Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-17 / 41. szám
1989. február 17. 3 Kelet-Magyarország j visszffTO Hementó Nagy érdeklődéssel olvastam a lapjukban megjelent Csonka Bereg című írást. A film bemutatón én is részt vettem. Ez a film csaknem 45 évvel a megtörtént tragédia után teljes és brutális valóságában mutatja be a sztálini önkény borzalmait. Régen tudtuk mi ezt itt a Bereg ben, hiszen elmondták azok, akik átélték a borzalmakat. Családi, baráti körben, mukahelyen elhangzottak ezek a történetek. Csak hivatalosan maradt tabu az, ami megtörtént és elhallgatással úgysem lehetett meg nem történtté tenni. Az ártatlan civil lakosságot becsapták ezzel, hogy három napra kell munkába menni, és ebből sokaknak 3 év, vagy még több lett. Kész csoda, hogy volt ember, aki hazajött. Talán ezek a parasztás munkásemberek tehettek róla, hogy a magyar vezetés Hitler oldalára állt, és megtámadta a Szovjetuniót? A ciikk írója a miértekre úgy válaszol, hogy összefügg a történelem oly gyakori tragédiájával. Igen, de ki kell ezt egészíteni azzal, hogy összefügg a terrorral, az embertelenséggel, a barbársággal, de semmiképen néni fér' össze a szocializmussal, - Leninnel, a nagy októberi forradalommal. A film utáni ankéton többen is joggal vetették fel, hogy má, 1989-ben sincs emlékhely a falvakban a háború áldozatairól, az idegenben meghalt emberekről. Pedig ezeknek az embereknek a tragikus sorsa is örök me- mentóként kell éljen az utókor számára. Darvas Iván Csaroda, Rákóczi u. 1. „...aki keresni akar, itt nem lazsálhat!” Vegetál a Vertikal? Kórkép egy kisszövetkezetről Kimért, súlyos szavakkal illeti egy névtelenségbe bur- kolódzó olvasónk a haktaló- rántházi Vertrikál Ipari Kisszövetkezetet. „Sokan próbáltak munkát, megélhetést találni a szövetkezetben, de idővel feladták. Elmentek, mert nem bírták idegekkel. Átjáróház lett a Vertikálból, mely azóta is munkaerőgondokkal küszködik” — így a levélíró. Mi hát az igazság? A községbe érve már a bekötőútról feltűnik a szövetkezet épülete. Tóth Tibor, elnök az irodájába tessékel. Többen is dolgozhatnának Négy évtizedes múltra tekint vissza a szövetkezet, mely a kezdeti útkeresés után két — egymástól merőben eltérő — tevékenységet vállal fel — magyarázza. — Ez a kettősség napjainkban is jellemző ránk, hiszen vasipari részlegünk és a varrodánk azóta is üzemel. Az 1985-ben átélt mélypont után mutatóink felfelé ívelnek. Javult munkánk szervezettsége és megduplázódott a nyereség. Dolgozóink körében 20 százalékos béremelést hajtottunk végre a múlt évben, ennek ellenére gondok mutatkoznak a termelésben. Vasipari részlegünk ez idő tájt vasszerkezeteket gyárt — kooperációban — a HAFE és az Országos Bányagépgyártó Vállalat részére. Szellemi kapacitás hiányában Eperjeske, Záhony, Tuzsér Életűnk, pályázaton Az elmúlt év végén önéletrajzi pályázatot hirdetett Záhonyban a MÁV közművelődési bizottsága és a helyi tanács. A napokban megtartóit értékelés során Eper- jeske állomás dolgozójának, Jalc Bélának ítélték az első díjat, Kovács József záhonyi nyugdíjas kapta a második díjat, míg a harmadik helyezést ősz József, a tuzsé- ri építésvezetőség dolgozója érdemelte ki. Íme • „roghijM" gyártósor. Ai üresen árválkodó varrógépek mellé, azonnal fel tudnának venni 50—60 varrónőt, ha lenne jelentkező ... Gyógynövények átvétele, alapanyagok feldolgozása