik ebben, az összeurópai fejlődési folyamat sikerében érdekeltek. Vissza akarunk kerülni a főútra, és keressük az odavezető ösvényeket. Amihez él szeretnénk jutni, az a modem jogállam, a plurális politikai intézményrendszer keretében jól működő demokrácia, a hatékony, vegyestulajdonon alapuló piac- gazdaság. Ez utóbbi irányába már régebben is tettünk — némileg tétova — lépéseket. Már a 60-as évek közepén megszületett az a felismerés, hogy a naturális, mennyiségi célokon és utasításokon alapuló központi tervezés nem képes pótolni a piac szerepét. De ebben az időszakban a piacfelfogás még leszűkült az árupiacra. Hosszú út vezetett ahhoz — a világnak e táján eredetinek ható — felismeréshez, hogy a gazdasági folyamatok összehangolásának és a társadalmi kontroll érvényesítésének a piacnál nincs jobb színtere és a pénznél nincs jobb eszköze. De végül ez nyitotta meg az utat ahhoz, hogy aktívan hozzálássunk a pénz- és tőkepiac intézményi, szervezeti és működési feltételeinek kialakításához. Ezután utalt arra, hogy a modern ipari világban a gazdaságok szerkezete, az azokban betöltött funkciók átalakulóban vannak. Ahhoz hasonlítható fordulat megy végbe, mint amikor a termelés kikerült a család köréből és szervezett társadalmi folyamattá vált. Most a termelésről leválnak a szolgáltatások, így nemcsak az oktatás szerepe nő, hanem a kutatásigényes termékek és az értékesítési, szolgáltatási folyamatok jelentősége is. A pénz- és tőkepiac fejlődése szempontjából korszakos jelentőségű az idén hatályba lépett társasági törvény. Ennek alapján olyan szervezeti, tulajdoni formák alakulnak ki, amelyek nélkülözhetetlenek egy fejlett tőkepiac működéséhez. Lehetővé teszik a pénzügyi megtakarítások közvetlen bevonását a gazdálkodásba. Mindez az edc'ginél sokkal nyíltabb, deme rratikusabb, és ezáltal ere Iményesebb társadalmi . ellenőrzést tesz lehetővé a tőkék befektetése és áramoltatása felett. A pénzügyi intézmény- rendszer megújulásával, a tőkepiac internacionalizálá- sával, majd a valuta-konvertibilitás fokozatos kialakításával szervesen összekapcsolódnak a bel- és külföldi folyamatok, s ezen keresztül a gazdasági élet szereplői nap mint nap szembesülnek a nemzetközi pénzvilág értékítéletével. Mivel a múltban ezeket a jelzéseket a gazdaság szereplői gyakran megszűrve és késleltetetten észlelhették, nem alakultak ki sem makro-, sem mikroszin- ten a gazdaság világpiaci alkalmazkodásának elégséges feltételei. A nemzetközi pénzvilágról szólva a miniszterelnök kitért arra: számunkra kiemelkedő jelentősége van a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal fenntartott kapcsolatainknak. Ezek olyan időszakban épültek ki, amikor nemzetközi fizetési helyzetünk, több, egyrészt tőlünk független tényező hatására kritikussá vált. S ennek a kritikus helyzetnek az áthidalásában akkor semmi mással nem pótolható segítséget jelentett, hogy csatlakozhattunk ezekhez az intézményekhez és élvezhettük támogatásukat. Kapcsolatunk azóta is intenzív és korrekt. Remélem, ezt a minősítést ők is osztják. Nem tagadjuk: számítunk arra, hogy a gazdaság modernizálásához, a piacgazdaság feltételeinek megteremtéséhez saját erőfeszítéseink mellett támaszkodhatunk a nemzetközi környezet, s különösen a Valutaalap és a Világbank támogatására. Tudatában vagyunk: egy ilyen együttműködés csak a könyörtelen realitások kölcsönös figyelembevételével folytatható. E realitásokba éppúgy beletartozik a gazdasági szerkezet átalakítására, a külső és belső pénzügyi egyensúly megteremtésére vonatkozó követelmény, mint a magyar gazdaság működési mechanizmusát befolyásoló objektív adottságok, s a társadalmi, politikai viszonyokból adódó korlátok. Nem garancia Bármelyik oldalt vagy tényezőt hagyjuk figyelmen kívül, kudarcra ítéljük legjobb törekvéseinket. Nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk: gazdaságunk még nem igazi piacgazdaság. Ráadásul birkózik azzal a nem könnyű feladattal, hogy belső piacán összekapcsolja a gyökeresen más értékrendet hordozó nyugati és keleti piacokat Egy ilyen közegben természetesnek kell tekinteni, hogy egy „szabályos” piacgazdaságban jól kiszámítható