Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-12 / 10. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. január 12. Befejezte munka iát az Ország g vűlés (Folytatás az 1. oldalról) sodik paragrafus harmadik bekezdése ne arra utaljon, hogy a gyülekezési jog kor­látját az jelzi, ha valaki má­sok jogait és szabadságát sér­ti. Ehelyett a szabadság és más alapvető jogok védelmé­re vonatkozó büntető jogsza­bályok jelentsenek csak kor­látot. Az álláspontot két ok­ból nem javasolta elfogadni a miniszter. Van ugyanis olyan jog, amely nem bünte­tő jogszabályban van bizto­sítva, mint például a pihe­néshez való jog, de ide tar­tozik a szabálysértés jogin­tézménye is. A tüntetésekről szólva fel­hívta a figyelmet a bizalom, a megegyezés fontosságára. Megerősítette: az intézkedő hatóságok társadalmi kont­roll alatt állnak. A rendőr­ség döntései ellen is bíróság­hoz lehet fordulni, szóba le­Elmondta, hogy a bizott­ság széles körű vita alapján terjeszti az Országgyűlés elé ügyrendmódosító javaslatait, amelyekről mások mellett vé­leményt mondott a Parlament számos állandó bizottsága, az Elnöki Tanács, a Miniszter- tanács és a Hazafias Népfront is. A módosító indítványok, észrevételek közül a bizott­ság valójában csak egy sar­kalatos témakört nem foga­dott el; nem ért egyet azzal, hogy az Országgyűlés és a kormány egymáshoz való kapcsolatának kérdéseit a most előterjesztett Házszabá­lyokban rendezzék. Így abból kimaradnak a Miniszterta­nács elnökének és tagjainak jelölésére, választására, visz- szahívására, a bizalmi, illet­ve bizalmatlansági indítvány intézményére vonatkozó ja­vaslatok. A bizottság határozott ál­láspontja szerint is olyan nagy fontosságú politikai és államjogi kérdésekről van szó, amelyeket az Alkotmány rendelkezései között kell sza­bályozni. Mivel most csak kisebb alkotmánymódosítá­sokra került sor, a bizottság elnöke kérte a képviselőket, hogy — javaslataik jogossá­gának elismerése mellett — legyenek türelemmel és vár­ják meg az új alaptörvény megalkotását. Azt követően természetesen ezeknek — a most tárgyalásra nem java­solt eljárásoknak — a rend­jét tartalmazni kell majd a Házszabályoknak is. Ugyan­akkor a bizalmi, illetve bizal­matlansági intézmény.kodifi- kálásával nem várják meg az új Alkotmányt, hanem már­cius 31-ig előterjesztés készül az Országgyűlés számára. A Parlament és a kormány kap­csolatának körében viszont már most javasolja a bizott­ság annak a képviselői indít­ványnak az elfogadását, amely az Országgyűlés által választandó állami tisztségvi­selőknél előírja, "hogy az il­letékes állandó bizottság a személyi javaslat előterjeszté­se előtt hallgassa meg a je­löltet, véleményezze őt, és álláspontját ismertesse a ple­náris ülésen is. Dr. Korom Mihály ezután ismertette a tervezet főbb módosítási javaslatait. Ezek sorában az Országgyűlés tisz-' tikarának megválasztásánál a parlamenti demokrácia erősí­tése céljából indítványoz­zák a jelölőbizottság létre­hozását, amely a plenáris ülés elé terjeszti a személyi javas­latokat. Ez a megoldás vonatkoz­na az alakuló ülésre épp­így, mint az időközben szük­ségessé váló személyi válto- sásokra. A megválasztott je- ölőbizottság ezért az ország- gyűlési ciklus egész időtar­tama alatt működne. Voltak, Akik a jelölőbizottság vá- asztását formálisnak tartót- iák, hivatkozva arra, hogy az Országgyűlés tisztikara isszetételének megállapítá- .