és a vásárlók igénye szerinti csomagolása a feladata a Herbaria Országos Gyógynövényforgalmi Vállalat nagyhalászi feldolgozó üzemének. Áruik nagyobb részét külföldön értékesítik: exportált termékeik 80 százaléka nyugati országokba kerül. Képünkön: Fábián Istvánná fehér mustármagot tölt papír- zsacskóba. A mustármag epe- és gyomorbántalmak gyógyítására is alkalmas. (S. A.) gyártásra felkínált, piacképes termékeket keresünk. Kiiilencvenen dolgoznak itt, de akár százötvenre is fel- duzzaszifchatnánk, a létszámot — emeli ki Tóth Tibor. Varrodánk esetében más a helyzet. A 80-as évek elején még közel 400 fiatal lány és asszony dolgozott a Vertikálban, szemben a jelenlegi 120 nővel, ami állandónak mondható. A leépülések hátterében első helyen az áll, hogy a környező községekbe ipar települt, ezért az ingázók többsége elpártolt a szövetkezettől. Elegendő a leveleki és az ófehértói té- esz varrodáját vagy a vajai gazdaság feldolgozó üzemét megemlíteni. Az is közrejátszott ebben, hogy nem min- • deriki tudta és akarta vállal- i ni a tőkés bérmunkával járó követelményeket. Kitartás, akarat és kifinomult érzék kell a varráshoz, itt nincs helye a lazsálásnak. Minden munkafázis előre kipercezett, egyenes darabbérben dolgoznak a varrónők a szalag mellett. Fizetésnapokon a kézhez kapott boríték vastagsága kizárólag a teljesítménytől függ— hangsúlyozza ki az elnök. Varroda helyett kert Tavaly 42 napot tett ki a szövetkezetben az átlagosan egy főre jutó, fizetés nélkül kiesett munkaidő, ami a második gazdaság (kert, háztáji, állatállomány) erősödését jelzi. A kiesők munkáját jó részt 60—70 fővel kell pótolniuk, ami nem kis terhelés. Évék óta három nyugati céggel dolgoznak együtt Baktalórántházán. Ezek a holland Baruch, az NSZK- beli Triumph és a svájci Conrad-Neff divatruházati cégek, akik női konfekciót, valamint téli-nyári sportruhákat készíttetnek a községben. A varroda „külön világ”, máshoz nem fogható a hangulata. Berregnék a varrógépek, miközben a szorgalmas női kezek a készülő ruhákkal bíbelődnek. Műszakonként úgy 70—80. lány, asszony dolgozik a szalagoknál. A sor végére érve már divatos, kelendő a portéka. Találomra megszólítok egykét varrónőt, beszéljenek ők a szövetkezetről. Szilágyi Ferencné helybéli, 13 éve kezdte a -Vertikálban a mesterséget. Teljesítménye alapján főnökei a legjobbak között tartják nyílván. A 107-esben végzett jó pár évvel ezelőtt. — Szeretek itt dolgozni, el sem tudnám magam másutt képzelni. Elégedett vagyok a fizetésemmel is, átlagban 4500—5000 forintot viszek haza, de volt már, hogy 7000 forintra is kijött. Két gyermekem van, sokszor nehéz velük megértetni a hétvégi túlórákat és az esti műszakokat. Ha sürget a határidő, nincs pardon, csinálni kell — mondja és máris ül vissza a varrógépe mellé. Még csupán beszélünk... Néhány lépéssel odébb egy fiatal lányt kérdezek. Készséggel beszél magáról is. Túza Máriának hívják, július óta dolgozik a Vertikálban. Beszéde őszinte, egyenes. — Nem jól érzem magam a varrodában, sok itt a munka és nem lehet lazítani. Talán bennem van a hiba, mert nincs elég kitartásom. Kétezer fórin töt is alig ér el a fizetésem, manapság ez szinte semmire sem elég. Ügy érzem, a kereskedelemben jobbén meg tudnám állni a helyem. Magyról járok be „Báktára”, úgy vélem a megyeszékhelyen akadna számomra egy megfelelő munkahely. — Amint