Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

1989. február 18. Kelet-Magyarország 8 Paulusból Saulus P álfordulás. Innen származik a kifejezés a hirte­len és felfoghatatlannalk teltsző megtérések jelö­lésére. S hogy emlékeztetek rá, azért teszem, mert a példázat elevenbe vágóan időszerű. A megvilágoso- dodások és a pálfordulások, hitehagyásök és neofita hiltbuzgóságok korát éljük. Űjabb és újabb bizonyító eseteit egyre kisebb szenzáoióórtékkel adjuk tovább, tompuló érzékenységgel lajstromozzuk magunkban. Hír kereng, hogy a sztárriporter nyivánosan követte meg elvbarátait, amiért annak idején elfogadott egy manapság névadója miatt ócsárolt kitüntetést. Ám akadt egy másik sztárriporter, áki emezt emlékeztette, hogy egy egész ország előtt mondotta magát megtisz­teltnek akkor, s együttérző meghatottságot váltott ki a vallomással: csak azt sajnálja, hogy aki leginkább lehetne büszke rá, az nem ünnepelhet vele. A megté­rés nehézségei. Hiába az önkéntelen vagy célzatos emlókezetkihagyás, ha ki vagyunk téve annak, hogy hirtelen csak előállhatnak a régi idők tanúi. Hiszen valamikori önmagunk nem múlt el az idővel. Elvál­va tőlünk másokat érintő tetteinkben tárgyiasult. Ma is fejünkre olvasható. Még emlékszünk a mára követ­kezetes demokratává szelídült egykori „nagyember” néhány évvel korábbi másik én-jére, aki „eb ura fakó” hangulatban hozott megfellebbezhetetlen döntéseket. És mindannyian számon tartjuk a politikai közélet sze­replőinek színeváltozásait. Enyhe rosszmájúsággal, vagy bosszankodva hívjuk fel rájuk egymás figyelmét. A változás zavarna? Szó nincs róla. Sorsfordító idő­ben magunk is változunk. Szembenézünk és átértéke­lünk, restelkedünk, vagy igent mondunk korábbi ön­magunkra. Éppen ezért tudunk különbséget tenni má­sok esetében is az önigazolás és önkorrekció, az önfel- mentés és felelősségvállalás között, Híre jár annak, hogy egyik községünkben egy MSZMP-tag belépett a Magyar Demokrata Fórumba. Az utóbbi szerveződés még nem párt. A kettős tagság jogilag nem összeegyeztethetetlen. Ám ha hozzávesz - szük a lépés nyilvános indoklását: „engem személyes sérelem ért”, ajánlhatjuk mindkét szervezetnek, fon­tolja meg: elégséges indok-e ez az igencsak egyéni mo­tívum arra, hogy egy közösség megválasztásához — el­hagyásához, vagy vállalásához — elegendő legyen? „Az igazság mindig konkrét” — idéztük gyakran egy mára sokak szemében időszerűségét vesztett szerző fi­lozofikus figyelmeztetését. Ahány politikai alakváltás, annyi ok és indoklás. Engem azonban az eseti magya­rázatoknál jobban érdekel a „nagy megtagadások” stí­lusa és hitele. Ha azt hallom, hogy „ezzel a párttal én nem tudok”, nemcsak az arisztokratikus, vagy hival­kodó szándék nélküli „különb”-ség. szerénytelen kinyi­latkoztatása sérti a fülemet. Bosszant a hibás helyzet- értékelés oktalansága is. Most tekinteni a pártot egy tagolatlan ez-nek, amikor az önmegújítás keserves küz­delmeit folytatja önmagával, csőlátást jelent. És mi­vel magyarázzam a szakítás tényét, ha korábban, ami­kor a követendő „vonal” nem volt, nem lehetett vi­takérdés, a mai kilépő aggálytalanul tekintette^ a tagságát természetesnek? Teheti-e meg nem történtté ez a mai nagy megtagadás a korábbi meghunyászko- dást, vagy kushadást? Esetleg a buzgóságot? És ha ma ennyire tudom, hol az új helyem, nem kellene-e megér­tőbb lennem korábbi önmagamhoz, hogy lépésemnek hitele lehessen? Kívánhatok-e tiszteletet a mai dönté­semnek, ha a múltammal való szakításban azt akarom hangsúlyozni, hogy „én már akkor is”? Ha minden­áron visszafelé is igazolni akarom magamat. Aligha lehet hitele annak, aki sosem mutatkozik esendőnek. És ma valahogy több a kelleténél a „töké­letes” ember. Aki ítélhet, mert ő tudja, sőt, ő már akkor is tudta. Nem az a baj, ha valaki megszenvedve egy követ­keztetést, ha arra az eredményre jut, hogy egy szerve­zet nevének