hatással járó eszközök — például kamatlábemelés, valuta- leértékelés, adókulcsmódosítás — nálunk alkalmazva nem ugyanazokat a reagálásokat és> következményeket váltják ki. Ha erre nem vagyunk tekintettel, keserű csalódások érhetnek bennünket. A működési sajátosságok figyelembe vételénél csak egy fontosabb: hogy jobbító törekvéseink magát a működést nehogy lehetetlenné tegyék. Ez a veszély akkor áll fenn, ha a gazdasági racionalitás szempontjai elfedik előlünk az óhatatlanul keletkező társadalmi feszültségek kritikus értékét. Ezután kifejtette: tudnunk kell, hogy a pénzügyi intézményrendszer piacgazdaságokból jól ismert eszköz- és szervezeti rendszerének kiépítése önmagában nem garantálja a gazdaság hatékony működését. A bankszakma presztízsének növeléséhez véglegesen meg kell haladni néhány, az ötvenes években kialakult, és azóta klisévé merevedett ideológiai tabut is. Arról van szó, hogy a vállalkozás ne tartozzon többé az erkölcsileg gyanús kategóriába, ellenkezőleg: a vállalkozás számítson erénynek. Rögtön hozzátenném, hogy nem a mai, kissé még zsibvásárra hasonlító formájában, hanem a holnap piaci kényszere által szabályozott alakjában. Kétszintű bankrendszer Fontos, hogy a gazdálkodás, a vállalkozás társadalmi felelősségét az jelentse, hogy az emberek szükségleteit kielégítő javakat kell termelnie. A gazdálkodás tehát elsősorban ezen a ponton erkölcsi kérdés, és ha ezt az erkölcsi szabályt a gazdálkodás megszegi, akkor nemcsak veszteséges lesz, hanem erkölcstelennek is minősül. Meg kell végre haladni azt a tételt — és ez már közvetlenül a bankszakmát érinti —, hogy a gazdálkodók számára csak a munka erkölcsös, és a kereskedelem erkölcsileg veszélyes, a pénz- kölcsönzés pedig kifejezetten tilos. Az ötvenes években az állam ugyanis ennek a felfogásnak a jegyében óvta meg a gazdálkodókat attól, hogy a kereskedelem és a pénzkölcsönzés bűnébe essenek. Állami monopóliummá tette a kereskedelmet és a banki tevékenységet is. Ez nemcsak a gazdasági energiák képtelen gúzsbakötéséhez vezetett, hanem szemléletileg is az ősrégi etikai tanok szintjére történő visszaesést jelentett. A helyzet most már más. A kétszintű bankrendszer, a vállalkozások újfajta szabályozása már az európai kultúr- fejlődés mércéjén is mérhető szemlélet alapján történt. A régi ideológia maradványai azonban még nyomokban előfordulnak, és egy szociális demagógia fegyvertárába illesztve még veszélyessé is válhatnak. így fejezte be: Magyarországon többnyire nagyobb szimpátiát táplálnak a kiutat radikális politikai megoldásokkal kereső Kossuth, mint az Európához való felzárkózást a minőség, a magas szintű szakmai tudás és kultúra irányában kereső Széchenyi iránt. Mi most nem elszakadni — főleg nem leszakadni — akarunk, hanem integrálódni a modern európai nemzetekhez; ehhez Széchenyi szellemére kell sokkal fogékonyabbnak lennünk. Az első tanfolyamok már a következő napokban kezdődnek. Átalakulás alatt a jelenlegi hierarchikus vezetési és érdekeltségi rendszerről a vállalkozásokra alapozott vagyonérdekeltségre — ezen belül van a valódi forgalmi értékkel rendelkező földva- gyon is — való átalakulás időszakát és a termelőszövetkezet részére az átalakulási időszak működésének szabályozását kell érteni. A termelőszövetkezetben I nem egyforma mértékben fejlődött a vezetési és belső érdekeltségi rendszer. Van sok olyan termelőszövetkezet, ahol teljesen a hagyományos központi irányítási és bérezési rendszert használják és van amelyik már évek óta önelszámolási rendszerben dolgozik, ahol már nemcsak a termelési önállóságot, hanem önelszámoló egységenként a pénzügyi önállóságot is kialakították. Azokban a termelő- szövetkezetekben, ahol a pénzügyi önállósággal működtetett önelszámoló rendszer van, teljesen biztosított a fogadóképesség, a teljes önállósággal működtetett vállalkozásokra épülő vagyonér- dekeltségi rendszer megteremtésére. A teljesen központi irányításból való átalakuláshoz először a termelőszövetkezeti vezetők és dolgozók fogadóképességét kell kialakítani és csak utána lehet a komplex vagyonérdekeltséget megteremteni. Jelenleg a gyakorlatban azt látom a