Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
1989. január 11. Kelet-Magyarorjzág 3 Folytatja munkáját az Országgyűlés LiSZLÓ BÉLA: BERECZ JÁNOS: Legyen népszavazás az új alkotmányról A politika alapkérdéséről van szé A gyülekezési és egyesülési törvénytervezetek vitájában szót kért László Béla, Szabolcs-Szatmár megye 14. választókerületének képviselője. — A két törvényjavaslat létrejöttének legfontosabb oka az erős követelmény a jogállamiság iránt — mondta a bevezetőben —, az, hogy adjunk törvényes formát az egyéni és közösségi másképp gondolkodás, esetleg ellenvélemény törvényes megfogalmazásának. Tegyük lehetővé, hogy nagy nemzeti céljaink megvalósítását azok is elősegíthessék, akik a jelenlegi politikai, szervezeti formákban nem találnak erre lehetőséget. Ezután így folytatta : Ezt a társadalmi igényt, a költővel szólva az „éhe kenyérnek, éhe a szónak, éhe a szépnek” igénye keltette életre, az az emberi törekvés, amelyik gazdasági biztonságot, demokráciát, embert alakító, - haladó kultúrát együtt, egyszerre fejlődve, egymást kiegészítve, erősítve akar ebbén a hazában. Nagyon fontosnak tartom ezt az együttértelmezést. Meggyőződésem, hogy az itt elkövetett aránytévesztéseink is okozzák — többek között — mai társadalmi gondjainkat. Űj tartalmat nyert napjainkra az „éhe a kenyérnek” kifejezés. Én azt, pontosabban azt is értem alatta, hogy a gazdasági kibontakozás megvalósulása csak arányos területfejlesztéssel érhető el. Ma még sajnos, elosztáskor nem egyforma szeletekre vágott az ország kenyere, s nagyon gyakori, hogy azok kapják a kisebb szeleteket, akik többet érdemelnének, de igényeiket halkabban, vagy egylátalán nem fogalmazzák meg, bíztak, bíznak az ígéretekben, egyre türelmetlenebbül ugyan, de várják, hogy rájuk is sor kerüljön. Ezért igénylem: a most tárgyalt törvények megvalósítása során gondoljunk azokra is, akik több száz éve kialakult településeink lakói a hátrányos helyzetű térségekben, akiknek együttlété felfogható tartós gyülekezésnek, életlehetőségeik javításáért. Akár holnap életre hívhatnák, megalakíthatnák a másodrendű- ségre kényszerített állampolgárok egyesületét az igazságtalan terület- • és településfejlesztési. körzetesítési politika által jelképesen halálra ítélt, magyar falvakban. Mert sok ilyen van. Választókörzetem mind a 32 települése ilyen kisközség. Köztük Botpalád—Kispalád termelőszövetkezetének léte vagy nemléte körüli huzavona már egy éve folyik, ott, ahol a közös gazdaságon kívül a szó szoros értelmében nincs más munkalehetőség. Móricz Zsigmond „boldog emberének” falujában a nyugdíjasok 88 százalékának nyugdíja nem éri el a létminimumot, ez sajnálatosan szomorú országos csúcs. Azt pedig egyenesen lehetetlen megmagyarázni, miért jelent hátrányt és nem sok-sok előnyt a szovjet és a román határ menti élet. Az „éhe a szónak” jegyében megvitatott gyülekezési és egyesülési törvény szemünk előtt és részvételünkkel lezajlott „előélete” igen sok tanulsággal szolgál. Nem igényelt nagy tehetséget annak megjósolása, hogy a törvényjavaslatok mely részeit fogja átalakítani a vita, ezért elgondolkodtató, vajon miért nem mentünk elébe az előre kiszámítható problémáknak. Tudom, tudjuk, hogy az egyesülési törvény a pártalapításhoz csak a jogi lehetőséget teremti meg, ehhez az alkotmányban és külön hozandó, a pártalapítást szabályozó törvényben kell a gyakorlati lehetőséget biztosítani. Nem értem, vagy nagyon jól értem azokat, akik szükségtelennek látják ezt a törvényt. Ezért inkább kérdem: tényleg komolyan gondolják, hogyan lehetséges a díszhaltenyésztők egyesületét és egy politikai pártot egyforma szabályozással, azonos rendező elvek alapján létrehozni? Meggyőződésem, hogy hazánk lakossága többségének a véleményével egyezik az óhaj, hogy csak olyan politikai szerveződésnek van lét- jogosultsága, amelyet deklarált elveiben és főleg cselekedeteiben a szocialista alkotmányosság jellemez. Azt, hogy mi szocialista, mi nem, az új alkotmányban kell rögzíteni. Javaslom tehát: gyorsítsuk meg az új alkotmány és a párttörvény létrehozására irányuló tevékenységüket, és — a KB állásfoglalása alapján — mondjuk meg a befejezés határidejét. Feltétlenül emelné az Országgyűlés tekintélyét, ha az új alkotmányt a Tisztelt Ház megtárgyalná, véleményezné, de azt törvényerőre népszavazás emélné. A nemsokára a parlament elé kerülő, a népszavazásról szóló törvény alapján elsőként új alkotmányunk elfogadásáról döntsön népszavazás! Javaslom, fejezzük így ki a népszuverenitás iránti tiszteletünket, melynek a — mostanában gyakran és nem mindig hátsó szándék nélkül bírált megtestesítői vagyunk. Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára — megyénk országgyűlési képviselője — bevezetőben rámutatott, hogy a korszerű magyar jogállamiság pilléreinek az alapkövét rakja most le az Ország- gyűlés. Az utóbbi években sokféle módon szóltak ebben az országban a társadalom alulról való, önszervező épüléséről. A most tárgyalt két törvénytervezet jelenti azonban az első igazi garanciát arra, hogy ez a társadalomszervező óhaj joggá váljon. E helyen tényként szólt arról is, hogy e törvények megalkotására a politikai ösztönzést a Magyar Szocialista Munkáspárt májusi országos értekezlete adta meg — mondta. Kiemelte: ezen törvénytervezet előkészítése valóban demokratikus módon haladt, mert mind a nagy, meghatározó társadalmi szervezetek. mind az alternatív nézetek képviselői, az állampolgárok érvényesíthették is elgondolásaikat. Ez a vita — és ezt az Országgyűlés előtt is jelentsük ki — politikailag nagyon lényeges, társadalmi berendezkedésünk es fejlődésünk számára meghatározó pontokon módosította, változtatta, ha úgy tetszik, tovább demokratizálta, pontosította a törvénytervezeteket. A továbbiakban leszögezte: miközben törvényterveze- - tekről vitázunk, tudatában kell lennünk annak, hogy a politika alapkérdéséről van szó, a hatalom, a korszerű hatalmi berendezkedés mikéntjéről és a hatalomgyakorlás módjáról. Kié is a hatalom valójában? Ki akar korszerűen berendezkedni? — vetette fel kérdést, majd kijelentette: a hatalom nem a párté, nem is a kormányé, és még csak nem is egyetlen társadalmi osztályé. Alkotmányunk szerint a hatalom a dolgozó népet illeti meg. E hatalomgyakorlás mikéntjének és intézményrendszerének kialakítása, korszerűsítése, demokratizálása a szó igazi értelmében a köz ügye. — Az MSZMP vezetőpártszerepéből ered az a követelmény, hogy a társadalom megérett politikai szükségleteit felismerje, saját céljaként megfogalmazza és a magyar haladás érdekében cselekedjék. Elégséges alappal jelenthetjük ki: az MSZMP egypártként ismerte fel felelősségét és kezdeményezte, hogy a politikai versenyhelyzetet jogilag is garantáltan építsük be társadalmunk működési rendszerébe. Ajándék-e ez a népnek a párt részétől, vagy pedig alanyi jogon illeti meg? Határozottan állok ezen utóbbi mellé. Akkor is teszem azt, amikor párton belül és kívül egyesek felvetik: érett-e a nép, felkészült-e a magyar társadalom a demokráciának erre a fokára? Pártunk ugyan késlekedve, de állítja, hogy a magyar társadalom hosszú ideje nemcsak érett, hanem képes is a demokratikus szocialista politikai rendszer építésére, a cselekvésre, a politizálásra. Vitatkozunk azokkal, akik azt állítják, hogy társadalmunk úgymond felkészületlensége vagy passzivitása miatt képtelen erre. Vajon nem ékes cáfolata-e ennek az állításnak a mögöttünk hagyott hónapok eseményei, a jövő tervei, sőt a jelenlegi parlamenti vita is. Társadalmunkban ma különböző erők mozdultak és mozdulnak meg a haza fel- emelkedése előtt álló akadályok eltávolítására és a nemzeti haladás előmozdítására. Ezen erők szerveződési törekvéseiket a most vitatott törvénytervezetek alapján valósíthatják meg. Ilyen módon létrejöhetnek a feltételek, hogy a különböző mozgalmak intézményesült formában, egyenlő jogon, partnerként vehessenek részt egy új nemzeti összefogásban. A mozgalmakkal már ilyen körülmények között is elkezdődhetnek a politikai kapcsolatépítés munkálatai: a párbeszéd. az egyezkedés, az együttműködés, sőt a koalícióalkotás lehetősége is. Politikai viszonyaink ilyen módon való alakulása akkor szolgálja jól az ország