láthatta mondja az elnök — „fizetést” nem tudunk garantálni, de becsületes munkáért tisztességes bért, keresetet azt igen — ennek jegyében váltunk el egymástól. Űtközben hazafelé, eszembe jutottak a névtelen levél sorai. Elgondolkodtató, hogy a munkanélküliségről már felerősödő hangon beszélünk, ugyanakkor mennyi még a betöltetlen munkaihely a megyében, ami túlórára készteti a dolgozókat. Érdemes lenne ezeket is feltérképezni, munkáltatók és munkát keresők közös érdekében ... Csonka Zsolt Nyíregyházi tények Foglalkozása: pártmunkás r U j módon kell dolgozni, de kevesebb munkatárssal. Elégedetlen emberekkel, viszonylag kis pénzért nem lehet az eddigieknél lényegesen színvonalasabb politikai munkát elvárni. Talán ez a kijelentés is érzékelteti, hogy nem tizedrangú kérdésről tartott előzetes vitát legutóbb az MSZMP nyíregyházi városi végrehajtó bizottsága. A napirendire került téma egymondatos megfogalmazása talál túl hivatalosra sikerült. Így hangzott; javaslat a pártbizottság apparátusának feladatkörére, munkamódszerére, szervezeti felépítésére. Mit takar a mozgalmi zsargon nyelvén íródott — a városi pártbizottság főhivatású munkatársai által készített — javaslat? Egyszerűen szólva: egy sajátos munkaköri leírás körvonalait igyekezett felvázolni, amely egyéves közös gondolkodás tapasztalatait is magában foglalja. De, ki ne érzékelné, hogy egy év alatt is mennyi változás tanúi, részesei lehettünk a politikai életben. Ezért váltott ki élénk vitát a pártbizottság hivatásos dolgozóinak — a rossz szóval: apparátus — részvételével tartott végrehajtó bizottsági ülés. őket személy szerint — erkölcsileg és anyagilag — közvetlenül érintik a pórt megújuló munkastílusával együttjáró személyi változások, a létszámban és bérgazdálkodásban sorra kerülő intézkedések. Valóban a párt politikai munkájával szemben támasztott, minőségileg magasabb követelményeket a pártbizottságok hivatásos munkatársainak kevesebb létszámmal kell megoldaniuk. Az ellentmondás oldásának egyik kulcsa talán az; felkészültebb, nagyobb munkabírású és jól megfizetett függetlenített pártmunkások dolgozzanak a nyíregyházi párt- bizottságon is. A tájékoztatóból és a vitából, valamint a kérdésekre adott válaszokból kiderült; az utóbbi években Nyíregyházán is jócskán veszített vonzerejéből a profi pártmunkás pálya. Vollt áki úgy mondita „nem szeretem” pálya lett ez, mert igen. nagy a terhelés, kevés a sikerélmény és a munkatársakat illetően elég szerény a fizetés. Szívesen — és legtöbbször sikerrel — pályáznak meg vállalati, intézményi állásokat áz itt dolgozók. Csupán néhány adat a létszámról, a bérekről. Jelenleg tizenöten dolgoznak a városi pártbizottságon — a korábbi évek legmagasabb létszáma 23 volt — de a jelenlegi is csökkenni fog, hiszen a megyei pártbizottság apparátusának állományát is várhatóan 30 százalékkal csökkentik ebben az évben. Hasonló létszámcsökkentés elé néznek a városi pártbizottságon is. Az önálló bérgazdálkodás bevezetése viszont lehetővé teszi, hogy a kevesebb pártalkalmazott magasabb bért kapjon. Á vároái'első titkár szavai szerint a jelenlegi munkatársi fizetés lí—14 ezer forint1 körül mozog* a két városi titkár 16 500; az első titkár pedig bruttó 24 600 forintöt keres havonta. Ezen bárki eltűnődhet, de a vártából kiérződött az aggodalom is, az elmenők helyére nem könnyű magas felkészültségű, korszerű