jelzőjében a „kommunista” vitatható, mert ennek tartalma tudományosan feltáratlan. Hanem az, ha a nyilatkozó megfeledkezik egy apróságról: hogy ő e szervezet tisztségviselője. Az még csak megérthető, hogy hitet vált valaki, vagy álláspontot változtat. De hogy emlékezetvesztésbe is essék?! A nagy felismerések ugyanis konzekvenciákkal jár­nak személyünkre nézve. S ezek közül a legfontosabb: újabb keletű megvilágosodásunk semmit nem tesz meg nem történtté abból, amit tettünk. Ezért nagyobb az ereje az új hitelvek szerény és mások iránt türelmes megváltásának, mintha megszaggatjuk ruhánkat, ma­rokkal szórjuk a hamut a fejünkre, vagy hangos esküt mondunk új istenünkre. Mert ez utóbbi esetben nem valami megvilágosodás, csak újfajta önérdekű helyez­kedés valószínűsíthető. Eszméket kiabálsz, pedig csak a pikszisben akarsz benne maradni. Helyénvalónak tartom ezért a bölcs példabeszéd csak első pillanatra talányos kérdésének alkalmazását a mai fordított állású helyzetre, amelyben — a bibliai törté­nettel ellenkezően — az újhitűek tájékozódnak — visz- szafelé: Paul, Paul mit kergetsz engem? Jézus, aki a damaszkuszi országúton Saulnak tette fel a kérdést, asak azt akarta mondani, nézz magadba, vizsgáid meg őszintén, elfogulatlanul, hogy mi ösztökél ilyen lihegő ügybuzgalomra. Mit kívánsz bizonyítani ezzel, mit akarsz felejteni, vagy feledtetni? Időszerű kérdés! A bibliai Saul jellemfordító látomása háromnapos vaksággal járt. Amikor azonban felfogta, hogy az úr „nem előnyöket ígér”, ellenkezőleg, azt akarja megmu­tatni neki, mennyit kell majd szenvednie az ő nevéért, visszanyerte látását. Jó lenne okulni a példán. Vakon botorkálva könnyen irányt téveszthet, aki csupán ön­érdekét követi. Fordulatot tenni — emberi dolog. Köpönyeget forgat­ni — ez is. Csak az egyiknek, mert megszenvedtük, ér­téke és hitele van, a másiknak, legyen, bár hasznos oly­kor — gyalázata. Kiss Gábor Egy rómhír nyomában Az a hír járta a kisvárdai VSZM-ben, hogy az egészség­re ártalmas azbesztporral dolgozó munkások különféle, veszélyes betegségnek vannak kitéve. Van, aki alábecsüli a fenyegető ártalmat, van aki túloz. A rémhír és a pánik el­oszlatása érdekében kerestük meg a gyáregység vezetése mellett a megyei környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság szakembereit, a VSZM egyik üzemorvosát és az üzemegész­ségügy megyei főorvosát. — Egészségre ártalmas az azbeisztpor, amely a fékbetét csiszolása közben keletkezik. Sajnos, országosan nem sike­rült eddig megoldani az az­beszthulladék környezetkí­mélő elhelyezését. Régebben zsákokban hordták ká a sze­méttelepekre, de a legújabb kutatások béhizonyították, hogy elkülönítve, veszélyes hulladék tárolására alkal­mas helyre kell vinni — is­merteti az alapproblémát dr. Csokonai Józsefné, a megyei környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság osztályvezetője. Ártalmatlanná tenni — Hogy a nagyobb bajt megelőzzék, a VUlamosszige- télő és Műanyaggyárban kí­sérleteznek a veszélyforrások minimálisra csökkentésével. Az eljárás lényege — magya­rázza Jeczkó János, a környezetvédelmi igazgató­ság műszaki igazgatóhelyet­tese, hogy az ártalmas az­besztport ártalmatlan anyag­gá alakítsák. E kérdés meg­oldása korszakalkotó jelentő­séggel bírna, mert nagyon sok hazai felhasználó, min­den gépjárművet üzemeltető cég szabadulni szeretne a ve­szélyes hulladéktól. Érvény­ben van a Minisztertanács­nak egy rendelete, amelynek értelmében a selejtes fékbe­téteket nem szabad a mások által is használt komrmj- nális szeméttelepen tárolni. Erre a veszélyes hulladéktá­rolót lehet igénybe venni. Ez év január 1-jétől az orosi tá­roló is megtenné. — A kutatások egyebek közt arra irányulnak, hogy milyen azbeszték alkalmasak a fékbetét gyártására — hal­lottuk Kisvárdán Mezősi De­zső igazgatótól a VSZM-ben. A rhodéziai kék azbeszt igen agresszív. Világviszonylatban