Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám

1989. február 13.

Kclet-Magjraronxif

3

Itt a 11-277!

Válaszol:

BaraksA Erzsébet úiságlré

Kétségtelenül a Cicciolinaügy verte fel a legnagyobb port szerkesztőségi ügyele- tünkön, nemigen tudnám megmondani, hány észrevétel érkezett pro és kontra.

O. M. javaslatát természetesen nem vettem komolyan, hogy legalább mi ketten vonuljunk ki a pornósztár fellépése ellen tüntetni. Mint lapunkból is ismeretes, a műsort nem rendezik meg, egy szomorú következtetésemet azonban hadd osszam meg olvasóimmal: sajnálatosnak tartom, hogy miiközben Shakespeare vígjátékát a színházban félházak előtt játsszák kitűnő színészek,

addig Nyíregyháza közönségkörében négy Cicciolina-elő- adásra másfél nap alatt minden jegyet el tudtak volna adni, darabját 300 forintért. Nagy bajok vannak tehát az értékítélettel.

Több telefonjavaslat érkezett a menekülttábor létesítésével kapcsolatban: ha az illetékesek még nem döntöttek, meg kellene fontolni, hogy adják át az erdélyi menekülteknek a megüresedő szovjet tisztilakásokat, katonai épületeket. Szabó Mihály, Fazekas János tér 6. szám alatti olvasónk szerint viszont nem a menekülttáborokkal kellene az illetékeseknek foglalkozniuk, hanem például az örökösföldi utak kiépítésével. Szerintem mindkettővel keli foglalkozni. Ki segít a menekülteken, ha mi nem?

Amit Déri úr kérdez tőlem Nagy cserkeszről, arra a választ — ahogy mondani szokták — csak a jóistenke tudja, tudomásom szerint a hazánkban megtalálható különböző vallási felekezetek nem készítenek közös statisztikát az egyházi szertartásokban részesülők számáról. Másik kérdése: a közvetett gyilkosságot büntetik-e? Ha arra gondol: vaia- iki felbúj-t egy másik személyt egy harmadik meggyilkolására — akkor az bűncselekmény.

Tolvajt keresek, abban bízva, hogy lapunk közreműködésével segítségére lehetek Németh Józsefnének, aki beteg kisfiát látogatta meg a nyíregyházi kórházban, és a vonaton kiemelték

táskájából a pénztárcáját, benne 1700 forinttal (félhavi fizetése) és kisfia kórházi ruhatári jegyével, amire távozáskor kiadják a ruháit. Egy új, téli ruhagamitúra megvásárlása megterhelő lenne a családnak, másnak viszont úgy sem adják ki a ruhát, aki ellopta, nem ér vele semmit. Némethné kérése: legalább a jegyet küldjék vissza Nyírbátorba, a Hunyadi út 3. IV. 12-be. (Megjegyzésem: suhancok utaztak a

vonaton, hátha csak diák- csínyről van szó, hátha feltűnik a tettes szüleinek a gyerek költekezése és kérdőre vonják, honnan a pénz?)

Tiszalöki olvasók jeligére: úgy vélem, az irigység miatt fogtak tollat, hogy megkérdezzék, miért „adományozott” a Királyéri Vízgazdálkodási Társulat 7,5 milliót Kisfásítanya ivóvízellátására? Szerintem ma elemi dolog, és bárcsak minden településünkön ott lenne a jó ivóvíz. Kiss László, a társulat igazgatója arról tájékoztatott: ők csak a kivitelezők, a beruházás nagyrészt állami központi költségből készült, amihez a lakók családonként átlag 30 ezer forinttal járultak hozzá.

Miért foglalt a Telefon- doktor? Mert akkor, amikor olvasónk hívta, éppen valaki másnak adott tanácsot. Ha ilyen nagy az érdeklődés, lehetne esetleg újabb számot „bekötni” a doktornak.

Levélben válaszolok Katona Sándornak Szatmárcseké- re, amint valamivel többet sikerül megtudnom, illetve Szekeresnének, akinek az ügye számomra a legmegrázóbb volt a héten, a több tucatnyi telefonos és levélben érkezett közleményből. Tudjuk,, egyre több a szegény ember, sokan élnek a létminimum alatt, mi az a 2100 forint „jövedelem”, amit Szekeresné kap? De ennél is felháborítóbb, hogy négy gyereket felnevelt, és egy sem gondoskodik róla, igaz, a mama menti őket, nekik is magas az adó, az OTP, élniük, ruházkodniuk ikell. Jelentkezem, ha valahol valamilyen segítséget találok.

„...nem úgy indultam Budapestre, hogy a Központi Bizottságnak: ez az ülése meg fog nyugtatni. Számos baráti tanácsot, telefont is kaptam előtte, mely szerint sok veszély fenyegeti a pártot, most nem mindegy mi történik. Sokan pártszakadástél féltek. Bármilyen kemény volt a 46 felszólalás és az elmúlt két nap, ma már bízom benne, bogy ez a veszély elhárult...”

ÍGY LÁTJÁK A KÉT NAPOT

szabolcs-szatmAr KB-TAGJAI

„Ne ragaszkodjunk ahhoz, amit az élet meghaladott...”

Szombat este fél 9-kor indult el a budapesti pártszékházból és már vasárnap volt, amikor hazaért Nyírbátorba Tóthné Kiss Mária. Néhány órás alvást követően is a tanácskozás lázában ég — mondja, — bár a pénteki— szombati feszített tempójú KB-tanácskozás igazán higgadt volt, személyes indulatoktól mentes.

— Milyenek a legfontosabb benyomásai?

— Az ülés igyekezett a realitások alapján megközelíteni a dolgokat. Az elmúlt hetek Pozsgay-bejelentése például mindenkit foglalkoztatott, aminek hangot kellett adni, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Volt aki higgadtan, s volt aki élesebben fogalmazott, de ez érthető. Nyilván, aki átélte ötvenhatot másként vélekedett arról, mint én, aki nem voltam részese és megint másként, aki tőlem is fiatalabb. A Központi Bizottság ülése nem „Pozsgay-ügy” volt, bár elsietett kijelentése miatt a testület nem dicsérte meg, de a bizalmat sem vonta meg tőle és azt hiszem ez a lényeg.

— Hogyan szóltak a többpártrendszerről? Mi volt erről előzetesen az ön véleménye?

— A fő napirend a politika időszerű kérdései volt. Megpróbálom összefoglalni hozzászólásomat a kiadott és igen terjedelmes írásos anyaghoz, amit a 136 oldalas úgynevezett történelmi anyag mellé csatolt a Politikai Bizottság és küldött ki a KB tagjainak, kérve: a párttagságot leginkább foglalkoztató csomópontokra keressük közösen a választ.

Fontos kérdés volt: állja-e az időt a 88 májusi pártértekezlet állásfoglalása, vagy úji világért sem A szabadna megkérdezni egy nőtől, hogy mit csinál. A minap elkövettem ezt a hibát, amikor egy estélyen a mellettem ülő hölgyhöz fordultam, és feltettem neki a kérdést.

— Nem csinálok semmit — mondta.

— Elkészítem a reggelit a családomnak és azután kitakarítom a konyhát. Azután felhívon a távbeszélő központot, hogy megtudjam, ki- küldenek-e valakit, hogy megjavítsa a telefonkészüléket, és azután elmegyek a nagyáruházba a vásárolni valók hosszú listájával.

— Akkor mégiscsak csinál valamit

— válaszoltam.

— Igazán nem sokat érek — szerénykedett. — A nagyáruház után elmegyek a legkisebb gyerekemért az óvodába, és otthagyom

■nHHHHOR

a babysitternél, amíg műtrágyát veszek a pázsitra. Nem hordok szép ruhákat, és soha sincs nálam aktatáska.

könyveket a könyvtárba, elviszem az anyámat a fogorvoshoz, és szaladgálok egy szivattyú után. hogy az alagsorból

íjig '4ri

MiMsznanő

— ön többet dolgozik, mint az állásban lévő nők többsége — nyugtatgattam.

— Ez nem igaz.

Azok a nők peres eljárásokat indítanak és megállapítják híres emberek jövedelemadóját: epeköveket távolítanak el. és

földimogyoró-vállalatokat egyesítenek szénbányamonopo- liumokkal. Mit csinálok én az időmmel? Mindössze visz- szaviszem a lejárt

kiszivattyúzzuk a vizet. Jóformán szégyellem magam a sok sikeres nő között.

— Túl szigorú önmagához. De beszéljünk másról. Mi a véleménye a bárányszeletről?

— Sosem eszem bárányhúst. A családomban senki sem szereti. De nagyon szeretik a marhapörköltet, rövid három óra alatt megfőzöm. Imádok a konyhában lenni. Soha senki nem

MMBnHKSHHRUBiiSSi

hívott még meg ebédre egy vendéglőbe, csak azért, mert rá akart venni egy új nyugdíjszerződés aláírására.

Érzékeny ideget érinthettem, mert megállás nélkül folytatta.

— Elmondtam már, hogy mit csinálok a szeméttel?

— Nem, még nem említette.

— Veszem a szemetet, beöntöm egy gépbe, megnyomok egy gombot, és a gép belepréseli a szemetet a zsákba.

De ez még nem minden. Amikor elég sok szemetet préselek össze, ki kell vennem a gépből, és beleteszem az új zsákot.

— Vannak álmai?