legnagyobb hibának, hogy minden vállalatot elkapott az érdekeltségi rendszer módosításának láza, és gyakran felkészületlenül és felké- szítetlenül nagyobb változtatást hajtanak végre, mint amire önmaguk és környezetük fogadóképes. Ezért van az, hogy sok esetben a komplex vállalkozói érdekeltséget összekeverik a maszekolással, melyet általában ennek megfelelő szintű elsajátítás követ. Ez nemcsak a szűk környezet, hanem a nagyobb közösség megbotránkozását is magával vonja, hisz többek között ezek miatt kerülhet sor a tisztességtelen jövedelemszerzésre. Ez viszont nem lehet ok arra, hogy ne változtassunk. A fogadóképesség gyorsabb kialakításához javaslom, hogy a következő fontosabb érdekeltségi rendszer fejlesztéseket végezzék el. Első lépésként javaslom a vezetők érdeklődésének felkeltését az alapvetően szükséges közgazdasági fogalmak azonos értelmezését, és a vezetői teljesítmények egyedi mérésének kialakítását. A mi termelőszövetkezetünkben ezt a mozgóbér feltételek kidolgozásával, értékelésével és következetes alkalmazásával értük el. AZ igazságos és közel EGYENLŐ SŰLYÜ FELTÉTELEKET úgy értük el, hogy a felső vezetők dolgozták ki az ágazatvezetők feltételeit, viszont az ágazatvezetők választották ki az ő feltételeik közül a felsőbb vezetők feltételeit. Így kialakult egy demokratikus alapra helyezett érdekeltség, mely meghatározó az érdekeltségi rendszer hatékony fejlesztésénél. A második lépésben ki kell alakítani a minél kisebb szervezeti egységekre az önelszámolásra épülő irányítási rendszert. Az önelszámolás lehetővé teszi a termelőegységek teljestíményének azonos feltételek szerinti pontos mérését és nyilvántartását. A kisméretű átszervezés az önelszámolás kialakításának időszakában több feladattal jár és ezáltal nehézkesebbnek tűnik, de az a későbbi időszakban kamatosán megtérül. Annyi és olyan méretű önelszámoló egységet kell kialakítani, mint amennyire vállalkozó vezető jelentkezik. Ennek ösztönzése érdekében úgy kell a prémiumrendszert kidolgozni, hogy a vállalkozó vezető lehetősége többszöröse legyen a nem vállalkozóénak. Az önelszámoló egységek automatikus működtetéséhez belső szabályozórendszert kell kidolgozni, melyben rögzíteni kell a termelési eszközök felosztását és a hozzájuk kapcsolható bázisnyereség- szint szabályozást, teljeskörű maximált árrendszert, mely kötelezővé teszi a mindenkinek mindenért fizetés elvét, vezetők és dolgozók szervezeti és díjazási rendszerét, kisvállalkozások önelszámoló egységen belüli szervezésének és elszámolásának rendjét. A HARMADIK LEPESBEN az előbbiek szerint kialakított kisméretű önelszámoló egységek önálló pénzügyi elszámolását kell kialakítani. A pénzügyi önállóság kialakítása ilyen kis méretben az egyik legnehezebb feladat, de ahol ezt megvalósítják, ott már gyakorlatilag minden egységvezető vállalkozó, és minden értelemben fogadóképes. A negyedik lépésben a teljesértékű önelszámoló egységekről a földpiacra és vállalkozásokra épülő vagyon- érdekeltségi rendszerre való átalakulást kell megvalósítani. Miért van szükség az átalakulási időszakra? A leglényegesebb termelési eszköznek a földnek nincs értéke és piaca, ezért ebben az időszakban ezt meg kell teremteni. Csak a föld valódi forgalmi értékének kialakulásakor lehet beszélni a komplex vagyonérdekeltségről. A szükségestől lényegesen kevesebb a felkészült vállalkozó, ezért az átalakulási időszakban úgy kell a va- gyonérdekeltségi rendszert kidolgozni, hogy az lehetővé tegye minden alkalmas dolgozó részére a vállalkozást. A cél tehát olyan vállalkozási lehetőség kialakítása, mely a legjobb feltételeket kínálja minden rátermett és kezdeményező képességű dolgozónak a vállalkozóvá válás szakmai és pénzügyi alapjainak megteremtéséhez. A szakmai és pénzügyi alap és a működés alapján több fajta vállalkozó és vállalkozás különböztethető meg. Vállalkozói fedezet alapján megkülönböztetett vállalkozási kategóriák: 1. Minimum fedezettel rendelkező vállalkozó, az a termelőszövetkezeti dolgozó, aki nem rendelkezik semmilyen fedezettel, de a vezetőség a hozzáértése és megbízhatósága alapján bizalmat szavaz a vállalkozás működtetéséhez. 