érdekeit, a modernizációt, ha nem művi, nem felülről elrendelt, hanem szerves fejlődés következménye. Ebből következően az új nemzeti összefogás hosszabb idő alatt, vitákon keresztül épülő folyamat, amely a magyar progresszió tömörülési formája lehet. Meggyőződésem, hogy csakis ezen a módon tudjuk megoldani, hogy konfliktusokon keresztül, de békés úton haladjunk egy megújuló szocialista társadalom irányába — hangoztatta. — E helyről is felhívunk minden politikai felelősséget érző tényezőt, hogy vegyen részt az új nemzeti összefogás kialakításában. Csakis ez lehet a megfelelő kerete és feltétele az új politikai rendszer kiépítésének. Megítélésem, hogy a hagyományos társadalmi szervezetek mellett, azok megújulását is figyelembe véve ezen tényezők közé tartozik és ennek jelét is adta többek között a Magyar Demokrata Fórum, az Új Márciusi Front, egyes ifjúsági szerveződések, a szerveződő ..Kisgazdák”, a Veres Péter Társaság, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Münnich Ferenc Társaság és több más irányzatú egyesülés. • Az új nemzeti összefogás létrehozásában az MSZMP és a mozgalmak, később pedig a születő pártok munkálkodhatnak együtt. Az előttünk fekvő törvény- tervezet egyik nagy horderejű gondolata a többpártrendszer kérdését illeti. Ismert az MSZMP pártértekez- leti és más testületi álláspontja, amely szerint egy- pártrendszer keretei között működő politikai pluralizmust alkalmasnak tartja arra, hogy a jelenlegi helyzetben a társadalmi fejlődést szolgálja. Ugyanakkor pártunk állást foglalt abban is, hogy biztosítani kell a lehetőséget azoknak az igényeknek a megvalósítására, amelyek más pártok működését akarják. Tisztában kell lennünk azMunkatársunk parlamenti tudósítása Egy javaslat — több megközelítésben MM ár megint lett or- iwm szággyűlési témája a humoristáknak: az elnök, Stadinger István újfent olyan szavazási procedúrát rendezett, ami kiből-kiből vérmérséklete szerint nevetést, vagy mérgelődést váltott ki. Aztán amikor mégis sikerült többszöri nekifutásra a számokat is összeadni, bejelentette: az igazságügy-minisztert leszavazták. Vett egy mély lélegzetet és azzal folytatta: Südi Bertalan ellenjavaslatát sem fogadták el. És ekkor megállt a tudomány. Nem volt ötlete a folytatáshoz■, hiszen sem a javaslat, sem az ellenjavaslat nem kapott elég támogatást. A teremben egyre erősödő morajt a volt elnök Sarlós István szakította félbe, ö sietett Stadinger István segítségére, így megoldódott a gordiuszi csomó: ha egyik javaslatot sem fogadták el, akkor marad minden a régiben, vagyis ezt a pontját nem módosítják az alkotmánynak. Miről is volt szó? Válaszoljanak rá .azok a szabolcsi képviselők, akik öten nem a miniszter, hanem a Bács-Kiskun megyei képviselő javaslatát támogatták. Novák Lajos: a miniszter javaslata szerint a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez nem lehetett volna interpellációt benyújtani. Ügy éreztem, a legfelsőbb néphatalmi szerv Magyarországon a Parlament, ezért ezt a jogot nem szabad megvonni tőle, hogy bármelyik képviselő, ha olyan dolog jut a tudomására, hogy valahol, valamilyen módon törvénysértés történt, ne tehetné azt szóvá, ne kérdezhetné a Parlament nyílt színe előtt a Legfelsőbb Bíróság elnökét. Bánfalvi András: Südi Bertalan nagyon logikus vonalvezetésű felszólalása engem arról győzött meg, hogy az Országgyűlés valamennyi funkcióban lévő és valamennyi beosztott szak- . embert számon kérhet. Miért ne lehetne akkor egy ötéves ciklusban egyszer-két- szer a Legfelsőbb Bíróság elnökétől is kérdezni. Szerintem nem állam az államban a Legfelsőbb Bíróság sem, és nemcsak a törvény erejénél fogva, hanem egyébként is legyen számon kérhető, szabályozható a Legfelsőbb Bíróság elnöke is. Moldvay István: Azért szavaztam ellene, mert az a véleményem, minden egyes szerv működését ellenőrizni kell valakinek. Nem arról van szó, hogy az Ország- gyűlés bele kíván szólni a bíróságok munkájába, de arról igen, hogy ellenőrizhesse, számon kérhesse. Az elmúlt időszakban sok olyan ítélet született, amelyet politikai döntés előzött meg. Ha a