elterjedt és a legkevésbé ár­talmas a krizotil-azbeszt, ez lágy szerkezetű, csöves; ele­mi szálakra bontható a rost­ja. Mivel a nálunk gyártott fékbetét egyik alapanyaga az azbeszt, a lehető legjobb tí­pust akarjuk előállítani. Ma már azbesztmentes fékbeté­tekkel jelennek meg a vilá­gon a komolyabb cégek, ezért mi is licencvásárlás során azbesztmentes recepturát szerzünk be. S itt hadd mondjam el szigorúan a ma­gánvéleményemet: én 1958­ban a budapesti gyárban ke­rültem kapcsolatba a fékbe­tétgyártással, mint mérnök, egy azbesztporos pincében dolgoztam. Eltelt 31 év és semmilyen elváltozást nem tapasztaltam. Ennyi idő alatt két maradandó megbetege­désre emlékszem a környe­zetemből. Fékbetét azbeszt nélkül Hegy mennyire komolyon veszik ezt a gondot a szoci­alista országokban, bizonyí­ték rá a rendszeresen meg­rendezett KGST fékbetét­konferencia. Legutóbb a Szovjetunióban, Jaroszláv- ban, most pedig az NDK-ban tanácskoznak a téma szak­emberei, kutatói. Ezekre minden alkalommal elutazik Mezősi Dezső is. — Az utóbbi pár évben a nyugati országok környezet­védelmi előírásait számotte­vően megszigorították — folytatta Szilágyiné Gajdos Éva műszaki igazgatóhelyet­tes. — Ha a nyugati piacra továbbra is alkarunk szállíta­ni fékbetétet, vagy azt akar­juk, hogy a magyar kocsik előtt ne húzzák le a sorom­pót, nekünk is át kell áll­nunk az azbesztmentes fék­betét gyártására. Az 1987- ben létrehozott kanadai—ma­gyar vegyes vállalat, a Nova- flex csak azbesztmentes fék­betétet szállít. A gyár udva­rán, de tőlünk függetlenül, vámszabadterületen folytat­ják bizonyos technológiai fá­zis után a fékbetét előállítá­sát. Igen ám, de mi lesz az ud­varon felhalmozódó, több tíz­ezer tonna selejt fékbetéttel és a zsákokban gyűjtött az­besztporral? Nátron papír­zsákban gyűjtik, elkülönítve tárolják, de a papír elsza­kad, a csapadék ráesik, és a talajba jut. Lelkidsmerete megnyugtatására Mezősi De­zső földmintát vétetett egy- és háromméteres mélységből, és megvizsgáltatta. Az ered­mény : egyetlen szennyező anyagot sem találtak, amely a kritikus értéket elérte vol­na. Szabadalmi eljárást nyújtották be, amelynek so­Hulladék hulladék hátán, s ami a legelszomorítóbb, egyre több a veszélyes. rán a port, a sorjahulladékot és más szerves anyagokat hősokkal elégetnék, a felsza­baduló gázokat pedig ártal­matlanná tennék. Évente 800 tonna elégetéséről van szó egyelőre tonnánként 10 ezer forintért. Allergiát okoz Sokkal nagyobb veszélyt jelent a por, amelytől nagy teljesítményű elszívó tisztít­ja a munkacsarnokokat. Ju­hász László csiszoló-lkikészí- tő üzemvezető elmondta: ré­gebben noszogatni kellett a dolgozót, ugyan vegye már fel a poráliarcot. Most viszont nem kezdd el a munkát, amíg minden védőeszközt meg nem kap. Óriási segítséget jelent a Budapestről jövő komplex szűrőbusz, amely elsősorban a tüdővel kapcso­latos betegségekre utaló jele­ket, a rákra, az azbesztózisra vonatkozó állapotot mutatná meg idejében. Szerencsére, a mindenkire kiterjedő szűrés negatív eredménnyel zárul. Krisztián Lászlóné, a tanu­lók oktatója 1973-tól dolgo­zik a présüzemben. A por a karján okozott már allergiát, de ezt a cpeciális kenőccsel hamar gyógyítják. Erre utalt dr. Együd Katalin bőrgyó­gyász, a négy üzemorvos egyike, hogy az allergia ke­zelése a legnagyobb feladat. A megyei üzemegészségügyi főorvos, dr. Virágh Anikó hozzátette: zárt rendszerű technológia mellett a veszé­lyes anyaggal dolgozni majd­nem veszélytelen. Foglalko­zási megbetegedésről nem tud a VSZM-ből. A rémhír tehát alaptalan. Mint minden veszélyes anya­got feldolgozó üzemben, a VSZM-ben is a munkások porálarcot, védőkesztyűt, fül­dugót használnak, a nagy tel­jesítményű elszívó gondos­kodik a légtisztításról. Tóth Kornélia TIT-gondok Fehérgyarmaton Nem megy a tanfolyam „Fórum a TIT jövőjéről” címmel rendez országos ta­nácskozást