ára meghatározó befolyása hét azokat hozni a Parla­mentben, kérdőre lehet von­ni a belügyminisztert, inter­pellálni lehet hozzá. Mind a rendőrség képvise­lői, mind a tüntetésszervezők felelős emberek, és ez elegen­dő feltétel ahhoz, hogy ne kelljen külön szabályozni azt sem: a rendőrség, ha meg­tilt egy tüntetést, demonstrá­ciót, akkor adnia kelljen ugyanabban az időpontban más helyet, vagy ugyanazon a helyen más időpontot. Ki­emelte, hogy sok nyugat-eu­rópai ország hasonló törvé­nyénél liberálisabb az a meg­fogalmazás, ami a jelenlegi javaslatban szerepel: a köz­épületekben tartott rendez­vények nem tartoznak beje­lentési kötelezettség alá. Azt javasolta, hogy vála­szait követően az Országgyű­lés a kormány eredeti elő­terjesztését fogadja el. van a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak. Ez természetesen igaz; a politikai pártok a világ bármely parlamentjében ki­alakítják a maguk állás­pontját fontos személyi kér­désekben. így van ez ha­zánkban is; ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelölőbi­zottság eleve valamiféle kö­telező listát kapna, amelyet — akár egyetért vele, akár nem — elő kellene terjesz­tenie. Javaslat hangzott el a kötelező többes jelölés elő­írására a tisztségviselők kö­rében. Ezt a javaslatot azon­ban a bizottság nem támo­gatja. Üj rendelkezés, hogy személyi kérdésekben — ki­véve az állandó bizottságok tisztségviselőit és tagjait — kötelezővé teszik a titkos szavazást. Régi kívánságnak tesz ele­get az ünnepélyes eskütétel bevezetése. A bizottság azt javasolja, hogy a képviselők az ülésteremben, a tömeg­kommunikációs eszközök közvetítésével az egész or­szág nyilvánossága előtt te­gyék le esküjüket. Az előkészítés során szá­most javaslat hangzott el a képviselői munka jobb felté­teleinek új szabályozására, így például felmerült a kép­viselők mentelmi jogának és az összeférhetetlenségének a részletesebb szabályozása. A bizottság elismeri e javasla­tok indokoltságát, mégis ar­ra az álláspontra helyezke­dett, hogy ezzel is várják meg az új alkotmányt, illet­ve a tervezett törvényt a képviselők jogairól és köte­lességéről. Ezután az elnöklő Stadin- ger István bejelentette, hogy a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat felet­ti határozathozatal követke­zik. Először a módosító ja­vaslatról szavaztak. Majd az elnök a már el­fogadott módosításokkal együtt bocsátotta szavazásra a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot. Az ered­mény: az Országgyűlés a gyü­lekezési jogról szóló törvény- javaslatot 2 ellenszavazattal és 16 tartózkodás mellett el­fogadta. Ezt követően — az elfoga­dott napirendnek megfelelő­en — az Országgyűlés ügy­rendjének módosítása tárgyá­ban dr. Korom Mihály (Bács- Kiskun m.), az új Házszabá­lyokat előkészítő bizottság elnöke tartotta meg expozé­ját A bizottságnak az az ajánlása, hogy a képviselők évente negyven munkanap felmentést kapjanak felada­tuk ellátásához. A tervezet szerint ez az idő a Parla­ment plenáris ülésein, a me­gyei képviselőcsoportok és az állandó bizottságok tanács­kozásain felül járna a tör­vényhozóknak. Többen kifo­gásolták, hogy a költségtérí­tés szabályozását az Ország­gyűlés elnökének hatásköré­be utalja a Házszabály. A feladatot az .elnök a megyei képviselőcsoportok vezetői­nek bevonásával végezné. A kifogás szerint ez a megol­dás egzisztenciális függősé­get hozna létre a képviselők és az Országgyűlés elnöke, valamint a képviselőcsopor­tok vezetői között. Az észrevételek szerint az lenne a legjobb, ha mind­ezekben az ügyekben a Par­lament plenáris ülése hatá­rozna. A bizottság ezzel szemben nem osztja ezt az álláspontot, hiszen a döntés során számos részletkérdést, egyéni körülményt kell fi­gyelembe venni. Az elfogadott alkotmány- módosítás bővíti az Ország- gyűlés elnökének jogkörét, s ezt már az ügyrendmódosí­tás tervezete is tartalmazza, így például megfogalmazó­dik benne, hogy az Ország- gyűlés ülései összehívásának joga az Elnöki Tanácstól szálljon át az Országgyűlés elnökére, kivéve az alakuló ülést. Ugyancsak az Ország- gyűlés elnöke és a soros jegyzők írják alá az elfoga­dott törvényeket, és az elnök gondoskodik azok alkotmá­nyos