politikusok úgy döntöttek, hogy valaki bűnös, akkor megbüntették, ha nem, akkor nem történt semmi baja. Ha a Legfőbb Ügyészség munkáját joga van az Országgyűlésnek számon kérni, akkor legyen joga a Legfelsőbb Bíróság elnökétől is kérdezni. Szántó Sándor: Tisztáztam magamban, amikor Südi Bertalan elmondta javaslatát, hogy ezt kell támogatnom, ez az én véleményem is. Nem tartom jogosnak, hogy bárkit ts kivonjanak abból a körből, akiktől kérdezni, akikhez interpellálni lehet. Szűcs Gyula: A törvényeket a Parlament hozza, ezek a törvények érvényesek a bíróságok működésére is. Kivétel lehet az, hogy nem lehet interpellálni bárkihez is. A másik: továbbra is az a véleményem — és ezt a képviselőcsoport ülésén is elmondtam —, hogy csak akkor kerülhetők el a toldozgatások, foldoz- gatások, ha az új alkotmány minél előbb elkészül. Akkor nem fordult volna elő, hogy az igazságügy-miniszter akár csak egy részkérdésben is alulmarad a Parlamentben. Balogfa József zal, hogy jelenleg egy törvénytervezet társadalmi vitájának terméke fekszik előttünk, amely ebben a tartalomban összegződött. Jelentős, párton kívüli politológiai műhelyek nézetét is tartalmazza a párttörvényre való utalás. Megfontolandó: a parlament felvállalhatja-e, tlogy lényeges ponton túlmenjen a társadalmi vita eddigi eredményein. Ezt figyelembe véve egy, ilyen nagy horderejű kérdésben, mint a pártrendszer jogi keretei, nem fenne célszerű napok vagy. órák alatt dönteni. Mert miről is van szó? Nemcsak a pártok tértől és időtől való puszta létéről, hanem a törvényileg is garantált közjogi, pénzügyi, támogatási, regisztrálási és más, a működésükhöz elengedhetetlen feltételek megteremtéséről. A társadalmi vitára is időt hagyva, politikailag megalapozott párttörvényt kell készítenünk. Értjük azt az aggodalmat is, amely attól tart, hogy olyan törekvések érvényesülhetnek, miszerint a törvény kidolgozását elodázzák, netán „elsikkasztanák”. Pártunk határozottan ellenzi a köntörfalazást, kiáll az elvtelen időhúzás ellen. A Központi Bizottság decemberi ülésén a párt véleményeként megfogalmazta, hogy „a párttörvény megalkotása igazodjon az alkotmány kidolgozásához”. Mindezekből kiindulva — az aggodalmakat is ismerve — reálisnak látszik, hogy a párttqrvény egy éven belül, akár az év végén, a Parlament elé kerüljön. A létrejött különböző alternatív mozgalmak, társaságok döntő többségében hangsúlyozzák a több párt létének szükségességét, de a jelenlegi helyzetben még nem kívánnak párttá alakulni. Ez az álláspontja ma valamennyi mértékadó alternatív társadalmi-politikai mozgalomnak. Nem túlzás ezért azt mondani, hogy a mai politikai helyzetre vonatkoztatva a pártalapítás tekintetében nincs érdemi véleményeltérés a párt és a mértékeadó alternatív mozgalmak között. Másként fogalmazva: hetek alatt elkapkodva egyetlen jelentősebb politikai erő sem igényli a pártok megalakítását. örömmel üdvözöljük, hogy a mértékadó társadalmi-politikai mozgalmak a pártalapítás kilátásait tekintve nem a konfrontáció lehetőségeit keresik, hanem maguk is megfelelő átmenetet biztosító szerves fejlődés hívei. Az el túlzottan gyors elő- rerohanás igénye a jószándékai ellenére -is — eredeti törekvésével ellentétesen, akarata ellenére kiválthat olyan reakciósorozatot, amely éppen a közösen támogatni kívánt ügyet sodorja veszélybe. Az értetlenségből vagy félelemből született ellenállás aktivizálná a szélsőségeket. Azok fellépése pedig azonnal felidézné a bármiféle visszarendeződés veszélyét, és kiélezett hatalmi harcot táplálna. Az ilyesféle folyamatok pedig azon erőket veszélyeztetik elsősorban, akik a nemzoti összefogás keretében, a reformok útján kívánják szolgálni a szocialista magyar haladást. Berecz János végezetül javasolta, hogy alapos vita után, megfontoltan, elfogadva a kormány javaslatát, az ©rszággyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának jelentését, javaslatait, és elismerve az aggódók, sürgetők jószándékait is, szavazzák meg a törvényjavaslatot, beleértve, megfogalmazva a párttörvénynek egy indokoltan meghatározott határidőn belüli megalkotását.