— Egy nagy, erős emberről álmodom, aki eljön hozzám, és azt mondja: Feladatom egyik része az, hogy lemossam az ön valamennyi ablakát ...

ra és másképpen kell fogalmazni az egy párt-több párt kérdésben. Grósz Károly főtitkár előadói beszéde nagy erényének tartom, hogy kategorikusan kimondta: (és ez hamarosan minden párttag számára megismerhetővé válik, véleményét leteheti mellé) Magyarországon válság van, gazdasági- és politikai válság. Én üdvözöltem, hogy végre kimondtuk, mert ez az alapja annak is, hogy szembenézzünk a helyzetünkkel, a gondjainkkal.

Másik kérdés: mihez viszonyítsa a párt önmagát? A nyitás lehetősége ma már széles és a párt sem tévedhetetlen. Ne legyen vissza- mutogatásra lehetőség! Ja- vaslatokat tettem ehhez is: el kell hagynunk néhány elavult tételt és erősíteni néhány újat. Az írásos anyagnál is azt kértem, hagyjuk el a szólamokat, a beidegződésből, megszokásból következő általánosságokat, azokra nincs már szükség.

Az 1956-os események kapcsán elmondtam, hogy az ezzel kapcsolatos rádióinterjút követően környezetemben is sokan háborogtak. Oka, hogy egyetlen szóval jellemezték csupán az akkori eseményeket. Azt mondtam: úgy kell innen elmennünk, hogy az „ötvenhatos kommunisták” is emelt fővel járhassanak.

Kértem — mert ezt is szóvá tették —, hogy a vezetők nyilatkozataikat itthon tegyék meg előbb, ne külföldön. Nem Svájcból, vagy Ausztriából kellene megtudnunk az új megállapításokat, hangsúlyokat. Reagált összefoglalójában erre is a főtitkár: levonja a maga részéről a konzekvenciát. Még egy hasonló témát tettem szóvá: ne hozzuk olyan helyzetbe a párttagságot, hogy arról amit már mindenki tud, őket az utolsó előtti percben tájékoztatják.

A többpártrendszerrel kapcsolatban is volt véleményem: ezen a témán is túl kell már lépni! Ne ragaszkodjunk ahhoz, amit az élet úgyis meghaladott. Tudomásul kell vennünk az új folyamatokat és elsősorban a pártnak kell élőre lépni e tekintetben is.

— Tehát megnyugtató érzésekkel érkezett haza?

— Bár nem vagyok újságíró, egy füzetet teleírtam. Nagyon jól összefogott, érthető és világos vitaindítót, majd vitazárót mondott Grósz Károly. Higgadt volt a vita is, s én ezt az egység megteremtésének alapvető feltételének tartom, ennek hiányát - már nagyon sok párttag tette szóvá — joggal. Kulcspontja volt e két napnak, hogy a jelenlegi helyzet bonyolultabb, összetettebb, s — mondjuk ki — rosszabb, mint az előző időszakban volt.

— Felvetették az újabb országos pártértekezlet összehívását is ... ?

— Júniusban ezer párttag után egy küldött, plusz a Központi Bizottsági tagok részvételével valószínűleg kibővített KB-ülésre kerül sor. Ennek lenne a feladata számba venni az egyéves munkát, s gyakorlatilag ez lenne a nyitánya a tanácsválasztások

előkészületeinek is. A kérdésre: valóban nem úgy indultam Budapestre, hogy a Központi Bizottságnak ez az ülése meg fog nyugtatni. Számos baráti tanácsot, telefont is kaptam előtte, mely szerint sok veszély fenyegeti a pártot, s most nem mindegy mi történik. Sokan pártszakadástól féltek. Bármilyen kemény volt a 46 felszólalás és összesen az elmúlt két nap, ma már bízom benne, hogy ez a veszély elhárult. És abban is bízom, hogy nemcsak most hárult el, erre megvan a politikai biztosíték, az akcióegység szándéka és olyan program is, amelyet megvalósíthat az MSZMP. Elnézést kérek, ha ide-oda kalandoztam, időre van szükségem, hogy átrágjam magamban a két nap sűrített történéseit.

— Elnézést, hogy rövid alvás után csörögtem a lakásán és jó pihenést kívánok!

— Köszönöm, de már főzöm az ebédet. Az elmúlt hetet a családom vállalta át tőlem teljes egészében. Nem kis teher vagyok számukra mostanában, de ahhoz, hogy felelősen szólhassak egy ilyen fórumon, hogy ilyen szituációban jól szavazzak, nem tehetem megfelelő készülés nélkül. Hétfőn délután már Nyírbátorban, kedden Tisza- vasváriban tartok tájékoztatót. És nincs megállás, itt van már az anyag a jövő heti ülésre, ami cseppet sem lesz könnyebb fajsúlyú, mint a mostani volt, mégha nem is ígérkezik olyan hevesnek. Az alkotmány korszerűsítése, a párt agrárpolitikájának megújítása, a megyei, városi pártértekezletek politikai tapasztalatai lesznek a napirenden. Mind a három téma közvetlenül érinti Szabolcs- Szatmár párttagságát, lakosságát is.

— Ezt követően újra megkérem: tájékoztassa olvasóinkat .. .

— Szívesen.

Kői Tibor is felszólalt a vitában. Azzal kezdte: nagy várakozás előzte meg ezt az ülést munkaterületén, Záhony térségében is. Most elégedett, mert az előterjesztés és a vita nagyon őszinte és nyílt.

— Szóltam az elmúlt időszak hangulati elemeiről, a különböző vezetői megnyilatkozások fogadtatásairól és külön is az árintézkedések hatásáról. Elmondtam: a szabolcsi lakosság teherbíró képessége az elviselhetőség határához érkezett. Hangsúlyoztam: akkor járunk el helyesen, ha megfelelő önvizsgálat után, konkrét programmal és tettekkel gyorsítjuk a gazdasági és társadalmi reformot. Nagyon fontosnak tartom, hogy mind a Politikai Bizottság, mind a KB egységesen mutasson irányt a párttagságnak és a lakosságnak.

— Hogyan indult csütörtökön Budapestre? Milyen érzésekkel, benyomásokkal érkezett haza vasárnapra virradóra?

— Tudomásul kellett vegyük, hogy bár a májusi pártértekezlet széles lehetőséget adott az alapszervezetek öntevékenységére, rá kellett ébrednünk, továbbra is fontos egy vezérfonal a párt életében, időt kell adni. hogy felkészülhessenek az igazi önállóságra. Azután: az országos pártértekezletet követően én is az egypártrendszer mellett voltam, úgy véltem, hogy a demokratikus közélet e modellben is megvalósítható, így is kifejeződhetnek a különböző nézetek, érdekek. Most viszont új helyzet állt elő, amelyben számolnunk kell a többpártrendszerrel. Én is elmondtam ezzel kapcsolatban: itt és most fontos eldönteni, hogy az MSZMP mit vállal fel, döntő kérdés, hogy meghatározza viszonyát a különböző szerveződésekhez, s válaszoljon a kihívásokra. Fel kell készülnünk arra is, hogy a pártok alakulásával többen elhagynak bennünket. Nem volna jó, ha azok lépnének ki a pártból, akikre pedig nagy szükségünk van. Hívnunk kell mindazokat, akik e nehéz körülmények között is felvállalják a politikai harcot, velünk együtt keresik a közös kiutat. Hogy ez megteremtődjön, ahhoz a pártnak a társadalmi változások élén kell haladni.

— Hogyan gondolja mindezt a Központi Bizottság záhonyi tagja?

— önmagát kell mindenek előtt a pártnak megújítani. Fel kell készülnünk a politikai versenyhelyzetre. Ehhez rövid időn belül előremutató programra és nem utolsósorban vitázni-politizálni képes párttagokra van szükség. A múlt értékelése kapcsán mondtam el: világosan meg kell fogalmaznunk mit támogatunk és mitől határoljuk el magunkat.

— Megosztaná olvasóinkkal, hogyan fogadták a Központi Bizottság ülésén felszólalók Pozsgay Imre rádiónyilatkozatát 1956 értékeléséről?

— Egyhangúan egyoldalúnak és elsietettnek tartották, igaz a megközelítés más és más volt. Hangsúlyozták, hogy a tényfeltáró munkát folytatni kell, s ezt nagyban segítheti, hogy a Társadalmi Szemlében hamarosan nyilvánosságra kerül a történelmi közelmúltunkról készült tanulmány, amely széles körű véleményalakítására is lehetőséget ad. A további kutatómunka végzéséhez a KB bizalmáról biztosította Pozsgay Imre elvtársat.

— Vasárnap reggel 8 órakor hiába kerestem a lakásán, felesége azt közölte, el kellett mennie a munkahelyére .. .

— Már fél hétkor csörgött a telefon, egy fontos munkát kellett elvégezni.

— Nem kérdezték otthon, hogy mi volt az ülésen, s mi várható?

— De igen. Néhány közvetlen munkatársam azonnal érdeklődött. Elmondtam nekik is: úgy jöttem haza, hogy megnyugtatott ez az ülés. Az egész vita és a főtitkári ösz- szefoglaló engem személy személy szerint is megerősített abban, hogy a véleménykülönbség nem jelenti az egység hiányát, a vita nem jelent széthúzást.

K.J.

„Fel kell készülnünk egy nehezebb helyzetre”