munkastílus szerint, elkötelezetten dolgozó utánpótlást találni. Keresi saját helyét, változó szerepkörét, embereit a nyíregyházi városi pártbizottság is, hogy jobban megfeleljen a háromszáz alapszervezet 9 ezer párttagja — nem utolsó sorban a városi pártbizottság testületé — igényeinek. Senkit sem akarnak az utcára tenni, de kihalásos alapon ott tartani sem, ha nem felél meg a magasabb követelményeknek, vagy nem bírja a nagyobb munkatempót. I gazában a testület mondja ki a végső szót arról, milyen szervezeti felállásban, létszámnak, milyen közeli és távlati célok elérése áll a pártbizottság hivatásos dolgozói előtt. Természetesen a vb-ülés nem minden felszólalója értett egyet a másikkal; kitűnt, hogy a pártmunkások egzisztenciális helyzetéről kevés szó esik, legfeljebb szűk körben. Valóban itt az ideje, hogy a párttagság jobban ismerje saját pártjának hivatásos „gépezetét” és elejét vegye a pletykának, szóbeszédnek — párton belül is — a felduzzasztott apparátusi létszámról, jövedelmekről és egyebekről. Azt senki nem vitatta, hogy a párt megújulásához nélkülözhetetlen a párt személyi garnitúrájának felfrissítése, a hivatásos pártmunkások újbóli megméretése is. Ez érdeke az egyénnek — a pártalkalmazottaknak — csakúgy mint a kommunista közösségéknek. Páll Géza 4 míg szunnyad a munka, alszik a fizetés. Erről papol Stohanek, miközben mossa a tejfölös poharakat. Azt is közli, hogy ezen a nyáron zöldségből önellátó lesz. Magot vet. — Muszály az embernek ügyeskednie, mert nagy már a nyomás. Nyomnak fent- ről, lentről, jobbról és balról és, én már nehezen bírom a gyűrődést. Leteszem magam a konyhaszékre és hümmögök. Nem mondom, fáj a szívem azért a Stohanekért, gyötrődő és gyúródó típus és nem tud leszokni a gyógyszerről. Most is bekap egy marókkal. Azt hiszem, túlzásba viszi. A mai gyógyszerárak mellett lehetne mértéktartóbb. Persze ezt nem teszem szóvá, mérsékelt érdeklődéssel inkább megkérdezem: — Mi nyomja, ember? — Az adó. — Régi nóta. — Az ár is nyom, legfőképpen az, hogy én már nem tudok úszni az árral. Valamikor az árral szemben is ment, sőt széllel szemben is vígan, most meg ... Főzzek egy teát? — Teát rummal. Teázgatunk, rumozgatunk. Illetve már nem is tudom. Lehet, hogy rumozgatva teázgatunk, de ez most nem fontos, mert belekeveredünk a múltba. Stohanek azt mondja, a nép felkelt, én azt mondom, hogy nem kelt fel. Mindez tisztára múltidőben. Szinte szakadásig vitatkozunk hangoskodunk, mire beszól a konyhába Stohanekné, hogy: — Dűlőre gyerekek. Egyezzetek már meg. Nem nehéz bennünket a közmegegyezésre rábeszélni. A rum és a tea elfogyott, főként a rum, mi értelme hát a további szájtépésnek. Viszont Stohanek félmátyó- san még közli. — Adjunk ki kommünikét, legyen benne a múltunk, a jelenünk és a jövőnk. — Ahhoz tisztábban kellene látni — tiltakozom. — Én tisztán látok — erős- ködött a szomszéd. — A múltunk zűrös volt, a jelenünk olyan, amilyen, a jövőnket meg majd csak el- izéljük, ha duma helyett nem kezdünk dolgozni. mm icsoda bölcsesség. Felírni állok és hazamegyek a vasalóért,. Azzal teszem le a ráncsimítót a konyhaasztalra, hogy használja a szomszéd. Ügy látom, fenemód gyűrött ma. Igazat mondott. Nagy a nyomás és aki nem állja, gyúródik. Arra is intem, ne felejtse el a magvetést. Mert akármilyen lesz is a jövő, kosztolni azért mégis kell. Seres Ernő