kihirdetéséről is. Ez a jogkör eddig az Elnöki Ta­nácsot illette meg. A módosítások érintik az Országgyűlés állandó bizott­ságait is. Fontos változás, hogy az új Házszabály az állandó bizottsági tagok lét­számának csak az alsó hatá­rát szabályozza, a felső ha­tár megállapítását pedig a plénumra bízza. Sok észrevételt kapott az előkészítő bizottság a zárt ülés, a név szerinti szavazás, a szavazatok összeszámlálása, a határozatképesség kötelező megállapítása, az egyes ja­vaslatok szavazásra bocsátá­sának témakörében. A testü­let végül arra az álláspont­ra helyezkedett, hogy meg kell erősíteni azt a szabályt, amely szérint zárt ülést csak rendkívüli esetben tarthat az Országgyűlés. Ezzel megszi­gorodna az a jelenleg ér­vényben lévő előírás, hogy az elnök javaslatára bármi­kor zárt ülést lehet tartani. Ez úgy módosul, hogy az el­nök is csak a rendkívüli eset indoklásával kérheti a zárt ülést. A jelenlegi ügyrend azt írja elő, hogy zárt ülést kell tartani, ha azt az Elnö­ki Tanács, vagy a Minisz­tertanács indítványozza. A bizottság javaslata szerint ilyen indítvány a jövőben csak az~ államtitok védelme érdekében lesz lehetséges. Jelenleg harminc képvise­lő indítványozhatja zárt ülés tartását. Ez a rendelkezés úgy módosulna, hogy ötven képviselő írásbeli indítvá­nyára, ugyancsak a rendkí­vüli eset indoklásával lehet­ne csak ilyen javaslatot a plénum elé terjeszteni. Kép­viselői javaslat nyomán szü­letett az a fontos új sza­bály, hogy nem lehet zárt ülést elrendelni, akárhányan javasolják is, ha a napirend tárgyalása nyilvános ülésen történik. Nagy érdeklődés kísérte a név szerinti szavazást is. A jelenlegi szabályozás szerint ezt bármely képviselő indít­ványozhatja. Ha azonban legalább harminc képviselő írásban javasolja, akkor el kell rendelni azt. Most azt javasolja a bizottság, hogy a képviselők egyéni kezde­ményezési lehetőségének megtartásával legalább öt­ven képviselő írásbeli in­dítványa kelljen a név sze­rinti szavazás elrendelésé­hez. Ennek a létszámnak a. felemelésére azért lenne szük­ség, mert az új Házszabály nem állapítaná meg a bizott­ság létszámának felső ha­tárát, így nem lenne kívá­natos, hogy adott esetben egy- egy bizottság is kikénysze- ríthesse a név szerinti sza­vazást. Sóik vitát váltott ki az ügy­rendnek az a megszorító ren­delkezése, amely szerint, ha valamely módosító javaslat­tal a kormány nem ért egyet, aíkkor előbb a Miniszterta­nács javaslatáról kell sza­vazni, s csak azt követheti a módosítás. A bizottság ja­vasolja, hogy ezt változtas­sák meg, és térjenek vissza ahhoz a korábbi eljárási rendhez, amikor az Ország- gyűlés először a módosító ja­vaslatról döntött. A módosított ügyrend pon­tosabban kívánja szabályoz­ni a szavazatok összeszám- lálásána/k rendjét. Meg kell szüntetni a „látható”, vagy „nyilvánvaló” többség kife­jezést, tehát azt, hogy csak a javaslatok ellen leadott, il­letve a tartózkodó szavazato­kat számolják össze. A bizottság javaslatot ter­jesztett elő a képviselői te­vékenységgel összefüggő kü­lönböző parlamenti csopor­tosulások — frakciók — ala­kításának lehetőségéről is. Az előzetes viták során általá­nos egyetértés fogadta ezt az elképzelést. Ilyen csoportokat azonban nem lehet felülről létrehoz­ni, létrejöttüknek meg kell maradni az önszerveződés körében. E csoportok tevé­kenysége — fogalmazta meg a bizottság álláspontját dr. Korom Mihály — tartalma­Király Zoltán (Csongrád m.) tapasztalatait osztotta meg a Tisztelt Ház tagjaival. Szólt a felszólalásokra je­lentkezés, illetve az interpel­lációk bejegyzésének koráb­bi visszásságairól, ezzel kap­csolatban a képviselőket nem egyszer sértően érintő, az or­szággyűlési iroda tisztviselői által tanúsított hozzáállásá­ról, a kormánytagok, a párt- funkcionáriusok és az ország- gyűlési tisztségviselők „be­folyásoló” telefonjairól. Fog­lakozott az 1986-ban elfoga­dott ügyrend korlátozó, és már a hatályba lépésekor tudottan betarthatatlan vol­táról. A Házszabályok módosítá­sára tett javaslatok döntő többségével egyetértett. Javasolta: a parlament fontolja meg, kérje Cel a kormányt — tekintettel a Parlament épületében ural­kodó elhelyezési problémák­ra —, hogy a Budavári Sán­dor-palotában rendezze be a miniszterelnöki hivatalt. Az Elnöki Tanács, illetve a leen­dő köztársasági elnöki intéz­mény számára is célszerű lenne arra alkalmas repre­zentatív épületet keresni. Szorgalmazta azt is, hogy teremtsék meg az ©rszág- gyűlés sajtóját, amely heti­kétheti megjelenéssel pon­sabbá teheti az ország mun­káját. Sürgető feladatkét jelöl­ték meg, hogy növelni kell a képviselők érdemi tájékoz­tatását. Megoldásra vár a képviselői munka szakértők­kel való segítése is. Elkép­zelhető egy olyan megoldás, hogy a központban legyen egy, a közigazgatástól nem függő jogi szakértői iroda, amelynek főhivatású dolgo­zói lehetnének, össze lehet­ne állítani egy listát eseti szakértők névsorával is. Meg kellene fontolni azt is, mi­ként lehetne a megyei kép­viselőcsoportok munkáját szakértőikkel támogatni. Indítványozták azt is, hogy a karzaton helyet foglaló meghívottak számára a vé­leménynyilvánítás tilalmát jelezni kellene a meghívó­kon. A bizottság egyetért ez­zel a javaslattal. Ugyancsak megfontolásra ajánlja azt az indítványt, hogy az Or­szággyűlésnek is legyen ál­landó szóvivője. Dr. Korom Mihály vége­zetül kérte a képviselőket, hogy az előterjesztett bizott­sági javaslatokat vitassák meg és az írásban beterjesz­tett kiegészítésekkel fogad­ják el az Országgyűlés Ház­szabályát. tos tájékoztatást adna a par­lamenti munkáról. Südi Bertalan (Bács-Kis- kun m.) néhány negatív pél­dával igyekezett képviselő- társainak figyelmét felhívni arra, hogy a jelenlegi hely­zetben a képviselői jog gya­korlása számos korlátba üt­közik. Kovács Mátyás (Komárom m.) egyebek között kifejtet­te véleményét a párttag, il­letve a párton kívüli képvi­selők parlamenti csoportjá­nak egymáshoz való viszo­nyáról. Szerinte az ezzel kapcsolatos vita a parlament megosztásához vezet. Mint kommunista képviselő, igényt tart arra — mondotta —, hogy a párt orientálja, ismer­tesse vele a Központi Bizott­ság álláspontját a parlament tevékenységével, az ország helyzetével összefüggő kér­désekben. Viola Károly (Pest m.) ja­vaslatot tett az ügyrendi ter­vezet 9. szakaszának olyan értelmű módosítására, hogy a Minisztertanács tagjára a miniszterelnöknek is legyen lehetősége indítványt tenni, hiszen közvetlen munkatár­sáról van szó. Biacs Péter (Budapest) el­mondotta, hogy egyetért az új Tudománypolitikai Bizott­ság létrehozásával. Indítvá­nyozta, hogy az Országgyű­lés is állítson szóvivőt. Árvái Lászlóné (Heves m.) üdvözölte az ügyrend módo­sítása nyomán megalakuló családvédelmi bizottság élet- rehívását. Réger Antal (Országos Lis­ta) a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének ailelnöke a parlament és a nyilvánosság viszonyával fog­lalkozva megállapította, nem lehet azon csodálkozni, hogy a sajtó — úgymond — ki­kezdte a parlamentet. Mos­tanában derült ki ugyanis, hogy az országgyűlési mun­kának gyenge pontjai is akadnak. Ennek ellenére nem szabad félni a sajtónyilvá­nosságtól, sőt azt továbbra is igényelni kell, hiszen csak így ismerhetik meg a választók a képviselők munkáját. Kovács László (Pest m.) szerint szükséges, hogy a parlament évente meghatá­rozza munkaprogramját, gyakran éljen a kétfordulós tárgyalási módszerrel, s a képviselőknek időben ren­(Folytatás a 3. oldalon) Pozsgay Imre, Straub F. Brúnó és Németh Miklós az ülésteremben. II parlament ügyrendjének módosítása Vita a Házszabályról

Next

/
Thumbnails
Contents