2. Készpénz fedezet nélküli fedezettel rendelkező vállalkozó: a vállalkozáshoz igénybe vett va- gyonmértéknek megfelelő értékű ingatlan jelzálogjogát, vagy készfizető kezességet tud letenni. 3. Részben készpénzben és azt kiegészítő, nem készpénz fedezettel rendelkező vállalkozó: a vállalkozáshoz igénybe vett vagyonérték több mint 50 százalékát készpénzóvadékkal fedezi. 4. Teljes készpénz fedezettel rendelkező vállalkozó. A vállalkozáshoz igénybe vett vagyonértéket teljes mértékben készpénzóvadékkal fedezi. AZ A VÄLLALKOZÖ, aki nem készpénzben fedezi a vállalkozáshoz igénybe vett vagyonérték után fedezett, függvényében progresszív használati díjat fizet. Vállalkozás fizetőképesség alapján. 1. Kockázati fedezettel nem rendelkező vállalkozás. Fizetőképessége nincs biztosítva. 2. Kockázati fedezettel részben rendelkező vállalkozás. Részben fizetőképes. 3. Teljes fedezettel rendelkező vállalkozás. A termelőszövetkezet külön díj felszámítása mellett vállalja a fizető- képességet. Ugyanazon tevékenységet folytató vállalkozók között különbséget kell tenni aszerint is. hogy egy foglalkoztatott átlaglétszám- mal, vagy ezer forint eszközértékkel mennyi árbevételt állít elő. 1. Átlagárbevétel alatt teljesítő vállalkozó. 2. Átlagárbevétel felett teljesítő vállalkozó. A központi irányítás költségét és a nyereségbefizetés mértékét az átlagárbevétel százalékában kell meghatározni. Ennek alapján, aki az átlag alatt teljesít az az árbevétel után magasabb százalékot fizeti, míg aki az átlag felett teljesít, az árbevétele után arányosan kisebb százalékot fizet. Ez a differenciálás egészséges teljesítménykényszert jelent a vállalkozó részére. A százalékos korrekciót 50—150 százalék intervallumban javaslom meghatározni. A tevékenységi körönként a vállalkozások a következőképpen csoportosíthatók : a) Termelő tevékenység — nagy eszközigényű — kézi munka igényes — mezőgazdasági tevékenység. b) Szolgáltatói tevékenység — szakmai, pénzügyi, — biztosítási vállalkozás. Működési formák szerint a vállalkozások lehetnek: a) Belső érdekeltségi rendszerben — átalány-elszámolásos — költségtérítéses rendszer — mezőgazdasági kistermelésre irányuló tevékenységek. A termelőszövetkezet integrálásában működő társasági vállalkozások: a) Jogi személyiségűek — közkereseti társaság — gazdasági munkaközösség — jogi személy felelősség-vállalásával működő gazdasági munkaközösség. b) Egyesülés — közös vállalat — kft — Rt. A tsz integrálásában működő magánvállalkozók. Vállalkozásokat végezhetik főállásban, részmunkaidőben, vagy mellékfoglalkozásban. A vállalkozás méretétől és tevékenységétől függően lehetnek: fővállalkozó, vállalkozó, alvállalkozó, vállalkozás szervező és vagyonkezelő. A VÁLLALKOZÓ egyidősen betölthet több vállalkozói funkciót is a képességei alapján. A termelőszövetkezet irányítása és vezetése folyamatosan át kell alakuljon a korábban részletezett felépítési formában, mely lényegesen egyszerűbb és kisebb létszámú a jelenleginél. Az átalakulás időszaka addig tart, míg ki nem alakul a valódi forgalmi értékén a földpiac és a teljes vagyon működéséhez ki nem képződik elegendő létszámban teljes értékű vállalkozó. Szakszerű vállalatszervezéssel és ösztönzéssel ez a folyamat 5—10 év közötti időszakra lerövidíthető. A komplex vagyonérdekel tség- gel működő új termelőszövetkezeti modell közreadásával, és a termelőszövetkezetünkben történő preferenciaüzem kialakításával azt gondolom, hogy kézzelfogható segítséget tudunk nyújtani az ezt igénylők részére. (Vége) Petis Mihály elnök Nyírbátor, Űj Barázda Ts2 AUTÓ TULAJDONOSOK! VEVŐK és ELADŐK! A Merkur Debreceni Üzemegysége emelt áron, szezonális felárat alkalmazva, átveszi gépkocsiját, bizományi értékesítésre, vagy készpénzért. Ajánljuk változatlanul a népszerű csereakciós formákat, ahol az igényesebb vevő is gépkocsiról—gépkocsira talál. Bejelentjük, hogy időről-időre változó készlettel meg kezdtük a totálkáros, használt személygépkocsi árusítá sunkat. Tisztelettel várjuk érdeklődésüket a Debrecen, Monostorpályi u. 30. sz. alatti telepünkön. MERKUR Debreceni Üzemegység _____________ Használtegység dolgozói. (Db. 173002)