a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat ta­vasszal. Ezt megelőzően a vá­rosi elnökségek is véleményt formálnak e témában. Fehér- gyarmaton január 26-án ülé­sezett az elnökség. Mint elhangzott, az orszá­gosan tapasztalható válság­tünetekből a szatmári részen még keveset érezni. Az el­múlt évben például közel 600 előadást tartottak. Kevéssé sikerült előrelépni a tanfo­lyamok szervezésében. Át­képző, szakmai továbbkép­ző-tanfolyamokra nem is volt igény. Az elnökség javasolta, hogy a kistelepüléseken tisztelet- díjas népművelők beállításá­ra teremtsenek lehetőséget. Kérték, különítsék el az úti­költséget és az előadói díjat (gondolva az adózásra). A fe­hérgyarmatiak továbbra sem tartják lehetségesnek önálló városi szervezet kialakítását, de bővíteni szeretnék kapcso­latukat a megye többi városi TIT-szervezetével. Útinform A Kárpát-medencében kialakult időjárási vi­szonyok, de különösen a hazánk fölött örvénylő frontok, időnként meg­lepő forgalmi viszonyokat eredményeztek. A Nagy Magyar Autópálya 56-os és 57-es kilométerszelvé­nyében, a rossz látási viszonyok miatt kisebb koccanások történtek, személyi sérülések nél­kül. A vizsgálat szak­értők bevonásával tovább folytatódik. Külön felhívták a fi­gyelmet arra, hogy a pá­lya 88—89-es kilométere­inél egyelőre nagy a köd. Vigyázattal vezessenek. Az előzés feltételei nem mindenütt adottak, ezért kérik, hogy a vezetők a sebességet az útviszonyok­nak megfelelően válasszák meg. Különös figyelem­mel kell lenni a kül­földiekre, akik járműve­ikkel igen óvatosan köz­lekednek, és út jelzésein­ket nem mindig értelme­zik helyesen. A 90-es kilométerszel­vényhez érve, a közleke­dők figyelmét arra hív­ják fel, hogy az utcán ta­pasztalható csoportosulá­sokra ügyeljenek. Ilyen forgalmi helyzetben az al­ternatív útválasztás is lehetséges. A járműveze­tők azonban figyeljenek arra, hogy itt a jobb- kéz-szaibá!yon kívül a balkéz-szabály is érvény­ben van, éppen a rendkí­vüli úthelyzetre tekintet­tel. Több balesetet is jelen­tettek az utakról. Volt, aki figyelmen kívül hagy­ta a piros jelzést, akadt aki idő előtt dudált. Töb­ben a kanyarokban kisod­ródtak a jobb, vagy a bal útpadkára. A jár­művek helyes irányba állítása sok időt vesz igénybe, ezért az útelle­nőrök türelmet kérnek. Több helyről csúszós utak­ról érkezett tájékoztatás. Sikamlós a pálya a 72— 86-os szelvényben, itt ha­mut szórnak a betonra. A 88-as útszakaszon szél- átfújás van, ami a veze­tési stílus megváltoztatá­sát teszi indolkolttá. Több új közlekedési helyzet, a forgalmi sza­bályok megváltoztatását kívánja meg. A szakértők a tapasztalatok alapján azon fáradoznak, hogy új rendelkezések szabá­lyozzák a sávváltást, a kö­vetési távolságot, a tiltó táblák feloldását, a kon­vojban haladás előírásait. Űj szempontokat kíván­nak érvényesíteni a veze­tők kiválasztásánál is, az új követelményeket á for­galomban mutatott elő­nyök és hárányok alap­ján fogalmazzák. Az Űtinform figyelmez­tet arra, hogy a fő- és mellékutakon egyaránt ügyeljenek a járműveze­tők arra, hogy a téli fel­fagyások miatt számos bukkanó, zökkenő, gödör lehetséges. Ilyen esetek­ben csak az út- és látási viszonyoknak megfelelően megválasztott sebesség segít. A legfrissebb jelen­tés szerint a Nagy Magyar Autópálya 89-es szelvé­nyében lebontották az egy pályára szűkítő jelzéseket, így a járművek mostan­tól több sávban, párhu­zamosan is haladhatnak. (bürget) TEGNAP ALAKULT meg Nyíregyháza második világ- háborús katonai és polgári áldozatai emlékműve felállí­tására létrehozott Emlékbi­zottság. Elnöknek dr. Fazekas Árpád főorvost, társelnöknek Sárái Sándort, a Papírgyár igazgatóját választották. A közeli tervek között szerepel egy alapítvány létrehozása és a tervpályázat kiírása. Az Emlékbizottság messzemenő­en igényli a város közremű­ködését. Zsákba kerül a veszélyes por

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents