Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-14 / 12. szám

1989. január 14. Kelet-Mag^aronzág 3 Jegyzet Meglepetés L ehet, egyeseknek hi­hetetlen, azonban az áremelések a terme­lőket is nehéz helyzetbe hozhatják. S nem csak úgy, általában, hanem megyénk­ben például azokat, akik termékeik többségét szocia­lista exportra szánják. A vasárnapi bejelentés után hétfőn az újságíró­szövetségben Szikszay Béla államtitkár, az árhivatal el­nöke a várható hatásokról, az okokról beszélt. S tudni kell, hogy a sokkal bővebb szabadáras körben szintén emelkednek az árak — mind a termelőknél, mind a fogyasztóknál. Az alap- anyagárak változását java­részt a világpiachoz szeret­nék igazítani. S ennek egyik idei „meglepetése” az lesz, hogy az átlagtól is jobban emelkedik például a textilruházathoz szüksé­ges alapanyagár. Közben bárki megnézheti a ‘hazai üzleteket: bizony legfeljebb forintban vásároltak — ha vásároltak — többet az em­berek, de kevesebb ruhane­mű fogyott, mint egy évvel korábban. Egy újabb, las­san „begyűrűző” áremelés pedig az amúgyis megren­dült családi kasszáknál a leginkább elhagyható ipar­cikkek vásárlását teszi ké­sőbbi időre. Hol van ennek a megyei hatása? Nos, nálunk túlsúlyban van a könnyűipar, jó né­hány gyáregység, szövetke­zet kifejezetten a textil­iparból él. Szállítanak a ha­zai boltokba, exportálnak keletre és nyugatra, növek­vő követelmények között. Mint az államtitkár mond­ta, a kereskedelemben je­lentős készletek halmozód­tak fel, igen óvatosak a rendelések. Az Országos Tervhivatal elnökhelyette­se, Craveró Róbert viszont a szocialista export kilá­tásainál említette, hogy már folynak a KGST-tárgyalá- sok, de bizonyára csak /ki­sebb mértékben lehet ér­vényesíteni az árakat. S mindezt betetőzte Kollarik István pénzügyminiszter­helyettes véleménye, aki szerint bizonyos exportok nem feltétlenül fontosak. Az újságíró így — a kér­dése alapján — véleményt tud tolmácsolni: számítani kell a piaci viszonyok erő­södésére, az átrétegződés- re. Ami nem jelent mást, mint a termelés egyfajta olyan átállítását, amikor divatossal, minőséggel bel­földön és az exportban pró­bál megállni a lábán az adott vállalat, szövetkezet. E rre kell készülniük az alapanyagot gyár­tó textilipari gyá­raknak Újfehértón, Nagy- kállón és Demecserben, de ez határozza meg lehető­ségeiket Vásárosnaménytól Mátészalkán át Tiszalökig azoknak, akik a fonalból, szövetből kész ruhát, kö­töttárut állítanak elő. (lányi) Hire telik a hírnévből? A legtöbben csak annyit tudnak Csarodáról és Tákos- ról, hogy műemlék jellegű templomuk messze földön hí­res. Az már nemigen érdekli őket, hogy a Tiszahát embe­rének keményen meg kell dolgozni a mindennapi meg­élhetésért, s az otthonterem­tésért vívott harcban sokszor több a bánat, mint az öröm. A kora délelőtti órában csendes Csaroda. Többszöri kérdezősködés után sikerül megtalálnom egy régi föld­szintes épületben a községi tanácsot, ahol három telepü­lés 1800 lakójának az ügyeit intézik, ugyanis Hetefejér- csének. Táltosnak és Csaro- dának közös tanácsa van. Kevés a pénz A tanácsházán Menyhért Ferencné vb-titkár fogad, aki éppen gyámügyi segélyek osztásával foglalkozik. Kis időre félreteszi munkáját, s a falvak életéről a követke­zőkét mondja: — Legnagyobb örömünk most az, hogy épül a vízmű, és augusztus 15-e körül mind a három településen lesz ve­zetékes ivóvíz. Falugyűlésen megbeszéltük, megvitattuk a lakossággal a vízműépítés tervét, s megegyeztünk ab­ban, hogy a tehó helyett víz­mű-hozzájárulásként 10 évig családonként évi kétezer fo­rintot fizetnek. A beruházás közel 27 millió forintba ke­rül, ezért másra már nem is igen jut pénz, pedig tudnánk hova tenni. Mind a három Merítetlen (pénz) forrás ELŐRELÁTÓ VÁLLALATI szakemberek több fórumon is szóvá tették már, hogy szüksége lenne a megyének egy olyan szel­lemi és műszaki tartalékokat felszínre hozó bázisra, melynek működése oldaná a megye- székhely és a főváros közötti földrajzi és szemléletbeli távolságokat. Ha a hasz- nosítatlan szakmai ismeretanyag és a kihasz­nálatlan műszaki kapacitás összpontosulna, vállalataink közvetlenül is profitálhatnának ebből. Nem is sejthetik sokan, milyen gaz­dátlan lehetőségek hevernek itt parlagon, melynek kiaknázására próbálkozások tör­téntek. Nem túl sikeres az elnevezés: menedzser- iroda, mert a név nem fedi a benne' rejlő valamennyi lehetőségforrást. Idő és pénz — két, látszólag összefüggéstelen dolog, ami nélkül ma már nem beszélhetünk piaci si­kerekről. A kedvező ár és a rövid határidő befolyásolásában sokat segíthetne egy infor­mációs iroda. Minden alapvető feltétel adott ehhez a feladathoz a Nyíregyházi Mezőgaz­dasági Főiskolán. Olyan mélységű és mennyiségű informá­ció, szakmai ismeret halmozódik fel napon­ta az intézmény falai között, hogy nem is gondolná az utcáról betérő ember. Európai konferenciákon vesznek részt az iskola kuta­tásban jeleskedő tanárai, nemzetközi szakla­pok, műszaki kiadványok őrzik munkájuk nyomait. Szakmai kapcsolatuk kiterjed ne­ves külföldi cégekhez is, a Sony-tól egészen a Philips-ig. Évekre visszanyúló kapcsolatot tart fenn az intézmény az Országos Műsza­ki Információs Központtal és annak könyv­tárával. Témafigyelő szolgáltatásuk révén határidőre lekérhető egy adott témában a megjelent külföldi és hazai szakirodalom, akár ötéves időszakot is átölelve. A kapott információkból kiderül, hogy hol, kinek a tollából, milyen nyelven és mikor íródott az anyag, melyről rövid tartalmi áttekintést is adnak. Megvannak a technikai feltételek is a fő­iskolán. Fémtani labor, anyagvizsgáló köz­pont, irányítástechnikai műhely, elektroni­kai és automatikai központ, számítástech­nikai kabinet, zárt tévélánc, számtalan ok­tatási, továbbképzési lehetőség sorakozna fel a termelés szolgálatában. Megyénk átlagos igényeihez képest a műszaki színvonal — egy kritikus tanár szerint — mintegy 15 év­vel előbbre tart. Aggasztó viszont az is, hogy vannak olyan milliós értékű műszerek, kor­szerű berendezések, melyek évente nem mennek többet 40—50 óránál. KIMOZDULNI A HOLTPONTRÓL, ez len ne a megnyugtató megoldás. Addig is, amit lehet, bérbe ad a főiskola, hogy legalább ne álljanak ott kihasználatlanul. Forgácsoló­üzemüket a NOVOTRED Rt. bérli, autodi- agnosztizáló műhelyüket pedig a Tempó Kis­szövetkezet vette „pártfogásba”. Az AGRO- SZER egy javítóműhelyt bérel, mondhatni fillérekért. Nyilvánvalóak a felsőfokú oktatási intéz­mény szándékai, szeretnének nyitni — közös haszon reményében — a vállalatok felé. Se­gítséget tud adni a főiskola az igényelt in­formáció beszerzésében, vonatkozzék az egy komposztáló gépre vagy akár egy automata W. C.-re. Megbízójuk részére az Európában elterjedt, hasonló berendezések fényképes műszaki leírását, mindenre kiterjedő szak­mai véleményezését és a kész tervdokumen­tációkat szállítják. Keresték már meg az intézményt vállala­tok egyedi megbízásokkal. Említhető például egy-egy felkérés erejéig a Fémmunkás Vál­lalat, vagy a konzervgyár. Mindez töredéke annak, amit tudnának és szeretnének csinál­ni. Érdekképviseletet is fel tudna vállalni az iskola megyén kívüli vállalatokkal szemben. Termelőszövetkezeteink között akad jó né­hány olyan, amelyik részegységgyártásra rendezkedett be melléküzemágában. Nincs megfelelő műszerbázisuk, a kapott nyers­anyag minőségét reklamáció esetén nem tud­ják igazolni, holott a főiskola műszerei bár­mikor rendelkezésre állnak, ha kopogtatnak érte. így viszont nincs, aki használja őket. Prototípusok tesztelésére, minősítésére és műszaki véleményezésére is alkalmas lenne ez a környezet... Levélben megkereste a megye összes mű­szaki vállalatát, szándékai tisztázása érde­kében a főiskola,. A kiküldött ismertetőkre 40-ből mindössze 20-an reagáltak érdemlege­sen, pedig a tények azt mutatják, hogy a vállalatok közül csupán egy-kettő rendel­kezik olyan műszaki háttérrel, amit a ter­melés színvonala megkövetelne. Ennek elle­nére sokan úgy tartják helyesnek, ha „be­zárkóznak csigaházaikba” és nem vesznek tudomást a piaci kihívásokról. A struccot megszégyenítő politika utózöngéi ezek. KIHASZNÄLATLAN LEHETŐSÉGEK tár­háza tehát a mezőgazdasági főiskola és mégis verítéket izzad minden próbálkozás, amit felkarolnak. Nincs kellő propagandája? Nem tudnak róla a szakemberek ? ... Amíg nincs kézzelfogható igény, addig csupán be­szélgetések tárgya marad a menedzseriroda. Ha egy megyei vállalatnak előnyösebb a Bu­dapesti Műszaki Egyetemmel elkészíttetni egy tervdokumentációt, amikor harmad any- nyi áron és fele annyi idő alatt helyben el­készülhetett volna, marad a bosszúság és a merítetlen forrás, melynek tartalma lassacs­kán elapad. Ügy érzem, mai gazdasági viszonyaink kö­zepette óriási könnyelműség lenne, ha to­vábbra is kihasználatlanul „árválkodnának” a főiskola létesítményei. Még nem késő... Csonka Zsolt Rekviem az elköltözőkért településen van kultúrház, ám az állapotuk nem megfe­lelő. Az iskolában nincs tor­naterem, télen a csarodai művelődési házban kialakí­tott ázükségtornaterembeft mozoghatnak a diákok. Kel­lene pénz az utak, járdák építésére is, jó lenne felújí­tani a tanácsháza elavult épületét. Van azért eredmé­nyünk is: Tákoson és Hete- fejércsén vízelvezető árkokat építettünk. Csarodán pedig két éve 50 személyes óvodát adtunk át. Csökken a népesség Mint a megye más telepü­lésein, a fő gond itt is az, hogy kevés a munkalehető­ség. Főleg a fiatalok mennek el innen, máshol keresnek lakást és boldogulást. Az is előfordul, hogy Hetefejércsé- ről és Tákosról Csarodára költöznek át. mivel ez utób­bi helységben van a bölcső­de, az óvoda, az iskola, az orvosi rendelő és a téeszköz- pont is. A három település egyetlen munkalehetősége a termelőszövetkezet, ezért a legtöbben Vásárosnaményba járnak be, ahol többek kö­zött a ládagyárban, az üveg­gyárban, a .VOR-ban talál­nak munkát. — 310 az aktív dolgozóink száma, a nyugdíjasokkal pe­dig ötszázan is vagyunk — tájékoztat Bedő Gyula, az Üj Élet Termelőszövetkezet fő­könyvelő-helyettese. — Nö­vénytermesztéssel és állatte­nyésztéssel foglalkozunk, va­lamint ipari melléküzemág­ként egy varrodát is működ­tetünk. Sajnos minimális a nyereségünk, tavaly például 3 millió 332 ezer forinttal zártunk. Ez az összeg kevés, ebből a termelőszövetkezetet fejleszteni alig tudjuk, így a falu fejlesztésében és a ta­nács segítésében sem tu­dunk meghatározó szerepet játszani. A népesség csökkenése ki­mutatható a csarodai körzeti általános iskola adataiból is. (Ide járnak a felső tagozatos tanulók Beregsurányból, Ma­rokpapiból, Hetefejércséről és Tákosról.) — Az 1987/88-as tanévet 329 diákkal zártuk, most pe­dig 301 az iskola tanulóinak létszáma — mondja Dicső Ernő igazgató. — Kevesebben vannak tehát az elsősök, mint a tavaly kikerült nyol­cadikosok. Ennek oka az el­vándorlás és a születések ala­csony száma. Fájó látnj, hogy az ősök évszázadokon ke­resztül itt éltek, most pedig a szülők a gyermekekkel, ese­tenként a nagyszülőkkel is, messzire költöznek, például Hetefejércséről Százhalom­batta mellé. Nagy az elszívó képessége Vásárosnamény- nak is, sokan ott vesznek telket, s építenek. Egyébként, amit Csarodán lát. azt mind az itt élő emberek építették fel kétkezi munkájukkal, a múltból szinte semmit sem örököltünk: egészségügyi kombinát szolgálati lakások­kal. központi fűtéses emele­tes iskola, kétcsoportos óvo­da, posta, takarékszövetkezet és most a vízhálózat. Szállás a kirándulóknak Nem tudom meghatározni, mi. az a belső kényszer, ami arra késztet, hogy elzarándo­koljak a református temp­lomhoz. Talán mert összeköti a múltat, a jelent s a jöven­dőt? Rendíthetetlen nyuga­lommal áll évszázadok óta, egyszerűségével mégis méltó­ságteljes. Neki köszönheti „hetedhét határon” túli hírét a falu, de mit ér a hírnév, ha nincs belőle haszon. — Sajnos az idén kevesebb látogató jött, mint az előző években — fogad kedvesen Hézser Lajosné, a reformá­tus lelkész felesége, akit ép­pen a költözködés nagy mun­kálatában zavarok meg. — Nem jut már annyi pénz a kirándulásokra sem, mint ré­gebben. Ugyanakkor van olyan pedagógus, aki évről évre visszatér, s hozza diák­jait Pápáról, Pécsről, Szeged­ről. Csarodának neve van külföldön, is. ebből azonban profitálni nem tud. Szép a környék, csend, nyugalom fo­gadja a kirándulókat, ezt kel­lene kihasználni. Mi három éve kialakítottunk egy szál­lást, a Csaroda-kúriát, s ezt bárki - igénybe 'veheti; - csalá­dostul pihenhet itt, s innen kiindulva megismerheti a környéket. A turisták, az érdeklődők ritkábban hallhatják majd Jolika néni színes magyará­zatát a templom történeté­ről, 25 évi csarodai szolgálat után a nyugdíj megérdemelt, pihenéssel töltött napjai vár­nak Hézser Lajos lelkészre, s Gyürére költöznek. Üresen marad még a lelkészi hiva­tal is ... M. Magyar László Címképünkön: az óvoda Csarodán. £ gy falat nem sok, de az ide­gességtől annyi sem megy le a Sto- hanek torkán. Majd én segítek, lenyo­mom, kedélyeskedem a tejfehér ködben, de leint, hogy mo­mentán ne élcelöd- jem. A helyzet ko­moly: — Vettem az ábécé­ben kenyeret, tejet, cukrot és fizettem 186 forint 40 fillért. Soha sem voltam va­lami nagy fejszámo­ló, de most pillanatok alatt kiszámítottam, hogy a tegnap előt­titől 40 százalékkal fizettem többet. Ez­zel szemben mit mond az Országos Árhivatal; a fogyasz­tói áremelkedések 5,5—6 százalékkal emelik az árszínvo­nalat. Szomszéd, ha maga olyan nagy­okos, azt magyaráz­za meg nekem, hon­nan vették ezt a 6 százalékot? A komor és köte­kedő hangvétele le­hűt. Másrészt Sto- hanek józan puri­tánsága arra int, hogy ezúttal nem lehet mellébeszélni. Köz­érthetően adom te­hát elő a jelenlegi szatyorpolitikát. — Remélem tud­ja, hogy a cikklista az kismillió tételt tartalmaz. — Tudom. — Azt is tudja, hogy az ember fia nem mindennap vesz gőzmozdonyt, torony­sági és szabadáras termékeket, plusz az elmúlt évről begyű­rűző árhatásokat, plusz a választék- cserét, plusz a támo­gatások csökkenté­sét, ez összkiadás­növekedésben 35 meg 66 milliárd, azaz 101 milliárd forint. — Tud követni Sto- hánekkém? darut, jancsiszeget és fakalapácsot. — Mit akar a gőz­mozdonnyal. Tényleg mit is aka­rok én bizonyítani a gőzmozdonnyal? Megvan! Bizonyítha­tom, hogy a fogyasz­tás struktúrája he­terogén. Ilyen ala­pon az egyik áru ára úgy van hatással a másik áru árára, hogy kijön egy alacsony százalék. De magya­rázhatom úgy is a dolgot, hogy a lakos­ság összfogyasztása 1988-as áron, figye­lembe véve a ható­— Nem, mert az aszfalthoz fagyott a cipőtalpam. Másrészt csak áll itt, töpreng és nem mond sem­mit. Mondja meg már végre, hogy jött ki az a 6 százalék? — Ügy, hogyha a tavalyi 740 milliárdos összfogy osztáshoz _ vi­szonyítjuk a jelenle­gi áremelkedést és ebből kivonjuk azo­kat a hatásokat, amelyek az áremel­kedéshez kötődnek, akkor a január 9-i intézkedés mértéke csak 6 százalék. — Ez zagyvaság. — Nekem mond­ja?! Viszont így ír­ták meg a lapok. Szerencsére a sza­tyorpolitika itt fél­beszakadt. Jött az utcánkból közismert önkéntes rendőr és kedélyesen megkér­dezte: — Gyülekezünk? Gyülekezünk? Ne zavartassák magu­kat, most már sza­bad, törvény van rá. Megszavazták a hon­atyák. m »oltunk már hár­mf man, aztán jött egy negyedik új egyenruhában, s megkérdezte: miért állunk sorba? Banánt osztanak, vagy pár­tot akarunk alapíta­ni? Sem ez, sem az, mondtam. Pártot meg pláne nem ala­pítunk, mert ő len­ne köztünk a párt- ütő. Egyszer' már ütötte a szocdemeket és a kisgazdákat. Ez volt a végszó, és vit­te Stohanek hazafe­lé a szatyrát. Könnyű volt, nem szakadt be­le. Seres Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents